Post by okineee on Nov 25, 2006 16:24:06 GMT 1
Cím: My sweet prince
Író: okineee
Szereplők: Brian Molko, Stefan Olsdal (Placebo)
Korhatár nincs, semmi nem történik benne, ami miatt kellene.
Leírás: gondolatok…
Megjegyzés: nem sok valóság tartalma van, várom a véleményeket
My sweet prince
Még mindig nem tudom elhinni. Több mint egy hónapja történt. Azóta csak maró fájdalmat és bűntudatot érzek. Nem tudom elfogadni azt ami történt. Még kevésbé tudom elfelejteni. Hiszen miattam történt, az én hibámból. Ellöktem magamtól és ez lett a vége.
Sokan győzködnek, hogy nem az én hibám volt. De nem tudnak meggyőzni. Ahhoz nekem is hinnem kéne benne. Valahányszor kezdem úgy látni, hogy tényleg nem az én hibám volt, felvillan előttem az arca. Sápadt, élettelen arc. Fekete haja szétterül körülötte a földön. A földön, ami csupa vér. Amikor ezeket a képeket látom egyszerűen nem tudom elhinni, hogy nem az én hibám volt.
Eszembe jut a végzetes este, amikor szakítottunk. Szerettem őt, mindig szerettem. De ez a kapcsolat az elejétől fogva halálra volt ítélve. A sok utazás, koncertezés felőrölte minden energiámat. Neki sem tett jót, hogy hónapokig nem látott. Velem jöhetett volna, de akkor az egész életét fel kellett volna adnia. Mindkettőnk érdekében történt a szakítás. De ő túlságosan szeretett.
Úgy érzem szét robbanok. Nem bírom tovább elviselni ezt az érzést.
Benyúlok a fiókba és előveszek egy papírt és egy ceruzát. Megpróbálom kiírni magamból az érzéseket. Hátha segít valamit, máskor is szokott. Hosszú ideig ülök a papír felett a falat bámulva és a múlton merengve. Szinte észre sem veszem, hogy elkezdem írni a sorokat. Nem gondolkozom, csak hagyom, hogy az érzéseim felkerüljenek arra a lapra.
Never thought you'd make me perspire.
Never thought I'd do you the same.
Never thought I'd fill with desire.
Never thought I'd feel so ashamed.
Me and the dragon
Can chase all the pain away.
So before I end my day,
Remember..
My sweet prince-
You are the one
My sweet prince-
You are the one
Ahogy leírom a sorokat eszembe jut az az éjszaka. Mikor szakításunk után egy nappal, mindössze egy nappal, beléptem az ajtaján. Mindenhol rendőrök és mentősök. De a nappali közepén ott feküdt ő. A hátán feküdt, a plafont nézte, mintha minden vágy valóra válna azt nézve. Amit megpillantottam éreztem, hogy lábaim összecsuklanak. Térdere estem és hitetlenkedve ráztam a fejemet. Nem értettem miért tette. Akkor még nem. Ahogy felemeltem a fejemet megláttam a falra írt feliratot: My sweet prince. Akkor döbbentem rá, hogy csak az én hibám. Mindig sweet princenek hívott ha kettesben voltunk. Szinte hallottam halk suttogását: My sweet prince, you are the one.
Szerettem volna sírni. Kisírni minden fájdalmamat és bánatomat. De nem sikerült. Szemeim szárazok maradtak akkor és azóta is azok.
Azóta teljesen összetörtem. Testileg és lelkileg egyaránt. Senkit sem engedek közel magamhoz, mindenkit eltaszítok. Bánatomat italba fojtom. Nem jó, de máshogy nem bírom elviselni. Cigizek, még többet mint eddig. Egyre vékonyabb vagyok. Egyszerűen nincs kedvem enni, mindig csak rá gondolok, mindenről ő jut eszembe.
Most döbbenek csak rá, hogy kezem észrevétlenül tovább mozgott miközben gondolataimba mélyedtem:
Never thought I'd have to retire
Never thought I'd have to abstain
Never thought all this could back fire
Close up the hole in my vein
Me and my valuable friend
Can fix all the pain away
So before I end my day
Remember
My sweet prince-
You are the one
My sweet prince-
You are the one
You are the one
You are the one
You are the one
You are the one
Eszembe jut, hogy barátaim próbálták tartani bennem a lelket. Mindent megtettek, amit lehetett. Ha ők nincsenek akkor talán már nem is élnék. Nem bírták elviselni az önpusztításomat. Nem engedték, hogy tovább mérgezzem magam. Most már nem iszok annyit Ezt nekik köszönhetem. Elindultam a gyógyulás útján. Legalább is testileg. Lelkileg még nem állok rá készen. Ahhoz ki kellene adnom magamból a fájdalmamat. Talán majd ma. Talán.
