Post by kinslayer on Dec 12, 2005 13:34:16 GMT 1
Üdvözlet mindenkinek!!!
Probálkozok, probálkozok... Azért remélem lesz, aki elolvassa... Töretlen optimizmusom iratta velem a sztorit, hogy bízzam abban: van élet 23 vizsga mellett is.... Van benne egy jó adag önelemzes *Kinslayer kicsit magába nézett* Ismerõs lehet a sztori, mert akar egy hollywoodi limonádénak is beillene... Kis magyarázat: Az idézõjeles mondatok Dean, a dõlt betûsek Morgan gondolatai...
Korhatár: A férfi-férfi kapcsolat és a komolyabb(nak szánt) gondolatok miatt legyen mondjuk 14... de nincs semmi extra...
Mûfaj: limonádé...
Ajánlás: Mindenkinek, akinek vizsgaidõszaka van, akinek sok a tanulnivalója, akinek hajnalban kell kelnie dolgozni, aki nem biztos abban, mit akar a jövõtõl, és nem biztos saját magában sem, de legfõképpen NEKTEK itt az Üveggyöngyön!!!
Ajánlás 2.: ... ezen belül is Fideliusnak, Anainanak, Rukanak es Zosnak hálám es szeretetem jeléül.
Nagy szerencse
„Minden, amit nem mondtál ki, amit nem tettél meg, amire azt mondtad, felesleges, egy
szempillantás alatt felértékelődik, ha olyan helyzetbe kerülsz, ahonnét nincs visszaút.”
Lelkiismeretlen, hideg, égszínkék bánat. Könyörtelen, megerőszakolt, üres élet. Ilyen vagy.
„Humor. Istentelenül jó vicc. Hangulat... jó vagy rossz, nem teljesen mindegy? Szépség? Úgyis megfakul… mindenki ronda lesz egyszer.”
Sose becsülöd meg a Jelent, mindig a Jövőről beszélsz, vagy a Múltat siratod.
„Te is csúnya vagy. Az agyamra mész. Egyáltalán mit akarsz még tőlem?”
Nemsokára Újév. Látom, megint rádtört a világfájdalom. Hiába vigyorogsz, engem nem tudsz átejteni. Egyébként nagyon jópofa rajtad ez a sárga csíkos zokni, tudsz róla…?
„Nem tudod helyrerakni az életemet, én tettem olyanná, amilyen, se kedvem, se energiám nincsen arra, hogy változtassak ezen az egész szarságon. Hagyjon engem mindenki békén! És miért van ilyen rohadt hideg?!”
Csak nem fázol? Na, gyere ide…
„Mi a franc…?”
-Utcán vagyunk, Morgan.
-Tudom.
-Nem szeretem a közönséget.
-Ki szereti? Csak látom, hogy fázol.
-Ennyire azért nem.
-Hm… majd ha nem hallok sorozatos „t” betűket, miközben beszélsz, elengedlek.
-Hehe, borzasztóan vicces vagy.
-…meg helyes, okos és szerény is, ki ne hagyd!
-Asszem kicsit besokalltál a pezsgőből.
-Veled együtt, sweetheart. Veled együtt...
„Már megint úgy kezelsz, mintha a gyereked volnék, pedig én lennék az idõsebb, vagy mi a fene...”
Már megint úgy viselkedsz, mint egy kiskölyök... pedig tudhatnád, hogy jobban ismerlek, mint saját magamat.
-Hová megyünk...?
-Majd meglátod.
-Ne hülyülj, Morgan, hova viszel?
-Detox...?
-Marha...
„ Mindjárt szétrobbanok! Szemétláda! Ha meg tudnék állni a saját lábamon...”
Ideges vagy? Örülök neki. Már épp kezdtem aggódni...
„ Megöllek, megöllek, megöllek...”
Nyugi, most már nemsokára ott leszünk...
-Morgan, ez a Great Luck híd...
-Jé! Hát tudsz beszélni? Egy órája ez volt az elsõ normális mondatod!
-De most komolyan... Mit csinálunk mi itt?
-Várjuk az Újévet.
-Itt?
-Itt...
-Miért?
-Elmondok neked egy sztorit, Dean. Két hónapja találkoztam egy kedves ismerõsömmel, akit már nagyon régóta nem láttam. Beszélgettünk, megkérdeztem, hogy van, mit csinál, mi történt vele mostanában. A mondandója végén megemlítette, hogy aznap mikor áthajtott kocsival a Great Luck hídon, egy ember állt a korláton. Egy kicsi, barna hajú, kék szemû, törékeny és kétségbeesett srac...
-Morgan...
