Az én rémvalóságom... csak egy álom?!

[yuka]

Amatõr fórumozó!!! Ez vagyok én. Nem tudom mit kell ide írni, ezért... írok valamit.

Figyelmeztetés: Ha nem olvasod el a bevezetõ sorokat, ez egy C kategóriás horrornak is rossz szösszenet. Kicsit sötét, kicsit erõszakos. Ha elolvasod létrejöttének történetét... akkor lehet, hogy kicsit több... akkor lehet, hogy kicsit nyomasztóbb. Majd kiderül.
Korhatár: Ha valaki megmondja olvasás után, idevésem. (Sajnálom, tényleg nem tudom) Mondjuk, legyen: 16

Bevezetõként:
Nem mutatkoztam be. Nem írtam eddig magamról semmit. Csak olvasgattam. Nem írtam senki írására semmit. Ezért pofátlan dolognak tartom mégis a Ti segítségeteket kérnem. Ez az én álmom. Megtörtént. Egy velem történt borzalomból táplálkozik és lassan elevenen felfal. Nem titkolt célom az itteni bemutatással, hogy szétszedjétek, darabjaira cincáljátok, hogy rávilágítsatok esetlen, idétlen szóhasználatra... bármire, amitõl kicsit kevésbé lesz fenyegetõ számomra. A barátaimnak képtelen vagyok odaadni, abban bízom, hogy ismeretlenül talán... talán többet tudtok segíteni.



Az én rémvalóságom... csak egy álom?!?




...vágni lehet a sötétséget, lassan szürkül ki a táj. Hideg, dermesztõ hideg, csend, baljós csend. Szürke kövek, szürke fák, szürkébbnél szürkébb tárgyak alig felismerhetõ körvonala ameddig a szem ellát. Levegõ nem mozdul, mégis végigszánkázik gerincemen egy jeges fuvallat. Félek. Iszonyatosan félek. Rettegek... fogalmam sincs mi fog történni, csak tudom, érzem, valami nagyon gonosz van jelen. Lassan hangosodik a táj... pici surrogó, zizegõ neszek, idegborzoló sóhajok, suttogások, ha lehet fokozni, most még rosszabb, mint amikor csend volt. Halott táj, halott neszek és iszonyat, ami ott bujkál a kövek alatt, a fák törzsei mögött, valahol... mindenhol. Körbekerít, nem bújhatok el, tudom, hogy valami olyan borzalom jön, amit nem kerülhetek el. Pörög, forog minden és én már nem tudok az ólomnehéz levegõbõl lélegzethez jutni...

...szürke erdõ mélye, homályos aljnövényzet kuszasága a lábaim körül, fojtogató, fémízû-szagú levegõ... iszony, rettegés, undor, intenzív zsigerig ható érzések... nem kapok levegõt, belemarkol a gerincembe, ívbe hajlít, pupillám elnyeli íriszemet, szinte a bõrömön keresztül is hallgatom a csendes surranásokat. Felém jön. Dögszag és az izgatottság verejtékének intenzív szaga. Ólmos zsibbadtság kúszik minden tagomba, sikítanék, de nem tudok! Csendesen zokogni kezdek, keserû könnyeim folynak és üvöltve rohannék, de nem tudok, nem bírok, tehetetlen, gyenge vagyok. Várok... valaki hátha, valaki, akárki... de teljes bizonyossággal tudom, nincs itt kettõnkön kívül senki...

