Végtelen esõ

[belldandy]

Ez pedig a másik regényem. Post-HP, Piton/Hermione. Jó szórakozást! <-- ezt a kis idegbeteg smileyt még egyszer se sikerült a mondandómba ékelni, de annyira röhejes, hogy most muszáj volt beszúrnom ide. Bocsi.

. fejezet: Késõi értekezlet

"Hogyan is kell csinálni?" - kérdezte magától Hermione. "Valahogy mindig kimegy
a fejembõl... " A lány dühösen meredt az elõtte tátongó nagy semmire. Két, mugli
ház között nem látszódott az ég egyadta világon semmi, legalábbis a fõhadiszállásként használt Grimmauld tér 12. szám alatt található ház semmiképp sem.

Az esõ zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Az egész eget befedték a ha -
talmas, sötét, baljós felhõk, melyekbõl csak úgy áramlott a rengeteg víz. Hermio -
ne göndör haja, mely még vizes állapotában is ugyanúgy csavarodott, mint szára -
zon, rátapadt a hófehér arcára.

A lány idegesen órájára pillantott. "Már elmúlt tizenkettõ - tehát már legalább egy
fél órája elkezdõdött a gyûlés, én pedig még mindig itt rostokolok, mert nem tudok
bejutni az ajtón... Valamit tenni kéne ez ellen... Istenem, hogy eshet az égbõl eny -
nyi esõ... egyszerre... " - tanakodott, miközben igyekezte egy kicsit szorosabbra
húzni magán vastag, világosbarna, csúf ballonkabátját.

Az esõ pedig továbbra is megállíthatatlanul zuhogott. Egyre nagyobb pocsolyák
képzõdtek a járdán, az úton pedig már kisebb patak is kifejlõdött; egészen a be -
ton szélén parkoló autók kerekéig ért. Hermione lábszárközépig csurom vizes volt,
nem beszélve csutakos hajáról.

A lány nem sokat változott az eltelt évek alatt - kissé megnõtt ugyan, de lobon -
ca még mindig ugyanolyan bozontos, mozdulatai ugyanolyan finomak, szemei pe -
dig ugyanolyan meleg, csokoládébarna színûek maradtak. Aznap éppen huszadik
születésnapját ünnepelte - aurori vizsgáit már letette, így hivatásosan is a fekete -
mágus üldözõk csoportját gyarapította, valamint a Fõnix Rendjének aktív tagjává
vált.

- Miss Granger - hallatszott akkor egy kimért, mély hang. Hermione vadul fordult
meg tengelye körül, s szembetalálta magát gyermekkorának egyik megkeserítõ -
jével, egykori professzorával, Perselus Pitonnal.

Úgy tûnt, Piton se változott sokat. Nem jelentek meg arcán ráncok, szeme ugyan -
olyan csillogó maradt, mint régen. S mindenkivel, még legközelebbi barátaival is
mogorván viselkedett - persze ezt már mindannyian megszokták. Harry és Ron is,
akik a roxforti és aurorképzõi évek után is a lány legjobb barátai maradtak, úgy vél -
ték, hogy Piton sosem fogja úgy kezelni õket, mint egyenrangú társakat. Piton szá -
mára õk mindig tanítványok maradnak.

- Perselus - biccentett felé óvatosan Hermione. Nehezére esett így szólítani a fér -
fit, hiszen pár éve még büntetõmunka lett volna a jutalma egy ilyen megszólításért.

A Rend - tag az egyik utcai lámpának támaszkodva figyelte a lányt. Nem mosolygott,
hiszen nem volt minek örülnie, csak cinikusan figyelte Hermione ténykedését. Jobb
lábát kicsit behajlította, karjait keresztbefonta melle elõtt, s hagyta, hogy kabátjá -
nak kapucnija lecsússzon feje tetejérõl. Az esõcseppek az arcára peregtek, hogy
aztán végigfolyjanak sápadt, megviselt bõrén.

- Miss Granger - szólította meg ismét a lányt. - Be tud menni a házba, vagy eset -
leg segítségre szorul?

Hermionét dühítette a férfi nagyképûsége. Hiszen Perselus minden bizonnyal tisz -
tában volt vele, hogy õ már megint elfelejtette, hogyan kell feloldani a ház bizton -
ságát védõ varázslatokat.

Dumbledore öt éve, a minisztériumi párbaj után elrendelte, hogy megerõsítsék a
ház védelmét. A kilépéshez, bejutáshoz nem volt elég felidézni az általa írt szöve -
get, különbözõ, bonyolult varázspáncélzaton is át kellett hatolni, és ez általában
mindenkinek sikerült is a Rend tagjai közül, egyedül Hermione felejtette el esetenként,
mi a pontos varázsige. Pedig tökéletesen végre tudta õket hajtani, hiszen még mindig a legjobbak közé tartozott. Egyedül túlhajszoltsága miatt eshetett meg alkalmanként, hogy megfeledkezett a kiejtendõ szavakról.

A lány egy kicsit könnyelmûbbé vált az idõk alatt. Bár emlékezett még azokra az i -
dõkre, mikor osztály -, illetve iskolaelsõ lett a Roxfortban, az aurorképzõben még -
se teljesített olyan jól. Harry, bár nem sokkal, de egy kicsit mindig jobban végezte el vizsgafeladatait, és ha
nem is mutatta ki, de ez rendkívül zavarta õt. Még így is a legjobb aurorok kö -
zé tartozott, de 'trónjától' már megfosztották. Ez persze érthetõen zavarta õt, ezért többnyire az aurorképzõben is ugyanolyan fontoskodó, izgága lány maradt, mint amilyen a Roxfortban volt.

- Azt hiszem, Perselus, ismét megfeledkeztem róla - motyogta Hermione kelletlenül,
miközben rendkívül gondosan kerülte egykori professzora tekintetét. Piton lomhán
felemelkedett, majd lassan, komótosan odasétált a közeli lépcsõsorhoz. Pár pillan -
tással ellenõrizte, hogy nincsenek -e muglik a közelben, majd pálcáját elõkapva
gyorsan elmormolta a feloldozó varázsigéket.

- Jól van - szólalt meg végül. - Már csak annyi a dolgod, hogy felidézd magadban
Dumbledore üzenetét...

Hermione behunyta a szemét, s erõsen koncentrált arra a régi levélre, de agyába egyre csak dühítõ gondolatok furakodtak Perselus Pitonnal kapcsolatban. Hamarosan
azonban megjelent a nagy, felújított ház a két mugli lakosztály között, õ pedig kénytelen volt köszönetet mondani Pitonnak.

A férfi válaszát meg sem várva lépett oda az építmény ajtajához, majd óvatosan
benyitott. "Nincs itt senki" - gondolta kétségbeesetten. "Akkor már biztos mindannyian elkezdték a tárgyalást... Úristen, már megint kezdõdnek ezek a szánalmas
mentegetõzések... Nem tudtam idõre jönni, mert?... Mert hihetetlenül feledékeny
vagyok?"

Gyorsan végigsietett a folyosón - már õsz közepén jártak, s mindenki a halloweeni
ünnepségre készült, így a falon díszelgõ házimanófejek tetejére egy - egy tököt illesztettek, egyedül a nemrég lefejezett Sipor tetszelgett csörgõs sapkában, olyanban, amilyet a bolondok hordanak.

Hermione nem nézett hátra. Nem érdekelte, hogy Piton mit csinál, hiszen ha beszédbe elegyedtek volna, a férfi biztos elejtett volna egy - két csípõs megjegyzést, amire
egyáltalán nem volt szüksége a lánynak.

Végre elérte az ajtót, mely az ebédlõbe vezetett. A Rend tagjai a biztonság kedvéért ezt is zárva tartották, ezért Hermione kénytelen volt kopogni rajta, s megvárni,
míg felhangzanak Dumbledore jellegzetes, csoszogó léptei, s míg az idõs iskolaigazgató kitárja az ajtót...

- Jó estét, Granger kisasszony... és Piton professzor - emelte fel a tekintetét Dumbledore. A férfi akkor érkezett meg, s megállt a lány mögött.

- Dumbledore, elnézést a késésért - szabadkozott Piton. - A Sötét Nagyúr ma kissé
elnyújtotta a beszédét... valami új tagról mesélt. Egy olyan új tagról, aki jelentõsen
megerõsíti majd a másik oldalt.

- Hmm... ez roppant furcsa - simogatta meg a szakállát Dumbledore. - Nos, rendben,
Perselus, kérem, foglaljon helyet. Direkt nem kezdtük meg a tárgyalást, míg ön meg
nem érkezett, így nem maradt le semmirõl. Granger kisasszony, az ön késését pedig
minek tudhatom be? - érdeklõdött az öregúr, miközben Piton besettenkedett a terembe, s helyet foglalt McGalagony és Arthur Weasley között.

- Én... elnézést - válaszolta fáradtan Hermione. - Csak annyira... túlhajszoltam magam az utóbbi napokban, hogy képtelen vagyok idõre befejezni a munkám...

- Ezt természetesen megértem. Menj, ülj le - intett neki atyáskodó mosollyal Dumbledore, majd a körülötte sertepertélõ házimanóhoz fordult: - Dobby, lennél szíves készíteni egy - egy forró kávét Miss Granger és Mr. Piton számára?

- Igenis, Mr. Dumbledore! - vágta rá a lelkes kis lény, majd azonnal rohanni kezdett
a konyha felé, hogy a kérést teljesítse.

A fiatal auror eközben halkan odasétált a nagy, kör alakú asztal egyik szélsõ szegletéhez, ahol Harry és Ron fenntartottak számára egy széket maguk között. A lány, miután lehuppant helyére, sóhajtva köszönt barátainak, majd gondolataiba mélyedve
várta, hogy Dobby felszolgálja a kávéját.

A manó nem sokat késlekedett. Hamarosan megjelent egy nagy ezüsttálcával, s
elõször a fiatal aurornak, majd Pitonnak nyújtott oda egy csésze, nyugtató kávét.

- Akkor azt hiszem, elkezdhetjük - szólalt meg Dumbledore, miközben Hermione azon
igyekezett, hogy minél hamarabb megszabaduljon kabátjától. Perselus ugyanezzel
volt elfoglalva.

- Mr. Piton most érkezett meg a halálfalók legújabb gyûlésérõl - magyarázta a Roxfort igazgatója. - És azt hiszem, fontos közlendõje van számunkra...

- Köszönöm, Dumbledore - vette át a szót Piton. - Nos, lényegében arról van szó,
hogy eddig ismeretlen, veszélyes taggal bõvült a halálfalók eddig sem szûk köre. Nem
tudni sokat róla, még annyit se, hogy férfiról vagy nõrõl van szó, csupán annyi a biztos, hogy Voldemort nagyra tartja, és párszor már megjárta az Azkabant.

- Tehát nem mondta el a nevét? - kérdezett vissza csalódottan Nymphadora Tonks. -
Akkor meg mi értelme volt beszélni róla? Talán sejt valamit?

- Nem, biztos, hogy nem - rázta a fejét tagadólag Piton. - Az viszont biztos, hogy megbízik benne. Sosem rajongott ennyire egyik hívéért sem - el van tõle ragadtatva. Állítólag már számtalan mugli és varázsló vére szárad az illetõ pálcáján, és legutoljára öt
éve szabadult ki a varázslóbörtönbõl - fejezte be monológját a férfi. - Csak ennyit
mondott róla. Meg azt, hogy már csak napok kérdése, és megérkezik.

- Esetleg megnézhetnénk az Azkaban feljegyzéseit - vetette közbe kissé bizonytalanul
Remus Lupin. - Nem olyan sok embert engednek ell onnan, s még annyi se szökik meg.

- Igen, csakhogy pont öt éve volt a nagy halálfaló -szökés, nem emlékszel, Remus? -
kérdezett vissza a homlokát ráncolva Charlie Weasley. - És akkor tényleg sokan léptek meg.

- Ebben igazad van - bólintott Harry. - És mint kiderült, nem mindenki jött el a minisztériumi küzdelemre a szököttek közül. Az se biztos, hogy feljegyezték, hogy pontosan mikor történt a dolog.

- Nem tudom, pontosan mibõl fakad a közömbösségük - sziszegte dühösen a professzor -, de akárhogy is, rá kell jönnünk, hogy pontosan kirõl van szó, és mit várhatunk tõle! Az egyik legfontosabb és legnagyobb ellenségünkrõl van szó, és azt hiszem, fokozattan kell rá ügyelnünk. Neki kell látnunk a munkának - az illetõ talán nagyobb varázsló, mint Lucius Malfoy vagy Bellatrix Lestrange. Eljött a komoly küzdelem ideje - fejezte be mogorván Piton.

A rend - tagok közül többen is jócskán megijedtek. Nem is csoda, hiszen Perselus szavai arra engedtek következtetni, hogy Voldemort komoly hívével van dolguk, olyannal, aki veszélyes lehet mindannyiukra... Információ híján azonban nehéz volt ítélkezni.

