Post by Lare on Jul 1, 2006 15:15:47 GMT 1
Mielõtt meggondolom magam és törölöm az egészet... 
tessék átolvasni és szólni mert bétázatlan...
Író: Lare ( larelind@freemail.hu )
Jogok: kitalált történet lévén: az enyémek…
Cím: Üveggyöngyjáték
Megjegyzés: 17 éven felülieknek, pedig a szereplõk akár heterok is lehetnének, de mindenkinek lelke rajta, kit kinek képzel
Hogy tisztázzam: Kira lány és fiúnév is egyben.
Leírás: Az Üveggyöngy fórum: „kinek mit jelent a szó” c. kihívására készült. Ez a páros mostanában a kedvencem, szóval õket ugrasztom egymásnak ismét… Ave bizonyára felismeri majd a mondattöredéket is amit tõle csentem el))
Ajánlom: Zsanettnek 2006. július 1.
„Addig jó míg van mi fáj:
Ez az ember jeligéje”
Jean La Fontaine
Üveggyöngyjáték
Jean kocsijával suhannak az autópályák dzsungelén keresztül Surrey grófság felé, ahol egy üveggyár a cél. Persze üzleti ügyük is van arrafelé, tehát a kellemeset a hasznossal is összeköthetik.
Redhill mellett van a gyár és a múzeum. A tárgyalás csak délután kezdõdik úgyis, így a páros oda megy elõször.
- Bejössz te is a gyárba? Igazi fújt üveg tárgyakat készítenek, ugye nem csak a múzeumra vagy kíváncsi?
- Kiraa… - a férfi hangja elnyúlik, mintha egy dedóssal beszélne – nem érek rá! De te sem érsz rá! A tárgyaláson ott kell lenned neked is. A lehetséges ügyfeleknek neked kell fordítanod. Ez a kiküldetés fontos a cégnek!
- Nem mintha te nem tudnál elég jól angolul… Oké-oké megértettem! Akkor menjünk csak a gyárba! – alkudozik tovább a kicsi.
- Ehh… rendben, csak a gyárba megyünk be. Bár nem értem miért. A múzeumban is bizonyára szép dolgok vannak.
- Jeaaan… - nyújtja ki rá a nyelvét Kira pontosan olyan csúfondárosan, amilyen a férfi hangsúlya volt az elõbb – kész termék unalmas… azt akarom tudni hogyan készül!
- Najóna! – átnyúl az ifjúhoz és beleborzol a hajába, tudván, hogy ezzel halálra idegesíti.
Pontosan akkor érnek oda, amikor egy csoport készül bemenni. Jegyvásárlás után indul is az iskoláscsoport, két újabb felnõttel kiegészülve. Az öreg angol készségesen magyarázza a csivitelõ iskolásoknak a manufaktúra lényegét, aztán a fújt üveg titkait.
- Alapanyag: kvarchomok, hamuzsír és ólom, aztán hevítik egy éjszakán át, mígnem olvadt üveg lesz belõle. Aztán a tégelyekbe merítik a hosszú csöveket és üveggolyókat vesznek ki, aztán a pipa elejét nyeregnek nevezett fákra helyezik és így kezdik el fújni. Körtefából vagy fémbõl készült formákkal adják meg a nyersformát, aztán egy hûtõ szalagra teszik, ami biztosítja azt, hogy ne hûljön meg olyan gyorsan a termék, különben szétrobbanna.
Kira tágra nyílt szemekkel hallgatja az elõadást. Mindent végignéz és mindent megtapogat, amit engednek. El sem hinné róla az ember, hogy komoly üzletemberként is képes viselkedni. A meleg, már-már hõséggé fajul az olvasztó tégelyek körül és a fúvók sem fáznak az emelvényeiken. A szikár, kék köpenyes öreg folytatja a mesét.
- Az üvegfúvás a velenceiek találmánya, onnan telepítették át Murano szigetére az 1300-as években és onnan terjedt el az egész világban.
Még jó, hogy a zakóikat a kocsi csomagtartójában hagyták, különben lefolyna róluk. Jean a realista ezzel a gondolattal követi a repdesõ ifjút.
- Jöjjön csak ide! – Kira meglepetten néz körül, aztán rájön, hogy neki szólt az öreg.
- Rendben, megyek – válaszol ékes angolsággal.