...sötétség, teljes vaksötét, és ismét a süket csend. Inkább érzem, mint hallom, valaki, vagy valami nagyon halk neszezését. Borzalom kúszik szét bennem, minden idegvégzõdésemmel az Õ mozgását érzékelem... nagyon közel van! Jéghideg pókujjak kúsznak karomra és én nyüszítve kúsznék a sarokba, de hajamba markol... nem enged. Nem látok semmit, de érzek mindent, nem hiszem, hogy jobb így, talán, ha arcába nézhetnék, ha láthatnám, ha megnevezhetném arctalan támadómat, talán, ha... talán nem a legiszonytatóbb félelmemmel azonosítanám... talán. Szövet hasad, zipzár hangja, tüdõm összepréselõdik, forró undor kúszik ajkaim közé, hirtelen felriadok a jeges zsibbadtságból, lábaim, kezeim, fogaim használom... hasztalan. Kemény csattanás, ég az arcom, még egy és még sok, számolni sem tudom, elkábulok. Ujjak marnak húsomba, kemény test feszül rám, ismét zokogok, érzem könnyeim sós ízét, hallom idegenül csengõ hangom... kérlek, kérlek, ne, kééérlek... nyüszítem. Fájdalom, rettegés, borzalom, nyers meztelen érzések, durva ujjak, tépnek, marcangolnak, égetnek... fel-felcsukló zokogás...ez én vagyok?

...valahol a magasban, sötét éj alatt, nincs hold, nincsenek csillagok, lihegõ súlyos test présel hideg talajhoz, érzem magam mellett a peremet, alattunk feneketlen mélység. Csúszós érintések, öklendezést keltõ fémszag... véremtõl iszamós ujjak érintenek, fájdalmat szítanak, mindenhová bekúsznak, undorom és rettegésem egyre nõ, lassan elnyel. Már nem tudom ki vagyok, nem tudom hol vagyok, bénultan tûrök és hangtalanul zokogok. Halálosan félek! Undorodom Tõle és undorodom magamtól... Lealacsonyított, bemocskolt... erõm végsõ tartalékaival lökök rajta és már fordulok is... zuhanok... zuhannék, de valami megtart, ragacsos ujjak keresnek fogást csuklómon, de nem sokáig tarthatnak, egyre gyengülõ nedvesen csúszós fogás... most már zuhanok, még mindig félek, nagyon félek...






Azt hiszem, saját sikolyomra ébredek. Felülök, kapkodó légvételekkel, remegõ kezekkel fényt varázsolok. Most nem bírom elviselni a sötétséget. Szemem végigsiklik az ismeretlen szobán, lassan tudatosul; a szállodában vagyok. Egyedül. Arcom kezeim közé temetem... nedves. Döbbenten nézek fel, számon só íze... hangtalanul, rázkódó vállakkal zokogni kezdek. Nem tudom órák, vagy csak percek telnek el, lassan csitulnak az érzések, nehézkesen, fájó tagokkal elõveszem füzetem, tollat ragadok és írni kezdek.

Most már látom a szörnyeteget, de így sem jobb. Embernek látszó, de nem ember, nem lehet ember... korcsosult terméke az emberi fajnak, inkább állat, mint bármi más. A tekintete, az õrült láng a szemeiben... félek, halálosan rettegek.
Gyomrom meglódul, a fürdõbe rohanva keserû epét köhögök fel. Ijesztõ a látvány, ami a tükörben fogad... tág pupillájú, vörösre, dagadtra sírt szemek, halottsápadt arc, égetõ nyomokkal, könnyek nyomaival... nem az enyém, nem ismerõs... és mégis.

Gyûlöllek!
Gyûlöllek, mert bemocskoltál!
Gyûlöllek, mert bíztam benned!
Gyûlöllek, mert EZT tudtad tenni velem!
Gyûlöllek, mert majdnem tönkretettél!
Gyûlöllek, mert lealacsonyítottál a saját szintedre!
Gyûlöllek, mert miattad saját magamtól is undorodom!
Gyûlöllek, mert úgy érzem, nem érdemlem meg, hogy szeressenek!
Gyûlöllek, mert, ha nem két erõs kar védelmében alszom, bemászol az álmaimba is!
És gyûlöllek, mert nem hittem volna, hogy valaha is ilyen gyûlöletet tudok érezni valaki iránt.
De leginkább azért gyûlöllek, mert ennyire rettegek, mert összetörtél... mert megöltél bennem valamit... valami szépet, a bizalom csodáját.

