Mi van...? (ch5, saját f, korhatár nincs)

[ditta]

Cím: Mi van…?
Szerzõ: ditta
Készült: 2006.09.27.
Fandom:-
Korhatár: nincs (de nem nagyon értek hozzá)
Figyelmeztetés: egy kis slash… icipici
Megjegyzés: õ nekem ilyen legelsõ, szóval érzékeny korban van… de ne kíméljétek. szeretnék kritikákat!

--------

Mi van…?



- Mi van? Fuj… mi ez?? Ez ragad…
- Olvasd.
- A parlagfû szélbeporzású növény. Élõhelye…
- Nem azt, te, fordíts meg!
- …
- Na? Ugye?
- … Mi.. ez… Ezt… nem…nem hiszem el… nem hiszem eeeeel…! Ohh. Ez olyan romantikus.
- Mi? Hát te nem vagy ép.
- Mi, mi van, mi az a rózsaszín lap? Hagy olvassam én is!
- Tessék.
- Ez ragad… valamit ráöntöttek.
- Ja, valami lekvárt. Narancslekvárt. Most szedtem ki a kukából.
- Fuj, te…
- Ez most nem lényeg, olvasd el!
- Csak ülj le.
- Aha, Ditti tuti kiborul…

- Na… na most mi van? Ennyire azért nem… Ditti!
- Nézd meg, elmegy. Hisztis kis… Mindegy. Szerintem ez akkor is hmm… szexi.
- Fuj, ezt hagyd abba!
- Hehe.

***

Varga Judit, tízcé. Varró Kata Gimnázium. Minden reggel elkésem, nem tanulok, de imádom a matekot, mert tavaly beleestem a tanárba. Zöld ruhát hordok, mert zöld a szemem. Azt mondják szép vagyok, és kedves. Meg azt hogy hisztis undok kis béka. Ugyanolyan vagyok mint mások. Igazából egyáltalán nem érdekel a személyiségem.
Mert másé érdekel. Mr. Nemtudomhogyhívják, magas, vékony, szöszi, és a szeme kék. Nem csak kék… olyan tengerkék. Ha belenézel olyan mintha csobbannál egyet az óceánban. Felfrissít, a víz gyönyörû áttetszõ és mégsem láthatod az alját. Nem tudod mit rejteget. Olyan kék amit akkor is néznél amikor már nem illik.
Persze hogy a fél suli beleesett. De én… nem, ez más. Ilyen még nem volt. Ebbõl most lesz valami. Kell hogy legyen. Egy hete nem alszom.
Nézem a folyosón. Biosz-korrepen. Az öltözõben (ne kérdezd…). Mindig. Lehet hogy idegesítem, de legalább visszaköszön. „Szia.” Ha ez hosszabb mondat lenne, verset írnék belõle. Nem is, ódát. És elküldeném Rómeómnak rózsaszín szerelmeslevélben. Olyan színûn mint a füzetem.
Teljesen mindegy. Bioszóra van. Mr. Rómeó mellettem ül. Ó te…! Az mi az? Egy kefe. Egy hajkefe van táskájában??? Persze azok a rakoncátlan szõke tincsek. Imádlak.
Oh biológia. Oh növények. Na jegyzeteljünk.
- Bocs, tudsz adni egy lapot?
Ó szentég! Siprálfüzet most segíts. Nem… szakad… el… Huhh.
- Persze, tessék. (Miért vettem rózsaszínt, miért???)
Naszóval, parlagfû élõhelye… hmm
…
Mi, vége az órának? És én egy szót se szóltam szöszkéhez, aki szorgalmasan jegyzetelt a bugyiszín lapomra. Na. Ditti nem nyuszi. Nem nyuszi. Ööö…
- Öhm izé, az õszirózsa szép virág. - mondom a táblára pillantva.
- Aha.
- Milyen romantikus lehet õszirózsát kapni valakitõl… õsszel.
- Nem.- néz rám szokatlan komolysággal - Nem értem miért hiszik a lányok, hogy minden virág szép, meg romantikus, aminek az van nevében hogy rózsa.
- Jó csak…
- Egyébként közlöm hogy az õszirózsa tényleg szép, de csak vadon nõ. Sivatagos, száraz helyeken, és ha cserépbe ültetik, hogy valaki, mondjuk egy olyan lány mint te, kibiggyeszthesse az ablakába, hát kiszárad.
Megfordul. Kimegy. Furcsa srác. Bárcsak értenélek.

