Post by Neji on Nov 23, 2006 19:18:02 GMT 1
Szerző: Neji
Cím: Gézagyerek
Fandom: A Gézagyerek
Korhatár: NC-17
Figyelmeztetés: darkfic, monológ, nem slash
Műfaj: drabble; 100 szó, a címet kivéve
Megjegyzés 1.: Háy János azonos című drámájából íródott. Ruka, Kins, Achris, Bolhás. Nektek fokozottan figyelmetekbe ajánlom a kánont!
Megjegyzés 2.: a kánon ismerete nélkül lehet, hogy egyetlen szava sem értelmes ennek az egypercesnek, de gondoltam adok neki egy esélyt.
Akik nem ismerik a kánont: Gézagyerek egy mentálisan sérül férfi. Édesapja halott, életében nem tudta elviselni, hogy a fia szellemileg beteg. Géza édesanyjával él. Egész nap otthon ül, és számolja a fekete-fehér kockaköveket. A közeli kőfejtőben, ami német tulajdonban van, Laci bácsi, a főnök, munkát talál neki. A németek biztonsági okokból ugyanis szeretnének egy embert, aki felügyeli a szalagot és megállítja, ha baj van. Ott ül egész nap a szalag fölött, és arra vár, hogy végre történjen valami, hogy megnyomhassa a piros gombot, mert az a munkája, hogy megállítsa a szalagot. Ám sohasem történik semmi…
Lajos bácsi: a kőfejtő főnöke
Karesz bácsi: a buszsofőr, aki a kőfejtőbe szállítja a munkásokat (Géza azért hasonlítja magát hozzá, mert ugyan olyan bőrszékben ül a szalad fölött, mint a sofőr)
Gézagyerek
„Csak az a rossz ezeknél a kockás konyhaköveknél, hogy hiába nézem, nem tudom eldönteni, hogy a fehér van-e a feketén, vagy a fekete a fehéren, hogy melyik a szalag és melyik a kő.”
/Háy János: A Gézagyerek/
Piros: ki, zöld: be, piros: ki, zöld: be, ki, be, ki … Hisz értem én Lajos bácsi, értem. Ülök egész nap fenn a székben, mint egy király, mint a Karesz bácsi, és nézem. Nézem a szalagot, nehogy történjen valami. Hogy nehogy… hogy semmi, hogy bármi… ne történjen! Akár egy király. Nézem a köveket a szalagon. Kockaköveket. Piros: ki, zöld: be. Hát tudom én. Ilyet szabad. Nekem nem szabad munkát csinálni, de ilyet szabad. Ülök a székben és nem történik semmi. Mindig ülök, de soha semmi. Soha. De akkor minek ülök, minek a gombok a kezembe? Kutyaistenek, kutyakirályok vuh vuh vuhhhh… !
Cím: Gézagyerek
Fandom: A Gézagyerek
Korhatár: NC-17
Figyelmeztetés: darkfic, monológ, nem slash
Műfaj: drabble; 100 szó, a címet kivéve
Megjegyzés 1.: Háy János azonos című drámájából íródott. Ruka, Kins, Achris, Bolhás. Nektek fokozottan figyelmetekbe ajánlom a kánont!
Megjegyzés 2.: a kánon ismerete nélkül lehet, hogy egyetlen szava sem értelmes ennek az egypercesnek, de gondoltam adok neki egy esélyt.
Akik nem ismerik a kánont: Gézagyerek egy mentálisan sérül férfi. Édesapja halott, életében nem tudta elviselni, hogy a fia szellemileg beteg. Géza édesanyjával él. Egész nap otthon ül, és számolja a fekete-fehér kockaköveket. A közeli kőfejtőben, ami német tulajdonban van, Laci bácsi, a főnök, munkát talál neki. A németek biztonsági okokból ugyanis szeretnének egy embert, aki felügyeli a szalagot és megállítja, ha baj van. Ott ül egész nap a szalag fölött, és arra vár, hogy végre történjen valami, hogy megnyomhassa a piros gombot, mert az a munkája, hogy megállítsa a szalagot. Ám sohasem történik semmi…
Lajos bácsi: a kőfejtő főnöke
Karesz bácsi: a buszsofőr, aki a kőfejtőbe szállítja a munkásokat (Géza azért hasonlítja magát hozzá, mert ugyan olyan bőrszékben ül a szalad fölött, mint a sofőr)
Gézagyerek
„Csak az a rossz ezeknél a kockás konyhaköveknél, hogy hiába nézem, nem tudom eldönteni, hogy a fehér van-e a feketén, vagy a fekete a fehéren, hogy melyik a szalag és melyik a kő.”
/Háy János: A Gézagyerek/
Piros: ki, zöld: be, piros: ki, zöld: be, ki, be, ki … Hisz értem én Lajos bácsi, értem. Ülök egész nap fenn a székben, mint egy király, mint a Karesz bácsi, és nézem. Nézem a szalagot, nehogy történjen valami. Hogy nehogy… hogy semmi, hogy bármi… ne történjen! Akár egy király. Nézem a köveket a szalagon. Kockaköveket. Piros: ki, zöld: be. Hát tudom én. Ilyet szabad. Nekem nem szabad munkát csinálni, de ilyet szabad. Ülök a székben és nem történik semmi. Mindig ülök, de soha semmi. Soha. De akkor minek ülök, minek a gombok a kezembe? Kutyaistenek, kutyakirályok vuh vuh vuhhhh… !
Vége