Soha többé nem akarlak látni, tûnj el az életembõl és az álmaimból!




... Valaki? Senki? Egyedül... picire gömbölyödök... félek.


2006. október 20. hajnala

[kinslayer]

Az a helyzet, hogy meg vagyok döbbenve.
Még el fogom olvasni ezt, többször is, és akkor talán majd írok rá valami értelmesebbet, talán megpróbálom *kritikus szemmel* nézni, de most csak annyit, hogy félelmetesen jó lett. Az ember érzi a bõrén, érzi a testében, és engem spec. kiráz tõle a hideg. Már az is bátorság, hogy le tudtad írni. Tényleg meg vagyok lõve... Elsõ postként meg pláne nagyon üt... Respect...

*Off: Nézz körül a Basic rovatban, ha van kedved, be is mutatkozhatnál...Én spec. örülnék neki.*

[achris]

Ha jól veszem ki a szavaidból, ez veled VALÓBAN megtörtént, és állandóan újra álmodod. Jól értem, ugye?

...

Az az igazság, hogy... hogy nem tudok mit mondani. Irodalmilag gyakorlatilag hibátlan. Bárcsak azt mondhatnám, hogy vacak, és szétszedhetném neked, ahogy kérted, és segíthetnék. Tényleg, olyan szívesen segítenék.

Igazad van, néha egy ismeretlen sokat tud segíteni, én is szépen elmondhatom, mennyire nem értek egyet az erõszakkal, mennyire fel tud zaklatni és a többi. De nem hiszem, hogy ez vagy a sajnálatom segíteni tud neked, bármilyen dühítõ is már a gondolat is. Elvégre nem is ismerjük egymást, itt van köztünk 2 monitor és a világháló, gyakorlatilag semmit sme tudunk egymásról és én bármit mondok csak szó marad még akkor is, ha minden betûjét komolyan gondolom.

Beszélj a barátaiddal. Akár csak eggyel. Többet fog tudni segíteni, mint én.

Az a szörnyû a rémálmokban, hogy valóságként viselkednek. Egy idõben nagyon sok rémálmom volt, mondjuk úgy, hasonló - bár közel sem ilyen durva - témában, így nagyjából tudom mirõl beszélsz, pontosan ismerem azt a félelmet, amikor felébredsz és egyszerûen még mindig szorít és levegõt se kapsz és a többi. Nekem egy év, egy megbízható kedves, biztos családi háttér, új környezet és jó barátok kellettek ahhoz, hogy elmúljanak.

Esetleg gondoltál arra, hogy szakemberhez fordulj?

Igazából szerintem az a legfontosabb, hogy ne veszítsd el önmagad, miközben próbálod elfelejteni Õt.


Wááá. Itt koptatom a billentyûket és érzem, mekkora felesleges közhelyeket mondok... Jó nagy segítség lehetek...


Visszatérve az eredeti kérdésre: stílusában gyakorlatilag hibátlan. Szép írás lett.

[Lare]

Nos, a véleményem: teljesen kiforrott írás. Valódinak tartható történetet elmesélõ megdöbbentõ és adrenalin növelõ. Az olvasó legszívesebben összetépné azt aki ezt tette azzal a másikkal... nem is csodálkoznék rajta, ha kicsivel több is lennél, mit a bevallott korod. Tanult mély érzésû embert sejtet az írásod, aki ösztönlény, aki idõnként zsigerbõl száll szembe a társadalom elvárásaival, de ezt észre sem veszi talán.

A barátaid, ha igaziak, fognak tudni segíteni. Azzal beszélj, akirõl fel tudod tételezni, hogy ilyesmit átélhetett, vagy hasonlót... remélem érted. Esetleg írj pm-et és mondd el ismeretlenül még egyszer, de mindenképpen add ki magadból, mert megfojt.

