Lare: Reggeli (saját PG)

[Lare]

Író: Lare ( [e-mail] )
Jogok: kitalált történet lévén: az enyémek…
Cím: Reggeli
Megjegyzés: 17 éven felülieknek, pedig a szereplõk akár heterok is lehetnének, de mindenkinek lelke rajta, kit kinek képzel Hogy tisztázzam: Kira lány és fiúnév is egyben.
Leírás: Az Üveggyöngy fórum: „hat szavas játék” c. kihívására készült. Ez a páros még mindig a kedvencem, õket ugrasztom egymásnak ismét… a szokásos: sírásrívásszex ,)) a helyek léteznek ,) elõre is bocs, hogy odahelyeztem a szereplõim… Ajánlom: Zsanettnek 2006. október 8.
Keret történetek és a zene linkje a lapon ,))

Reggeli

Itt vagyunk tehát a „Magyar tenger” partján. Jean másnapos. Kedvetlenül tologatja a tányérján a piritóst és a kontinentál reggeli eredeti alaptartozékát a lekváros üveget. Narancslekvár. A Hotel Annabella igazán kitett magáért. Balatonfüred jó hely.

***

A konferencia után levezetésként a közeli Alsóörsre mentünk kicsit kikapcsolódni. Ami természetesen kellemes poharazgatásba torkollott, majd pedig még kellemesebb táncikálássá fajult a diszkóban. Jean nehezen indult be, kérette magát, de aztán a társaság szíve lett.

Valamikor hajnalban ért vissza a szállodába. Én már aludtam. Természetesen bennem is volt jó adag alkohol, ezért kissé kóválygó fejjel ébredtem az ajtónyitásra. Az ablakon nem húztam el a sötétítõ függönyöket, ezért a holdfénynél láttam, hogy Jean maga után húzza a zakóját a földön, nyakkendõje csálén áll és maga az ember is, kissé kérdõjelszerûen nézett ki.

- Kira… -suttogta – Kira… alszol? – éreztem a hangján és a tétova lépteken is hallottam az alkohol utóhatásait.

Már majdnem józan volt. Bevonult a fürdõszobába és hangos csörömpölés jelezte, hogy valami lepottyant a kõre. Elfojtott szitkozódása mosolyt csalt az arcomra. A csövek hörögtek ahogy megengedte végül a vizet és aztán a fogkeféje után kutatott a piperetáskájában. Tíz perc múlva nyikordul az ágy mellettem. Jean elégedetten nyöszörgött a takaró alatt. Halk kuncogásom hallatán félig dühösen mordult rám.

- Mi az, már aludni sem lehet itt? Kérek egy másik szobát rögtön, ha nem hagyod abba a vigyorgást… - felém fordult és a kezét nyújtotta – Nem tehetek róla, hogy az a hülye kefe… ööö fogkefe na… leesett… na! – megsimogatta az arcom és közelebb húzódott.
- Oké-oké Jean! – nem szóltam egy szót sem – mentegetõztem mosolyogva – Nyugi!
- Én nyugodt vagyok mormolta a fülembe. Nagyon is nyugodt… - éreztem a tusfürdõ, a parfüm és a fogkrém izgató keverékét és persze nem utolsó sorban a bõre melegét a sajátomon, ahogyan hozzám bújt.
- Jean… - sóhajtottam a nyakába – kívánlak… gyere még közelebb kérlek-kérlek…
- Tudod, hogy nem szeretem, ha könyörögnek nekem, igaz Kira? – kezdett simogatni egyre intimebb helyeken, követve a nyakam ívét a szájával.
- Igen… - nyögtem a szájába – kérlek-kérlek-kérlek-kérlek…
- Kiraaa… - csókolt meg a nyakamba markolva – ne feszítsd túl a húrt!
- Nyuszi! – suttogtam és siklottam ki az ölelésébõl, kerekedtem fölé a kezeit a feje mellé leszorítva, azt is tudva, hogy sosem szerette ezt a becézést – Tudom, tudom… nem mondom többet!

Csakhogy már késõ volt. Jean, akit a szenvedélye vezet általában velem kapcsolatban; megsértõdött. Teste megdermedt, fejét elfordította és megvetõen fújt egyet.

