Post by Lare on Oct 20, 2005 21:53:08 GMT 1
Cím: Kapitány
Író: larelind (larelind@freemail.hu)
Rating: 17 éven felülieknek
Megjegyzés: a karakterek a helyek Rowling asszonyé a történet az enyém. 2004. 07. 29. Szami ötletét megírta, az õ közbejavítgatásaival… én… Ez ilyen izé... idõtöltés volt. Mivel egy felhívás van érvényben a slasher fórumon és úgy gondoltam jó lesz, ezért kissé megbõvítem és mehetiiis… 2005. október 20. nem lett 100 szó… összesen 750 kb. Ha többet írnék az más sok lenne a csöpögésbõl.
Tartalom: Slash, tehát homoerotikus. Sirius/Remus. AU… vagy mi…. Amennyiben ez téged undorít, kérlek ne olvass tovább.
Kapitány
Tanulni, tanulni, tanulni! Áhh… nincs nyugtom. Nem elég, hogy Peteren kívül mindenkinek lediktáltam a házi dolgozatot bájitaltanból és átváltozástanból, most még helyetted is meg kell írnom a büntetõmunkát Sirius! Mert hiába beszél az ember, ehhem esetemben a farkas! Nem sikerül beleverni abba az agyacskába, amit a loboncod alatt hordasz, hogy nem kekeckedünk Pitonnal! Természetesen az õ házvezetõ tanára meglátta, hogy orrnövesztõ átkot szórsz rá és kész is a büntetõfeladat! Éjjel fél egyig írtam. Még az a szerencse, hogy tudok úgy írni, mint õk. Százfûlé fõzet… ügyes kis ital, bár az íze szörnyû. Egy csepp elég ahhoz, hogy ne változzam át, csak az írás és a hang módosul.
- Remus ébredj! – hmm hallom türelmetlen hangodat – Remus! – a karomat és a függönyt rángatod… rejtély számomra hogyan sikerül egyszerre ezt tenned…
- Sirius… mmm… hagyj aludni… - egy tollat piszkálok ki az orromból prüszkölve – Siri… hapci… us… ehhem… naaa… - lerántottad a takarómat.
- Re… te meztelenül alszol? – hehh, mintha nem tudnád… - Gyere pajtás, kelj már fel! Mennünk kell!
Morcosan húzom vissza a takarót az orromig. Egy csomó ruha csapódik a fejemhez, még a cipõm is.
- Auu Sirius! Eszeden legyél! Felébreszted a többieket! És miután eszembe jut a „ Nagy Terv „ , hogy egy csónakkal készülünk vízreszáéllni még az éjszaka folyamán a kastély tavára. Romantika… Ilyen õrültséget hetedikesen csinálhat csak az ember.
Feltápászkodom és öltözködni kezdek. A zoknival és a cipõkkel kezdem. Természetesen a jobb lábas cipõt a bal a ballábasat pedig a jobb lábamra húzom az álmosságtól.
- Kész vagyok, mehetünk…
Velem szemben állva majd megpukkadsz az elfojtott nevetéstõl. Lépek egyet feléd és akkor belõled kirobban a kacagás.
- Remus! Csak a cipõ van rajtad! – végignézek magamon.
- Meg a zokni! – vágom ki büszkén.
Aztán tényleg felöltözöm. Sapka, sál, minden. Október végén már csípõs idõ van. Rád nézek, rajtad csak egy bélelt talár és egy kigombolt nyakú ing van. Ó barátom… nagyon kívánatos vagy így! Hozzád bújnék, ölelnélek…
Halkan osonunk a folyosókon az alagsori kijárat felé.
Lépéseket hallva berántalak egy boltív alá. A Mardekáros prefektus, Avery az. Fütyörészve sétál a sötétben.
A derekadra teszem a kezem és belecsókolok a nyakadba. Érzem a borzongásod… megfordulsz és ajkaid az enyémhez közelítenek. Csókod éhes és mohó mint mindig. Karjaid szorosan ölelnek át.
Kereplõ hangot hallva széjjel rebbenünk. Avery a pálcáját húzta végig az egyik ajtón.
Elengedlek.
