Post by KoUsagi on Oct 9, 2005 22:28:26 GMT 1
Szerzõ: KoUsagi
Cím: Ana-kin? Obi(n)-Wan!
Fandom: Star Wars Prequel Trilogy
Mûfaj: PWP + angst
Korhatár: NC-17 – szex. Miért, mire számítottál?
Párosítás: Obi/Ani
A fic az üveggyöngyjáték fórum hajó-challenge-ére készült.
Megjegyzés: elsõ teljesen magyar slash-sztorim… elsõ fic ebben a fandomban… elsõ post a fórumon… minden kezdet nehéz
Köszönet minden inspiráló slash-írónak, George Lucasnak (akiék a karakterek, ugye…), a csodás Haydennek és Ewannak, az Erõnek és legfõképp Zoskának aki felbíztatott és támogatott, na meg idõnként pisztolyt tartott a tarkómnak, hogy akkor most írsz
Na és persze a becses Olvasónak, fõleg ha visszajelzést is kapoook 
Nos akkor kezdõdjék
*~*
Ismét egy küldetés.
Ismét a hiperûrben.
Csak bámulom az összetört, kékezüstben kavargó univerzumot és körbeölel majd fokozatosan átjár az ûr közhelyes hidege.
Ismét magányosan a konzolok elõtt. Hiába töltöttem életem nagy részét gépek társaságában, (vagy talán éppen ezért?) a fém és mûanyag lélektelen, sima tapintása, a mûszerek vak sárga-fehér villódzása most nem jelent számomra menedéket. Bármit is teszek, minden lélegzetemmel csak Rá vágyom.
Eh, már csak gondolatban rázom meg a fejem. Többszörösen lehetetlen, amit kívánok, jól tudom. Na persze, mikor éltem én valaha is a konvenciók szerint… Pedig ez idõ szerint én, Anakin Skywalker, Jedi-lovag lennék… Hát ha tudomást szerezne a díszes Fõtanács az õ becses Kiválasztottjuk legféltettebb, legtitkosabb, legperverzebb kis titkairól, igencsak elkerekedne a szemük! Szorozzuk meg ezt még azzal a ténnyel, hogy Padmé szenátor törvényes férje vagyok, ami ugyebár egy Igazi Jedi számára elképzelhetetlen, még elméleti síkon is. Nos, finoman szólva páros lábbal repülnék az õ tiszta, szent, érzelemmentes templomukból. Halványan elmosolyodok a gondolatra… Heh, majd miután kidobtak, valószínûleg a vállam mögött még visszakiáltanék: ja és serdülõkorom óta csak arra az egyre vágyom, hogy a Mesterem magáévá tegyen. A szó lehetõ legintimebb értelmében.
Már megint ide jutottam, éljen. Fantáziámat újonnan elrabolják a forró, izzadság és egyéb testnedvek bódító illatával izzó, ismerõs képek. Elképzelem, ahogy Obi-Wan mindig diplomatikus arckifejezése feloldódik a csókjaim és az érintésem nyomán, átadván helyét a tiszta kéjnek… Ahogy érzéki hangja apró nyögdécselésekbe veszve kérlel: Ani… mééég…
Ajjaj. Azt hiszem, ismét egy kemény problémával nézhetek farkasszemet hat óránál.
Miért ilyen fantasztikusan izgató? Miért, annyi év után? Azt hittem, én balga, a pubertással ez a megszállottságom is búcsút int, helyet adva amaz proverbiális lelki békének, ami egy érett, felelõsségteljes, et cetera Jedi-lovagot jellemez. Ehelyett egyre csak kínoz és facsar és gyötör a ---
Mi is? Tán magam sem tudom. Több ez már, mint testi vonzalom. Évek óta õ a tanítóm, a mérték az életemben, még ha nem is mindig követem õt tökéletesen. Õ az oltalmazóm, a mentorom, és a barátom, persze a szó korlátozott értelmében. Sokszor érzem úgy, hogy hiába bensõséges a kapcsolatunk, lényének egy részét soha nem mutatja. Azt a részét, ami a leginkább érdekelne – Obi-Wan Kenobi, az esendõ, a küszködõ, az EMBER. Akinek vannak hibái, akit a hibáiért szerethetek…
Tessék, kimondtam. Szeretem. Szeretem Obi-Wan Kenobit. Ahogy a feleségemet is szeretem… És a világ egyikrõl sem tudhat; nekem ölelés, egy tizedmásodpercnél hosszabb puha, meleg érintés csak zárt ajtók mögött járhat. Az is oly ritkán…
És soha nem Tõle.