- Rendben, - fordultam le róla és rángattam magamra a takarót, amit maga alá gyûrt – ha nem hát nem.
- Rendben. – mászott vissza duzzogva a saját ágyába Jean és rögtön hátat is fordított nekem.
- Jobb is így – morogtam a takaróba – jobb is…

Egy rántást éreztem a takarómon, majd az földön kötött ki, egy kezet a vállamon, máris hanyatt feküdtem, Jean pedig megint rajtam.

- Mit jelent ez Kira? Miért mondtad ezt? Miért? – kezei a vállaimon voltak és nyomott bele a párnába, a hangjában bizonytalanság rezgett. Elfordítottam a fejem a csókja elõl.
- Ugyan Jean… tudjuk mindketten mirõl van szó. Ez nem mehet így az örökkévalóságig. Te ezt ugyanúgy érzed, ahogyan én. Miért nem hagyjuk abba a csúcson? Amikor a legjobb…

A csattanást hallottam, de nem akartam hinni a fülemnek, sem égõ arcomnak. A fájdalom úgy hatolt az agyamba, mint egy tõr. Még a fülem is belecsendül. Hitetlenkedve néztem fel. Zöld szemei villogtak a haragtól. Majd hirtelen magához ölelt és csókolgatni kezdte vöröslõ kezenyomát. A döbbenettõl nem jutottam szóhoz, a szemeimben könnyek gyûltek, de sûrû pislogással elejét vettem annak, hogy kicsorduljanak.

Mozdulni nem nagyon tudtam a rám nehezedõ férfitesttõl… igazán nem is akartam. A testem így is, úgy is elárult. Kutató ajkak kényeztettek mindenhol. Erõt gyûjtve lelöktem magamról mégis. Felült az ágyon, térdeit felhúzta és kisfiú módjára oldalra billentett fejjel nézett rám.

- Hallgatlak… - cseppet sem érzõdött az elõzõ pillanat mámora a hangján. Az a hang volt, amit a kirúgandó munkatársakkal szemben használt.
- Én öhh… - kezdtem dadogva, de nem szólt bele… ez is a megfélemlítés eszköze volt nála, hagyta, had kínlódjon a delikvens – Ugyan Jean!
- Igen? – szemeit tágra nyitotta, mint aki nagyon figyel, de a hangja közömbös volt.
- Ez a kapcsolat… kapcsolat? A kezdetektõl fogva halálra van ítélve Jean ezt azért ismerd el! Minden randevúval és minden csókkal csak siettetjük ezt. De… ez nem jelenti azt, hogy nem történt meg!! Egyáltalán nem! Csodálatos veled! Mindenem odaadnám, ha kérnéd… Bármit! Érted ugye! De valahogy lapos lett… rutinszerû. A varázs tovatûnõben van Jean. Biztos, hogy ezt akarjuk?
- Szóval így érzed. – gleccserek zúgtak végig a hátamon a hangjától – Nem gondolod, hogy túl sokat veszítenél, ha most kisétálnál az ajtón?

Még mindig ugyanúgy ült az ágyon. A holdfény körberajzolta alakját. Olyan sebezhetõnek tûnt, olyan másnak. Nem rettenthetetlen fõnöknek. Sírós kisfiúnak, bár a szavai és tettei erre rácáfoltak. Mert felugrott és felrántott engem is, aztán az ablak elé lökött.

- Nézz ki Kira! Mit látsz? Mondd csak el mit látsz… - két tenyerét a vállaimon hagyta.
- Mit látok… - elhúztam a szám és megrántottam a vállam, bár csak alig észrevehetõen – Utcák, lámpák, Hold, Balaton, autók az utakon, a szembeni part fényeit, felhõket…
- Úgy… akkor halgass csak ide… Az úton autók járnak föl-alá, lámpáik vakítanak ahogy belenézek, a holdfény ezüstösen csillog a víztükörben láttatva a szembeni part illanó fénypászmáit, a sötétkék égen felhõk úsznak el-eltakarva a csillagakat és nézd ott a vízparton van egy fûzfa, látod az ágait, ahogyan ringatóznak az enyhe szellõben? Nézd! – az üvegre nyomja az ujját – Ezt… hogy így lássam a világot, ezt tõled kaptam Kira! Soha nem néztem a környezetemre így. Természetes volt, hogy ilyen. Elfelejtettem, hogy úgy lássak, ahogyan te… teljesen elfelejtettem…
- Jean… - próbáltam közbevágni – de a számra tette a kezét.
- Nézd, csak nézd – a karjai szorosan átöleltek – és szeress te is, ahogyan én téged…

Szemeim elkerekednek. Jean szerelmet vallott. Az a férfi, aki hónapokkal ezelõtt mégcsak megnyílni sem volt hajlandó. Teljesen elgyengített, remegni kezdtem az éjszaka hûvösétõl. Hátra néztem és õ úgy bámult vissza rám, mint egy prédáját méregetõ ragadozó. Felé fordultam, készen arra, hogy most menekülni fog, hisz kiadta magát, de nem tette. Állt velem szemben, az elõzõ majdnem verekedéstõl borzasan. Az arcára simítottam a tenyerem és úgy vallottam neki én is.