Bódultan húzlak vissza a folyosóra. Majdnem lebuktunk. A térképet elfelejtetted elhozni, vagy csak gyanút nem akartál kelteni. Szemüveges barátunk ugyanis a párnája alatt õrzi a pergament. Megbököm a hátad.
- Menjünk, még oda is kell érni! – elkapod a sálam és kuncogva húzol magad után.
A csapóajtón kilépve beburkol a bársonyos éjszaka. Hosszú, vékony ujjaidba kapaszkodom. A vérfarkas érzékek mutatják az utat, de hagyom, hogy a kutyaösztön vezéreljen a csónakokhoz.
A víz tükörsima. Vékony ködtakaró lebeg a felszínén és a föld felett. Az õszi avarban lépkedve néhol bokáig süllyedünk. A csónakok már rég szárazon vannak. A kikötõbe érve egy nagyobb árnyat látok a vízen, de a pára itt vastagabb.
- Remus, gyere, igyekezz már! – húzol végig a deszkákon – Kösd ki a csomókat és ugorj a hajóra! – kötél… kötelek… hajó… csónakról volt szó… - Mozogj már!
Csónakról volt szó, ezzel szemben ez egy két árbocos kisvitorlás!! Sietek eloldozni a köteleket a cölöpöktõl és igyekszem nem a vízbe esni. Te már a kormány mögött állsz. A pálcáddal egy mozdulat és máris szél kerekedik és cibálni kezdi a felvont vitorlákat. Csendesen siklani kezd a karcsú test.
Látom, hogy élvezed az arcodba vágó szelet. Mindkét kezeddel kormányba kapaszkodva próbálod irányítani a hajót. A karod alatt átbújva eléd állok. Csókomból elfordítva a fejed térdre nyomsz. Tudom a dolgom. Ingedet felhúzva a hasadra nyomok egy puszit és a nadrágod gombolom közben. Ajkaim körülölelnek és simogatnak. Elragadtatott sóhajaid balzsamként hatnak rám. Hirtelen felhúzol magadhoz és a kormány mögötti ládára ültetsz. Lábaim felemelem, derekad köré kulcsolom és együtt száguldunk a kéj csúcsára.
- Szeretlek Kapitány! – lehelem a nyakadba.
Vége.
Író: larelind (larelind@freemail.hu)
Rating: 17 éven felülieknek
Megjegyzés: a karakterek a helyek Rowling asszonyé a történet az enyém. 2004. 07. 29. Szami ötletét megírta, az õ közbejavítgatásaival… én… Ez ilyen izé... idõtöltés volt. Mivel egy felhívás van érvényben a slasher fórumon és úgy gondoltam jó lesz, ezért kissé megbõvítem és mehetiiis… 2005. október 20. nem lett 100 szó… összesen 750 kb. Ha többet írnék az más sok lenne a csöpögésbõl.
Tartalom: Slash, tehát homoerotikus. Sirius/Remus. AU… vagy mi…. Amennyiben ez téged undorít, kérlek ne olvass tovább.
Kapitány
Tanulni, tanulni, tanulni! Áhh… nincs nyugtom. Nem elég, hogy Peteren kívül mindenkinek lediktáltam a házi dolgozatot bájitaltanból és átváltozástanból, most még helyetted is meg kell írnom a büntetõmunkát Sirius! Mert hiába beszél az ember, ehhem esetemben a farkas! Nem sikerül beleverni abba az agyacskába, amit a loboncod alatt hordasz, hogy nem kekeckedünk Pitonnal! Természetesen az õ házvezetõ tanára meglátta, hogy orrnövesztõ átkot szórsz rá és kész is a büntetõfeladat! Éjjel fél egyig írtam. Még az a szerencse, hogy tudok úgy írni, mint õk. Százfûlé fõzet… ügyes kis ital, bár az íze szörnyû. Egy csepp elég ahhoz, hogy ne változzam át, csak az írás és a hang módosul.
- Remus ébredj! – hmm hallom türelmetlen hangodat – Remus! – a karomat és a függönyt rángatod… rejtély számomra hogyan sikerül egyszerre ezt tenned…
- Sirius… mmm… hagyj aludni… - egy tollat piszkálok ki az orromból prüszkölve – Siri… hapci… us… ehhem… naaa… - lerántottad a takarómat.
- Re… te meztelenül alszol? – hehh, mintha nem tudnád… - Gyere pajtás, kelj már fel! Mennünk kell!