Ismét megrohannak az agyam kreálta fantazmagóriák, osztályrészeim az örökkévalóságig – Obi-Wan csókja, izmos karjának vad, sóvárgó ölelése, ágyékának ringása az õsi ritmusra, amint …
*~*
… belé hatolok, s kéjemben ujjaimmal húsába vájok, hogy szinte fáj…
Szemeim felpattannak. Ismét ugyanaz a jelenet veszi birtokba elmém minden zegzugát. Mint már annyiszor. Kell is nekem magamban meditálnom. Haha. Nevetséges kifogás, hogy kiéljem – szigorúan gondolatban – a vonzalmamat a volt tanítványom, jelenlegi partnerem iránt. Aki mellékesen egy meglehetõsen vékony falon túl figyeli a mûszereket a pilótafülkében. Oly közel, egyúttal mégis oly távol. Nevetséges szinte az egész.
Jobb is lesz, ha nem idõzök tovább kettesben a gondolataimmal; úgysem fakad semmi jó belõle mostanság. Na persze, egyetlen opció maradt az egyedülléten kívül: vele kell lennem, s tovább játszani a mentort, a társat, a JEDIt. Nos hát folytatódjék a színház, az én saját, különbejáratú tragédiám, mely elõbb-utóbb a halálba visz, jól tudom.
*~*
Anakin már kezdte jól érezni magát a pilótaszékben, ahogy elfojtott erotikus vágyálma magával ragadta, s el nem eresztette, míg ki nem elégíti azt – ha önkezével, hát az is megfelel, ha már a célszemély nem elérhetõ.
Nem kapkodta el. Lassan, nagyon óvatosan érintette meg magát; bõven akadt ideje, hisz a krono szerint még órákra voltak a következõ küldetés színhelyétõl. Addig Obi-Wan sem jön elõ az apró alvó, illetve jelen esetben meditációs fülkébõl, gondolta, hisz normál esetben így szokott lenni. Most viszont, ahogy kezdett magasabbra hágni az önmaga által gerjesztett kéj hullámain, a másik helyiséget leválasztó ajtó diszkrét surranással kinyílt. A hirtelen zajra ösztönösen megfordult a székkel, férfiasságával a kezében, úgy, ahogy volt – gondolkodásra nem jutott se vér, se idõ…
Hosszú, elnyújtott másodpercek következtek. Obi-Wan pillantása a fiú szeme és ágyéka között cikázott. [[Anakin???]] kérdezte-kiáltotta az Erõn keresztül, szinte önkéntelenül.
Amaz úgy döntött, nem válaszol. Legalábbis szavakkal nem; ellenben mélyen a másik szemébe nézett, pillantásához költve egy érzelmeibõl és vágyaiból sebtében komponált Erõ-szonettet.
Obi-Wan szabályosan megtántorodott Anakin néma vallomásától. Úgy érezte, kicsúszik a kezébõl a realitás fonala, hogy ez nem történhet meg, hogy ez az álma, pont ez, valóra válhatnék, pont most, pont itt… De megtörtént. A tekintetük egybefonódott, és a kimondatlan, évek óta lelkük legbelsõ szobácskáinak legsötétebb sarkaiban, mindenkitõl rejtve elsuttogott szavaik kimondásra kerültek – egyetlen szó nélkül.
