Chat 2

[tiril]

Hmmm..valószínü...nem tudom...rég láttam/rég beszéltem vele. Annyit tudok, hogy kb '99-ben jött Mo-ra, és addig csak angolul és japánul tudott, később kezdett el magyarul tanulni. Vicces kis emberke volt, szemüveggel és naaagy busa fejjel ^^

[Emily]

Zöldek a körmeim...tök fura...azt sem tudom, honnan van zöld körömlakkom. És mégis mozog a Föld... (Senki ne ijedjen meg, jelenlegi idegállapotomért a 3/4 spirálfüzetnyi fizika tanulnivaló felelős... meg az angol geológiai szaknyelv, amit szvsz még magyarul se fognék fel.)

[Neji]

zöld weeeeee~~~~~~~ az jóóóóóó...egy idõben majd megvesztem h. legyen zöld körömlkkom...persze sehol se találtam :S aztán meg simerült nagy hirtelen beszereznem vagy 4 et

*jaj csak tanulásról neeeeeee...*nekem is kéne csak...csak...csak...*naon de naon lusta*

achris, kivi vok arra a beszámolóra.

[Emily]

Jah, lustaságról ne is beszéljünk... tuti megbukok félévkor

[Emily]

Jajj, már akartam kérdezni, csak nem tudtam, hova írjam. Valamelyik nap belefutottam egy FAKE fanficbe és rájöttem, hogy tökre szerettem azt a mangát, de sehol se találom a gépemen. ;_; Mivel már szinte mindenhol megjelent így képtelenség hozzájutni neten a scanlationhöz. Nincs meg véletlenül valakinek (lehetőleg angolul)?

[zoska]

Hmmm... Ez a Fake-dolog érdekes. Én is csak 3D-s formátumban olvastam. Régen az egyik oldal (most hirtelen nem ugrik be a neve, de angol-spanyol volt) fordítgatta, de nem jutott túl sokra, aztán onnan is lekerült. Majd gondolkozom, hátha eszembe jut valami lehetésges hely.

A ma esti buli úgy tûnik, hogy ugrott. Ugyanis a lány, akinek szólnia kellett volna, hogy végülis mikor és hol lesz a buli, szintén nem tud semmit, mert nem hívták fel, mert gondolom akinek õt kellett volna felhívnia, ma lemaradt a közös programról a japánkákkal és így õ sem tud semmit. Szóval ez van... Csalódott vagyok.

[MarChi]

Mintha itt fent lenne a FAKE pár 2 füzete sakumo.atw.hu/

[Emily]

Yay, köszi! ^^ Magyar lapokra nem is mertem gondolni...

[achris]

Neji, íme az összefogalalóm:

"Útközben összefutottam kínai osztálytársnõmmel, Xinxin-nel ('sinsin'), így nem volt akkora baj a dologból. A 13. Japán nyelvi szónokversenyre igyekzetünk nézõnek illetve segítségnek. Eljött két régi osztálytársnõm, akiket sosem kedveltem, egy régi évfolyamtársnõm, aki viszont aranyos (bár Kölyök késõbb ki akarta kicsit nyírni a hajába szúrt japán evõpálcikák miatt, de én ezen felül tudok emelkedni.), egy mostani évfolyamtársnõm, aki indult is a versenyen, meg a pasija, és ott összefutottam egy régi osztálytársammal még, plussz csomó animéssel. Megjelent Neko, Kölyök, Shadowcry és Moonflyer. Õ egyébként 2. lett a plakátrajzoló versenyen, és a szónok verseny egyetemista kategóriájában is 2. helyezést ért el, egy csodás beszéddel a sárkányokról.

De ne szaladjunk ennyire elõre. Megérkezés után rögtön ki lett osztva a feladatunk: Xinxin és én a bejárat melletti pulnál osztogattunk a belépõknek szórólapcsomagot. 10 perc után már profi technikát fejlesztettünk ki a csomagok összeállítására, és szépen mosolyogtunk mindenkire. Késõbb kiadtak a szervezõk egy listát, hogy ha látom ezeket az embereket (csupa fejes ilyen-olyan szervezetektõl) vezessem õket a nagykövetúr mellé. Hát, kössz. Kérdezd csak meg minden belépõtõl, rajta van-e a listán, nem lesz ám ciki, ah, dehogy... De végülis nem nagyon jöttek akkor már vendégek, így nem volt gond.