*

Szeretek bicajozni. Szeretem egyedül bejárni a közeli parkot, századjára is. Mindig alkonyatkor jövök, ilyenkor senki sincs itt és én élvezhetem a magányt. Már legalább egy órája tekerek, leülök pihenni egy padra. Nem messze, jobbra elõttem egy padon párocska ül. Élvezem a hideg levegõt, és az Ady memoriteremet szavalom magamban: „Fájnak a csókok, fájnak a vágyak, te vagy a kínom, gyehennám nékem, nagyon kivánlak…”
- Nagyon kívánlak.
Mi???
- Hidd el, soha nem éreztem még ilyet. Én most… szeretnék végre beszélgetni veled. A múltkori nekem… tudod…
- Túl gyors volt. Sajnálom.
Ki??? Ez az én Rómeóm. Az én Rómeóm, itt ül a parkban? Este? És kivel? Ki az a… ki az a srác…?
- Sajnálom, kicsim. Daniel. (Daniel. Rómeót Danielnek hívják.) Azt mondtad kívánsz. Én õrülten beléd szerettem. Meg kell értened, tegnap miért nem tudtam ellenállni neked. A szemeidnek. A szádnak. Szeretlek.
Hol vagyok? Fiúk? Fiúk csókolóznak elõttem a parkban?
Daniel kibontakozott a fekete hajú, bõrdzsekis srác karjaiból.
- Várj, Max… Maxim! A múltkor azt mondtad mondanod kell valamit. Most nem zavar senki.
- Daniel, kicsim, szerelmem, nem akartam semmit csak elmondani hogy mennyire, mennyire… mennyire…
Lassan mennem kéne. Maxi, vagy ki, leszedte Danielemrõl a pulcsiját, kibújt a kabátjából, most ujjatlanban ülnek mindketten. Csókolóznak, és nem úgy tûnik mintha hamarosan abbahagynák. Maxim egy óvatlan mozdulattal Daniel pólója alá csúsztatja a kezét, és lassan elkezdi lehúzni róla.
- Mi…te micsi… várj Maxi ez egy park…
(na ilyenkor ki a nyuszi???)
- Maxim! Nem bírom…
Félmeztelen ölelkezõ srácok elõttem egy padon. Nem mennem kéne, már rég nem kéne itt lennem.
- Hagyj… kérlek… - Daniel hátat fordít a fekete hajú fiúnak. A szürkületi fényben megtudnám számolni minden csigolyáját, végig a gerincén. Pár órája mit nem adtam volna ezért.
- Nem tudok… Dani… nem lehet… sze-ret-lek…
Apró csókok végig a szöszim gerincén. És mindegyikkel mintha tõrt döfnének a szívembe. Lehajtom a fejem, és arcomat a kezembe temetem. Nem tudom nézni, de már elmenni sem.
- Danim, tényleg el kellet volna mondanom valamit, de most…
- Mondd.
- Nehéz így…
- Könnyebb ha leírod? - kérdezi Daniel, félig viccelve.
- Igen, azt hiszem…
- Hát jó, várj.
Papírzörgés. Felnézek. Rózsaszín, kitépett füzetpapír. Émelygek és elhomályosul a park.
- Kösz. Hát akkor… leírom, amit szeretnék. Itthagyom neked a papírt, kérlek csak otthon olvasd el, és kérlek… Daniel…
- Várj! - Daniel egy apró félmosollyal Maxim szájára teszi a kezét. - Várj. Én is mondok valamit. Szeretném ha tudnád hogy mit jelentesz… hogy mit jelentesz nekem. Amíg nem ismertelek nem tudtam ki vagyok…
- Dani, én…
- Várj, kérlek. Te mutattad meg nekem az egyetlen utat az életben, amin boldog lehetek. Te vagy az egyetlen akiben igazán megbízom. Azt hiszem… megtaláltalak…
- Daniel, kérlek…
- Meg kell értened ki vagy te nekem. Szeretlek. És köszönöm a virágot. A tegnapit is. Gyönyörûek.
Nem bírom tovább. Felugrom a biciklimre és elindulok a park kijárata felé. A pad mellett elhaladva még meglátom Daniel mellett a virágot. Szépen becsomagolt, apró cserépben virágzó õszirózsák.