Hermione nem szólt semmit, csak kávéját kortyolgatva hátradõlt a székén. Igazából -
bár ezt még senkinek sem mondta - nagyon is értelmetlennek találta a küzdelmet. Hiszen a végén úgyis alulmaradnak Voldemort csapatával szemben! Nem mindegy, hogy
eggyel több halálfaló uralkodik a varázslóvilág fölött?

Unatkozva bámulta az ablakot. Nem akart részt venni a gyûlésen, hiszen az idõsebbek
úgyse vennék komolyan... meg amúgy sincs az egésznek semmi értelme. Úgysem nyerhetnek. Úgyse... De, ugyan miért ne történhetne valami... csoda? - jutott a lány eszébe. Hiszen mindannyian tehetséges, erõvel teli varázslók, velük van Harry Potter, aki talán rámérheti a végsõ csapást Voldemortra és bandájára... A régi bátorsága, esze és ereje újult erõvel szállt belé, s érezte, hogy igazi, amolyan griffendéles vér csörgedezik végre ereiben... hiszen küzdeni kell, mert ha õk nem teszik, senki se fogja...

Az esõ még mindig kitartóan zuhogott. Az esõcseppek nagyot koppantak az üveglapon, hogy aztán végigcsurogjanak rajta... Végtelen harc, de vajon õk nyerhetnek? Mit hoz a holnap - gyõzelmet vagy vereséget? És milyen hatással lesz a harcra Voldemort új híve?

~*~

Folytatása következik!

[belldandy]

Folytatás! Talán unalmasnak és idiótaságnak tûnhet ez a fejezet, de a továbbiakban nagy jelentõsége lesz! ^^

2. fejezet: Egy fénykép

A tanácskozás persze nem ért véget egyhamar. Az órak csak úgy peregtek, míg mindenki elõadta a maga verzióját a dologról.

- Ami engem illet - szólalt meg McGalagony -, nem tartom kizártnak, hogy olyan személyrõl van szó, akit esetleg már rég elfeledtünk. Arra is gondolnunk kell, hogy nem csak emberek, hanem más lények is szolgálják õt.

- Mire gondol, Minerva? - élénkült fel azonnal Dumbledore professzor. - Hogy egy óriásról van szó, teszem azt? - folytatta a többiek nagy megrökönyödésére, ám a roxforti tanárnõ szótlanul rázta a fejét.

- Természetesen nem. Az óriásoknak rendkívül alacsony az intelligenciahányadosuk, és sosem lennének képesek olyannyira a nagyúr bizalmába férkõzni, hogy az ennyire dicsérné õket még mások elõtt is. Sokkal fejlettebb lényekrõl lehet szó - esetleg kentaurokról.

- Bocsásson meg, McGa... Minerva - szólt közbe udvariasan Hermione -, de azt hiszem, Voldemort nagyúr sosem tisztelne annyira semmilyen varázslényt, mint embert. Ezt a tényt mindenképp szem elõtt kell tartani.

Miközben többen a rend tagjai közül felszisszentek a név hallatán, Harry és Ron titokban összemosolyogtak. Hermione, bár bizonyos változásokon keresztül ment, szíve mélyén még mindig ugyanaz a fontoskodó kislány maradt, mint amilyennek megismerték.

McGalagony elismerõen pillantott a lányra. Egy csöppet se látszott rajta, hogy megbántódott volna elvei meghazudtolása miatt, épp ellenkezõleg: kifejezetten büszkének tûnt. Ezzel szemben Piton nem volt elragadtatva a lánytól. Makacsul maga elé meredt, miközben a következõt sziszegte:

- Granger kisasszony, azt hittem, ennyi idõ elég volt rá, hogy megtanulja az illemet. Minden bizonnyal tévedtem - a bájitaltan-tanár alig hallhatóan ejtette ki a szavakat, ám Albus Dumbledore mégis meghallotta.

- Perselus - fordult felé kedvesen -, tudom, nehéz belátnia, de Granger kisasszony már nem a tanítványa többé. Ugyanolyan jogú tagja a rendnek, mint amilyen ön, McGalagony - vagy amilyen én vagyok. Ráadásul a hölgynek teljes mértékben igaza van, amiben minden bizonnyal Minerva is egyetért velem - kacsintott a roxforti tanárnõre az igazgató, elõbbi pedig nem gyõzött hevesen bólogatni.

Hermione azonban maga elé meredt. Arca azonnal kipirosodott, s úgy érezte magát, mint évekkel ezelõtt, mikor Piton pontokat vont le a Griffendéltõl - a helyes válaszért. "Soha, soha nem fog másképp tekinteni rám, mint egy engedetlen tanítványra... én mindig csak az idegesítõ Granger leszek" - gondolta a lány. "Akarom -e egyáltalán, hogy mást gondoljon? Igen, hiszen én csak annyit kérek, hogy kezeljen egyenrangú félként, többet nem... Túl sokat akarok?" - merengett el rosszkedvûen.

A vita persze továbbra is folytatódott, ám Hermionénak megint elment a kedve a részvételtõl. Persze ugyanúgy érdekelte, ki lehet a titokzatos újonc Voldemort seregében, ám mégse tudott egy újabb, értelmes ötletet hozzátenni a dologhoz, ezért inkább csak hallgatta, mi a többiek véleménye.

- Az is lehet, hogy egy szellemrõl van szó - mondta éppen Lupin. - Hiszen lehetséges, hogy valamelyik nagy, gonosz varázsló, Voldemort egyik példaképe tért vissza ilyen formában... az is lehet, hogy maga Mardekár Malazár.

- Errõl is lehet szó - hangzott fel Kingsley Shacklebolt mély, kimért hangja. - Ám akkor hol rejtõzködött Malazár eddig? Hiszen pár nappal a halál után már visszatérnek a való életbe azok, akik halálukat lelték. Nem hinném, hogy Mardekár több, mint ezer évig el tudott volna rejtõzni valahol úgy, hogy senki se fedezze fel õt...

- Akkor talán valaki a régebbi nagy varázslók közül? - tette fel a kérdést elgondolkodva Nymphadora Tonks. - De az utóbbi száz évben nem élt senki, aki nagyobb fekete mágus lehetett volna, mint õ... Kivétel talán Grindewald, de õ biztos nem tért vissza.

- Bizony - somolygott kedélyesen Dumbledore -, hiszen elég csúnyán elláttam a baját! Ennyi megaláztatás után, ami õt érte, Tom szóba se állna vele.

- Ne szólítsa õt Tomnak, Dumbledore - szólalt meg hirtelen Piton, majd ivott pár korty kávét. - Olyan, mintha valami kedves ismerõsét emlegetné... - a bájitalok mestere révedõ tekintettel bámult a sarkokban lévõ kályhára, melyben barátságosan lobogott a tûz.

- Ugyan, miért nem? - méltatlankodott Ron.

- Elég, ha én ismerem õt személyesen - vágta rá keserûen Piton, majd megitta a maradékot. - Most pedig elnézést, de... sietnem kell. Még rengeteg kijavítandó dolgozat vár rám - fejezte be, majd némán felállt az asztal mögül.

- Hogy képzeli ezt? - dühöngött halkan Harry. - Hiszen még nem ért véget az értekezlet! Hogy képzelheti, hogy a kicsinyes, személyes elintéznivalói fontosabbak, mint a Rend ügyei?

A szemüveges fiú azonban nem kapott választ, s nagy szerencséjére láthatóan a tanár se hallotta szavait.

- Majd én hozom Mr. Piton táskáját - jelent meg azonnal az izgatott Dobby, miközben úgy rohangált Piton lába körül, mint a mérgezett egér.

- Erre semmi szükség! - förmedt rá szinte azonnal a professzor, majd a hátára kanyarította kabátját, kezébe vette táskáját, majd köszönés nélkül elviharzott.

- Maradhatott volna még egy kicsit - sajnálkozott Molly Weasley, Ronék édesanyja, mikor Piton becsapta maga mögött az ajtót. - Nemsokára kész az almás pite.

- Valóban? - nevetett rá a Roxfort igazgatója. - Akkor azt hiszem, itt az ideje, hogy egy kis éjféli süti - szünetet tartsunk! - jelentette be, mire mindenki nagy nevetés közepette elhagyta a szobát, és egy emberként tódultak a konyhába.

- Te nem jössz, Hermione? - állt meg felette Ron, ám a lány megrázta a fejét.

- Köszi, majd inkább késõbb... Még van egy kis dolgom.

A legfiatalabb Weasley - fiú megvonta a vállát, majd követte a többieket. Hermione egyedül maradt a helyiségben. Nem hallatszott semmilyen hang, hiszen a többiek bezárták maguk mögött az ajtót; egyedül csak az ínycsiklandozó szagok árulkodtak arról, hogy Mrs. Weasley továbbra is a sütéssel van elfoglalva, a rend - tagok pedig izgatottan szimatolják a sütõben lévõ tésztahalmot.

A lány óvatosan felállt, s odalépett az ablakhoz. Léptei nyomán halkan kopogott a padló; itt - ott meg is reccsent. Az esõ pedig továbbra is zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Mindent ellepett már a víz, valamint az abból felszálló pára. Nem is járt már senki az utcákon, valószínûleg London egyik lakosának se volt kedve ilyen zivatarban kimerészkedni a biztonságot adó tetõ alól. Csupán egy csutakos, fekete macska sétálgatott a kerítések tetején, néha megvakarta egy - egy tagját, majd továbbhaladt.

Hermionénak csak pár perccel késõbb tûnt fel, hogy mégse volt teljesen néptelen, kihalt a Grimmauld tér. Pár méterre a háztól, egy távolódó, magas alak sziluettje bontakozott ki a sötétbõl, hogy aztán ismét elnyelje az éjszaka. A fiatal auror addig nézte õt, míg el nem tûnt az utcasarkon, ám hiába: Perselus Piton nem tekintett vissza rá.

*~*

Még aznap este érkezett egy új vendég az egykori Black-házba. Kingsley Shacklebolt, a Rend egyik legkiválóbb aurora már sokat beszélt Amanda nevû lányáról, aki szintén kiváló eredménnyel fejezte be a Roxfortot még a nyáron, s most abba az aurorképzõbe jár, ahol egykor a varázslóvilág híres triója, Harry, Ron és Hermione is koptatták a padokat.

- Nem sokára itt kell lennie - dörmögte órájára pillantva Shacklebolt, mikor az értekezlet véget ért. Addigra már sorra vettek minden lehetséges jelöltet, aki esetleg éppen most csatlakozhatott Voldemorthoz, ám természetesen döntésre nem jutottak. Egész sok név felmerült, ám mindig volt egy személy, aki meghazudtolta a többiek állítását.

- Kinek? - fordult felé Arthur Weasley. A nagy családdal rendelkezõ férfi mindig nagy érdeklõdést mutatott más csemetéje iránt; szerette megosztani tapasztalatait a helyes gyermekneveléssel kapcsolatban és kikérni mások véleményét. Ráadásul Kingsleyhez mindig is szoros, mély barátság fûzte, így bátran fordult felé javaslataival. Tudta, hogy az aurornak, annak ellenére, hogy lánya kitûnõ tanuló, sok problémája van gyermekével.

- Amandának - vágta rá kelletlenül Kingsley. - Már itt kellene, hogy...

Amint kiejtette a száján ezeket a szavakat, kopogtattak az ajtón.

- Ez biztos õ lesz - nyugtatta meg barátját Arthur, és igaza is lett: hamarosan, Dobby közbenjárásával elõkerült a bõrig ázott, mosolygós, fekete bõrû Shacklebolt-lány.

Amanda nem sok mindenben hasonlított az apjára, ez már elsõ pillantásra feltûnt mindenkinek. Korántsem volt magas és erõs testfelépítésû, inkább alacsony és vékony testalkatú. Ébenfekete haja a derekát verdeste, szemei pedig zölden csillogtak - nem hiába tartozott egykor a Roxfort legjobban csodált szépségei közé. Egyedül a jobb fülében lógó, kis, karika alakú fülbevaló hasonlított az apjáéra. Arthur Weasleynek is ez tûnt fel elõször.

- Nahát, milyen helyes! A bal fülébe miért nem raktatok egy ugyanilyet? - érdeklõdött az aurortól, ám az megvonta a vállát.

- Honnan tudjam? Fogalmam sincs, Arthur. - a férfi elnevette magát. - Biztos ez a divat.

- Jó napot, Mr. Weasley - biccentett a férfi felé Amanda, majd az apjához fordult: - Szia, apa.

- Szervusz, Amanda! - mosolygott rá Mr. Weasley. - Hogy te mennyire hasonlítasz apádra! - tette hozzá az ilyenkor szinte kötelezõ mondatot.

- Igen, szerintem is - bólintott a lány, majd apró csókot nyomott apja fekete arcára.

- Mosolyogjatok! - kiáltotta ekkor a hozzájuk sétáló Dumbledore, kezében egy fényképezõgépet szorongatva. Egy gyors villanás, kattanás, s a puszi már meg is lett örökítve.