Merengve nézem utolsó közös fotónkat. Visszagondolok a szép időkre. Hogy mennyit nevettünk együtt…
Halk kopogás az ajtón. Nem válaszolok. Valaki bátortalanul benyit az ajtón. Stef az.
Szomorúan néz rám. Elég szánalmasan nézhetek ki a kanapé közepén kuporogva egy darab papírral a kezemben.
Lassan közelebb jön és szemeivel kérdi, hogy leülhet-e. Válaszom csupán egy vállrándítás. Óvatosan leül mellem és megnézi mit tartok a kezemben. Hang nélkül a kezébe adom. Immár halkan olvassa fel soraimat.
Ebben a szövegben benne van minden bánatom, keserűségem, fájdalmam. Bűntudatom a történtek miatt és dühöm, hogy miért tette ezt velem.
Mikor Stef befejezi az olvasást nem szól egy szót se, csak közelebb ül hozzám és átölel. Először kicsit ellen szegülök neki. Ne akarom, hogy sajnáljon. De végül ő győz.
Hozzá bújok, ő oltalmazóan magához ölel, mint az aggódó anyuka a kis fiát. Ahogy ott tart a karjaiban újra biztonságban és szeretve érzem magam. Észre sem veszem, hogy csendben folynak oly régóta visszatartott könnyeim. Egy idő után nem fojtom vissza őket. Hangosan zokogok és görcsösen Stefbe kapaszkodok. Kisírom minden bánatom és fájdalmam, amit ideáig elrejtettem a külvilág elől. Eddig. Nem is veszem észre, hogy Stef vállai is elkezdenek rázkódni. Csak akkor nézek fel rá, amikor arcomon érzem könnyeit. Némán pillantok fel rá. Látom a szemeiben, hogy megkönnyebbül, hogy végre kisírom magam és hagyom, hogy segítsen. Hagyom, hogy visszavezessen az életbe.
Író: okineee
Szereplők: Brian Molko, Stefan Olsdal (Placebo)
Korhatár nincs, semmi nem történik benne, ami miatt kellene.
Leírás: gondolatok…
Megjegyzés: nem sok valóság tartalma van, várom a véleményeket
My sweet prince
Még mindig nem tudom elhinni. Több mint egy hónapja történt. Azóta csak maró fájdalmat és bűntudatot érzek. Nem tudom elfogadni azt ami történt. Még kevésbé tudom elfelejteni. Hiszen miattam történt, az én hibámból. Ellöktem magamtól és ez lett a vége.
Sokan győzködnek, hogy nem az én hibám volt. De nem tudnak meggyőzni. Ahhoz nekem is hinnem kéne benne. Valahányszor kezdem úgy látni, hogy tényleg nem az én hibám volt, felvillan előttem az arca. Sápadt, élettelen arc. Fekete haja szétterül körülötte a földön. A földön, ami csupa vér. Amikor ezeket a képeket látom egyszerűen nem tudom elhinni, hogy nem az én hibám volt.
Eszembe jut a végzetes este, amikor szakítottunk. Szerettem őt, mindig szerettem. De ez a kapcsolat az elejétől fogva halálra volt ítélve. A sok utazás, koncertezés felőrölte minden energiámat. Neki sem tett jót, hogy hónapokig nem látott. Velem jöhetett volna, de akkor az egész életét fel kellett volna adnia. Mindkettőnk érdekében történt a szakítás. De ő túlságosan szeretett.
Úgy érzem szét robbanok. Nem bírom tovább elviselni ezt az érzést.
Benyúlok a fiókba és előveszek egy papírt és egy ceruzát. Megpróbálom kiírni magamból az érzéseket. Hátha segít valamit, máskor is szokott. Hosszú ideig ülök a papír felett a falat bámulva és a múlton merengve. Szinte észre sem veszem, hogy elkezdem írni a sorokat. Nem gondolkozom, csak hagyom, hogy az érzéseim felkerüljenek arra a lapra.
Never thought you'd make me perspire.
Never thought I'd do you the same.
Never thought I'd fill with desire.
Never thought I'd feel so ashamed.