- Szeretni Jean? Azt kéred szeresselek? Egy kicsit elkéstél vele. Kicsit korábban kellett volna ezt elmondanod – megmerevedett az arca, lehervadt róla a félmosoly – akkor talán még jobban szeretnélek…
- Gazember! – suttogta – mit vétettem ellened?
- Szerettél? – nevettem rá – Mutattad?
- Nem… - ismerte el halkan – az is természetes volt, hogy te ezt érzed – lehajtja a fejét – igen, minden természetes volt veled kapcsolatban, mert belém láttál…
- Uhm… éééés… mit érdemel az a bûnös akinek a záloga a kezemben van? – emeltem fel mosolyogva az óráját, amit lehúztam a csuklójáról észrevétlenül.
- Teee… tolvaj! Megraboltál! – vigyorgott vissza – hát ööö mondjuk ki kell elégíteni minden vágyát a zálogházasnak?

Ujjaim a húsába kapaszkodtak, ahogyan felemelt és az ágyhoz vitt. Lehámozta rólam a maradék textilnemû ellenállásomat is. Testem engedelmeskedett az akaratának és elringatta az övét. Késõbb a karjaiba bújva aludtam el.

A reggeli ébresztõt is így értem meg. Meglepõ volt. Nem volt szokásunk így aludni.

- Szeretlek… - hallottam Jean álmos hangját – hallod?
- Hallom, hallom…
- Akkor jó! – és visszafúrta fejét a párnába.

***

A reggelinél tépkedem a vázából kicsent õszirózsa szirmait és a Balaton csillogó vízét bámulom méla mosollyal.

vége

[achris]

Érdekes ez a páros. Zavar, h nincs tisztázva, miért nem lehetnek egymáséi, és zavar, hogy mindig mondod, h Kira lehet lány is, mégis ffinak írod. A sztori egyébként nem rossz, sokkal keserûbb, mint amilyen édes, de ez nem is baj. Jól fel van építve és jól meg van írva. A 6 szó viszont mintha csak bele lenne dobálva, nem mindig illik oda...

Egyébként összességében tényleg tetszik.

[Lare]

Fátyol fel:
az egész sztori férfi férfi kapcsolat, de az alapja egy férfi nõ kapcsolat ,)) ezért Kira nõ is lehet férfi is, az olvasó, aki csak elolvassa, de nem tudja az igazságot az ffiffi románcnak érzékeli... és aki ismeri a háteret, (pontosabban mi ketten a pasi és én) az érti mirõl is van igazán szó.
fátyol le.

Miért nem lehetnek egymáséi... Jeannak családja van, ha nem is élnek úgy igazán együtt, de van. És szerintem akinek családja van (értsd gyerekek) az soha nem válik el igazán. Valójában Jean és Kira is biszexek inkább mint melegek.

A hat szó meg... nem beledobálva van, csak a mondatok sem mindig kapcsolódnak egymáshoz, legalábbis sztem ,))

Jaj A. Chris nagyon köszönöm! Ez most igazán nagyon jól esett a lelkivilágomnak ,)) a hülye msn levagdos... szipp, de nem baj, még mindig szép az élet ,))

[achris]

Aham. Az infó feldolgozása folyik.

[Arctica in not logged mode]

Lare: ez nekem tetsz! Szeretem a sírásrívásszex sorrendû történeteket.

Bár az utolsó mondat tényleg mintha kevésbé kapcsolódna a többihez, mint a többi a többihez. *gondolkodik, olvasgatja*
Értelmes voltam......

[Lare]

Ngen... köszönöm, kedves tõled ,)) szóval az írásaim általános hiányosságai: körítés és magyarázkodások ,)) a fejlécben említettem, hogy ez egy füzér egy darabja ,)) a laon elolvashatod a többit, ha még jobban elmerülni szeretnél ebben a párosban ,))