Boldog Karácsonyt!

[raya]

Cím: Boldog Karácsonyt!
Írta: Raya-chan
Figyelem! 16 éven aluliaknak nem ajánlott, a csúnya beszéd és a tartalom miatt. A mû enyhén homoerotikus. De csak egy kicsit... A mûn egyébként kicsit expresszionista vonások érezhetõk.
Ajánlás és köszönet: Inkának, mert a karácsonyfa-effektus az õ ötlete volt, Arilnak, mert õ keltette bennem a gyilkolási ösztönt, és Bazsinak lektoromnak, aki tettestárs volt, mert segített végrehajtani a gyilkosságot.
Készült 2005. 12. 18. -án egy pályázatra.


Boldog Karácsonyt!

- Gyere már! Mindig várni kell rád! Egyszerûen használkatatlan vagy!
- Én igazán igyekszem...
- Nem igyekezni kell, hanem csinálni! Igazi vesztes!
Yan már tizenhat teljes éve eltûre mostohatestvére szemétkedéseit. Mióta megpengették, hogy mehet, amerre lát, ha még egyszer rágalmazni meri a "fantasztikus" Yori Katsurát meg szólni sem mert szüleinek az incidensekrõl. Hiába is, úgysem hinnék el miken mentek már keresztül... Szívbõl gyûlölte Yorit, de mivel õ csak egy kis zabi volt -ahogyan testvérkéje becézte- nem volt szava a háznál.
- Hozod már azt a kurva fenyõfát?
- Bocs, csak gondoltam elõbb még felkötöm magam rá...
- Ha meg akarsz halni, akkor annak hasznosabb módját válaszd! Elõbb takarís ki meg díszítsd fel azt a szart! Anyáék holnap reggel érkeznek, addigra mindennek tökéletesnek kell lennie.
- Akkor talán te is segíthetnél!
- Jó vicc! A Music Avards megy a Tv-ben.
- Hogy rohadnál meg!
- Mondtál valamit?
- Semmit! -Semmit baszd meg! Mire becipelem ezt az 1méter 20-as fenyõt és kitakarítom ezt a hülye lakást még megdögleni sem lesz erõm! Hogy rohadnál meg!
- Csukd be az ajtót, fázom!
- Ahh!!! -Mire behúzta a fát már kihült a fél elõszoba. Kénytelen kelletlen egyedül cipelte be a nappaliba a kandalló mellé, hogy aztán ott felállítsa. Be kéne gyujtani a kandallóba, ha nem akarok megfagyni...-futott át a fején és már munkához is látott. Cirka négy órába tellt, mire befejezte a Yori álltal kiszabott munkákat, vagyis futtában kitakarított, röptében vágott még fát, és feldíszítette a fenyõt. Fáradtan roskadt össze a kandalló elõtti szõnyegen. A vidáman lobogó tûz simogatta szelíd vonásait s közben egy forró tusolásra vágyott csupán. Az ablakon kereszül figyelte az utcai lámpa fényében fürdõ hópelyhek táncát. Szenteste volt. Ám látóterét hirtelen a kajánul vigyorgó testvére takarta el, ahogy kisgatyában, vállán törölközõvel, kezét felé nyújtva tornyosul elõtte.
- Gyere!
- Minek? Hova? - kérdezte teljesen feleslegesen, hiszen úgy is tudta mire megy ki a játék. Tudta, már évek óta...
- Fürödni akarok! - közölte a másik nemes egyszerûséggel.
- Fürödjél!
- Gyere már! -rugott bele adva nagyobb nyomatékot óhajának.
- Uh! Megyek már, megyek! -tápászkodott fel- Ahogy azt õnagysága parancsolja! Hogy száradnál ki te kiálhatatlan, elkényeztetett féreg!
Szívében mérhetetlen keserûséggel indult el a fürdõszoba felé, felkészülve újfent a válogatott megaláztatásokra.
-Engedd meg a vizet, majd vetkõzz le! -hangzott az utasítás, miközben testvére hátulról már gombolta is kifelé az ingét és rángatta le róla a nadrágját. Már megint! Már megint csinálja! Utálom, utálom, utálom! Nem akarom! - de ezeket csak magában mondta ki, s szótlanul engedelmeskedett. Hogy miért nem védekezett a jóval magasabb, kigyurtabb és erõszakosabb Yori ellen az mindenki számára egyértelmû kell hogy legyen: nem volt választása. Itt érvényesült csak igazán a "Ha hagyod magad, hamarabb szabadulsz!" eset. És õ hagyta magát. Hetente többször is, mikor bátyára rájött a kényszer, õ becsukta szemét, elhúzta száját és hagyta, hagy élvezkedjen gyûlölt testvére testén. Számolta a kín ínységes perceit, másodperceit. Néha egészen rövid ideig tartott. Ilyenkor mindig másra gondolt, másokra, a természetre, a tanulmányaira, a sorsra, arra, hogy ez csak egy újabb próbatétel amin túl kell esnie. Hisz ami nem öl meg az erõsebbé tesz. De lesz e egyszer olyan erõs, hogy megfékezze, legyûrje Yori erõszakos rohamait?
- Mit álldogálsz ott! Mássz már be mellém!
Csak most vette észre, hogy meztelenül áll a kád mellett és a csupasz csempére mered. Yan leplezetlen szánakozón tekintett rá. Nem érti hát, miért van szüksége õrá, ha egyszer így undorodik nyeszledt kis testétõl, már ahogy emlegetni szokta. Kelletlenül ereszkedett az illatosan gõzölgõ habok közé. Már nyúlt is, a szivacsért, nem várta meg a következõ utasítást, hiszen már mindketten jól ismerték a koerográfiát.
- Dörzsöld kicsit gyorsabban és erõsebben! -elégedetlenkedett a fívér- Te semmire nem vagy jó? Pedig igazán nem kell diploma a hátmosáshoz.
- Akkor talán legközelebb majd egyedül is megy!
Yori nem vette fel a megjegyzést, helyette elkapta Yan csuklóját és maga felé húzta.
- Aú! Ez fáj!
- Fog ez még jobban is, ha játszod a hülyét! Csináld a dolgod!
Ekkor Yan letérdelt elé és ... csinálta a dolgát. Semmit sem érzett megalázóbbnak az összes aljas húzás közül, mint ezt, mikor szájába kellett vennie testérét s le kellett nyelnie annak nedveit. Bukfencet vetett gyomra aztán mindig összerándult az undortól és rögtön ki is hányta minden tartalmát. De ma erre nem került sor. Yori, még mielõtt elment volna, a gyönyörnek egy mocskosabb, romlottabb formáját választotta. Megfordította testvérét, nekilendült és finomnak éppen nem nevezhetõ mozdulatokkal hatolt bele Yan tomporába.