A gimnazista kategória szónoklatait mind láttam, és nagyon elcsodálkoztam. Sokan túl egyszerû témát választottak, és azt sem fejtették ki úgy, amire én azt mondtam volna, bravó... Ilyen témák voltak, mint "A legfontosabb dolog" (a legjobb barátnõjérõl bezsélt a lány), "Barátok", "Az én érdeklõdési köröm" "Unokatestvérem Costa Ricán... És sorolhatnám. Sokak nehézkesen beszélték a japánt, mintha bemagolt szöveget mondtak volna fel, a kérdésekre nehezen feleltek. Úgy fest, hogy az összetett japán szótagokkal (pl. "kyo" ejtsd: "kjo" vagy "sho" ejtsd: "so") sokaknak gondjuk van, csak úgy, mint a némai i-vel/u-val.
Kedves, kedves látogatók, akik olvassátok ezt a naplót! Ha valaha is japánt fogtok tanulni, és megismerkedtek a SUKI szóval, kérlek titeket, soha, de soha ne ejtsétek ki így: "szüki". Ennél már a "szuki" is jobb, bár a helyes kiejtés a "szki". Mindenkit kérek, aki azt szeretné, hogy ne vigyen el idejekorán a szívroham, legyen tekintettel a fülemre, a lelkemre, a jóízlésemre.
Egyébként Eszter, aki a mi iskolánkból indult (Katrina hurrikán témával), magasról verte az összes többi indulót. Csak egy fiú volt akinek a szónoklata tetszett annyira, mint az övé, aki Attiláról, a hun kiályról beszélt. Mindkettejüknek iszonyatosan szurkoltam, és saját kudarcomként könyveltem el, hogy egyikük sem nyert helyezést. Annyira átéreztem azt a sértet dühöt, ami csak úgy sütött Eszterbõl... Nagyon sajnáltam õt.

A gimisek után jöttek az egyetemisták/fõiskolások/felnõttek. Isteni szónoklatokat írtak, bár sok téma nem állt közel hozzám. A harmadik helyezett lány, például a vakvezetõk kutyák kiképzésérõl beszélt, a különdíjas fiú a japán felsõoktatásról, de volt a japán nõk és a magyar nõk összehasonlítása, és a jóslás is terítéken. Az I. helyezett srác a japán nyelvjárásokról beszélt, de õt sajnos nem hallottam. Ezeket a beszédeket már kihívás volt hallgatni, tényleg érdemes volt, nyelvgyakorlás és élmény szempontjából is.
Két beszéd volt, ami nem tetszett. Az egyik a "Japánokról kicsit másképp", mert unalmas volt és kissé erõltetett. A "J-pop" nagyon érdekelt, de csalódnom kellett benne. Rövis volt, információ szegény, és ráadásul Gackt-ról szólt, aki ugye csak sok-sok jóindulattal nevezhetõ pop énekesnek. Az össezfogalaló is nagyképûre sikeredettt kissé ("aki nem tudná"), de nem az volt a gond, hanem az elõadás közbe iktatott hamis énekes blokk, és az, hogy az egyik kérdésre olyan választ adott, aminek köze nem volt a kérdéshez. ("Mosj még Gackton kívül J-pop elóadókat!" Erre elmondta, miért szereti Gacktot.). És mindezek után kijeletette, hogy Gackt az õ szerelme. Nagy csalódás volt.

Az elõadói kategóriából leginkább az énekes részek tetszettek. Volt ugyan egy "színdarabka" is, és igazi móka volt a sok japán után magyarul hallgatni valamit, de sajnos a poénok elég erõltetettek voltak, a jelmezek pedig gagyik. Oké, nem azt mondom, hogy profi kelléket kellett volna szerezniük valahonnan, de a kimónót például kivasalhatták volna, mert a terem végébõl láttam milyen gyûrött... Az ex-évfolyamtársam verset szavalt, az tetszett, mert szép a lány hangfekvése. Az egyik ex-osztálytársnõm pedig elénekelte a Sakurát. A csaj nagyon tehetséges, énekelni tanul és musical-énekesnõ akar lenni. Erõs, szép hangja van, a dal is nagyon ment neki.

Aztán eredményhirdetés, rendrakás, ..."

[zoska]

Huh, egy darabig úgy volt, hogy elnézek a szónokversenyre (még ha félretesszük a tényt, hogy nem sokat értettem volna belõle, akkor is érdekes lehetett volna), de hát már késõ bánat. A jpopos lányról pedig volna egy tippem, hogy ki lehet. Régi ismerõs... Na õ, Domi aztán kattant egy nõszemély

Egyébként avatar-váltás volt, egyik Aki után jöhet a másik...

És akkor Tiril után engem is elgondolkoztatott ez az írás-dolog. No nem az, hogy érdemes-e. Igen, érdemes. Írni és publikálni. De mostanában valami válság-féle köszöntött be, úgyhogy hiába ülök itt egész éjszaka, nem megy az írás. És ez már a sokadik alkalom. Ötletem lenne, de egyszerûen nem megy a dolog. Erõltetni pedig nem szabad az írást, az biztos Úgyhogy szerintem idén már ne nagyon várjon tõlem senki semmit. Be akartam fejezni még ebben az évben a megkezdett ficeket, de szerintem már nem fogom. Ha meg mégis, az kissebbfajta csoda lesz.

