Egy lélek a holtak házából

[Neji]

Ha már kreáltam egy ilyen topikot, akkor én is felpakolok egy slashmentes ficet^^

Szerzö: Neji
Univerzum: HP
Korhatár: 16
Figyelmeztetés: dark, angst, pszicho
Ajánlás: Severosanak valamint Expellnek a Perselus Piton és a Holdliliom, valamint a Tört fények játéka címü alkotásaikért.




~ Egy lélek a holtak házából ~


1. Az elsö bejegyzés

"Ma lementem a pincébe..., apám nem volt itthon...hívták...mostanában egyre többször, így elég ritkán látom...és ez így jó.

A pincében nem volt semmi, csak hideg, valamint a lépéseimtöl felkavarodó levegöben a homály, míg a padlón hanyagul szétszórva mindenféle szemét és piszok...de ez a kastélyban mindenütt így van. Már lassan több mint két éve nincsen házimanónk. Az utolsó talán megdöglött, de lehet, hogy apám pusztította el. Nem tudom...nem is érdekel.
Apám meg fog büntetni...nem kellett volna elhoznom ezt a naplót...(Egy naplót a sötétség birodalmából- gondolta elmerengve a férfi, miközben szinte nosztalgiával olvasta a kissé már elszínesedett, összefolyt sorokat.)

Holnap megyek Roxfortba...tegnap bevásároltunk. Új talár, pálca, könyvek, megszámolhatatlan sok könyv, tele mindenféle átokkal, bübájjal és rontással. Hasznosak. Belelapoztam. Tetszik a talár is...igaz eddig is volt már, de ez sokkal szebb. Fekete és fényes és valahogy olyan jó, mikor szinte csúszkál kezeim között az anyag. Selyem, a boltban ezt mondták. Egy mindig mosolygós szemü boszorkány. Ott álltam elötte, ö meg vizslatott. De nem mert a szemembe nézni...csak egyszer, a legelején:" Jaj, de aranyos kisfiú!..." Mondta apámnak, mikor beléptünk az ajtón. Na jó, ö lépett, engem betaszított maga elött. Utálok vásárolni. Ahogy apám ránézett a nöre, az riadtan elhallgatott. Igen, apám mindenkire ÚGY tud nézni. Én is. A banya láthatóan megborzongott és annyit is alig tudott kinyögni, hogy "A Roxfortba?" Bólintottunk. Erre magával ráncigált egy székhez, méregetett, számolgatott miközben fel-le rohangált köztem, valamint készülö talárom között. Idegesített. Apám meg csak állt és várta, hogy végre kiengedjen markai közül. Ha úgy vesszük elég hamar elkészült, nekem azt mondták, késöbb kell visszajönni. Nem így volt. Kiszabta, megvarrta, vihettük. Szép talár. Négy ház száznál is több diákja visel ugyanilyet. De ez az enyém, mind közül a legszebb!

Pár órája, mikor még apám itthon volt, átlapoztam a könyveket. Próbáltam begyújtani a kandallót...észrevették. Apám el is kobozta a pálcámat. Talán ha egy napig a sajátomnak mondhattam. A Roxfortaban senki sem veszi el tölem... (A férfi, aki furcsa tekintettel olvasta a girbegurba sorokat, ezen fájdalmasan elmosolyodott. Nem veszi el soha senki...- hiszen még most se az enyém! Talán nem is volt soha. Elöször apám, a Tekergök,- szükültek össze egyre jobban a soha ki nem fürkészhetö éjfekete szemek- végül a Sötét Nagyúr és Dumbledore. Az utóbbiak, ha nem is kobozták el, mégis az ö kezükben folytak össze varázslataim...)."

A sötét tekintetü varázsló lángoló szemekkel vetette az asztalra a vékony kis könyvet, míg ujjai görcsösen bal alkarjára fonódtak.

Nem nézett semerre, szinte hangtalanul suhant, s talárja bársonyosan foglalta magába, amint szobájából kilépve a pincetermek homályába burkolózott...

[xwoman]

Nagyon tetszik! Ugye lesz folytatás?

[Neji]

Igen, eddig 6 fejezet van kész, majd rövidesen felpakolgatom öket^^ ;D *tudom,még adós vagy pár kritikkal, rövidesen pótolom^^*kacsint*

[Neji]

2. Második bejegyzés

A férfi talárjának halk suhogása még el sem halt a csendben, mikor a sötét szobában felkavarodó levegö végigsiklott a nyitva az asztalra dobott könyv sorai felett...