Az apró pilótafülkében két lépéssel a fiúnál termett az idõsebb Jedi-lovag. Anakin megmarkolta a szék karfáját, hogy tudja, még mindig nem hallucinál. De nem, nem képzelgés volt. A férfi, még mindig elmerülve a másik mélykék tekintetének óceánjában, lassan közelebb hajolt. Már érezte meleg, párás leheletét az arcán. Érezte borostájának csiklandós szúrósságát.--
Eddig bírta. Becsukta a szemét, megragadta volt Mesterét, és csókolta, csókolta, gyengéden és vadul, birtokba véve és keserûséggel, hogy eddig miért nem és õrült gyönyörrel, hogy igen, végre.
Az események felgyorultak, ahogy az évek, az elvek, a szabályok gátjait áttörték a vágyak és érzelmek. Csókok cseréltek gazdát, ruhák pedig — nos, nem cserélnék azokkal a ruhákkal, hiszen felesleges akadályokká váltak, így pusztulásra lettek ítélve.
Anakin végigjárta nyelvével Obi-Wan bõrének minden egyes négyzetmilliméterét, gondosan feltérképezve a férfi testének minden apró hajlatát, minden egyes izmának leghalványabb rándulását. Ennyi gyöngédség, ennyi figyelem fókuszában lenni majdnem túl sok is volt a jedimesternek – szemében a gyönyör és a szerelem kristálykönnycseppje csillogott. Szeretõje pedig a legnagyobb áhitattal csókolta azt le arcáról.
A két test mintha egy rég megkomponált koreográfiára mozdult volna – az ifjabb lovag addig fokozta nyelvével, ujjaival, pillantásaival Obi-Wan édes kínját, míg az a sóhajtáson és a nyögésen kívül nem volt képes más hangot kiadni magából, s ágyéka ritmikusan, ösztönszerûen mozgott Anakin alatt, aki eddig tudott ellenállni a kísértésnek: ép bal kezével megmarkolta Obi-Wan férfiasságát, vigyázva, mintha az a legtörékenyebb üvegbõl készült volna, s lassan végignyalta, majd egy hirtelen mozdulattal szájába vette az érzékeny szerv csúcsát. Az új, leírhatatlan szenzációra a férfi háta ívbe hajlott. Anakin ugyan fantáziáiban fordítva osztotta ki a szerepeket, de valahogy mégis természetesnek tetszett, ahogy végül õ dominálta hajdani tanítóját.
-Nézz rám, Mester – búgta Anakin, közvetlenül az ajkai elõtt tartva zsákmányát. Obi-Wan óvatosan kikukucskált a szemhéja mögül: tudta, ha túl hirtelen teszi ki magát a látványnak, abban a pillanatban el fog élvezni.
Bölcs döntés volt; az angyali arc a kéjfátyolozta, szinte már démoni szempárral, a tökéletesen összefonódó, meztelen testek, a csókoktól vörösen égõ ajkak közvetlenül a pénisze fölött szinte már ekkor a mennyekbe ragadta. Saját extázisban elmerült tekintetét összekulcsolta a fiúéval, mire az ismét ajkai közé ragadta a kõkemény férfiasságot, és elkezdte vadul, érzékien teljesen magáévá tenni azt, mintha az élete múlna rajta.
Obi-Wan a fiú tekintetébe kapaszkodott, míg a külvilág lassan egyetlen színes masszává olvadt szét, s már nem létezett egyéb rajtuk és a gyönyörön kívül.
- Anakiiiiiiii hnnnnnnnnnnnnnnnnnnnn…. – tört föl torka mélyérõl a kiáltás, s Obi-Wan a csúcsra ért, egyetlen tizedmásodpecre meg nem szakítva a szemkontaktust, szeretõje pedig hálásan nyeldekelte a szenvedély nektárját, nem hagyván kárba veszni egyetlen cseppjét sem annak, amire már oly régóta vágyott.
