A padlás (HP, Ron Weasley/Ginny Weasley)

[arctica]

Cím: A padlás
Szerzõ: Arctica
Fandom: HP
Korhatár: NC-17
Figyelmeztetés: PWP, incest van benne. Akit zavar a testvérek közötti szexuális kapcsolat, az kérem, ne olvassa el.
Szereplõk: Ron Weasley/Ginny Weasley
Leírás: Ginnyt büntetésbõl otthon hagyják, és padlást kell takarítania Ronnal.
Megjegyzés: Szeretem Ront. És szerettem volna valahogy levezetni a plusz energiáimat. Ezért leültem a gép elé, és összepötyögtem az alábbi történetet. Gépelés közben végig pirultam, és csak bõ két múlva mertem megint megnyitni.

[arctica]

Ez akkor is igazságtalanság! - dühöngött magában Ginny Weasley, miközben egy õsrégi takarót igyekezett kihúzni egy nagy halom lim-lom alól. - Igazán nem volt szép húzás anyáéktól, hogy nem vittek magukkal az Abszol útra. Pedig Fred és George most tartják a WVV fennállásának 10. évfordulóját! Ráadásul hatalmas bulit csapnak! Nekem bezzeg itthon kellett maradnom… és miért? Mert még túl kicsi vagyok!!!!! Grrrr, ez nem is igaz! 24 éves vagyok! Ráadásul pont Ronnal hagynak itthon! Mit kezdjek vele? Most sem szólt hozzám, legalább két órája! Könyörgöm, ilyen egy mulya férfit!!!!!!! Merlinre itt a vég! Már azon is felhúzom magam, hogy Ron nem szól hozzám!
Minden mondat után rántott egyet a takarón, de mivel az nem akart engedni ezért lehuppant a földre pihegni egyet.
Ron látta, hogy a lány rossz helyen ül, de ismerte a húgát. Ha most egy szót is szólna, leharapná a fejét. Így maradt a csendes pakolászás, és a lopott pillantások. Épp meg akarta jegyezni, hogy Ginny rossz helyen ül, mikor a lány dühösen belerúgott a takaróba, ezzel megindítva a tetõn lévõ dolgok zuhanását. Ron azonnal cselekedett

– Vigyázz! – kiáltott fel és a lány karját megragadva maga felé rántott õt.
Ginny épp tiltakozni akart, mikor egy hatalmas és nehéz bõrborítású doboz nagyot dörrenve földet ért ott, ahol egy pillanattal ezelõtt még a lány ült.
A felkavarodó portól mindkettejüknek tüsszögnie kellett és csak akkor döbbentek rá milyen pozícióban is fekszenek, mikor a por visszaülepedett.
Ginny hanyatt a földön feküdt, haja körbefogta arcát, két karját feje fölé emelte és nagyon szaporán lélegzett, mert Ron teljes testsúlyával rajta feküdt.
Csak néztek egymásra meredten. Ginny sosem gondolta, hogy Ronnak ilyen reflexei vannak. Hiszen egész nap a szobájában kuksol, és csak esténként megy el néha ’sétálni egyet’. Érezte, Ron izmait, és hogy a testébõl csak úgy árad a forróság. és, hogy a pálcája nyomja Ginny combját. De hiszen anyáék elvették a pálcáinkat! Akkor, mi lehet…… jutott a lány eszébe.
Mikor megpróbált felállni, a fiú jobb karja véletlenül végigsimított Ginny mellén, aki a meglepettségtõl sóhajtott egy nagyot és így megbizonyosodhatott afelõl, amit korábban is érzett. Valami meleg, és kemény nyomódott a combja belsõ felének.