Me and the dragon
Can chase all the pain away.
So before I end my day,
Remember..
My sweet prince-
You are the one
My sweet prince-
You are the one
Ahogy leírom a sorokat eszembe jut az az éjszaka. Mikor szakításunk után egy nappal, mindössze egy nappal, beléptem az ajtaján. Mindenhol rendőrök és mentősök. De a nappali közepén ott feküdt ő. A hátán feküdt, a plafont nézte, mintha minden vágy valóra válna azt nézve. Amit megpillantottam éreztem, hogy lábaim összecsuklanak. Térdere estem és hitetlenkedve ráztam a fejemet. Nem értettem miért tette. Akkor még nem. Ahogy felemeltem a fejemet megláttam a falra írt feliratot: My sweet prince. Akkor döbbentem rá, hogy csak az én hibám. Mindig sweet princenek hívott ha kettesben voltunk. Szinte hallottam halk suttogását: My sweet prince, you are the one.
Szerettem volna sírni. Kisírni minden fájdalmamat és bánatomat. De nem sikerült. Szemeim szárazok maradtak akkor és azóta is azok.
Azóta teljesen összetörtem. Testileg és lelkileg egyaránt. Senkit sem engedek közel magamhoz, mindenkit eltaszítok. Bánatomat italba fojtom. Nem jó, de máshogy nem bírom elviselni. Cigizek, még többet mint eddig. Egyre vékonyabb vagyok. Egyszerűen nincs kedvem enni, mindig csak rá gondolok, mindenről ő jut eszembe.
Most döbbenek csak rá, hogy kezem észrevétlenül tovább mozgott miközben gondolataimba mélyedtem:
Never thought I'd have to retire
Never thought I'd have to abstain
Never thought all this could back fire
Close up the hole in my vein
Me and my valuable friend
Can fix all the pain away
So before I end my day
Remember
My sweet prince-
You are the one
My sweet prince-
You are the one
You are the one
You are the one
You are the one
You are the one
Eszembe jut, hogy barátaim próbálták tartani bennem a lelket. Mindent megtettek, amit lehetett. Ha ők nincsenek akkor talán már nem is élnék. Nem bírták elviselni az önpusztításomat. Nem engedték, hogy tovább mérgezzem magam. Most már nem iszok annyit Ezt nekik köszönhetem. Elindultam a gyógyulás útján. Legalább is testileg. Lelkileg még nem állok rá készen. Ahhoz ki kellene adnom magamból a fájdalmamat. Talán majd ma. Talán.
Merengve nézem utolsó közös fotónkat. Visszagondolok a szép időkre. Hogy mennyit nevettünk együtt…
Halk kopogás az ajtón. Nem válaszolok. Valaki bátortalanul benyit az ajtón. Stef az.
Szomorúan néz rám. Elég szánalmasan nézhetek ki a kanapé közepén kuporogva egy darab papírral a kezemben.
Lassan közelebb jön és szemeivel kérdi, hogy leülhet-e. Válaszom csupán egy vállrándítás. Óvatosan leül mellem és megnézi mit tartok a kezemben. Hang nélkül a kezébe adom. Immár halkan olvassa fel soraimat.
Ebben a szövegben benne van minden bánatom, keserűségem, fájdalmam. Bűntudatom a történtek miatt és dühöm, hogy miért tette ezt velem.
Mikor Stef befejezi az olvasást nem szól egy szót se, csak közelebb ül hozzám és átölel. Először kicsit ellen szegülök neki. Ne akarom, hogy sajnáljon. De végül ő győz.
Hozzá bújok, ő oltalmazóan magához ölel, mint az aggódó anyuka a kis fiát. Ahogy ott tart a karjaiban újra biztonságban és szeretve érzem magam. Észre sem veszem, hogy csendben folynak oly régóta visszatartott könnyeim. Egy idő után nem fojtom vissza őket. Hangosan zokogok és görcsösen Stefbe kapaszkodok. Kisírom minden bánatom és fájdalmam, amit ideáig elrejtettem a külvilág elől. Eddig. Nem is veszem észre, hogy Stef vállai is elkezdenek rázkódni. Csak akkor nézek fel rá, amikor arcomon érzem könnyeit. Némán pillantok fel rá. Látom a szemeiben, hogy megkönnyebbül, hogy végre kisírom magam és hagyom, hogy segítsen. Hagyom, hogy visszavezessen az életbe.
nemtom, mert én se vagyok tipikus nyelvtan-zseni..>_>