- Dumbledore! Milyen remekül kezeli a gépet! - Arthur hangja elismerõen csengett, miközben a fényképezõgép széles lyukából elõkúszó képet figyelte. - Valódi zseni!

- Oh, ne is mondja, Arthur - forgatta a szemét egy nagy sóhaj kíséretében a Roxfort igazgatója. - Hetekbe tellt, míg megtanultam kezelni!

A Rend tagjai boldogan felnevettek - órák óta elõször.

folytatása következik!

[belldandy]

Itt a harmadik...

3. fejezet: Váratlan vallomás

- Amanda nagyon kedves kislány - magyarázta készségesen Kingsley. - Persze, egyúttal nagyon érzékeny is. Sirius halála nagyon megrázta - napokig sírt szegénykém, hiszen imádta õt!

- Ó, hát ez borzasztóan szomorú - simogatta meg a lány fejét Arthur atyáskodóan. - Megértem a fájdalmadat, Sirius nagyszerû ember volt, de nehezen tûrte a bezártságot. Nem mondom, hogy így neki a legjobb, de hidd el, õ másra vágyott.

Amanda beleegyezõen bólintott.

- Igen, tudom - motyogta, majd apjához fordult. - Felmehetek az emeletre? Azt hiszem, tegnap itt felejtettem egy könyvet, amit még nem sikerült elolvasnom. A feketemágia legyõzésérõl szól - tette hozzá, majd miután Kingsley hangot adott beleegyezésének, azonnal hátat fordított, s elsiett a lépcsõ felé.

- Úgy látom, érdekli a sötét varázslatok kivédése - jegyezte meg Mr. Weasley. - Ez nagyon helyes. Ez a legfontosabb tantárgy - legalábbis egy jövendõbeli auror számára.

- Kiváló eredménnyel tette le a RAVASZ - vizsgáját a tantárgyból - büszkélkedett Shacklebolt -, meg persze én is támogatom mindenben. Mindig is az volt a vágyam, hogy belõle is feketemágus - vadász váljék, ám most, hogy a valódi bevetések sorozatától csak három év választja el, elkezdtem aggódni. Vajon olyan jól teljesít -e a küzdelmek során is, mint a tanórákon? Hallottam már olyan varázslókról, akik annak ellenére, hogy az iskolában a legjobbak közé tartoztak, amint bedobtuk õket a mélyvízbe, egyszerûen... befuccsoltak.

- Ugyan, ugyan, Kingsley - jelent meg akkor a képben Dumbledore magas alakja. - Biztos vagyok benne, hogy Amanda remek munkatársunkká válik majd. Gondoljon csak Hermione Grangerre - õ kiváló példa arra, hogy aki a Roxfortban jó, az máshol se lehet különb. Igaz, Miss Granger? - kacsintott rá az igazgató az éppen arra haladó lányra.

Hermione felkapta a fejét. Éppen az értekezleten elhangzottakra gondolt, s egy kissé zavartan pillantott Dumbledore-ra.

- Elnézést, Dumbledore - suttogta a lány. - Nem értettem a kérdést... éppen azon elmélkedtem, vajon ki lehet a titokzatos...

- Tudjuk, hogy nagyon kötelességtudó auror vagy - szólt közbe félig büszkén, félig pajkosan Arthur Weasley -, de már régóta tudom, hogy itt lenne az ideje, hogy megpihenj. Hidd el, jót tenne neked néhány nap pihenés.

- Mr. Weasley, én... - Hermione nekitámaszkodott a kandalló falának. Úgy érezte magát, mintha bekerítették volna, szíve hevesen dobogott, s kiverte a veríték. "Vajon mit jelent ez?" - kérdezte magától aggodalmasan. "Hogy ki akarnak rúgni a Rendbõl? Nem vagyok elég jó?"

- Menj haza, Hermione - szólalt meg végül barátságosan Kingsley. - Mindenki látja, hogy rádfér egy csöppnyi alvás. Pár nap múlva pedig találkozunk - ha jól tudom, Voldemort szombaton hívja össze újra a halálfalóit, és minden bizonnyal Perselus is ott lesz - akkor talán többet megtudunk errõl a veszélyes újoncról - a lány nem értette, miért, de úgy tûnt, mintha a fekete bõrû varázsló hangja kissé cinikusan csengene.

- Igen, uram - mondta végül, majd gondolatban megfeddte magát, hogy miért nem képes nevükön szólítani a társait - ám valahogy az volt természetes számára, hogy a nála idõsebb férfiakat uramnak, nõket pedig hölgyemnek hívja. - Azt hiszem, indulok is - tette hozzá.

- Viszlát, Miss Granger! - intett búcsút mosolyogva Dumbledore, mire Hermione sarkon fordult, s elindult széke felé, hogy felvegye csúf ballonkabátját.

- Hermione, várj egy percet! - hallatszott hirtelen Ron hangja. A lány kelletlenül megfordult; gyermekkori barátja égõ arccal sietett felé. - Szeretnék kérdezni tõled valamit.

- Tessék, Ron - pillantott rá a lány, miközben belebújt barna kabátjába. Pár másodpercig még igazgatta magán, majd felhúzta a zippzárt. - Hallgatlak.

- Csak azt szeretném kérdezni, hogy... hazakísérhetlek -e - nyögte ki végül a fiú, és hamarosan paprikapiros színt öltött az arca. Hermione elmosolyodott. "Ron" - gondolta, "mindig is másoktól kért segítséget. Mindig hozzám fordult, ha valamilyen problémája akadt szerelmi vagy tanulmányi téren - azt hiszem, megint valami lánnyal lehet gondja. Biztos visszautasították - ismét... " Egy pillanatra elöntötte a szeretetteljes szánalom a Weasley-fiú iránt. "Sosem volt szerencséje a gyengébbik nemmel... remélem, hamarosan megtalálja az igazit".

- Oh, nos... szívesen, Ron - válaszolta, mire a fiú ábrázatán széles mosoly terült el. "Nahát, ennyivel fel lehet vidítani... akkor tényleg nagyon le lehet törve szegénykém".

- Akkor mi elmentünk - köszönt fennhangon a Granger-lány. - Viszlát!

A két fiatal a többi Rend-tag búcsúkívánságai által kísérve lépett ki az elõszobába, ahol Ron gyorsan leakasztotta a fogasról saját kabátját, s villámgyorsan felöltözött. - Indulhatunk? - kérdezte, mikor már mindketten menetre készen ácsorogtak a bejárati ajtó elõtt.

- Igen, menjünk! - bólintott Hermione, majd egy egyszerû varázsige segítségével csinos, sötétkék, nagy esernyõt bûvölt kettejük fölé, melyet még tartani sem kellett, mivel magától lebegett felettük. Ron elismerõen bámulta a mutatványt.

- Nahát, Hermione! Ez remek! Így legalább nem ázunk meg! - a lány ezek hallatán elnézõ mosolyt villantott fel.

- Kár, hogy ez idefelé nem jutott eszembe - nevetett rá a fiúra, majd kitárta az ajtót. - Akkor menjünk. Közben pedig mondd el, mi bánt.

Óvatosan kiléptek az elõttük lévõ, apró lépcsõsorra. Hermione kiürült fejjel bámulta a sötét eget, miközben társa elmondott egy Colloportus! varázsigét. Csak így bizonyosodhattak meg afelõl, hogy senki sem jut be a házba - még az sem, aki esetleg áthatolt a többi védelmezõ varázslaton, mely a Grimmauld tér 12. alatt álló házat vette körül. Mikor Ron végzett, a lány nekilátott, hogy feloldja a bonyolultabb bûbájokat. Most, hogy minden a fejében volt, úgy hajtotta végre a feladatot, mintha egyenesen erre született volna.

- Nem értem, mire gondolsz - szólalt meg váratlanul a Weasley-fiú, mikor már mindketten az utcákat rótták. - Miért is lenne bármi baj?

Hermione egy ideig nem válaszolt. Szemét a környezõ házakon nyugtatta, melyeket már itt-ott megrongáltak a halálfalók: leszakadt vakolat, betört tetõk, üvegtelen ablakok árulkodtak a gonosz varázslók ottjártáról. "Itt meghalt egy ember" - jutott a lány eszébe, mikor egy nagy, világoszöld ház tûnt elõ a sarkon. "Bellatrix Lestrange ölte meg... ott pedig, azt a boltot Lucius Malfoy miatt zárták be. Vészesen közel jártak a fõhadiszállásunkhoz, s bár szerencsére nem fedeztek fel minket, még így is számos mugli lelte halálát miattuk... és, akárhogy is nézzük, miattunk is."

- Baj mindig van - motyogta egy mély sóhajtás kíséretében Hermione. - De ne hidd, hogy nem tudom, miért hívtál ide - azzal kissé összébb húzta magán a kabátot, s a kapucnit is felrakta a feje tetejére.

- Fázol? - érdeklõdött Ron, mire Hermione bólintott egy aprót. Abban a pillanatban a fiú fellendítette a kezét, majd se szó, se beszéd, magához szorította õt. A lányt azonnal elöntötte a melegség - de nem a szerelem a boldogító, forró tüze, csupán a barátság halovány lángjai által.

- Szóval - Ron hangja érdekesen remegett, miközben kiejtette a szavakat -, mire gondoltál ezzel? Sejtetted, mire akarok kilyukadni?

Hermione boldogan felnevetett.

- Már hogyne tudnám! Biztos ismét valami egetrengetõ probléma következett be az életedben... mondjuk Pulipinty felébresztett múlt éjszaka, és ezért rémálmaid voltak Hisztis Myrtle-lel a fõszerepben.

Hermione boldogan kuncogott saját viccén, de Ron láthatóan nem értékelte azt. A Weasley-fiú sértõdötten felhúzta az orrát a válaszadás elõtt.

- Nem, sokkal fontosabb dologról van szó! - mondta végül. - De majd elmondom, hogyha megérkeztünk.

- Hûha - bolondozott a lány. - Már alig várom. Kifúrja az oldalam a kíváncsiság!

Körülbelül még egy fél óráig sétáltak. Hiába járt már hajnali négy felé az idõ, továbbra is mindent ellepett a sötétség. Néha egy-egy villám dörrent a magasban - ilyenkor Ron kissé közelebb volta magához Hermionét -, hogy aztán újabb és újabb felhõk ontsák jéghideg terhüket a szerencsétlen arrajárókra. Hold se, Nap se ragyogott az égen, még a csillagok se látszottak, mindent ellepett a víz, a levegõ pedig a szokásos esõszagtól illatozott. Hermione nem tudta eldönteni, szereti -e vagy gyûlöli ezt a jellegzetes szagot; mindenesetre különös érzéssel a szívében szívta magába. Mikor megérkeztek a lakásához, Ron megtorpant, s elmerengve figyelte, ahogy a fiatal auror kulcsa után kutat a táskájában.

- Emlékszel még arra, mit mondtam? - tette fel a kérdést várakozó arckifejezéssel.

A lány felkapta a fejét, s egy pillanatig meredten bámulta Ron arcát. A legfiatalabb Weasley-fiú várakozón mosolygott rá, világoskék szemei egész különösen csillogtak. Rézvörös haja, mely vállát verdeste, vastag tincsekben lógott szemébe, bõre pedig egészen selymesnek tûnt. "Nem is tudom, miért olyan szerencsétlen a lányokkal" - merengett el Hermione. "Hiszen kifejezetten jóképû..."

- Persze, hogy emlékszem. Mondd el gyorsan, aztán futás az ágyba! - kacsintott rá a fiúra pajkosan - ám beléhasított a felismerés, hogy ezt nem kellett volna. Az 'ágy' szó hallatán a Weasley-fiú szeme hirtelen vadul csillogni kezdett, s kezével megszorította a lépcsõ melletti korlátot.

- Hermione - szólalt meg Ron -, én már rég el akartam mondani neked, hogy... olyan régóta.... de nem mertem... pedig ez rendkívül fontos... már gyermekkorom óta... kérlek, bocsáss meg, de... persze, ha te is... ne haragudj rám... én csak... - a lány egy semmit sem értett a motyogásból.

- Ron, ebbõl egy szót se értettem - válaszolta kimérten Hermione, miközben céltudatosan megfogta az ajtó kilincsét. - Ha semmit se szeretnél, akkor én megyek...

- Szeretlek! - szakadt ki hirtelen a fiúból.

Egy pillanatig a két fiatal némán figyelte egymást. Hermione õszintén meglepõdött. "Ron... szeret engem? Dehát... ez lehetetlen! Azt hittem, még mindig azért a Tamara nevû zenészért rajong..."

- Ron, ez... - csak ennyit bírt kinyögni.

A fiú azonban nem várta meg a választ.
Hátat fordított, s elszaladt - úgy tûnt, teljes erejébõl fut. A pocsolyák hangosan csattogtak léptei nyomán.

- Ron! - kiáltotta a lány, ám nem kapott választ.

*~*

Perselus Piton torkán aznap egyetlen falat sem ment le. Szombat volt, kora este, a lakoma, amit a házimanók feltálaltak, pedig rendkívül ízlett mindenkinek - egyedül õ nem akart enni belõle. Ott ült a tanárok asztalánál, szokás szerint kissé görnyedten, mogorva arckifejezéssel, s a gyerekek nyüzsgõ halmazát figyelte.