Az idõsebb férfi beleremegett, ahogy az ifjabbik, mint egy lusta, elkényeztetett macska, végignyúlt mellette, erõs karjaival magához szorította, és szerelmesen szinte ártatlanul újra megcsókolta. Az ártatlanság persze merõ szemfényvesztés volt – Obi-Wan saját magát érezte a fiú édes nyálában; észvesztõ kombináció. Nem is beszélve a csípõjének feszülõ kõkemény falloszról. Már épp kezdett volna elgondolkozni, hogy is vegye kézbe a dolgokat, ám a fiú gyorsabb volt: felhevült, bronzosan csillogó testével egy villanás alatt Obi-Wan fölött termett, ajkaik ölelkezését meg nem szakítva.
A merev férfiasság már egyéb helyeken okozott kellemetlenségeket a férfinak. Illetve…
-Hmmm. Nem is lehet ez olyan rossz – gondolta magában a Jedi-lovag, mármint gondolta volna, ha képes ilyesmikre, mint gondolkodás és hasonlók. Életében talán elõször mindent az érzéseire és az ösztöneire bízott. Mámorosan szabadnak érezte magát.
Az ifjabbik jedi gondoskodásának köszönhetõen pár perc múlva a nem is lehet olyan rossz érzés kisebb átalakuláson ment át, aminek az újból „harcra kész” Obi-Wan hangot is adott.
-Dugj meg!...
-Hmm?- Anakin nem értette tisztán a kéjbefulladt, suttogó szavakat.
-Dugj meg… most… Tied akarok lenni… teljesen… Anakin…- susogta újfent, s a szavak egyenesen az ifjú férfiasságáig hatoltak.
-Azt hittem, már sose kérsz meg rá…
Anakin kéjes mosollyal szájához emelte mutatóujját, és a legelképesztõbb erotikus dolgokat mûvelte vele. Majd amint befejezte, partnere ajkához vitte a nyáltól csillogó-csöpögõ testrészt, aki letisztogatta azt – a saját nyelvével. Anakin egész testében megremegett. A kellõképpen felkészített ujját lassan lejjebb és lejjebb vitte, míg nem megérkezett Obi-Wan formás hátsó domborulatához. Majd elkezdett mélyebbre és mélyebbre hatolni a forró nyílásban.
Az idõsebb férfi viszonylag gyorsan ellazult, hála az Erõnek és megfelelõ alkalmazásának. A felfedezõ mutatóujjat követte a következõ. A két férfi teljesen egymásra hangolódott, s a csókok, simogatások, Anakin ujjainak mozgása, minden tökéletes volt, pont akkor volt minden és pont ott, amikor kellett, hogy a gyönyör csak fokozódjon az édes harmóniában.
Majd az ifjú jedi eltávolította ujjait a résbõl, s mire a mester tiltakozhatott volna, férfiasságával helyettesítette õket. Szerelmes óvatossággal hatolt a férfi legtitkosabb nyílásába, hogy a lehetõ legkevesebb fájdalmat okozza annak, hisz látta Obi-Wan eltorzuló arcán, hogy nem kellemes az élmény. Ám amazt már annyira magával sodorta a vágy, hogy nem érdekelte a pillanatnyi diszkomfort, így Anakin kérdõ szemöldökemelésére csak ennyit lihegett:
-Abba ne merd hagyni!
Így hát a volt tanítvány örömmel engedelmeskedett, és nem hagyta abba, sõt. Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgatta csípõjét, s a ritmus egyre vadabb, egyre állatiasabb lett. Testük egész felülete felhevült, s az izzadság tompán fénylett a mûszerek és a csillagok hideg fényében. A megcsillanó izomdombságok és bõrfennsíkok jelentették az egyetlen fényforrást számukra a hajó egyébként sötét belterében. Az egymásnak súrlódó testtájak lekottázhatatlan szimfóniája szinte hallhatóan rezonált a levegõben.
-Obiiiiwaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaahhhhhhhhhnnn… -egy utolsó kiáltás, s Anakint elragadta az orgazmus örvénye, s Obi-Wan követte õt, de szólni nem tudott már, csak üvölteni, érthetetlenül; mégis, a fiú számára ez az üvöltés volt a legszebb dolog, mit valaha hallott tõle.