"Indulás a Roxfortba.

Apám ma elkísért az állomásig. Ott volt dolga-azt mondta. Biztos így lehetett, különben egyedül jöttem volna. Talán így jobb. Az utolsó atyai ölelés...persze...-Nem feltétlenül szükséges szünetben hazajönnöd fiam.- mondta jelentöségteljesen. Azt hiszem, megfogadom tanácsát, és "nem feltétlenül" jövök haza...

A hálóban írok. Szerencsére épp nincs itt senki. A többiek szétszéledtek az épületben. Próbáltam én is szétnézni, de minden sarkon egy-egy bosszantó kölyökbe, azaz... háztársamba botlottam. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy ezek összebeszélek, vagy tényleg nem bír egyik se másképp kezdeni egy mondatot, mint: "Láttad már...", vagy, "Olyan fantasztikus a ..." Feltétlenül muszáj már az elsö nap kiábrándítaniuk mindenböl?! Uhhhh, amint óvatlanul befordultam az egyik sarkon máris megragadott egyikük és elráncigált egy istenverte vitrinhez, hogy:"Nézd milyen klassz, azt a kupát még az apám...." Borzalom. Csak tudnám honnan veszi, hogy érdekel az istenverte családfája... És ezek a háztársaim! Ááááá, milyen lehet a többi! Na jó, mintha nem kaptam volna már ízelítöt belöle a vonaton, vagy a beosztás közben...

Mit is tanítottak mindig? "Maradj szürke, maradj észrevétlen." Nehéz lesz. Hogy tud valaki beleolvadni a tömegbe, az átlagosba, ha éppen vagy húszan állják körbe, hogy kiröhögjék?

A vonaton kezdödött. "Hé, vigyázz az útból Böregér?"-hallottam a hátam mögül, és amint megfordultam volna...már a földön is landoltam, tökéletesen felnyalva a vonat padlóját. Homályosan érzékeltem, hogy a fejem fölött három kölyök csörtet el harsányan röhögve. "Nem haragudj rájuk."- Hallottam közvetlen mellölem, majd elöször egy felém nyújtott kart fedeztem fel, s csak késöbb, immár két lábbal a földön néztem egy furcsa sárgásbarna íriszbe. "Remus Lupin"- mutatkozott be a másik. "Perselus, Perselus Piton" -mondtam, de nem fogtam vele kezet. "A barátaid elég közveszélyesek."- biccentettem balra, amerre pár pillanattal elöbb még az örült hármas vágtatott. "Remus, mit vacakolsz annyit?" - hallatszott arról, amerre a banda távozott, mire a vékony, kissé sápadt srác gyorsan elköszönt. Megrántottam a vállam...még most se értem...

Idióta banda! Remélem nem kerülök egy házba velük, szép lenne naponta feltörölni a Roxfort méretes folyosóit...dohogtam...persze akkor még nem tudhattam...

A ceremónia: hosszú, unalmas, értelmetlen. Leülsz egy rozoga székre, miközben a fejedre húznak egy megmondhatatlanul régi fogalmam-nincs-mi-tartja-még-össze-sityakot. Közben pedig négy asztaltól árgus szemekkel néznek, hogy végre kitörhessenek tapsviharban...

"Mardekár". Azt hiszem, ha nem így lett volna, a szünetet mégis a kastély falai közt tölteném, egészen addig míg meg nem érkezik apám, és el nem küld találkozni a jó öreg, utolsóként elpusztított házimanóval. Más szóval: ha nem a Mardekár, akkor hogy idézzem apámat: "Meghalsz kölyök." Még élek...talán hálásnak kéne lennem a süvegnek. Talán nem...40 év múlva megmondom..."

A könnyü szellö, melyet még a bájitaltan professzor talárjának szegélye keltett, halkan még egyszer végigsiklott a sorok felett, majd pár oldallal arrébb lapozva a könyvecskét elenyészett a levegöben...

[achris]

Hmmm... Ez eddig jópofa Érdekes, aranyos. Elõször azt hitem, Dracoról szól. De aztán rájöttem én is, h PP-rõl

Folytatás mikor lesz?

[Neji]

Furi most h. írtad újraolvastam és tényleg ráhúzható h. Draco*mármint egy darabig* Amint lesz energiám felpakolni dolgokat lesz*megírva már megvan* -.-""