Mellette Dumbledore ült, másik oldalán pedig McGalagony. Mindketten a Rend tagjai voltak, mi több, az igazgató alapította a társulatot - ám egyikõjük sem tûnt izgatottnak - vagy ha azok is voltak, remekül leplezték. Könnyedén átbeszéltek a professzor feje fölött, nagyokat nevetgéltek, miközben tonnaszám lapátolták magukba a sült malaccombot és a tökös derelyét.

A diákok is kipihentnek tûntek; a kellemes szombat megtette hatását: ki a kviddicsezéssel, ki olvasással, ki beszélgetéssel, ki játékkal töltötte el a napját; ám mindenki, egytõl egyig mindenki nyugodtan csevegett társaival, s eszükbe sem jutott, hogy valakinek ma este még el kell hagynia a Roxfortot, hogy megakadályozza a Sötét Nagyúr számos tervének véghezvitelét rendkívül veszélyes kémkedéssel. Õk csak pletykálkodtak megállás nélkül, élték életüket csakúgy, mint eddig... s eszükbe se jutott... egyáltalán...

Piton dühösen meredt vacsorájára. "Egyáltalán, miért szolgáltak fel nekem ételt? Mikor Dumbledore jól tudja, hogy ilyenkor képtelen vagyok táplálkozni... olyan, mintha egyáltalán nem is érdekelné, hogy mi van velem." - gondolta a professzor. "Hihetetlen... nem bírom tovább."

Merengve bámulta a kékben játszó, kissé felhõs eget. "Mindenki olyan vidám, vajon... vajon a Nagyúr mit csinál éppen? Õ biztos nem vidám... õ sosem boldog... "

- Elnézést. - állt fel hirtelen. - Nemsokára mennem kell.

Dumbledore felkapta a fejét, majd megértõen bólintott. Egy pillanatig gyorsan végigjáratta a szemét Piton testén... pontosabban a karján. A Sötét Jegyet kereste, minden bizonnyal kíváncsi volt rá, vajon újra vörössé vált -e...

- Még nem - adott választ a fel nem tett kérdésre a bájitaltan-tanár. - Még nem... de nemsokára. Azt viszont nem szeretném itt megvárni.

- Megértem, Perselus - biccentett az igazgató - hát akkor, induljon, amilyen gyorsan csak lehet!

Piton mosolytalan arccal célozta meg a kijárati ajtót. A diákok döbbenten néztek utána; fel nem foghatták, vajon miért állt fel és indult kifelé a tanár azelõtt, mielõtt a többiek befejezték volna az étkezést. Bevett szokás volt a roxforti tanároknál, hogy mindig megvárják egymást - Piton azonban önkényesen otthagyta a társait, s ez érthetõen megdöbbentette a gyerekeket.

- Vajon hova megy? - súgtak össze a háta mögött, de Piton rájuk se nézett, pedig jól tudta, mirõl suttognak. Természetesen semmi kedve nem volt nyilvános kiselõadást tartani azt ecsetelve, hogy mik a tervei az elkövetkezendõ pár órára vonatkozóan, így némán hagyta el a Nagytermet.

Amint kiért, karjába szinte azonnal belehasított az ismerõs fájdalom. A professzornak oda se kellett néznie; tudta, hogy a Jegy fekete körvonalai vörössé váltak...

Újult erõvel hatott rá ez az érzés. A pár nap alatt, ami az utolsó gyûlés után eltelt, szinte meg is feledkezett arról, micsoda kínnal jár, mikor a Nagyúr hívja õt... Egy másodpercig gyors egymásutánban kapkodta a levegõt, s kénytelen volt nekitámaszkodni a hûvös falnak. Homlokát kiverte a jéghideg veríték, arcát pedig elöntötte a forróság... érezte, hogy hátán hatalmas izzadságcseppek gördülnek végig, miközben egész teste remegett a fájdalomtól, lábai pedig arra készültek, hogy felmondják a szolgálatot... ujjaival mintha egy pontot keresett volna, ahol megkapaszkodhat a falon, de hiába; csak a festéket kaparta... egy hirtelen ötlettõl vezérelve felrántotta a karján a talár ujját, s csuklóját nekinyomta a falnak. Pár perc múlva a szörnyû kín enyhülni látszott, a körvonalak se izzottak már annyira; inkább bohókás pink színt öltöttek, így a professzor úgy festett, mintha az egyik mugli kislánymagazin áltetoválását hordaná magán.

Mikor már szinte semmit se érzett, gyorsan körülnézett, hogy senki sem figyeli -e õt, majd mikor megbizonyosodott affelõl, hogy teljesen egyedül van, elõkapta pálcáját, s elmormolt egy varázsigét. Pillanatokon belül teste alulról lefelé fokozatosan eltûnt; elõször csak lábai váltak köddé, majd térdei, combjai és felsõteste is. Hamarosan már nyoma sem volt annak, hogy valaha is ott járt.

Ezzel ellentétben egy régi temetõben ugyanúgy fokozatosan jelent meg, mint ahogy eltûnt. Elõször feje jelent meg, majd nyaka, ezeket követte a többi testrésze... a többiek elismerõen tekintettek rá.

A halálfalók mindig ott tartották az értekezleteiket, ahol Voldemort újjászületett, az aurorok ugyanis mindenhol keresték õket, csak épp ott nem. Mikor Piton megérkezett, már jópáran ácsorogtak várakozóan; fekete csuklyások százai pillantottak vissza rá sötét leplük mögül, mikor odasétált a csapathoz. Voltak ott nõk, férfiak, sõt egy-két kamasz is; azonban az elsõ, akin megakadt a professzor tekintete, az egykori tanítványa, Draco Malfoy volt. A fiú apja és anyja között állt, akik szintén teljesen beburkolóztak.

- Nos - zendült akkor egy fagyos hang -, úgy látom, mindenki megérkezett... akkor elkezdhetjük a gyûlésünket.

Piton megpördült a tengelye körül. Egy pillanatra maga is megrémült a látványtól, ami elé tárult: Voldemort, minden feketemágus legnagyobbika tekintett vissza rá. A Nagyúr úgy festett, akár a muglik közt az albínók: szivárványhártyája sötétvörös színben égett, csupán abban különbözött a többi emberétõl, hogy pupillája vékony volt, akár a kígyóké. Arcbõre - ha egyáltalán bõrnek lehetett nevezni azt a hófehér anyagot, mely koponyáját fedte - egész halvány színben játszott, s olyan világos volt, mint a frissen esett hó.

A Nagyúr gonoszul elmosolyodott, Pitont pedig félelmében kirázta a hideg.

*~*

- Kegyelmes uram - szólította meg Piton a Sötét Nagyurat, mikor az értekezlet véget ért. Perselus szinte semmit se tudott meg az új tagról - aki még mindig nem érkezett meg - s nem akarta sikertelenül zárni az újabb értekezletet, így arra a döntésre jutott, megkockáztat egy apró kérdést feltenni Voldemortnak.

- Mit akarsz? - förmedt rá a férfira a Nagyúr. - Tedd fel a kérdésedet nyomban, nem érek rá sokáig!...

- Én... én csak arra lettem volna kíváncsi, hogy mi... az új halálfaló... - a professzor hangja elcsuklott egy pillanatra, de nyomban összeszedte magát. Õ nem egy esdeklõ rabszolga, mint például Nott, hanem egy büszke, erõs férfi! Ezzel a tudattal fejezte be kérdését. - ... hogy mi az új halálfaló neve.

Voldemort hideg kacajt hallatott, miközben fürkészõ pillantást vetett Pitonra.

- Tehát kíváncsi vagy rá... meg is értem - mosolyodott el, de úgy, hogy abból hiányzott minden melegség. - Nem titkolom, hiszen hamarosan megismered õt... Seth. Seth Ismene.

folytatása következik! :-D

[belldandy]

... és a negyedik. Van több is, de azok lektorálatlanok és még sehol se publikáltam õket. Várom a véleményeket! ;-)

4. fejezet: Bódító képtelenség

"Csak bámulta õt. Bámulta, hogy hogyan lehet valaki ennyire kegyetlen? Hogy bánhat el ilyen aljasul az érzelmekkel? Tudta, hiába kérne is többet, mindig lesz valaki, a közelebb áll Voldemort nagyúrhoz... Mindig lesz olyan, akit jobban szeret nála... pedig annyira igyekszik. De hiába... minden hiába... pedig feláldozná a testét, a lelkét, minden egyes darabkáját, felégetné magát érte, gyilkolna, ölne, csak szeretné, csak szeretné, csak szeretné már végre... elfogadná végre... elismerné végre... de nem, Voldemort számára sosem lehet elsõ. Sosem. Valaki mindig ott fog állni elõtte."

*~*

Piton úgy rohant el az értekezletrõl, mintha kergették volna. A gondolatok elárasztották elméjét, s hiába próbált, nem sikerült szabadulnia balsejtelmétõl... A neveknek jelentõségük van. Jól tudta, mit jelent a Seth - Széth minden rossznak és gonosznak volt a megtestesítõje az ókori Egyiptomban. A szamárfejû isten tizennégy apró darabra szelte testvére, Ozirisz testét, és szétszórta az egész országban... Széth testvérgyilkos. Aki az õ nevét viseli, attól sok jót nem várhat.

Az Ismene névvel nem volt tisztában, bár sejtette, hogy ez is jelenthet valamit. Mintha már hallotta volna valahol...., de csak arra tudott viszaemlékezni, hogy a mugli irodalommal áll kapcsolatban...

Nem tudta, kinél érdeklõdhetne errõl. Nem is ismert olyat Dumbledore-on kívül, aki értett volna a varázstalan emberek mûveihez... hiába törte a fejét, képtelen volt találni valakit, akit megkérdezhetett volna. Az igazgatót pedig nem akarta zavarni; ráadásul titokban kellett visszatérnie a Roxfortba, viszont ha felébreszti az igazgatót, azt minden gyerek észreveszi majd... nehéz ügy.

Kínjai betetõzéseként pedig még az esõ is újra eleredt. "Még csak ez hiányzott" - gondolta dühösen a professzor. "Pár napig szép idõ volt, most pedig megint rákezdett... meddig fog még ez így menni?" - kérdezte magától.

A házak sorban suhantak el mellette. Piton végül úgy döntött, a Rend fõhadiszállására, a Grimmauld tér 12. -re megy - ott talán mégis lesz valaki, aki majd segít neki megoldani ezt a rejtélyt. Éppen azt tervezgette, hogy titokban felpattan a seprûjére - persze csak a megfelelõ, kiábrándító varázst követõen -, amikor megpillantotta a tõle jobbra esõ, nagy, piszkos lakást. "Itt lakik Granger" - jutott a bájitaltan-professzor eszébe. - "Talán õ meg tudja válaszolni a kérdéseimet... elvégre tizenkét évig muglik között élt."

Elhatározását hamarosan tett követte, ám mielõtt odalépett volna a kapucsengõhöz, megállt a lakás elõtt, s merengve bámulni kezdte a nagy házat. A lámpát már minden szobában lekapcsolták; nyilvánvaló volt tehát, hogy minden lakó nyugovóra tért - köztük Hermione is.

A professzornak nem akaródzott megmozdulni, pedig a folyamatos felfelé bámulástól már a nyaka is sajgott. Gondolatban azt találgatta, melyik szobában aludhat Hermione... talán nem volt tudatában érzelmeinek, az lehetett az oka, hogy egyre csak az a gondolat tolakodott az agyába, hogy vajon hogyan alszik Hermione... Sötét, dús haja végigterül a párnán, mellkasa ütemesen fel - le emelkedik...

Piton zavartan feddte meg magát a gondolatokért. "Hogy képzelhetek ilyeneket? Pont Grangerrõl?" - dühösen meredt a házra, mintha az tehetne gondolatai mibenlétérõl. Gyorsan fellépett a lépcsõkön, s nyomni kezdte a kapucsengõt.

Hermione sokára reagált. Álmosan kikászálódott az ágyból, miközben azon járt az esze, vajon ki lehet az. "Lehet, hogy Ron" - gondolta, miközben odabotorkált a lámpa kapcsolójához, hogy felkapcsolja a villanyt. "Akkor viszont muszáj beengedni... bár semmi kedvem beszélni vele."

Végül kisettenkedett a folyosóra, halkan, hogy ne ébresszen fel senkit a nagy házban. Mr. Lartron, a lány szomszédja hangosan horkolt... Hermione elmosolyodott. Mindenki ugyanolyan, változás nem fog jönni... minden ugyanolyan marad...

- Nahát! Peselus. - szólalt a fiatal auror, mikor megpillantotta a férfit az ajtóban ácsorogni.
Piton egészen az arcába húzta csuklyáját, karjait pedig összekulcsolta melle elõtt. Talárja úgy festett, mint egy gyönyörû, fekete madár csillogó, hosszú farka...