[kinslayer]

zoska said:

És akkor Tiril után engem is elgondolkoztatott ez az írás-dolog. No nem az, hogy érdemes-e. Igen, érdemes. Írni és publikálni. De mostanában valami válság-féle köszöntött be, úgyhogy hiába ülök itt egész éjszaka, nem megy az írás. És ez már a sokadik alkalom. Ötletem lenne, de egyszerûen nem megy a dolog. Erõltetni pedig nem szabad az írást, az biztos Úgyhogy szerintem idén már ne nagyon várjon tõlem senki semmit. Be akartam fejezni még ebben az évben a megkezdett ficeket, de szerintem már nem fogom. Ha meg mégis, az kissebbfajta csoda lesz.

Fura... bárkivel beszéltem mostanában, ugyanezt hallottam... és ez van velem is... ötlet 30000, de a megvalósítással gondjaim vannak... na, mindegy...
Egyébként Zos, én hiszek a csodákban...

[kinslayer]

brigichan said:

De rég jártam erre...
Remélem, mindenki jól van.



Megnéztem az Egy szoknya, egy nadrágot... Súlyosan jó film, ajánlom.

Huh, Brigi, tényleg régen jártál erre!!! *Örül, hogy lát* Remélem te is jól vagy!!! Sulival mi a helyzet?

Én az Ütközéseket ajánlanám... hát na... szóval... huh...

[bolhas]

Bazz... Mintha mostanában mindenki válságban lenne kicsit...

Mondjuk engem egy hete, szép vasárnap este fázva, elhagytak, ami kurvajól esett, mivel fülig szerelmes vagyok.
Illetve azt hiszem, hogy elhagytak.
Gondoltam, hogy majd hazamegyek, jól kisírom magam, beüt a letargia és egy idő után szépen lecsendesül minden, és megint rendben lesz az életem... (...no nem mintha valaha egyáltalán rendben lett volna...)
Hazajöttem, és csendben voltam. De nem sírtam. Aztán vártam a letargiát, de az se jött. Egyszerűen csak szétestem.
Nem tudom, ti hogy értitek ezt a kifejezést, de én... Egyszerűen csak szétestem. Gyors és rapszodikus hangulatváltásaim vannak azóta is, egyik percben vigyorgok és viccelődök, rögtön utána elbújok a sarokban és csak azt akarom, hogy bárcsak ne léteznék...
Amúgy még tegnap sem sírtam, sőt, egész jó napom volt, pedig attól féltem, mert minden héten a vasárnap csak a miénk volt... Egy egész nap, ráadásul itthon, ahol bárki bármikor elkezdhet faggatni, hogy mi a francot keresek otthon, mikor randin lenne a helyem... Mondjuk, végülis Anyu ezt is elintézte este, és előadta mellé a megértő anyukát, meséljem el, mi volt a gond, veszekedtünk stb stb... Nincs vele semmi gondom, de általában nem őt tekintem pszichológusnak, fura is lett volna, ha most mindent előadok, meg ugye bonyolult a sztori, és kurvára nem volt kedvem beszélni róla... Na mindegy.

Ma meg kora délután, a rövidített és elmaradt órák után csendes melankóliában sétálgattam hazafelé két utcányira a háztól, mikor megcsörrent a telefonom.
Nem találjátok ki, ki hívott: *Kedves*
Köbö néhány másodpercig beszéltünk, hogy merre járok és hogy akkor estefelé majd felhív.
Ezekután két lépésen belül nekiálltam zokogni, és nehezen tettem meg ezt a kibaszott két utcányi távot.
Itthon elővettem egy rakat zsepit és nekiálltam módszeresen bőgni. Remek volt.

Nem mintha most bármi jobb lenne...


(((Ehh, és akkor még csak az egyik problémakört fejtettem ki... Merthogy elég sok van... Mondtam már, hogy teljesen válságba borul és szétesik az életem?...)))

[brigichan]

achris said:

Brigi: üdv ismét? Mi újság veled?

Kösz, hogy kérded, úgy igazából semmi. Egyrészt lusta vagyok egy panaszáradatra. Másrészt meg, végigolvasva itt a társaság válságos pillanatairól szóló hozzászólásokat, rájöttem, hogy nálam annyira nem is vészes a helyzet. Kissé szét vagyok esve: egyik oka anyám, akivel egyre nehezebb a helyzet, ugyanis az orvosai Alzheimer-kórt állapítottak meg nála (még mielõtt valaki aggódni kezd: nagyon kezdeti stádiumban van... de idegtépõ a viselkedése). A másik ok, hogy újfent összebalhéztam egy nagyon kedves barátnõmmel, akivel ráadásul egy szinten lakunk, így rohadtul kellemetlen, hogy szó nélkül (csak köszönve) megyünk el egymás mellett nap mint nap. Eleinte nagyon kiborított a dolog, de most már kezdek talpraállni... Megint kezdõdik egy hónapos gyakorlatom, a szakdogámmal még sehogy sem állok... Viszont ihlet az van dögivel. Nem gyõzöm írni.
Kimerítõ válasz volt?

Marle: Az Egy szoknya, egy nadrágot kérdezted? Ha igen, tényleg csak ajánlani tudom. Utálom a magyar filmeket, de ez nagyon lerongált. Iszonyat poén.

[kinslayer]

Hát, Brigi, kitartás!!!