- Nézze, csak ezeket a gyöngyöket! Ezek a fúváskor lecseppenõ üvegdarabok. Jöjjön csak! Adja a tenyerét, no ne féljen! No nézze csak! Most jól összeszorítom a két kezemmel és kiderül milyen heves a szerelme…
Egy apró pukkanás hallatszik és Kira kitárt tenyerén már csak parányi csillogó homokszerû por van. A sötét hajú meglepetten néz, szemöldöke a homlokára szalad, fekete szemei kitágulnak, lassan elnyeli látszanak Jeant, ahogy annak szemébe bámul, arca vöröslik a pírtól, szája elnyílik és formázza a „magic” szót. A férfi érzi, hogy elpirul õ is. Eszébe jutnak az otthon történtek, a heves szeretkezések, amik után csatakos testtel feküdtek a hûs lepedõn… Kira vágytól remegõ testét szinte érzi a tenyere alatt. Érzi, ahogy érintései nyomán lángra kap a kreol bõr, fülében csendülnek a szenvedély hangjai, hallja a saját hangját is, ahogy játékosan megfeddi az ölébõl felnézõ Kira-t: „tele szájjal nem illik beszélni…” alig hallja az öreg további magyarázatát…
- Természetesen megvan ennek is a racionális magyarázata. Ezek az üveggyöngyök tele vannak gázzal, ami az olvadt üveg párájából kicsapódik. Nagy nyomás feszíti õket belûrõl és nem kell sok ahhoz, csak egy tenyér szorítása, hogy szétvesse az energia. Ennyi a varázslat… - foghíjjas mosollyal elengedi az ifjú tenyerét és már magyaráz is tovább kísérve a csoportot.
Ketten maradnak a kemencék és a munkások között. Kira a férfi felé emeli a tenyerét és ajkairól eltûnik a mosoly. Jean megfogja és lesöpri az elegyet.
- Tudod, hogy majd valamikor így fog felrobbanni a kettõnk kapcsolata igaz? – suttogja maga elé.
Jean szeretne ellenkezni, de tudja õ is, hogy a kicsinek igaza van. Majd valamikor igen, de nem most! És nem törõdve az üvegfújó munkásokkal magához húzza és megcsókolja õt. És imádkozik, hogy ezt nem csak a bûntudata teteti vele.
Késõbb mégis betérnek az ajándékboltba. Mindketten külön választanak ajándékot a másiknak. Kira egy metszett és zöldre színezett ólomkristály teáscsészét és annak alját választotta neki, míg õ egy „hógömb”-öt vett. Egy üveg tartályt, üveggyöngyöt... amibe egy fekete macska van bezárva és üvegrészecskék szálldosnak körülötte, ha felrázzák.
Szétrobbant üveggyöngyök.
tessék átolvasni és szólni mert bétázatlan...Író: Lare ( larelind@freemail.hu )
Jogok: kitalált történet lévén: az enyémek…
Cím: Üveggyöngyjáték
Megjegyzés: 17 éven felülieknek, pedig a szereplõk akár heterok is lehetnének, de mindenkinek lelke rajta, kit kinek képzel
Hogy tisztázzam: Kira lány és fiúnév is egyben.Leírás: Az Üveggyöngy fórum: „kinek mit jelent a szó” c. kihívására készült. Ez a páros mostanában a kedvencem, szóval õket ugrasztom egymásnak ismét… Ave bizonyára felismeri majd a mondattöredéket is amit tõle csentem el
))Ajánlom: Zsanettnek
2006. július 1.„Addig jó míg van mi fáj:
Ez az ember jeligéje”
Jean La Fontaine
Üveggyöngyjáték
Jean kocsijával suhannak az autópályák dzsungelén keresztül Surrey grófság felé, ahol egy üveggyár a cél. Persze üzleti ügyük is van arrafelé, tehát a kellemeset a hasznossal is összeköthetik.
Redhill mellett van a gyár és a múzeum. A tárgyalás csak délután kezdõdik úgyis, így a páros oda megy elõször.
- Bejössz te is a gyárba? Igazi fújt üveg tárgyakat készítenek, ugye nem csak a múzeumra vagy kíváncsi?
- Kiraa… - a férfi hangja elnyúlik, mintha egy dedóssal beszélne – nem érek rá! De te sem érsz rá! A tárgyaláson ott kell lenned neked is. A lehetséges ügyfeleknek neked kell fordítanod. Ez a kiküldetés fontos a cégnek!
- Nem mintha te nem tudnál elég jól angolul… Oké-oké megértettem! Akkor menjünk csak a gyárba! – alkudozik tovább a kicsi.
- Ehh… rendben, csak a gyárba megyünk be. Bár nem értem miért. A múzeumban is bizonyára szép dolgok vannak.
- Jeaaan… - nyújtja ki rá a nyelvét Kira pontosan olyan csúfondárosan, amilyen a férfi hangsúlya volt az elõbb – kész termék unalmas… azt akarom tudni hogyan készül!