Cím: Ana-kin? Obi(n)-Wan!
Fandom: Star Wars Prequel Trilogy
Mûfaj: PWP + angst
Korhatár: NC-17 – szex. Miért, mire számítottál?
Párosítás: Obi/Ani
A fic az üveggyöngyjáték fórum hajó-challenge-ére készült.
Megjegyzés: elsõ teljesen magyar slash-sztorim… elsõ fic ebben a fandomban… elsõ post a fórumon… minden kezdet nehéz
Köszönet minden inspiráló slash-írónak, George Lucasnak (akiék a karakterek, ugye…), a csodás Haydennek és Ewannak, az Erõnek és legfõképp Zoskának aki felbíztatott és támogatott, na meg idõnként pisztolyt tartott a tarkómnak, hogy akkor most írsz
Na és persze a becses Olvasónak, fõleg ha visszajelzést is kapoook Nos akkor kezdõdjék
*~*
Ismét egy küldetés.
Ismét a hiperûrben.
Csak bámulom az összetört, kékezüstben kavargó univerzumot és körbeölel majd fokozatosan átjár az ûr közhelyes hidege.
Ismét magányosan a konzolok elõtt. Hiába töltöttem életem nagy részét gépek társaságában, (vagy talán éppen ezért?) a fém és mûanyag lélektelen, sima tapintása, a mûszerek vak sárga-fehér villódzása most nem jelent számomra menedéket. Bármit is teszek, minden lélegzetemmel csak Rá vágyom.
Eh, már csak gondolatban rázom meg a fejem. Többszörösen lehetetlen, amit kívánok, jól tudom. Na persze, mikor éltem én valaha is a konvenciók szerint… Pedig ez idõ szerint én, Anakin Skywalker, Jedi-lovag lennék… Hát ha tudomást szerezne a díszes Fõtanács az õ becses Kiválasztottjuk legféltettebb, legtitkosabb, legperverzebb kis titkairól, igencsak elkerekedne a szemük! Szorozzuk meg ezt még azzal a ténnyel, hogy Padmé szenátor törvényes férje vagyok, ami ugyebár egy Igazi Jedi számára elképzelhetetlen, még elméleti síkon is. Nos, finoman szólva páros lábbal repülnék az õ tiszta, szent, érzelemmentes templomukból. Halványan elmosolyodok a gondolatra… Heh, majd miután kidobtak, valószínûleg a vállam mögött még visszakiáltanék: ja és serdülõkorom óta csak arra az egyre vágyom, hogy a Mesterem magáévá tegyen. A szó lehetõ legintimebb értelmében.
Már megint ide jutottam, éljen. Fantáziámat újonnan elrabolják a forró, izzadság és egyéb testnedvek bódító illatával izzó, ismerõs képek. Elképzelem, ahogy Obi-Wan mindig diplomatikus arckifejezése feloldódik a csókjaim és az érintésem nyomán, átadván helyét a tiszta kéjnek… Ahogy érzéki hangja apró nyögdécselésekbe veszve kérlel: Ani… mééég…
Ajjaj. Azt hiszem, ismét egy kemény problémával nézhetek farkasszemet hat óránál.
Miért ilyen fantasztikusan izgató? Miért, annyi év után? Azt hittem, én balga, a pubertással ez a megszállottságom is búcsút int, helyet adva amaz proverbiális lelki békének, ami egy érett, felelõsségteljes, et cetera Jedi-lovagot jellemez. Ehelyett egyre csak kínoz és facsar és gyötör a ---
Mi is? Tán magam sem tudom. Több ez már, mint testi vonzalom. Évek óta õ a tanítóm, a mérték az életemben, még ha nem is mindig követem õt tökéletesen. Õ az oltalmazóm, a mentorom, és a barátom, persze a szó korlátozott értelmében. Sokszor érzem úgy, hogy hiába bensõséges a kapcsolatunk, lényének egy részét soha nem mutatja. Azt a részét, ami a leginkább érdekelne – Obi-Wan Kenobi, az esendõ, a küszködõ, az EMBER. Akinek vannak hibái, akit a hibáiért szerethetek…
Tessék, kimondtam. Szeretem. Szeretem Obi-Wan Kenobit. Ahogy a feleségemet is szeretem… És a világ egyikrõl sem tudhat; nekem ölelés, egy tizedmásodpercnél hosszabb puha, meleg érintés csak zárt ajtók mögött járhat. Az is oly ritkán…
És soha nem Tõle.