***

Édes egyetlen Danielem! Köszönöm, hogy most itt lehetek, köszönöm a tegnapot, és köszönöm hogy vagy. Soha nem éreztem így. De van egy titkom. Nem így terveztem. Õszinte leszek hozzád. Nem így, nem gondoltam hogy belédszeretek.
Nem érdemlem meg a bizalmadat, mert nem tudod hogy ki vagyok.
A szüleid, egy ideje sejtik hogy más vagy. Õk ezt nem tudnák elviselni, ezért döntöttek úgy… hogy… felbérelnek engem. Ismerem az apádat. Õ kért meg hogy… próbáljalak meg elcsábítani… azért hogy… kiderítsék…
Szeretlek. Szeretlek. Csak remélni tudom hogy megbocsátasz nekem valaha.

Örökké tiéd: Maximiliam

***

- Na végre, Ditti, merre voltál?
- Te sírsz?
- Most mit bõgsz? Nem értem mi van ezekkel. Az a szöszi Rómeója se néz ki jól mostanában.
- Hervadozik.
- Pont mint egy fonnyadt õszirózsa.

- vége -

[Neji]

XDDDD Nem tudom mennyire akartad humorosra venni, én vigyorogva olvastam végig. Ha nem említed, nem gondoltam volna, hogy ez az első slashed. Nagyon-nagyon kellemes hangulata van. A párbeszédek igazán kedves/esetlenek, akárcsak a valóságban.

Ami nekem kicsit különös volt, azok a szülők: 1. ki akar megbizonyosdni h. meleg-e a fia. (strucc effekt) 2. felbérelni egy minden bizonnyal zubi kölyköt h. elcsábítsa a saját fiát? Na ilyet egy szülő biztosan nem tesz. Szappanoperákban talán, de gondolj bele: a szülő azt szeretné hinni h. hetero a fia. Akkor nem küld a nyakára egy zubit. Mert mi van ha elcsábítja... ^^ (ergo az h. elcsábíthatja a srác a fiát, az a félelme tehát esze ágában sincs rászabadítani egy meleg srácot; nameg ki okozna direkt fájdalmat a saját gyerekének?)

[achris]

WOW! Ez tök kellemes reggeli olvasmány volt! Tetszik

Ahogy Neji mondta, kellemes a hangulata, érdekes, hogy több stílus keveredik benne, olyan szép, kerek az egész, nem feltûnõ, h ez az elsõ slashed... sõt. Írj még sok ilyen szépet nekünk ^_^

Egy kérdés: hogy lehet, hogy a csajnak magyar neve van, a srácoknak meg nem? OK, lehet, h kötözködésnek tûnik - de engem zavart.

[Az õszi rózsa meg nem fonnyad el cserépben, csak ha nem megfelelõ módon gondozzák.]