- Nem számított rám? - kérdezte a professzor, miközben tekintetével elidõzött Hermione mackós hálóingén.

- Hát... nem igazán - szólt zavartan, elpirulva a lány. Próbálta kissé összébb húzni magán a lenge öltözetet. - Jöjjön be, Perselus.

Piton engedelmesen feljebb lépett, majd követte a lányt fel, a lépcsõkön. Hermione a negyedik emeleten lakott, így jócskán kellett járnia, míg felért az ajtó elé. Míg az auror a kulcsait kereste, õ halkan elsuttogta jöttének okát.

- Most érkeztem a Nagyúr legújabb gyûlésérõl. Kiderült az új tag neve.

Hermione csalódottnak tûnt. Mielõtt válaszolt volna, kitárta az ajtót, s hagyta, hogy Piton elõször lépjen be rajta. A professzor az elõszobában levette víztõl csöpögõ, sáros cipõit, majd egyenesen elindult a nappaliba, hogy leheveredjen a kanapén. Hermione arcáról csak egy pillanat erejéig volt leolvasható a melepettség; hiszen a professzor kabátját magán hagyta. Pár másodpercig még döbbenten bámult a férfi után, utána követte õt a szobába.

- Nem értem, ez miért olyan fontos - vonta meg a vállát. - Egy név sok mindent jelenthet. Pláne, ha csak egy álnévrõl van szó - ami egy ilyen nagy erejû, titokzatos halálfaló esetében nagyon is valószínû...

- Ne becsülje alá az apró információk értékét - válaszolta a professzor, miközben a lány óvatosan helyet foglalt mellette a kanapén. - Néha egy apróság jelentheti a megoldást egy nagy rejtélyre. Azért fordultam önhöz, Miss Granger, mert tudomásom szerint jártas a mugli irodalomban.

- A mugli irodalomban? - kérdezett vissza értetlenkedve Hermione. - Annak meg mi köze van a halálfalóhoz?

E szavak kiejtése közben az is feltûnt neki, hogy Piton még mindig magán viseli a nagy, meleg kabátját és talárját... talán, ha levenné... Hermione zavarba jött a meztelen Piton gondolatától, s úgy döntött, inkább Voldemortra és csatlósaira koncentrál. Mióta tudta, hogy a professzor legilimentor, jobbnak látta kerülni az ehhez hasonló gondolatokat.

- Az illetõ neve Seth Ismene - jelentette ki Piton. - Azt tudom, hogy Széth az ókori Egyiptom gonosz istene, de... Ismene? Talán ennek is van köze a mugli irodalomhoz? Elég ismerõs a neve, bár nem tudom, honnan.

Hermione igyekezett megerõltetnie az agyát, de kissé nehezére esett, ugyanis figyelmét elterelte a tanár orrának különös, szép, görbe íve, rózsaszín szájának vonulatai és fekete bogárszemének ragyogása...

- Iszméné Szophoklész drámájában szerepel - motyogta a lány halkan, miközben igyekezett kerülni a professzor tekintet. - Antigoné testvére. A történet szerint Antigoné el akarja temetni a bátyját, ám Iszméné nem akar neki segíteni, mivel fél Kreon haragjától...

- Tehát Iszméné elárulta a testvérét? - kérdezett vissza érdeklõdve Piton, mire a lány bólintott.

- Nagyjából, igen.

- Nos, ez azért érdekes, mert Széth ugyanúgy elárulta a testvérét, mint Iszméné - jelentette ki elgondolkodva Piton. - Tehát a két név között összefüggés van. Érti, mire gondolok, Hermione?

A fiatal auror összerezzent.
A férfi még sosem szólította Hermionénak...

- Tehát úgy véli, ez egy utalás?... - kérdezte a lány ujjaival malmozva.

- Meglehet - vélte Piton. - Csakhogy egy kicsit meglepõ lenne, ha az a halálfaló pont nekünk akarna segíteni azzal, hogy olyan nevet választ, ami segít rájönni a valódi kilétére...

- Mi van akkor, ha pont félrevezetésként választotta ezt a nevet? - tette fel a kérdést a lány.

- Az is lehet - bólintott Piton -, viszont szó eshet véletlen egybeesésrõl is. - mélyen belenézett Hermione szemébe, aki beleborzongott a pillantásba. - Nem tudhatjuk.

*~*

Piton távozása után Hermione sokáig nem tudott elaludni. Fejében kavarogtak a gondolatok, s hiába forgolódott, nem jött álom a szemére. Már a takarót is ledobta magáról, egész testében izzadt, kiverte a veríték, talán könnyezett is. Nem volt benne biztos, miért, de úgy érezte, szíve mintha elhidegült és egyúttal felmelegedett volna, az érzékek meghatározhatatlanul kavarodtak össze benne, õ pedig csak tehetetlenül és aggodalmasan dobálta magát a puha ágyon. Lihegett, mintha hosszú kilométereket futott volna, közben már annyira álmos volt, hogy legszívesebben lehunyta volna a szemét... ám tudta, hogy úgyse tudna elaludni. Végig a professzor látogatása járt a fejében, de nem értette, miért Pitonra gondol, miért nem az információkra, amit õ hozott... kiszolgáltatottnak találta magát. Kiszolgáltatva az érzelmeinek, kiszolgáltatva egy férfi különös kisugárzásának... nem értette, mi ez az új érzés, még csak nem is sejtette. De belülrõl marta, kínozta õt, szorította, fogva tartotta a szívét, akár bilincs a rablók kezét..

Kopogtattak. Hermione nem állt fel, csak szorította magához a párnát. Már a fulladás környékezte; a tömény vászonillat beleette magát az orrába, a szag szinte megölte. Rátört a hányinger, a szobában melegszag terjengett...

- Hermione, én vagyok az, Ron. Kérlek, engedj be.

A lány továbbra sem lépett az ajtóhoz, inkább csak elõtapogatta a komódrál pálcáját, majd az ajtóra irányítva elmotyogott egy varázsigét. A küszöbõ ácsorgó Ron kissé elveszetten bámult be a lakásba.

- Bejöhetek? - kérdezte a fiú remegõ hangon, mire Hermione végre feltápászkodott az ágyról. Már hajnal felé járt az idõ, kint pedig már lilára festette az eget a horizont mögött elõbukkanó Nap.
Hermione alig aludt az éjjel.

- Gyere! - bólintott beleegyezõen a fiatal auror, mire Ron megindult felé. A legfiatalabb Weasley-fiú pár percig a szoba sarkában lévõ, nagy kanapét méregette, majd óvatosan helyet foglalt rajta.
Épp úgy, mint Piton.

Hermione az ágyon ülve figyelte a fiú ténykedését. Mikor az láthatóan kényelembe helyezte magát, a lány kezébe vette világoslila párnáját, s kétkedve figyelni fikszírozta a kanapén ücsörgõ aurort.

- Mit szeretnél? - kérdezte végül a vörös hajú fiút, ám az nem felelt.

Ron szíve hevesen dobogott, ahogy a lányt figyelte. Elhidegült ujjai kellemetlenül begörbültek, nem tudott velük mit kezdeni. Füle, arca egészen elvörösödött, ajkai ugyanakkor halottfehérré váltak, mintha épp a fulladástól menekült volna meg, s most pihegve adna hálát Istennek a parton - reszketve, félve, jéghidegen... Agya õrült táncot járt, a képek egyszerre összemosódtak elõtte. Elbódították, az elméje... képtelenség... vadul táncolt, egészen megzavarodott, nem érzékelt semmit, csak azt a bódító képtelenséget...

Odasétált Hermionéhoz, majd leült mellé az ágyra.

- Téged szeretnélek - suttogta önkívületben, majd mielõtt a lány ellenkezhetett volna, ledöntötte, s vadul csókolgatni kezdte, ujjaival pedig a barna, göndör, lágy hajzuhatagot simogatta, mely oly ártatlanul terült szét a világoslila párnán...

Hermione nem ellenkezett.
Hagyta magát.
Ron gondolatai és a párna pedig világoslila keringõt jártak.

[xwoman]

Nagyon tetszik, de már mondtam párszor
Nagyon szeretem ezt a párost, és várom, hogyan fogod őket összehozni!
Lektorod meg sürgesd meg! ;D

[belldandy]

Még csak tegnap küldtem el neki az ötödik fejezetet, de remélem, hétfõre meg lesz, mert utána meg péntekig Debrecenben leszek, úgyhogy ha addig nem küldi vissza, sajna csak jövõ 7végén várható a frissítés...

[Moony]

Erõt vettem magamon és végigolvastam ;D Nagyon szépen írsz, nekem az a rész tetszett a legjobban, mikor Piton elmegy Hermionéhoz, és a kanapén ülve mesél... Annyira el tudtam képzelni az egészet!
Remélem, hamar folytatod, ha lesz folytija, azokat is elolvasom

És OFF /bocsika/, de miért csak péntekig jössz Debrecenbe? 20-án Virágkarnevál, azt érdemes nézni!

[belldandy]

moony said:

Erõt vettem magamon és végigolvastam ;D Nagyon szépen írsz, nekem az a rész tetszett a legjobban, mikor Piton elmegy Hermionéhoz, és a kanapén ülve mesél... Annyira el tudtam képzelni az egészet!
Remélem, hamar folytatod, ha lesz folytija, azokat is elolvasom

És OFF /bocsika/, de miért csak péntekig jössz Debrecenbe? 20-án Virágkarnevál, azt érdemes nézni!

Ó, köszi! Igyekszem majd a folytatással!
OFF: apukámmal leszek, és õ nem ér rá egész héten... régen láttam már a Virágkarnevált, nagyon élveztem (én ugyanis eredetileg debreceni vagyok)!. Ha megtehetném, tényleg mennék még! De sajnos..

[belldandy]

5. fejezet: Boldog Halloweent!

A következõ pár nap az eseménytelenség unalmába fulladt. Piton elmondta a Rendnek az új tag nevét, bár túl sok mindenre nem jöttek rá, hiszen sosem hallottak Seth Ismene nevû bûnözõrõl. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy csupán egy fedõnévrõl lehet szó - a két irodalmi utalás nem lehet véletlen. Arra azonban képtelenek voltak rájönni, vajon az illetõ mire akart ezzel utalni.

Az egykor vidám Dumbledore egyre aggodalmasabbá vált, bár ezt nem mutatta mások elõtt. Mindezek ellenére gyakran kapta magát azon, hogy kicsinyes szorongásai néhanapján óriás méretû félelmekké dagadnak, hogy aztán pár órán belül visszazsugorodjanak eredeti méretükre. Az érzelmek ingázása azonban nagyon kimerítette az igazgatót, jóllehet pontosan õ maga érzett így. Azonban minden hiába; a Roxfort feje nem tudta kontrollálni a gondolatait, melyek idõnként úgy repkedtek a fejében, mint a felnõtt, gyakorlott fecskék, melyek szárnyalni tanítják fiókáikat.

A feje egyre gyakrabban fájdult meg, s azon kapta magát, hogy szívesen töltené napjait a Rend fõhadiszállásán. De nem csak látogatóba indult volna a Grimmauld tér. 12 - be, hanem beköltözési szándékai voltak. Tudta, a legjobb az lenne, hogyha elhagyhatná a Roxfortot, ám erre természetesen nem volt lehetõség, s azt is sejtette, az iskola az összeomlás szélére kerülne nélküle - ezt minden önteltség nélkül állíthatta. Az alapítók óta talán õ kormányozta a legnagyobb bölcsességgel az iskolát - háborús idõkben pedig pontosan ilyen férfiakra volt szükség.

Egyetlen lehetõsége adódott a minél gyakrabban megejtendõ látogatásokra: ha minél több gyûlést hív össze. A héten a harmadik alkalommal már mindenki nyûgösen indult el a ház felé, hiszen tudták, Dumbledore semmi újat nem tud nekik mondani.
Már elõre felkészültek a vélhetõen rájuk törõ unalomra.

Aznap péntek volt, péntek este. Kingsley Shacklebolt, az aurorok egyik legjobbika most lányával, a szintén feketemágus-vadásznak készülõ Amandával érkezett; saját elmondása szerint a fiatal lány egyetlen megbeszélésrõl sem akar lemaradni, így, hogy a Rend teljes jogú tagja lett.

- Kingsley! - vidult fel az idõs férfi, mikor megpillantotta az ifjú apát az ajtóban. - Milyen jó, hogy most is eljöttél! Látom, Amanda is veled van - küldött egy pillantást a lány felé, aki bólintott.

- Igen, Mr. Dumbledore - mosolyodott el Amanda. - Vétek lenne kihagyni egyetlen gyûlést is - szavaiból csak úgy sütött a cinizmus, ám senki sem vette észre benne a gúnyos fennhangot.

- Akkor... nos, azt hiszem, nemsokára el is kezdhetnénk - motyogta Dumbledore maga elé, miközben szemével még mindig az ajtót páztázta, hófehér szakállát pedig csontos, vékony ujjára csavarta. - Igen, még pár ember érkezését várjuk... Lupin már itt van, még Tonks mondta, hogy meglátogat minket... meg talán Perselus.