Morcosan húzom vissza a takarót az orromig. Egy csomó ruha csapódik a fejemhez, még a cipõm is.
- Auu Sirius! Eszeden legyél! Felébreszted a többieket! És miután eszembe jut a „ Nagy Terv „ , hogy egy csónakkal készülünk vízreszáéllni még az éjszaka folyamán a kastély tavára. Romantika… Ilyen õrültséget hetedikesen csinálhat csak az ember.
Feltápászkodom és öltözködni kezdek. A zoknival és a cipõkkel kezdem. Természetesen a jobb lábas cipõt a bal a ballábasat pedig a jobb lábamra húzom az álmosságtól.
- Kész vagyok, mehetünk…
Velem szemben állva majd megpukkadsz az elfojtott nevetéstõl. Lépek egyet feléd és akkor belõled kirobban a kacagás.
- Remus! Csak a cipõ van rajtad! – végignézek magamon.
- Meg a zokni! – vágom ki büszkén.
Aztán tényleg felöltözöm. Sapka, sál, minden. Október végén már csípõs idõ van. Rád nézek, rajtad csak egy bélelt talár és egy kigombolt nyakú ing van. Ó barátom… nagyon kívánatos vagy így! Hozzád bújnék, ölelnélek…
Halkan osonunk a folyosókon az alagsori kijárat felé.
Lépéseket hallva berántalak egy boltív alá. A Mardekáros prefektus, Avery az. Fütyörészve sétál a sötétben.
A derekadra teszem a kezem és belecsókolok a nyakadba. Érzem a borzongásod… megfordulsz és ajkaid az enyémhez közelítenek. Csókod éhes és mohó mint mindig. Karjaid szorosan ölelnek át.
Kereplõ hangot hallva széjjel rebbenünk. Avery a pálcáját húzta végig az egyik ajtón.
Elengedlek.
Bódultan húzlak vissza a folyosóra. Majdnem lebuktunk. A térképet elfelejtetted elhozni, vagy csak gyanút nem akartál kelteni. Szemüveges barátunk ugyanis a párnája alatt õrzi a pergament. Megbököm a hátad.
- Menjünk, még oda is kell érni! – elkapod a sálam és kuncogva húzol magad után.
A csapóajtón kilépve beburkol a bársonyos éjszaka. Hosszú, vékony ujjaidba kapaszkodom. A vérfarkas érzékek mutatják az utat, de hagyom, hogy a kutyaösztön vezéreljen a csónakokhoz.
A víz tükörsima. Vékony ködtakaró lebeg a felszínén és a föld felett. Az õszi avarban lépkedve néhol bokáig süllyedünk. A csónakok már rég szárazon vannak. A kikötõbe érve egy nagyobb árnyat látok a vízen, de a pára itt vastagabb.
- Remus, gyere, igyekezz már! – húzol végig a deszkákon – Kösd ki a csomókat és ugorj a hajóra! – kötél… kötelek… hajó… csónakról volt szó… - Mozogj már!
Csónakról volt szó, ezzel szemben ez egy két árbocos kisvitorlás!! Sietek eloldozni a köteleket a cölöpöktõl és igyekszem nem a vízbe esni. Te már a kormány mögött állsz. A pálcáddal egy mozdulat és máris szél kerekedik és cibálni kezdi a felvont vitorlákat. Csendesen siklani kezd a karcsú test.
Látom, hogy élvezed az arcodba vágó szelet. Mindkét kezeddel kormányba kapaszkodva próbálod irányítani a hajót. A karod alatt átbújva eléd állok. Csókomból elfordítva a fejed térdre nyomsz. Tudom a dolgom. Ingedet felhúzva a hasadra nyomok egy puszit és a nadrágod gombolom közben. Ajkaim körülölelnek és simogatnak. Elragadtatott sóhajaid balzsamként hatnak rám. Hirtelen felhúzol magadhoz és a kormány mögötti ládára ültetsz. Lábaim felemelem, derekad köré kulcsolom és együtt száguldunk a kéj csúcsára.
- Szeretlek Kapitány! – lehelem a nyakadba.
Vége.
Fõleg a befejezés... az valami eszményi.
Nem is tudom, elemi számtanból sosem voltam olyan rossz...