Ismét megrohannak az agyam kreálta fantazmagóriák, osztályrészeim az örökkévalóságig – Obi-Wan csókja, izmos karjának vad, sóvárgó ölelése, ágyékának ringása az õsi ritmusra, amint …
*~*
… belé hatolok, s kéjemben ujjaimmal húsába vájok, hogy szinte fáj…
Szemeim felpattannak. Ismét ugyanaz a jelenet veszi birtokba elmém minden zegzugát. Mint már annyiszor. Kell is nekem magamban meditálnom. Haha. Nevetséges kifogás, hogy kiéljem – szigorúan gondolatban – a vonzalmamat a volt tanítványom, jelenlegi partnerem iránt. Aki mellékesen egy meglehetõsen vékony falon túl figyeli a mûszereket a pilótafülkében. Oly közel, egyúttal mégis oly távol. Nevetséges szinte az egész.
Jobb is lesz, ha nem idõzök tovább kettesben a gondolataimmal; úgysem fakad semmi jó belõle mostanság. Na persze, egyetlen opció maradt az egyedülléten kívül: vele kell lennem, s tovább játszani a mentort, a társat, a JEDIt. Nos hát folytatódjék a színház, az én saját, különbejáratú tragédiám, mely elõbb-utóbb a halálba visz, jól tudom.
*~*
Anakin már kezdte jól érezni magát a pilótaszékben, ahogy elfojtott erotikus vágyálma magával ragadta, s el nem eresztette, míg ki nem elégíti azt – ha önkezével, hát az is megfelel, ha már a célszemély nem elérhetõ.
Nem kapkodta el. Lassan, nagyon óvatosan érintette meg magát; bõven akadt ideje, hisz a krono szerint még órákra voltak a következõ küldetés színhelyétõl. Addig Obi-Wan sem jön elõ az apró alvó, illetve jelen esetben meditációs fülkébõl, gondolta, hisz normál esetben így szokott lenni. Most viszont, ahogy kezdett magasabbra hágni az önmaga által gerjesztett kéj hullámain, a másik helyiséget leválasztó ajtó diszkrét surranással kinyílt. A hirtelen zajra ösztönösen megfordult a székkel, férfiasságával a kezében, úgy, ahogy volt – gondolkodásra nem jutott se vér, se idõ…
Hosszú, elnyújtott másodpercek következtek. Obi-Wan pillantása a fiú szeme és ágyéka között cikázott. [[Anakin???]] kérdezte-kiáltotta az Erõn keresztül, szinte önkéntelenül.
Amaz úgy döntött, nem válaszol. Legalábbis szavakkal nem; ellenben mélyen a másik szemébe nézett, pillantásához költve egy érzelmeibõl és vágyaiból sebtében komponált Erõ-szonettet.
Obi-Wan szabályosan megtántorodott Anakin néma vallomásától. Úgy érezte, kicsúszik a kezébõl a realitás fonala, hogy ez nem történhet meg, hogy ez az álma, pont ez, valóra válhatnék, pont most, pont itt… De megtörtént. A tekintetük egybefonódott, és a kimondatlan, évek óta lelkük legbelsõ szobácskáinak legsötétebb sarkaiban, mindenkitõl rejtve elsuttogott szavaik kimondásra kerültek – egyetlen szó nélkül.