- Remek. Akkor mi le is ülünk az asztalhoz... vagyis én inkább még elintézek pár telefült. - Kingsley a Weasley-ikrek találmányára gondolt, melyet láthatatlan, rendkívül hosszú verzióban is szabadalmaztattak - csakis a Rend számára. Így a tagok úgy tudtak egymással kommunikálni baj nélkül, mikor egyetlen kandalló sem volt a környéken.

Míg apja elindult az egyik, a ház ellentétes részében fekvõ, üres szoba felé, Amanda helyet foglalt az asztalnál, Remus Lupin mellett. A férfi szemmel láthatóan alig látszott ki a munkából; egy hatalmas, sárgásbarna doboz mögött ült, s fényképeket, leveleket rendezgetett. Amanda érdeklõdve hajolt felé.

- Jó estét, Mr. Lupin! - köszönt neki illedelmesen. - Szabad megtudnom, mivel foglalatoskodik?

Remus felkapta a fejét. Az elmúlt évek ott hagyták nyomukat az egyébként szép arcán, ráncai, fiatal kora ellenére megszaporodtak, hosszú, puha, mogyorószínû hajába az eddiginél is több õsz hajszál vegyült, állán pedig több napos borosta éktelenkedett. Ráadásul Lupinról nem csak arcán rítt le, hogy anyagi lehetõségei igencsak korlátoltak; soványabb volt, mint azelõtt bármikor, mondhatni csont és bõr állapotban leledzett, talárja pedig, mely már nyilvánvalóan megélt egyet s mást, egyre több helyen szakadt el, s a foltok is egyre gyakrabban tûntek elõ rajta.

- Jó estét, Amy. Gondoltam, hogy ma is találkozunk - küldött felé egy fáradt mosolyt Remus. - Nos, ezek a fényképek nagyon régen készültek, valamikor a hatvanas évek vége felé - magyarázta mosolyogva a férfi, miközben egy kötegnyi fotót nyújtott át a lánynak. - Van kedved megnézni õket?

- Ó, természetesen, Mr. Lupin! - vágta rá szinte azonnal Amanda. - De tulajdonképpen mit csinál azokkal a fényképekkel? Nézegeti õket?

- Á, természetesen nem - legyintett a férfi, miközben Amy átvette tõle a fotókat. - Ki kell selejtezni õket. Nem szívesen teszem, mert kedvesek számomra, de akkor sem férünk tõlük.

- Értem - bólintott a lány, majd lassan kiterítette az asztalra a vékony papírlapokat, melyek csupán fekete-fehér árnyalatban játszottak. Az elsõn, melyet szemügyre vett, egy félénk, alacsony, szõke hajú, szürke szemû férfi ácsorgott. Az illetõ összefonta kezeit a háta mögött, s reszketve rámosolygott a Shacklebolt-lányra.

Amanda elkomorodott.

- Õ Peter Pettigrew, igaz? - fordult Lupin felé. - Aki elárulta Potteréket. Apám sokat mesélt róla, állítólag alamuszi és gonosz teremtés volt.

Remus csak nagy sokára felelt. Gondterhelt arca elkomorodott e szavak hallatán.

- Igazad van - szólalt meg végül. - Õ tényleg rendkívül alattomos ember hírében állt, de azt hiszem, mindig is ilyen volt, csak én nem vettem észre. Volt szerencsétlenségem ismerni Petert még a roxfortos idõkbõl... mi, négyen, James, Sirius, Peter és én mindig is összetartoztunk. Minket tartottok számon úgy, mint az iskola híres kvartettjét... James remek kviddicsjátékos volt, Siriusra pedig tapadtak a lányok - itt Lupin megeresztett egy finom mosolyt -, én pedig a tanulásban nyújtottam kiemelkedõt. Pettigrew azonban mindig is a 'leggyengébb láncszem' volt köztünk. Õt mindig meg kellett védelmeznünk másokkal szemben, mert legtöbbször õt támadták meg a mardekárosok. Igazából fõleg Jameset és Siriust utálták, de mivel tudták, hogy velük nem érdemes harcba szállni, Peterre csaptak le. Nem tudom, Jamesék mennyire szerették Petert, én mindenesetre legjobb barátaim egyikének neveztem meg. Tény, hogy általában õk védelmezték... én csak verbális támaszt tudtam nyújtani számára.

Amanda lefújta a port a képrõl, mire az alak prüszkölt egyet. A lány megmosolyogta a figurát, bár tudta; Peter ilyen idõsen már lehet, hogy szállította információit Voldemortnak. Ígyhát inkább félretette a fotót - a kidobandók közé -, s Remushoz fordult:

- Sirius Blackrõl is van kép?

Remus felnevetett, bár szívébe belenyilalta a fájdalom kedves barátjának neve hallatára.... A két legnagyobb tekergõ már halott. James eltávozását már félig-meddig megemésztette, de Siriuséba nem tudott beletörõdni.

- Persze, hogy van! - somolygott, bár szemében ott csillogott a mérhetetlen kín. - Akárhányszor megpillantotta a kezünkben a fényképezõgépet, büszkén odaugrott a fókuszába, és hagyta, hogy sztársorozatot készítsünk róla - nevette el magát. - Olyan volt, akár egy kedves, helyes kis bohóc... mindenki imádta õt... nézd csak, itt Piton professzorral van lefényképezve - nyújtott egy képet Amanda felé Lupin.

Lupin azt várta, hogy Amanda is elneveti magát, ám az aurornövendék arcáról lerítt a megrökönyödés. Perselus Piton fejjel lefelé volt megörökítve, talárja a nyakába csúszott, két, csupasz, hófehér lába az égnek ágaskodott, s még látszódott valami... egy halványrózsaszín alsónadrág. A fiú elõtt Sirius állt, amint rászegezi a pálcáját, és közben nevet.

Amanda elborzadt. "Hogy lehetett képes Sirius ennnyire megalázni azt a szerencsétlen férfit? Ennyire... nevetségessé tenni mások elõtt?" A lány tudta, hogy Blacket és Pitont nem épp a legszorosabb barátság fûzi össze, sõt, ki nem állhatják egymást: nem egyszer volt tanúja torzsalkodásuknak. Azt azonban nem is sejtette, hogy a fiú ezt tette Pitonnal...

- Mi a baj? Nem találod viccesnek? - kérdezte aggodalmasan Lupin, de a válasz nyilvánvaló volt. Amanda ugyanúgy elborzadt, mint õ maga, mint amikor szemtanújává vált annak a bizonyos összetûzésnek. Épp úgy megrökönyödött, próbálta megakadályozni - de sikertelen maradt. Tulajdonképpen a mai napig nem tudott felszabadultan gondolni arra az alkalomra; õt magát is megdöbbentette az ellentét, mely egykor a két ember között feszült. Most, hogy Sirius elment - amiért Lupin részben Pitont hibáztatta -, még mindig képtelen volt normálisan állást foglalni valaki mellett, pedig tudta, hogy Sirius ezt akarná. Úgy érezte magát, mintha részben õ is elárulta volna azzal barátait, hogy mindig megpróbálta megakadályozni az összetûzéseket... pont úgy viselkedett, mint...
Peter Pettigrew.

- Nem, egyáltalán nem - közölte fagyosan Amanda. - És ha most megbocsát, Mr. Lupin - dobta nagy robajjal a fotókat az asztalra -, azt hiszem, megkeresem az apámat. Jó selejtezést. - azzal elviharzott.

*~*

Az elkövetkezendõ hetekben kezdett el tombolni a háború - úgy igazából. Aurorok egy maroknyi csoportja próbálta tartani a frontot a közérdekû építmények terültén, mint például a Mágiügyi Minisztérium, a Gringotts Varázslóbank vagy éppen a Mágusok Nemzetközi Szövetségének székhelye. Ugyanekkor London határán is gyülekeztek a harcra kényszerített varázslók és boszorkányok, de nehezükre esett a város védelme, hiszen a muglikra is gondolni kellett. Elõttük még mindig titokban kellett tartani, hogy mi folyik a varázslóvilágban, bár a legtöbben már sejtettek valamit - a boltok, melyeket ismertek, egyszerre bezártak, sokáig nem volt egy-egy bizonyos élelmiszer vagy más használati tárgy a szupermarketekben. Õk nem tudták, hogy mindez azért történt, mert a boltok tulajdonosa sárvérû varázsló vagy kvibli volt - persze bõven akadtak szimpla mugligyilkosságok, eszetlen randalírozások, öldöklések, tömeges pusztítás és vég nélküli küzdelem. A varázslóvér csak úgy folyt - s sajnos, legfõképpen az auroroké. Voldemort remek sereget állított maga mellé, ami a legkiválóbb pálcaforgatókból állt, mint Bellatrix Lestrange, Lucius Malfoy vagy éppen Seth Ismene. Seth azonban többnyire magányosan járta az utcákat, egyedül gyilkolt. Nyilvánvalóan nem volt szüksége a többiekre, hiszen valamilyen oknál fogva mindig tudta, hol állomásoznak éppen a Rend tagjai, és hol gyengébb az ellenállás. Úgy tûnt, Seth Ismene kiválóan ismeri az aurorok gondolkodását, s ez mindenkit elkápráztatott a feketemágusok körében - még magát Voldemort nagyurat is. Seth kétségkívül a legkiválóbb szolgájává nõtte ki magát, s a legkellemesebbnek Voldemort azt a tényt találta, hogy a halálfalónak esze ágában sincs az õ babérjaira törni - mint ahogy azt már páran megpróbálták. Seth elégedettnek tûnt a saját helyzetével, s láthatóan nem akart változtatni rajta. Az ellenállók sorra buktak el, Dumbledore azonban nem adta fel a küzdelmet. Néhány alkalommal õ maga is csatlakozott a harcosokhoz, szórta az átkokat, ahogy csak bírta, bár teste gyengült. Nem hirtelen, inkább fokozatosan, de mégis észrevehetõen... nem reagált olyan gyorsan, lassult, egyre jobban kimerültnek érezte magát egy-egy komolyabb harc után... a küzdelmek igénybe vették energiatartalékait, na meg õ sem volt már húsz éves.... Vesztésre álltak, ezzel tisztában volt. Ennek pedig többek között Seth Ismene volt az oka, aki egymagában több embert gyilkolt le, mint tíz másik halálfaló...
Ha megtalálnák Seth-et és sikerülne kiiktatniuk, akkor lenne esély... de hogy jönnének rá, ki az, mikor egyedül Voldemort van tisztában ezzel dologgal, s még a halálfalóival se osztja meg ezt a rejtélyt?

~*~

- ... köszönöm, Dobby, nagyon kedves tõled - mondta Ron, miközben átvette a manótól a tálcán felkínált forró teát.

Persze már elmúlt a szokásos öt órai teaidõ, de az aurorfiúnak csak most, október 31-én, éjjel maradt arra ideje, hogy bepótolja elmaradottságát. Szinte minden nap akadt valami munkája, hol muglikat kellett védelmeznie, hol halálfalókat megfigyelnie, néha pedig õrt állnia egy-egy épületnél. Azt a kevés idejét is, amit szabadnak titulált, Hermionéval töltötte: felment hozzá, beszélgettek, szórakoztak... immár hivatalosan is egy párt alkottak, bár Hermione egyáltalán nem örült ennek annyira, mint párja.Ugyan a lány igyekezett eltitkolni. Valami nagyon is, hogy hiányzott neki a kapcsolatból, de nem tudott rájönni, hogy mi. Hiszen már gyermekkora óta rajong a Weasley-fiúért, akkor most miért nem tud örömmámorban úszkálni, hogy végre megkaphatta magának?...
Halloween éjjelén általában mindenki szórakozik. A gyermekek mókás vagy éppen ijesztõ ruhát öltenek, s némi cukorka reményében bekopogtatnak a környéken minden házba, ahol a varázslók természetesen már elõre elkészített ennivalóval várják õket.

Az a Halloween-est korántsem volt olyan, mint a többi; sokkal, sokkal nyomasztóbb. Sokan a Fõnix Rendjének tagjai közül harcoltak, védelmeztek, megfigyeltek, egy szóval továbbra is végezték munkájukat. Még a pihenõk közül is sokan aggodalmasnak tûntek; senki sem lehetett biztos benne, hogy a kopogás nem gyerekektõl, hanem feketemágusoktól származik, mikor pedig jóhiszemû mosoly kíséretében kitárják az ajtót, nem pálcát szegeznek rájuk, csak egy édességgel teletömött zsákot nyújtanak feléjük?...

Aznap éjjel, az ünnep misztikus mivoltát ismervén csak nagyon kevesen maradtak a fõhadiszálláson. A nagy, kerek asztalnál, mely az ebédlõben állt, egyedül Ron, Hermione, Piton, Lupin és Dumbledore ültek - bár Harry Potter és felesége, Ginny Weasley sem voltak szolgálatban, ám õk valahol máshol jártak akkor.