- Mozogj már! Meddig várjak még? Ma még a szokásosnál is szánalmasabb vagy!
Röviddel az aktus után a fívér már a kandalló elõtt nyujtózkodott és a beteljesedés mámorában még egy-két elismerõ szó is majdnem elhagyta az ajkát, amikor a ragyogó karácsonyfát csodállta, miközben az égõ a Jinggle Bells címû nótát cincogta.
- Mi lesz már! Szambázzál már ide! Kerek egy perce várok rád! De ha már bent vagy, hozd ki a testápolóm! Egy masszázshoz támadt kedvem!
Yan levette a polcról a kért krémet és felakasztotta a fogasra a véres törölközõt.
- Én mennyek be érted?
- Nem kell, megyek...
Mire kiért, Yori már a fa tövében leterített törölközõn feküdt. A forró víztõl kipirult testét barátságosan nyaldosták a tûz sugarai, kócos sötét hajában még vízcseppek csillogtak. Yan pillanatnyilag mindent gyûlölt ebben az emberben, a lábkörme hegyétõl a feje búbjáig. S ez az érzés minden levegõvétellel, minden egyes lépéssel nagyobb lett, amit fájdalomtól nyilallva tett meg felé.
- Á, hát itt vagy?! Végre! Tudod mi a dolgod!
És õ tudta mi a dolga... Mi az õ állandó, szánalmas feladata: kiszolgálni ezt a tetüt, akihez még vérrokonság sem fûzi. Megtenni mindent amit csak kíván. Most is, mint már annyiszor, vészesen közel állt hozzá, hogy elveszítse önuralmát s kitörjön keretei közül. Nem is sejtette mennyire közel állt már ahhoz, hogy amit még megfogalmazni sem mert korábban...
- Hé, tesó! Nem tudnád kicsit erõsebben?
Tesó...
- Igen, ott, erõsebben, a nyakamat!
Erõsebben...
- Na végre! Ahh... Mégis csak lehet használni téged valamire... Igen... még erõsebben, úúúgy...
Használni... használni ... használni... Grrr!
- Amúgyh öh méég nem is mondtam: Boldogh Karááá... ah...ahh...Ehressz ... ehrehszd el a...hhh... ah... .......
Teste utolsót rándult s lelke végleg elhagyta szánalmas lakhelyét. Yori lemásztott róla és minden keserûségével intéze testvéréhez utolsó mondatát.
- Neked is, Boldog Karácsonyt, tesó!

[bolhas]

(Szóval, mintha már mondtam volna valahol:
Én nem tudok kritikát irni.)

Ez az irás meg tetszik. Szerintem nagyon jó!

Azt hiszem, egy helyen mintha névcserét olvastam volna, de ezt most meg nem mondom neked.

Amúgy érezhetően japános univerzumban gondolkozol, szerintem nem csak erre az irásra vonatkozóan...
Jó, ezt most meg nem mondom neked úgy konkrétan, mert nem ismerlek, csak ez volt a benyomásom.

Tetszik!
És ne orrolj meg a fórum közönségére, egyszerüen csak... Karácsony van!

Kellemes ünnepeket!