-..., aki épp ugrani készült. A barátom lefékezett a kocsijával, kiszállt, és megkérte a fiút, hogy másszon vissza, mert nem ez a megoldás. Azt mondta, fél óráig gyõzködte, mire az nagy nehezen visszamászott...
-Mo...
-..., és még mielõtt elfutott volna, odavetette a barátomnak, hogy legközelebb szilveszterkor jön, mert akkor ugyse lesz itt senki, aki meggyõzhetne arról, mi a helyes és mi nem az.
-Morgan... ne...
-Hát tessék, itt volnánk... tedd meg nyugodtan, nem foglak megakadályozni benne, de azért elõtte volna egy-két kérdésem, ha nem bánod...
-Nn... kérdezz...
-Meddig tart még neked, mire megérted, hogy azért kaptad az életedet, hogy boldogságot adj másoknak?
-Ez nem igaz... én soha senkit nem tettem boldoggá!
-Senkit? Biztos vagy te ebben?
-Mi a büdös francot akarsz tõlem, mondd? Írjam le talán, vagy zongorázzam? ÉN SOHA SENKIT NEM TETTEM BOLDOGGÁ! NEM ÉRDEMLEM MEG, HOGY ÉLJEK!
-Akkor miért vagy még mindig itt?
-... mert gyáva vagyok.
-Nemcsak hogy gyáva, meg nagyon hülye is. Egy önzõ, egoista szemétláda.
-Köszönöm szepen, ezzel már rég tisztában vagyok! De sose fogok megváltozni, nem fogod fel?
-Ki kérte, hogy változz meg? Csak fogadd el végre, hogy ilyen vagy! Legyél õszinte magaddal és velem is! Négy éve élek veled, mégse tanultál meg bízni bennem, pedig én szeretlek, a szentségit!
-Én is...
-Ki ne merd mondani, mert a két kezemmel öllek meg! Még mindig nem érted, hogy nem az a lényeg, mit mondasz? Nekem nincs szükségem szavakra, nekem RÁD van szükségem úgy, ahogy vagy! Ne legyenek kétségeid magaddal kapcsolatban! Olyan sokat kérek...?
-Bassza meg, Morgan, miért csinalod ezt velem?
-Szerintem elégge nyilvánvaló. Egyébként boldog Újévet...
-Mi van?
-Éjfél.
-Tényleg... Boldog Újé...
Fogd már be, te hülye, mert esküszöm, ledugom a nyelvem a torkodon, és azzal fojtalak meg...
VÉGE
Probálkozok, probálkozok... Azért remélem lesz, aki elolvassa... Töretlen optimizmusom iratta velem a sztorit, hogy bízzam abban: van élet 23 vizsga mellett is.... Van benne egy jó adag önelemzes *Kinslayer kicsit magába nézett* Ismerõs lehet a sztori, mert akar egy hollywoodi limonádénak is beillene... Kis magyarázat: Az idézõjeles mondatok Dean, a dõlt betûsek Morgan gondolatai...
Korhatár: A férfi-férfi kapcsolat és a komolyabb(nak szánt) gondolatok miatt legyen mondjuk 14... de nincs semmi extra...
Mûfaj: limonádé...
Ajánlás: Mindenkinek, akinek vizsgaidõszaka van, akinek sok a tanulnivalója, akinek hajnalban kell kelnie dolgozni, aki nem biztos abban, mit akar a jövõtõl, és nem biztos saját magában sem, de legfõképpen NEKTEK itt az Üveggyöngyön!!!
Ajánlás 2.: ... ezen belül is Fideliusnak, Anainanak, Rukanak es Zosnak hálám es szeretetem jeléül.
Nagy szerencse
„Minden, amit nem mondtál ki, amit nem tettél meg, amire azt mondtad, felesleges, egy
szempillantás alatt felértékelődik, ha olyan helyzetbe kerülsz, ahonnét nincs visszaút.”
Lelkiismeretlen, hideg, égszínkék bánat. Könyörtelen, megerőszakolt, üres élet. Ilyen vagy.
„Humor. Istentelenül jó vicc. Hangulat... jó vagy rossz, nem teljesen mindegy? Szépség? Úgyis megfakul… mindenki ronda lesz egyszer.”
Sose becsülöd meg a Jelent, mindig a Jövőről beszélsz, vagy a Múltat siratod.
„Te is csúnya vagy. Az agyamra mész. Egyáltalán mit akarsz még tőlem?”
Nemsokára Újév. Látom, megint rádtört a világfájdalom. Hiába vigyorogsz, engem nem tudsz átejteni. Egyébként nagyon jópofa rajtad ez a sárga csíkos zokni, tudsz róla…?