[ditta]

köszönöm a véleményeket!

neji: hát igen, talán egy kis logikai bukfenc (persze lehet hogy eredetileg maxim nem volt 'zubi' csak hát a hirtelen szerelem...)

achris:megmutattam egy barátnõmnek és hasonló problémái voltak a nevekkel... hát nekem azt hiszem a magyar fiú nevekkel vannak problémáim, persze tudom h ez se egy tökéletes megoldás
(õszirózsa:nya, az írói szabadság )

[Kuci]

Az elõttem szólók már hangot adtak az én problémáimnak is, egyébként pedig ez egy nagyon nagyon jó írás, amit tényleg élvezet volt olvasni.

Gratula

[lianihikawa]

Hojjé... *jó kedvre derült*
Ez nagyon ász!

Elõször azt se tudtam, mi merre hány, de mire elértem a végére, már röhögtem.
Szegény csaj...
Kíváncsi vagyok, mi történt ez után a két sráccal. XD (bennem mindig felmerül a folytatás reménye, csírája ^^;; )

[achris]

"megmutattam egy barátnõmnek és hasonló problémái voltak a nevekkel... hát nekem azt hiszem a magyar fiú nevekkel vannak problémáim, persze tudom h ez se egy tökéletes megoldás "

Hát, ha téged nem zavar, akkor tulajdonképpen mindegy is. Írói szabadság

Amúgy szerintem pl. ez a zubis dolog, amit Neji mondott, nem hiba. Elvégre a szülõ egy külön állatfaj

[ruka]

weeee~~~

Ez a rész, egyszerûen love:
Egy hajkefe van táskájában??? Persze azok a rakoncátlan szõke tincsek. Imádlak.
Oh biológia. Oh növények. Na jegyzeteljünk.
- Bocs, tudsz adni egy lapot?
Ó szentég! Siprálfüzet most segíts. Nem… szakad… el… Huhh.

</fangirl-kirohanás>

Õszintén a fic maga nem tetszett annyira, mint a stílusod, kicsit néhol összecsapott, de tudom, hogy ez ennél késõbb még jobb lesz (és ennek nagyon örülök).
Nem látszik rajta, hogy a legelsõ. Kedves, könnyed, szeretnivaló. Nagyon ígéretes. Csak írj még ilyeneket, én olvasni foglak.

[lianihikawa]

Achris: igeeeeeen! XD Külön állatfaj! Külön állatfaj! *ujjong ezt ismételgetve, míg ki nem fárad*
Akartam egyébként én is érni, hogy "Ki okozna direkt fájdalmat a saját gyerekének? Hm... ", de aztán mégse. Kicsi vagyok én még. *nevetve nyelvet ölt Nejinek*

[Neji]

Erről azért nem nyitnék vitát. ^^

[ditta]

köszi szépen
szeretnék még írni, csak ehhez általában kell vmi kis útmutató (lásd challenge)
örülök hogy tetszett nektek

[kinslayer]

ditta said:

szeretnék még írni, csak ehhez általában kell vmi kis útmutató (lásd challenge)

Ezen ne múljon! Lám, már ezért megéri a challenge! Nagyon jó volt olvasni, de komolyan. A többiek már mindent elmondtak elõttem, so nincs mit nagyon hozzátennem a mûhöz, csak egy zajos tetszésnyilvánításra futja ;D

[Lare]

Életszagú, akár meg is történhetett ugye? Jó a sztori vezetés, követhetõ és nyugodt. Tetszik ,)))

[ironwolf]

Nem tudom, én aztán nem vigyorogtam rajta egy kicsit sem. Szerintem egyáltalán nem egy humoros sztori.

Viszont így tetszik.

A Dániel egy szép magyar férfinév. Biológiai tényekkel kapcsolatban NINCS olyan, hogy írói szabadság. (Istennőb, bárcsak lenne. Nem kellett volna biológus barátnőmet azzal piszkálnom, hogy egy görögországi kertben mit ehet egy rénszarvas) Attól, mert valaki képes eljátszani a buzit, még nem 100%, hogy az.

Ez egy nagyon korrekt kis sztori volt.