[yuka]

Most, kicsit meg vagyok döbbenve. És tényleg nem is tudom mit kéne mondanom. Nem titkolom, nem ezt vártam, de bármennyire is hülyén hangzik, jólesett. Sosem fordult meg a fejemben, hogy ez az írás nem rossz. És most tényleg meg vagyok illetõdve.

Kinslayer: Köszönöm az invitálást, be fogok kukkantani és megpróbálok bemutatkozni. És nagyon köszönöm, hogy elolvastad és, hogy így éreztél az írásommal kapcsolatban. Ezek szerint valamennyire sikerült írásban is visszaadnom az érzéseket. Félelmetesen jó? Egyik döbbenetbõl a másikba esem.

Achris: Pedig bíztam benned, reméltem kicsit bele tudsz kötni; hogy nem tetted, sõt ilyet írtál: Irodalmilag, stílusában gyakorlatilag hibátlan, meg szép írás... nem tudom mit mondjak. Még mindig hülye dolognak érzem, hogy én ezeknek örülök. És, hogy válaszoljak is az elején feltett kérdésre: Igen, velem történt borzalom álom-kivetülése, amit jól-nem jól, de leírtam. A barátaim tudnak róla, tudnak a rémálmokról is, csak nem szembesültek még vele így. És nem is fognak. Szeretem Õket annyira, hogy ne akarjam azt látni, mennyire fáj nekik, ami velem történik és hát nehéz is, pokoli nehéz, ha látod a hatást. Mert ott nincs idõ még egyszer átnézni és átfogalmazni a válaszreakciót. És ez már teljesen off.

Lare: Kiforrott? Köszönöm. 33 éves vagyok, szeretnék kicsit kevesebb lenni, de több semmiképp. Ahogy jellemeztél, ismeretlenül, látatlanban... szóismétlek: köszönöm.
Összetépni? Az egyik barátom megtette, csúnyán összeverte és még most is rosszul érzem magam attól, hogy elégtételt éreztem és meg sem próbáltam leállítani.

Csak pár szó a végére: Egyszer valaki azt mondta, a rossz történéseket kiírja magából és ez segít. Megpróbáltam. Ez így nem igaz; ha leírod és ott villognak a betûid egy kockás papíron, vagy begépelve elrejted a vinyó egy távoli szegletébe... nem tettél semmit. Most, hogy közszemléztettem; most jobb. Tényleg jobb. És, ha csak az alkotás öröméért készült volna ez az írás, azt hiszem madarat lehetne fogatni velem, de, ha nem baj, bármennyire is bolond dolognak érzem, én így is örülök mindannak, amit Tõletek itt kaptam.

[achris]

Lehet, hogy jobb lett volna, ha te vered meg

Viccet félretéve... ezek szerint a hírem megelõz. Ha akarod, nagyon szívesen adok az írásodról egy részletes elemzést, de most valahogy úgy éreztem, hogy nem erre van szükség. Az a mû... - nem tudom másképp mondani - stilisztikailag rendben van. Nagyonis. A többi csak irodalom, ahogy vén alkesz barátunk, Paul Verlaine mondaná.

Úgy éreztem, hogy most inkább egyfajta spontán kedvességre van szükséged - és bejött! De ha akarod, megpróbálok egy részletes valamit írni.

[yuka]

Achris: Nem voltam, nem vagyok és soha nem is leszek író. Nincs szándékomban semmilyen történetet írni. Írói-véna híján, nem is tehetném, ez is csak úgy jött, mert szükségét éreztem, de kérhetném azt a szétcincálós elemzést? Ha nagyon szépen megkérlek, megteszed?

[achris]

Persze. Csak nem ígérem azonnal.

[yuka]

Kivárom. Teljesen hülye vagyok, hogy most mégsem rettegek? Nem értem magam sem. Pedig remélem rendesen szétszeded. És én ennek miért örülök? Ja, mert ezt kértem! ;D