„Nem tudod helyrerakni az életemet, én tettem olyanná, amilyen, se kedvem, se energiám nincsen arra, hogy változtassak ezen az egész szarságon. Hagyjon engem mindenki békén! És miért van ilyen rohadt hideg?!”
Csak nem fázol? Na, gyere ide…
„Mi a franc…?”
-Utcán vagyunk, Morgan.
-Tudom.
-Nem szeretem a közönséget.
-Ki szereti? Csak látom, hogy fázol.
-Ennyire azért nem.
-Hm… majd ha nem hallok sorozatos „t” betűket, miközben beszélsz, elengedlek.
-Hehe, borzasztóan vicces vagy.
-…meg helyes, okos és szerény is, ki ne hagyd!
-Asszem kicsit besokalltál a pezsgőből.
-Veled együtt, sweetheart. Veled együtt...
„Már megint úgy kezelsz, mintha a gyereked volnék, pedig én lennék az idõsebb, vagy mi a fene...”
Már megint úgy viselkedsz, mint egy kiskölyök... pedig tudhatnád, hogy jobban ismerlek, mint saját magamat.
-Hová megyünk...?
-Majd meglátod.
-Ne hülyülj, Morgan, hova viszel?
-Detox...?
-Marha...
„ Mindjárt szétrobbanok! Szemétláda! Ha meg tudnék állni a saját lábamon...”
Ideges vagy? Örülök neki. Már épp kezdtem aggódni...
„ Megöllek, megöllek, megöllek...”
Nyugi, most már nemsokára ott leszünk...
-Morgan, ez a Great Luck híd...
-Jé! Hát tudsz beszélni? Egy órája ez volt az elsõ normális mondatod!
-De most komolyan... Mit csinálunk mi itt?
-Várjuk az Újévet.
-Itt?
-Itt...
-Miért?
-Elmondok neked egy sztorit, Dean. Két hónapja találkoztam egy kedves ismerõsömmel, akit már nagyon régóta nem láttam. Beszélgettünk, megkérdeztem, hogy van, mit csinál, mi történt vele mostanában. A mondandója végén megemlítette, hogy aznap mikor áthajtott kocsival a Great Luck hídon, egy ember állt a korláton. Egy kicsi, barna hajú, kék szemû, törékeny és kétségbeesett srac...
-Morgan...
-..., aki épp ugrani készült. A barátom lefékezett a kocsijával, kiszállt, és megkérte a fiút, hogy másszon vissza, mert nem ez a megoldás. Azt mondta, fél óráig gyõzködte, mire az nagy nehezen visszamászott...
-Mo...
-..., és még mielõtt elfutott volna, odavetette a barátomnak, hogy legközelebb szilveszterkor jön, mert akkor ugyse lesz itt senki, aki meggyõzhetne arról, mi a helyes és mi nem az.
-Morgan... ne...
-Hát tessék, itt volnánk... tedd meg nyugodtan, nem foglak megakadályozni benne, de azért elõtte volna egy-két kérdésem, ha nem bánod...
-Nn... kérdezz...
-Meddig tart még neked, mire megérted, hogy azért kaptad az életedet, hogy boldogságot adj másoknak?
-Ez nem igaz... én soha senkit nem tettem boldoggá!
-Senkit? Biztos vagy te ebben?
-Mi a büdös francot akarsz tõlem, mondd? Írjam le talán, vagy zongorázzam? ÉN SOHA SENKIT NEM TETTEM BOLDOGGÁ! NEM ÉRDEMLEM MEG, HOGY ÉLJEK!
-Akkor miért vagy még mindig itt?
-... mert gyáva vagyok.
-Nemcsak hogy gyáva, meg nagyon hülye is. Egy önzõ, egoista szemétláda.
-Köszönöm szepen, ezzel már rég tisztában vagyok! De sose fogok megváltozni, nem fogod fel?
-Ki kérte, hogy változz meg? Csak fogadd el végre, hogy ilyen vagy! Legyél õszinte magaddal és velem is! Négy éve élek veled, mégse tanultál meg bízni bennem, pedig én szeretlek, a szentségit!
-Én is...
-Ki ne merd mondani, mert a két kezemmel öllek meg! Még mindig nem érted, hogy nem az a lényeg, mit mondasz? Nekem nincs szükségem szavakra, nekem RÁD van szükségem úgy, ahogy vagy! Ne legyenek kétségeid magaddal kapcsolatban! Olyan sokat kérek...?
-Bassza meg, Morgan, miért csinalod ezt velem?
-Szerintem elégge nyilvánvaló. Egyébként boldog Újévet...
-Mi van?
-Éjfél.
-Tényleg... Boldog Újé...
Fogd már be, te hülye, mert esküszöm, ledugom a nyelvem a torkodon, és azzal fojtalak meg...
VÉGE