[kinslayer]

Csatlakozom Bolháshoz, Raya-chan! Õ nagyjából mindent elmondott, amit én is szerettem volna...
Egyébként a névcsere a végén volt, plusz van egy-két helyesírási hiba is, de egyik sem zavaró. Egy szó, mint száz: Nagyon jó lett. Komolyan!

[achris]

Na, idáig is eljutottam. ^_^ Nekem is tetszett jó történet, érdekes, izgalmas... jó.

De én azért belekötnék egy-két dologba, ha nem gond. (Ne vedd személyeskedésnek, de ezen a fórumon már csak így szokás.)
- "Mióta megpengették, hogy " azt hiszem, itt "megpendítették"-et akartál írni, mert a "megpengették" egy leheletnyit más.
- "Yori Katsura" Ez egy japán név? Mert akkor ugye fordítva kéne lennie... Arról nem is beszélve, hogy ha ez a történet Japánban játszódik akkor az nagyon sok kérdést von maga után... de ebbe nem fogok most belemenni.
- "Mire becipelem ezt az 1méter 20-as fenyõt és kitakarítom ezt a hülye lakást még megdögleni sem lesz erõm!" 1,20-as fát? Cipelni? Ne haragudj, de egy 1,20-as fát még én is a hónaomalá csapok, pedig nem vagyok egy izomember.
- "Cirka négy órába tellt, mire befejezte a Yori álltal kiszabott munkákat, vagyis futtában kitakarított, röptében vágott még fát, és feldíszítette a fenyõt." Milyen korban játszódik ez a történet? Mert ha régen,a kkor a tusolás nem illik a képbe, ha mostanság akkor a favágás... (Akiknek kandalójuk van, már vágott fát szoktak venni, úgy tudom.)
- fivér. Rövid "i"
- "elhúzta száját és hagyta, hagy élvezkedjen gyûlölt testvére testén. " A test szó elé kell egy a, mert ez így azt jelenti, hogy õ élvezkedik a gyûlölt testvérének a testén
- "Yan leplezetlen szánakozón tekintett rá." Azt hiszem, itt a névcsere. Talán jobb volna a leplezetlenül itt.

Na. Ca. ennyi, amit elsõre fontosnak tartottam, a stílusoddal kpacs. meg annyit, hogy nagyon jól csinálod, hogy olyna mondatokat adzs a srácok szájába, amik valóban olyanok, amiket egy ilyen srác kimondana, szóval az nagyon rendben van, de akkor nem biztos, hogy keverni kéne a szépirodalmi leírásokkal/gondolatokkal.

[Kíra]

Bevallom, ez az első fic, amit a karácsonyi/szilveszteri challenge-re elolvastam. Szóval abszolút pártatlan vagyok egyelőre.

1) A "téli nyalánkságokból" hogyan lett "basszuk meg az egész világot!?" hangulat? Ez a kihívás nem erről kéne szóljon, így ahhoz nem jó. Bocsi, de eléggé mellé fogtál az én értelmezésemben. Egyáltalán elolvastad a kiírást, vagy csak azt nézted, hogy 'legyen benne Boldog Karácsonyt!'?

2) Történetként egyszerű, de a karakterek hihetőek - feltételezve, hogy a Földön, 2005 környékén járunk.

2b) A nevek szintjén zavart, hogy a Yan, mint férfinév, Ian-nak írandó a legtöbb esetben (angolszász helyeken). A Yori-t pedig egyáltalán nem ismerem.

2c) Nem olyan egyszerű megfojtani egy 16+ éves fiatalembert. Kapállódzik, megfordulva levet a hátáról, meglazul a szorításod, satöbbi. Főleg nem egyszerű egy nálánál kisebb, vérző fiúnak, akinek a testápolótól csúszik a keze. A levegőhiánytól az ájulás ált 2 perc után következik be (gyöngyhalászok esetében több, de nem ez a lényeg), és utána még újabb ~4 perc amíg megfullad ténylegesen az ember. A fojtogatók többsége az ájulás után abbahagyja.

Akkor már inkább- ha a hátán fekve relaxál - el lehet törni a nyakát/gerincét. Az sokkalta biztosabb/gyorsabb/egyszerűbb, főleg, ha van valami a kezed ügyében. De akkor sem fog 110%ra azonnal meghalni!

3) A helyesírásod jó nagyjából, de amiket A. Chris is mondott, azokra figyelj, illetve már az elején kihagytál egy t betűt a köv mondatból: "Yan már tizenhat teljes éve eltûre mostohatestvére szemétkedéseit."

4) Ezzel kapcsolatban, Yan gondolatai és a leírás nem válik el elég élesen, ami bizonyos esetekben nem baj, de itt fura volt pár helyen. Néha nem árt plusz két-három mondatot odavetni, hogy most mi is a történik.

Summa: Nem rossz. De nem tetszik. Nem éreztem együtt Yannal, akkor már sokkal inkább Yorit kedveltem a történetből.