- Najóna! – átnyúl az ifjúhoz és beleborzol a hajába, tudván, hogy ezzel halálra idegesíti.
Pontosan akkor érnek oda, amikor egy csoport készül bemenni. Jegyvásárlás után indul is az iskoláscsoport, két újabb felnõttel kiegészülve. Az öreg angol készségesen magyarázza a csivitelõ iskolásoknak a manufaktúra lényegét, aztán a fújt üveg titkait.
- Alapanyag: kvarchomok, hamuzsír és ólom, aztán hevítik egy éjszakán át, mígnem olvadt üveg lesz belõle. Aztán a tégelyekbe merítik a hosszú csöveket és üveggolyókat vesznek ki, aztán a pipa elejét nyeregnek nevezett fákra helyezik és így kezdik el fújni. Körtefából vagy fémbõl készült formákkal adják meg a nyersformát, aztán egy hûtõ szalagra teszik, ami biztosítja azt, hogy ne hûljön meg olyan gyorsan a termék, különben szétrobbanna.
Kira tágra nyílt szemekkel hallgatja az elõadást. Mindent végignéz és mindent megtapogat, amit engednek. El sem hinné róla az ember, hogy komoly üzletemberként is képes viselkedni. A meleg, már-már hõséggé fajul az olvasztó tégelyek körül és a fúvók sem fáznak az emelvényeiken. A szikár, kék köpenyes öreg folytatja a mesét.
- Az üvegfúvás a velenceiek találmánya, onnan telepítették át Murano szigetére az 1300-as években és onnan terjedt el az egész világban.
Még jó, hogy a zakóikat a kocsi csomagtartójában hagyták, különben lefolyna róluk. Jean a realista ezzel a gondolattal követi a repdesõ ifjút.
- Jöjjön csak ide! – Kira meglepetten néz körül, aztán rájön, hogy neki szólt az öreg.
- Rendben, megyek – válaszol ékes angolsággal.
- Nézze, csak ezeket a gyöngyöket! Ezek a fúváskor lecseppenõ üvegdarabok. Jöjjön csak! Adja a tenyerét, no ne féljen! No nézze csak! Most jól összeszorítom a két kezemmel és kiderül milyen heves a szerelme…
Egy apró pukkanás hallatszik és Kira kitárt tenyerén már csak parányi csillogó homokszerû por van. A sötét hajú meglepetten néz, szemöldöke a homlokára szalad, fekete szemei kitágulnak, lassan elnyeli látszanak Jeant, ahogy annak szemébe bámul, arca vöröslik a pírtól, szája elnyílik és formázza a „magic” szót. A férfi érzi, hogy elpirul õ is. Eszébe jutnak az otthon történtek, a heves szeretkezések, amik után csatakos testtel feküdtek a hûs lepedõn… Kira vágytól remegõ testét szinte érzi a tenyere alatt. Érzi, ahogy érintései nyomán lángra kap a kreol bõr, fülében csendülnek a szenvedély hangjai, hallja a saját hangját is, ahogy játékosan megfeddi az ölébõl felnézõ Kira-t: „tele szájjal nem illik beszélni…” alig hallja az öreg további magyarázatát…
- Természetesen megvan ennek is a racionális magyarázata. Ezek az üveggyöngyök tele vannak gázzal, ami az olvadt üveg párájából kicsapódik. Nagy nyomás feszíti õket belûrõl és nem kell sok ahhoz, csak egy tenyér szorítása, hogy szétvesse az energia. Ennyi a varázslat… - foghíjjas mosollyal elengedi az ifjú tenyerét és már magyaráz is tovább kísérve a csoportot.
Ketten maradnak a kemencék és a munkások között. Kira a férfi felé emeli a tenyerét és ajkairól eltûnik a mosoly. Jean megfogja és lesöpri az elegyet.
- Tudod, hogy majd valamikor így fog felrobbanni a kettõnk kapcsolata igaz? – suttogja maga elé.
Jean szeretne ellenkezni, de tudja õ is, hogy a kicsinek igaza van. Majd valamikor igen, de nem most! És nem törõdve az üvegfújó munkásokkal magához húzza és megcsókolja õt. És imádkozik, hogy ezt nem csak a bûntudata teteti vele.
Késõbb mégis betérnek az ajándékboltba. Mindketten külön választanak ajándékot a másiknak. Kira egy metszett és zöldre színezett ólomkristály teáscsészét és annak alját választotta neki, míg õ egy „hógömb”-öt vett. Egy üveg tartályt, üveggyöngyöt... amibe egy fekete macska van bezárva és üvegrészecskék szálldosnak körülötte, ha felrázzák.
Szétrobbant üveggyöngyök.
Bakame 