Az apró pilótafülkében két lépéssel a fiúnál termett az idõsebb Jedi-lovag. Anakin megmarkolta a szék karfáját, hogy tudja, még mindig nem hallucinál. De nem, nem képzelgés volt. A férfi, még mindig elmerülve a másik mélykék tekintetének óceánjában, lassan közelebb hajolt. Már érezte meleg, párás leheletét az arcán. Érezte borostájának csiklandós szúrósságát.--
Eddig bírta. Becsukta a szemét, megragadta volt Mesterét, és csókolta, csókolta, gyengéden és vadul, birtokba véve és keserûséggel, hogy eddig miért nem és õrült gyönyörrel, hogy igen, végre.
Az események felgyorultak, ahogy az évek, az elvek, a szabályok gátjait áttörték a vágyak és érzelmek. Csókok cseréltek gazdát, ruhák pedig — nos, nem cserélnék azokkal a ruhákkal, hiszen felesleges akadályokká váltak, így pusztulásra lettek ítélve.
Anakin végigjárta nyelvével Obi-Wan bõrének minden egyes négyzetmilliméterét, gondosan feltérképezve a férfi testének minden apró hajlatát, minden egyes izmának leghalványabb rándulását. Ennyi gyöngédség, ennyi figyelem fókuszában lenni majdnem túl sok is volt a jedimesternek – szemében a gyönyör és a szerelem kristálykönnycseppje csillogott. Szeretõje pedig a legnagyobb áhitattal csókolta azt le arcáról.
A két test mintha egy rég megkomponált koreográfiára mozdult volna – az ifjabb lovag addig fokozta nyelvével, ujjaival, pillantásaival Obi-Wan édes kínját, míg az a sóhajtáson és a nyögésen kívül nem volt képes más hangot kiadni magából, s ágyéka ritmikusan, ösztönszerûen mozgott Anakin alatt, aki eddig tudott ellenállni a kísértésnek: ép bal kezével megmarkolta Obi-Wan férfiasságát, vigyázva, mintha az a legtörékenyebb üvegbõl készült volna, s lassan végignyalta, majd egy hirtelen mozdulattal szájába vette az érzékeny szerv csúcsát. Az új, leírhatatlan szenzációra a férfi háta ívbe hajlott. Anakin ugyan fantáziáiban fordítva osztotta ki a szerepeket, de valahogy mégis természetesnek tetszett, ahogy végül õ dominálta hajdani tanítóját.
-Nézz rám, Mester – búgta Anakin, közvetlenül az ajkai elõtt tartva zsákmányát. Obi-Wan óvatosan kikukucskált a szemhéja mögül: tudta, ha túl hirtelen teszi ki magát a látványnak, abban a pillanatban el fog élvezni.
Bölcs döntés volt; az angyali arc a kéjfátyolozta, szinte már démoni szempárral, a tökéletesen összefonódó, meztelen testek, a csókoktól vörösen égõ ajkak közvetlenül a pénisze fölött szinte már ekkor a mennyekbe ragadta. Saját extázisban elmerült tekintetét összekulcsolta a fiúéval, mire az ismét ajkai közé ragadta a kõkemény férfiasságot, és elkezdte vadul, érzékien teljesen magáévá tenni azt, mintha az élete múlna rajta.
Obi-Wan a fiú tekintetébe kapaszkodott, míg a külvilág lassan egyetlen színes masszává olvadt szét, s már nem létezett egyéb rajtuk és a gyönyörön kívül.
- Anakiiiiiiii hnnnnnnnnnnnnnnnnnnnn…. – tört föl torka mélyérõl a kiáltás, s Obi-Wan a csúcsra ért, egyetlen tizedmásodpecre meg nem szakítva a szemkontaktust, szeretõje pedig hálásan nyeldekelte a szenvedély nektárját, nem hagyván kárba veszni egyetlen cseppjét sem annak, amire már oly régóta vágyott.