Némaság telepedett a szobára, s lassan mindenkit hatalmába kerített az unalom. A falióra szokásos tiktakolása egy idõ után roppant idegesítõvé vált, s a jelenlévõk idegei nemsokára cafatokban lógtak - ugyan ez elsõsorban nem az idõ múlását jelzõ készüléknek, hanem a többiek távollétének volt betudható. Mindenesetre megpróbálták lefoglalni magukat, míg hírek nem érkeznek - többé-kevésbé mindenkinek sikerült.

Hermione és Ron halkan suttogtak egymásnak az asztal szélénél; a lány néha felkuncogott, majd óvatosan körülsandított, hogy hallotta -e valaki. Már nem mintha tilos lett volna a nevetés, egyszerûen kellemetlenül érezte magát miatta. Ron is így lehetett ezzel, mivel amellett, hogy vicceket motyogott szerelmének s grimaszolt hozzá, többnyire nem is csinált semmit.

Dumbledore professzor elgondolkodva tekergette ujjára ezüstszín szakállát, arca kifürkészhetetlen maradt...

Hermione felkuncogott.

Remus Lupin még mindig a tetemes mennyiségû fényképpel volt elfoglalva, pedig már hetek óta befejezte a selejtezést. Mégse tudott elszakadni a múlttól, remegõ kezébe vette az elavult, régi képeket, s néha-néha kicsorduló könnyel sétált vissza az idõ kapuján... mikor Siriust és Jamest nézte, úgy érezte, mintha hátából kinõnének csodás, hófehér szárnyai, s felszállhatna hozzájuk az égbe... szerette volna, ha nem a szobában lenne, hanem az égben... az égben....

Hermione megeresztett egy apró kacajt.

Piton a székének támaszkodva, mogorván nézelõdött. Hosszú, piszkos körmû ujjait összevonta arca elõtt, szemöldökét dühösen összeráncolta, arcán pedig olyan kifejezés ült, mintha rendkívül undorodna valamitõl.
A Weasley-fiút figyelte.

Hermione ismét felnevetett - Piton pedig nem bírta tovább.
Felpattant dühében.

- Az Isten szerelmére! - ordította magából kikelve, mire a két fiatal ijedten behúzta a nyakát. - Meddig kell még ezt eltûrnöm?!

- Elnézést, professzor... - motyogta Ron, pontosan úgy, mint évekkel ezelõtt... mikor még a Roxfortba járt. Hermione azonban nem szólalt meg, nem kereste bocsánatkérõen Piton pillantását. Szemét lesütötte, s nem nevetett többet. "Vajon miért fakadt ki ennyire? Hiszen semmi olyat nem tettem, ami tilos lenne... Mivel bosszanthattam fel?"

Piton téglavörös arccal foglalt helyet, miközben a lányon legeltette dühös, szikrázó tekintetét. "Milyen idegesítõ... hogy sosem változik! Ugyanolyan marad, mindörökké... tessék, most se néz rám. Nem kért bocsánatot, nem szólal meg, csak bámul maga elé... Meglepõ lenne, ha elnézést kérne. Sosem kért. Nem látszik rajta semmi bûnbánat... pedig már egy pillantásból is ki tudnám deríteni..."

- Itt van Hedvig! - kiáltott fel hirtelen Dumbledore, majd megindult az ablak párkányán ücsörgõ, fehér hóbagoly felé. Óvatosan leszedte az állat lábáról a levelet, kibontotta, majd olvasni kezdett. Arca egyre komorabbá vált, s mikor végére ért, lesápadva támaszkodott neki a falnak.

- Mit ír a levél? - kérdezte szinte azonnal Ron.

- Harry és Ginny megtartották az eljegyzést...

- Azzal mi a baj? - érdeklõdött Lupin. - Hiszen ez jó hír!...

- Ginny pedig kisbabát várt.... - folytatta kimerülten az igazgató.

- De hiszen ez remek! - kiáltott fel Hermione.

- Igen... csakhogy elvesztette. Ma, késõ délután meglátogatta õket valaki... Voldemort embere. Hatalmas küzdelem bontakozott ki és... Ginny rögtön elvetélt. Éppen hogy sikerült megúszniuk a támadást.

- Hány halálfaló volt ott? - tette fel a kérdést Piton.

- Csak egy...

Hermione alig látott a dühtõl. Mérgében ökölbe szorította a kezét.

- Seth Ismene... - suttogta.

[belldandy]

6. fejezet
Seth Ismene

Megjegyzés: ha jól emlékszem, adódott egy kis probléma abból, hogy Harry él -e vagy hal, méghozzá úgy, hogy egy megjegyzést félreértettem. Nos: Harry természetesen életben van, õ Ginny újdonsült võlegénye. A Deanes dolog törölve. Sajnálom, hogy ekkora bonyodalom keveredett a dologból, de azt hiszem, tisztáztuk. Még egyszer elnézést ;-)

*~*

Sötét alak sziluettje bontakozott ki az utcát fátylába vonó vaksötétben. A vékony testalkatú, csontos, hosszú hajú férfi befordult az egyik sarkon, s egy pillanatra megállt. Nekitámaszkodott a közeli ház téglafalának, pihegett egy kicsit, majd zsebében kezdett kotorászni. Lassan elõszedte bokáig érõ, fekete talárja zsebébõl az öngyújtóját, kivett hozzá egy szál cigarettát - mégse gyújtott rá. Kissé mintha elveszetten szorongatta volna a kezében a tárgyakat.

Seth Ismene hiába is próbált volna nappal közlekedni - mindenképp feltûnést keltett volna. Minden fiatal lány megfordult utána, hiszen London legkapósabb agglegényei közé tartozott: nem csak gazdag, hanem jóképû férfi hírében állt. Nem csoda hát, hogy a szerelemre és pénzre vágyó asszonykák sokszor próbálkoztak a megkaparintásával.

A halálfaló, akit Voldemort Nagyúr kedvenceként tarott számon, hosszú, sötétbarna, derékig érõ, csillogó hajjal és csokoládészínû szemekkel rendelkezett, melyekkel olyan mélyrehatóan tudott az emberek szemébe nézni, mint senki más. Arcán több napos borosta ékeskedett, de ez természetesen senki sem rótta fel neki hibaként, sõt: kifejezetten jól állt a férfinak, így ez is csak fokozta természetes vonzerejét. Kagyló alakú, apró fülében egy sor ezüstékszer villogott, hosszú ujjain pedig hatalmas gyûrûket hordott. Mind közül a legérdekesebb - és egyben legfélelmetesebb - egy halálfejet és egy kígyót ábrázolt. A muglik közül senki sem tudta, mit is jelent pontosan az ijesztõ kép, de ez inkább elõnyére, mintsem hátrányára vált a férfinak.

Seth nagyot sóhajtott, majd az imént elõhalászott cigarettát és gyújtót zsebébe mélyesztette. "Még ehhez sincs most türelmem..." - gondolta idegesen. Nem is csoda, hogy aggódott, hiszen aznap kellett elõször megjelennie a halálfalók elõtt személyesen - ez pedig jóval kockázatosabb volt számára, mint megannyi ártatlan mugli és varázsló megölése. "Csak nehogy felismerjenek... Piton, Lucius és Bella már gyermekkoruk óta ismernek... pontosabban ismerik ezt a testet."

Seth óvatosan végigsimított fekete talárján, mely már-már tökéletesen illeszkedett testére. "Itt az ideje, hogy továbbinduljak- jutott eszébe, majd gyorsan körülnézett, nem figyeli -e valaki. Mikor megbizonyosodott affelõl, hogy senki sincs a közelben, lehajolt, majd szemével kutatni kezdett valami után. "Milyen szörnyû, hogy nem jöhettem reggel... Így soha az életbe nem fogom megtalálni azt a nyomorult zsupszkulcsot." Pár percig még négykézlábra ereszkedve kutatott a közlekedési eszközként is használatos, sokat megélt sörösüveg után, s mikor végre érezte, hogy ujjai a jéghideg, üres, törött palack köré fonódnak, rögtön felvidult. "Itt van! Végre!" - gondolta. Hamarosan ismét megérezte a szokásos rántást a köldöke táján, s érezte, hogy nagy távolságokat repül át - megdöbbentõen kevés idõ alatt.

*~*

- Tényleg itt lesz? Seth Ismene személyesen jelenik meg elõttünk? - kérdezte Bellatrix Lestrange hitetlenül. A halálfalók szûk félkörben guggoltak a fotelében ücsörgõ Voldemort Nagyúr lába körül, aki láthatólag élvezte a helyzetet. A világ legnagyobb feketemágusa egyenes háttal, komor arckifejezéssel ült, kezeit pedig összekulcsolta horpadt melle elõtt - pont úgy festett, akár egy király, aki kénytelen alattvalóira fordítani a figyelmét, annak ellenére, hogy lenne jobb dolga is.

Bellatrix mellett Lucius Malfoy, a Malfoy - família gyöngyszeme ücsörgött. Bátran állíthatjuk, hogy Lucius a családjában a legkegyetlenebb férfiak közé tartozott, s õ rendkívül büszkén viselte e címet. A szintén jelenlévõ fia, Draco, mindig is példaképként tekintett apjára. A gyûlésen rajtuk kívül még tiszteletét tette számos másik feketemágus is, többek között Peter Pettigrew, Macnair, Crak és Monstro.

- Igen, eljön. Nemsokára meg is érkezik - Voldemort egy kósza pillantást vetett az ablakra. A ház, melyben összejövetelüket tartották, természetesen nem volt látható az egyszerû, mugli szem számára, csakúgy, mint a Grimmauld téri házban, bonyolult varázsigék egész sorát kellett ismerni és alkalmazni a bejutáshoz.

- Nem hiszem el, hogy ennyi mindent tud az az ember - szólalt meg vontatott, komótos hangon Lucius. - Nyilvánvalóan rendkívül közel áll Dumbledore-hoz... nem zárom ki, hogy annak az idióta Rendnek a tagja.

Voldemort nagyúr válaszul fagyosan felkacagott. Az ijesztõ hang betöltötte az egész termet.

- Jobban vág az eszed, Lucius, mint hittem, de... tudod mit? Majd õ maga mindenrõl beszámol nektek. Csak megérkezne végre...

Amint kiejtette a száján a szavakat, halk, de magabiztos kopogás hallatszott az ajtón.

- Féregfark, nyisd ki az ajtót! - parancsolta ellentmondást nem tûrõen Voldemort, mire az alacsony, szõke férfi már sietett is, hogy teljesítse a parancsot.

- Ez õ lesz! Seth Ismene végre személyesen is megjelenik elõttünk! - kiáltotta izgatottan Bellatrix Lestrange.

- Nyugalom, Bella - mordult fel hirtelen a mögötte ülõ Perselus Piton. - Nem kell ennyire túlzásba vinned a... rajongást.

Peter eközben óvatosan odasettenkedett az ajtóhoz, s egy pár másodpercig olyan rettegéssel meredt rá, mintha legrosszabb rémálmára várna. Némi habozás után azonban láthatóan túltette magát félelmein, s kitárta az ajtót.

- Seth, végre megérkeztél - szólalt meg fagyosan Voldemort, s megfordult hatalmas székében. Pont szembekerült így a magányosan ácsorgó, vézna alakkal. - Már nagyon vártunk rád. Legfõképpen Bella - intett a Nagyúr a nõ felé, aki lelkesen bólogatott.

Seth köszönés nélkül lépett be a szobába, tekintetét pedig szorosan a padlóra szegezte. Lassan végigcsattogott a padlón, majd helyet foglalt Piton mellett. Peter, miután bezárta utána az ajtót, lekuporodott Voldemort fotele mellé.

- Most, hogy mindenki megérkezett - köszörülte meg a torkát Voldemort -, itt az ideje, hogy nekilássunk a továbbiak kitervelésének. Az egyik legfõbb célunk nyilvánvaló. Le kell rombolni a Rend fõhadiszállását - az egyetlen baj, hogy az egyik varázslatot, mely a kaput zárja, csakis Dumbledore tudja feloldani. Ezért nem sikerült még behatolnunk az épületbe. Igaz, Piton?

Perselus lemerevedett. Ezt a mesét csak azért találta ki, hogy Voldemort és bandája semmiképp se juthasson be az épületbe... A csakis Dumbledore által feloldható varázsige jó ötletnek tûnt - egészen mostanáig. Úgy tûnt, ez a Seth többet tud a Rendrõl, mint maguk a tagok... Piton bele se mert gondolni, de valahol, egész mélyen felmerült benne: csak nem áruló?...

- Biztosíthatom, uram - jegyezte meg Seth -, hogy sikerülni fog a behatolás. Piton professzorral mindent megoldunk majd - közölte a férfi, majd a többiek legnagyobb megdöbbenésére felvette, s megszorította a bájitaltan-tanár kezét. Az eddig némán figyelõ Draco Malfoy elkerekedett szemekkel meredt a furcsa párosra, Piton pedig egyetlen, határozott mozdulattal szabadította ki végtagját a férfi kezei közül.

- Valóban? - Voldemort hangja érdeklõdõen csengett. A Nagyúr kissé elõrébb hajolt székében, kíváncsian fürkészve a férfi rezzenéstelen arcát. - Hát akkor halljuk, Seth.

*~*

Csak a tûz halk lobogása törte meg a szobára telepedõ csendet. A kandallóban égõ tûz lángjai játékosan dobálták magukat ide-oda a nagy téglatákolmányban, megvilágítva az elõtte fekvõ férfi komor arcát. Remus Lupin számára kellemetlen volt az õt érõ, égetõ meleg, mely a kandallóból áramlott, mégse volt kedve felülni, hogy eloltsa a tüzet. Karjai már alaposan elzsibbadtak, s háta is sajgott - az idõ óhatatlanul eljárt felette, õ pedig tudta, hogy nem kellene ilyen kényelmetlen pozitúrában ennyi idõt eltöltenie.

Mégse volt kedve megmozdulni. Továbbra is egy régi, ócska doboz fölé hajolt, s egyre csak a tartalmát bámulta. Fényképek. Képek az életébõl, melyek jó és rossz emlékeket egyaránt segítettek felidézni, ez volt a varázsuk. Lupinra pedig nagy hatással voltak, ez tagadhatatlan. Heteket töltött a képek nézegetésével, felidézte régi álmait, vágyait, barátait, élményeit, csalódásait - egy szóval mindent, ami eddigi életét alkotta. A múltja nem engedte õt, fogva tartotta, akár egy karjára kulcsolódó, jeges bilincs.

"Amanda... Amanda Shacklebolt. Ez a kép nem is oly rég készült... látszik, mennyire szereti Kingsley - t... Állítólag nagyon okos és kedves lány, de... mégis van benne valami egész furcsa, amit nem tudok mire vélni... talán rossz elõérzet, vagy mi?" - gondolta Remus, miközben a hátára fordult, s tovább szemlélte a képet. "Ott... a tekintetében... valami, amit... nem is tudom" - a vérfarkas szinte már teljesen belezavarodott saját gondolataiba, így lemondóan talárja zsebébe tette a képet, s újra a doboz felé nyúlt.

Már éjfél felé járt az idõ, az ég közepén pedig ott ragyogott a Hold. Messze volt még a holdtölte, így Remusnak nem kellett aggódnia... "Vajon most õ is a Holdat figyeli?" - kérdezte magától a férfi, majd lassan feltápászkodott, s leporolta a kissé piszkos talárját. "Lehetséges..." - közelített kimért léptekkel az ablak felé - "...hogy õ most ugyanezt teszi, mint én? Talán éppen rólam elmélkedik?" - Remus szíve belefájdult a gondolatba. "Nem, nyilvánvalóan nem... biztos éppen a többi halálfalóval mulatozik valahol...."

Remus szomorúan lehajtotta a fejét, kicsorduló könnyei hideg jégként folytak végig forró arcán. Ujjai remegtek, ahogy a képet tartotta...

Romulus Lupin, a férfi, aki ilyen frenetikus hatással volt Remusra, a férfi korántsem elfeledett ikertestvére volt. Már régen nem tartotta a kapcsolatot bátyjával, inkább Voldemorthoz csatlakazott. Az Azkabanba zárták, ám Bellatrix Lestrange - dzsel és Lucius Malfoyjal együtt megszökött a börtönbõl. Romulust mindenki szabad elvû, kegyetlen, undok férfinak tartotta, aki nincs tekintettel se a szeretteire, se a barátaira, csak a saját érdekei vezérlik. Remusnak mégis hiányzott. Gyermekkorukban a legjobb barátok voltak, mindaddig, míg be nem következett az a végzetes harapás. Romulus és Remus éppen kettesben sétáltak egy éjjeli kirándulás alkalmával, mikor megtámadta õket egy vérfarkas. Azóta útjaik, ha fokozatosan is, de kettéváltak.

Remus egy dühös mozdulattal a tûzbe vetette a képet. Romulus mosolygós arcára pillanatokon belül a riadtság kifejezése ült ki, ahogy a fénykép szegletei meghajlottak és feketévé váltak. Pár percen belül már csak por és hamu maradt utána.

A vérfarkas szomorúan bámult a kandallóba. "Talán ezzel véget vetettem az emlékének. Romulus számomra nem létezik többé."

folyt. köv.

[achris]

Ezt is elolvastam. Mondtam én: mindent elolvasok, csak idõ kell hozzá.

Hát remélem, nem fogsz nagyon utálni, ha azt mondom, ez a regényed sem bûvölt el. (Még. Ami késik, nem múlik )

Hogy miért...? Sok oka van. A stílusod... megváltozott. A prefektusos írásodban kedélyes volt, önmagát olvastató (legalábbis az elején). És jó humorú. Mostanra ez kiveszett belõle. Javaslom, h próbálj inkább ahhoz a Rowling-közeli stílushoz visszatérni, mert szerencsésebb volt, mint ez a mostani.
A lektorod... nos, nem akarom õt bántani, szóval csókoltatom, és üzenem neki, h dolgozzon alaposabban. Szemezgetek néhány apró nyelvhelyességi hibát, ha nem gond:
" - Ó, természetesen, Mr. Lupin!....
- Á. természetesen nem." szóismétlés
" Mindezek ellenére gyakran kapta magát azon, hogy kicsinyes szorongásai néhanapján óriás méretû félelmekké dagadnak, " Itt konkrétan a kicsinyes szó... jelentése kissé más, mint a kicsié ^^"
"baljós felhõk, melyekbõl csak úgy áramlott a rengeteg víz. "
"A lány egy kicsit könnyelmûbbé vált az idõk alatt. Bár emlékezett még azokra az i -
dõkre, mikor osztály -, illetve iskolaelsõ lett a Roxfortban, az aurorképzõben még -
se teljesített olyan jól. "
stb. Szóval igencsak volna rajta még mit javítani.

A történetszövésed. Nem azt mondom, h nem kreatív, ötletes, fantáziadús. Mert az. De sok helyen sántít. Miért jelenti be Voldie a köv. halálfalórandi helyét? Honnan tudja Piton, hol lakik Herm? Miért tegezi Herm a régi tanárait? (banális kérdésnek tûnhet, de gondolj bele!) Hogy lett Remus tesója is vérfarok? Miért hagyja Hermi, h Ron reménykedjemón vele kapcs., mikor nem szereti? stb.

Egyéb apró hibák.
- a könny mindig forró, hiszen a test belsejébõl jön, szóval 36 C-n felül kell lennie
- a 60-as években ált. a barnás/pirosas árnyalatú fényképeket csinálták, nem a ff-eket. Akkor még volt fénykép színezés is. Ha már itt tratunk: hogyan vezsi észre Amanda a ff képen, h Pitonnak _rózsaszín_ alsógatyója van?
- Bellatrix Lestrange-nek van férja, Rodolphus v ki a szösz
- Narcissa Malfoy Bella húga! Õ is ismerheti S.I.-t, ha a tesójával egy korcsoport.
- Korcsoportok. Lucius Malfoy ca. 5-6 évvel idõsebb a Tekergõknél!!
- Harry egyszer Ginny férje, másszor a võlegénye. Hogy van ez?
- Ismene. Nõi név ám. Ha én pasas volnék, ffi önérzettel meg minden, sose vennék fel ilyen álnevet.

Most más nem nagyon jut eszembe. Nem rossz történet, de azért van rajta mit javítani

Amit a személyes véleményemmel el tudok mondani: túl sok Egyiptom! Túl sok misztikus utalás, túlságosan összekeverve! Nem szeretem Amandát. Elõször azt hittem, õ lesz az új halálfaló. Tévedtem Jah, enm is, elõször azt hittem, Káin reinkarnációja lesz... Az lett volna a hab a tortán!! Kissé vontatott, lehetne kevésbé elnyújtott, cselekményesebb.
A páros ellen viszont nincs kifogásom, hálisten. Mondjuk, Piton, mint hõsszerelemes meglehetõsen OOC lenne... Szóval vigyázz!

Remélem nem utálsz nagyon. Nem azért írok kritikát a mûveidre, h elvegyem a kedved az írástól. Tényleg.

[belldandy]

Hát... gondolom, nem lepõdsz meg, ha azt mondom, nem loptad be magad a szívembe a kritikáiddal... Nekem ezek már inkább szõrszálhasogatásnak tûnnek. Az elkapkodás nem az én mûfajom. Fogalmam sincs, miért kéne úgy írnom, mint Rowling. Lehet, hogy neked az a legjobb, ha leutánozod a stílusát, de szerintem ezerszer jobb, ha valakinek saját stílusa van. Az is zavar, hogy azelõtt ítélsz, mielõtt elolvasnád a regényt. Úgy az egészet... túl sok misztikum... erre nem tudok mit mondani. Másnak (és nekem is) épp ez tetszik benne. Miért kéne, hogy a saját szereplõk szimpatikusak legyenek?... Ha gondolod, megírok mindent priviben (spoiler) , hogy érthetõ legyen... amúgy szerintem ez nem egy olyan regény, amit úgy el lehet viccelni...

[achris]

Öööö... Figyelj, ne sértõdj meg azon, amit most mondok, mert én nem baszogatni akarlak. Lehet, h te meglepõdsz ezen, de én _jót_ _akarok_ neked. Ezért vagyok õszinte. És szerintem, h ez sokkal jobb, mint a felületes hízelgés, ami mögött nincs semmi. Mert én elolvastam mindazt, amit eddig feltettél, és lelkiismeretesen kielemeztem, leírtam, mit és hogyan kéne csinálnod szerintem. Én nem fogok hazudni neked, mert hosszú távon sokkal többet ártok, mint használok.

Szerintem sem kell úgy írnod, mint Rowling. Csak azt mondtam, h a prefektusos regényedben még volt egy jó stílusod, ami mellesleg közel állt Rowlingéhoz, és JÓ volt. Tényleg jó. De kezded elveszíteni a stílusod, lés ez nem jó. Csak azt akartam mondani, h vissza kéne találnod önmagadhoz.

Azelõtt ítélek, h elolvasnám... Hát igen. De enyhítõ körülmény, h nem raktad fel a teljes regényt Vagy nem? Figyelj, én csak azt tudom megkritizálni, amit olvasok. Arról tudok véleményt mondani, amit felteszel. És ez a regény eddig így tetszett. Ennyi.

Hmmm... ezt a misztikum dolgot lehet, h rosszul írtam le, ezért elnézést kérek.Szóval: szerintme nem túl szerencsés összekeverni az egyiptomi-görög-római mitológiát, mert kusza lesz, és egymásbazavaró. Bár hasonlít Rowling stílusára, pont te mondtad, h nem akarod õt másolni. (És ez jó hozzáállás) De ez viszont privát véleményem, nem amolyan kritika, inkább télleg csak az én... hülyeségem

Nem kell, h szimpik legyenek, sõt Ezt csak megemlítettem, ha már kommentet írok, legyen benne vmi személyes is.

Egyébként szerintem se lehet elviccelni, ebben teljesen igazad van.

Ha van kedved nyugodtan elküldheted a spoilereket, szívesen elolvasom, de akkor meg kell állapodnunk abban, h nem esünk egymás... izé, nem esel a torkomnak, ha azt mondom vmire, h nem tetszik. Mert ez, sajnos, elõfordul. És mint már említettem, nem fogok csak azért hazudni neked, mert úgy illik. Én nem vagyok egy olyan ember.

Amit még akartam mondani, h én most a nevedet guest-ként látom. Ugye nem jelentkeztél ki a fórumról? És... bár szerénytelenségnek tûnik, de... ugye nem miattam? Jajj, én ezt igazán enm akartam elérni, én kedvellek téged (bár úgy fest, ez egyoldalú...), és ezt igazán nem akartam elérni a kritikámmal. Ha akarod, többet nem olvasok el semmit tõled.

[belldandy2]

Ugyan, ne viccelj! Az avataromat akartam megváltoztatni, de a modify mellett közvetlenül a delete van, én hülye meg arra kattintottam. Na mindegy. Öö, akkor majd megtámadlak a spoilereimmel... NEM BÁNTOTTÁL MEG! Sajnálom, így visszaolvasva tényleg egy kicsit szemétkedõ-sértõdött volt a válaszom, de akkor sok baj is összejött, amit most nem részleteznék... ezer bocs, ha megbántottalak a bunkó válaszommal. És nem zavar, hogy nem annyira tetszik , örülök, hogy õszintén leírtad a véleményed. Így tényleg kicsit úgy hat, mintha miattad töröltem volna magam, de hidd el, véletlen volt... Ha minden író megsértõdne a nem teljesen pozitív hangvételû írásokon, hát a legtöbb mester már öngyilkos lett volna... Öh.. akkor a többit priviben... remélem, te sem sértõdtél meg, mert én biztos nem.

[belldandy2]

Ja, igen... azt olvasol tõlem, amit szeretnél, bár nem garantálom, hogy tetszeni fog... mivel hasonló a stílusa a Rózsaszirmoknak, mint ennek... meg hát ugyanaz a személy írta.