Az idõsebb férfi beleremegett, ahogy az ifjabbik, mint egy lusta, elkényeztetett macska, végignyúlt mellette, erõs karjaival magához szorította, és szerelmesen szinte ártatlanul újra megcsókolta. Az ártatlanság persze merõ szemfényvesztés volt – Obi-Wan saját magát érezte a fiú édes nyálában; észvesztõ kombináció. Nem is beszélve a csípõjének feszülõ kõkemény falloszról. Már épp kezdett volna elgondolkozni, hogy is vegye kézbe a dolgokat, ám a fiú gyorsabb volt: felhevült, bronzosan csillogó testével egy villanás alatt Obi-Wan fölött termett, ajkaik ölelkezését meg nem szakítva.
A merev férfiasság már egyéb helyeken okozott kellemetlenségeket a férfinak. Illetve…
-Hmmm. Nem is lehet ez olyan rossz – gondolta magában a Jedi-lovag, mármint gondolta volna, ha képes ilyesmikre, mint gondolkodás és hasonlók. Életében talán elõször mindent az érzéseire és az ösztöneire bízott. Mámorosan szabadnak érezte magát.
Az ifjabbik jedi gondoskodásának köszönhetõen pár perc múlva a nem is lehet olyan rossz érzés kisebb átalakuláson ment át, aminek az újból „harcra kész” Obi-Wan hangot is adott.
-Dugj meg!...
-Hmm?- Anakin nem értette tisztán a kéjbefulladt, suttogó szavakat.
-Dugj meg… most… Tied akarok lenni… teljesen… Anakin…- susogta újfent, s a szavak egyenesen az ifjú férfiasságáig hatoltak.
-Azt hittem, már sose kérsz meg rá…
Anakin kéjes mosollyal szájához emelte mutatóujját, és a legelképesztõbb erotikus dolgokat mûvelte vele. Majd amint befejezte, partnere ajkához vitte a nyáltól csillogó-csöpögõ testrészt, aki letisztogatta azt – a saját nyelvével. Anakin egész testében megremegett. A kellõképpen felkészített ujját lassan lejjebb és lejjebb vitte, míg nem megérkezett Obi-Wan formás hátsó domborulatához. Majd elkezdett mélyebbre és mélyebbre hatolni a forró nyílásban.
Az idõsebb férfi viszonylag gyorsan ellazult, hála az Erõnek és megfelelõ alkalmazásának. A felfedezõ mutatóujjat követte a következõ. A két férfi teljesen egymásra hangolódott, s a csókok, simogatások, Anakin ujjainak mozgása, minden tökéletes volt, pont akkor volt minden és pont ott, amikor kellett, hogy a gyönyör csak fokozódjon az édes harmóniában.
Majd az ifjú jedi eltávolította ujjait a résbõl, s mire a mester tiltakozhatott volna, férfiasságával helyettesítette õket. Szerelmes óvatossággal hatolt a férfi legtitkosabb nyílásába, hogy a lehetõ legkevesebb fájdalmat okozza annak, hisz látta Obi-Wan eltorzuló arcán, hogy nem kellemes az élmény. Ám amazt már annyira magával sodorta a vágy, hogy nem érdekelte a pillanatnyi diszkomfort, így Anakin kérdõ szemöldökemelésére csak ennyit lihegett:
-Abba ne merd hagyni!
Így hát a volt tanítvány örömmel engedelmeskedett, és nem hagyta abba, sõt. Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgatta csípõjét, s a ritmus egyre vadabb, egyre állatiasabb lett. Testük egész felülete felhevült, s az izzadság tompán fénylett a mûszerek és a csillagok hideg fényében. A megcsillanó izomdombságok és bõrfennsíkok jelentették az egyetlen fényforrást számukra a hajó egyébként sötét belterében. Az egymásnak súrlódó testtájak lekottázhatatlan szimfóniája szinte hallhatóan rezonált a levegõben.
-Obiiiiwaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaahhhhhhhhhnnn… -egy utolsó kiáltás, s Anakint elragadta az orgazmus örvénye, s Obi-Wan követte õt, de szólni nem tudott már, csak üvölteni, érthetetlenül; mégis, a fiú számára ez az üvöltés volt a legszebb dolog, mit valaha hallott tõle.