[arctica]

Ron összes ügyessége sem volt elég, hogy leplezni tudja merevedését. Húga arcára nézve nem tudta elrejteni szégyenét, és fülig pirult, ezért gyorsan el is kapta onnan a tekintetét, és inkább Ginny nyakát kezdte bámulni, ahol egy szaporán lüktetõ éret követett a lány szívéig. Mikor meglátta a lány melleit még jobban elvörösödött, és a nadrágja is tovább szûkült. Épp menekülni próbált volna, mikor egy óvatos kezet érzett a fenekén. Teljesen lemerevedett. Kérdõn nézett a lány arcába, õ viszont csukott szemmel, édesen mosolyogva folytatta feneke simogatását.
– Ginny – próbált felháborodottan felkiáltani, de meglepetten vette észre, hogy hangja a legkevésbé sem felháborodott, inkább halk, és rekedt.
– Ssssss, – ne mondj semmit. – Engedd, hogy egy kicsit élvezzem. – válaszolt a lány. – Kérlek, Ron - a nevét szinte sírásba torzult arccal, suttogva mondta, és közben erõsen megmarkolta bátyja fenekét, és kényelmesen elhelyezkedett alatta.
Ron egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Ginny ujjai már nem csak a fenekét, hanem oldalát, mellkasát, és nyakát is simogatták. Úgy érezte, már nem bírja sokáig, és ….. ekkor Ginny suttogni kezdett. – Ron, csókolj meg…. Ron nagyot nyelve áldotta az összes mindenkit, és lehajolt, hogy megízleljen egy olyan gyümölcsöt, amit sosem lenne szabad.
A csók lágy volt, és szelíd. Ron épp csak hozzáérintette ajkait a lányéhoz, és kétségbeesetten kívánta bárcsak nyugton maradnának a lány ujjai, amik már a pólója alatt kalandoztak.
– Ginny, hagyd abba, kérlek.
A válasz csak egy durcás ’Nem’ volt, a lány továbbra is behunyt szemekkel élvezte a másik testét.
–Oh, Ron. olyan szép vagy!
– Ginny, hagyd… Legalább ne hazudj!
– Nem hazudok! – nyitotta tágra a szemeit. – Igenis szép vagy. Magas, izmos, és a magad módján igenis jóképû. A szemed, a hajad, a bõröd, a…. .a. szh áád… Ginny felsorolás közben mindent megérintett, amit csak említett. Az utolsó szónál azonban görcsös rángásokkal felhúzta magát bátyjához, átkarolta a nyakát, és a szájába suttogva kérte: – Csókolj! Még…….. és rátapadt az oly nagyon áhított szájra.
Ron ellenállása akkor tört meg végleg, mikor egyszerre ért hozzá a lány nyelve, és mellbimbója. Megadó sóhajjal vonta közelebb magához húgát. Vadul rátapadt ajkaira, és táncra hívta nyelvét. Ginny móhon kapott az alkalmon, és ugyanolyan hévvel csókolt vissza. Ron nem tudva parancsolni kezeinek elkezdte kihámozni a lányt a ruháiból.
Visszafektette a földre, és a fülétõl indulva végigcsókolta nyakát egészen az elsõ gombig. Itt megállt, és kérdõn nézett húgára. Ginny arcát pír borította és könyörögve nézett bátyjára, reszketõ kezekkel az elsõ gombhoz nyúlt és kigombolta, a másodikat is, és sorban az összeset, majd szorosan Ronhoz simult. A fiú érezte, ahogy a lány mellbimbói összeugranak, és apró pontokként égetik mellkasát a póló alatt.
Nagyot nyelve eltolta magától a lányt, és végig a szemébe nézve levette a pólóját - félt, hogy húga megijed majd tõle, hiszen annyira más, mint Ginny. Õ kemény, a lány, pedig puha, mindenhol. Kétségei abban a pillanatban elszálltak, mikor meglátta húga szemének elismerõ csillanását, ahogy az meztelen hasára nézett.
A padlást betöltötte kettejük hangos, szaggatott légzései. Az idõ összefolyt, és Ron nem érzett mást, csak végtelen boldogságot. Szinte egyszerre nyúltak egymásért. Ron felkapta Ginnyt és nagyanyjuk egyik régi foteljéhez sétált vele, ott leült, és a lányt az ölébe vonva tenyerébe fogta annak mellét. Ginny gyönyörû volt, egész valójával átélte a szeretkezést. Mindent elfogadott és mindent viszonozni akart, úgy tûnt semmi sem elég neki. Bár többször is átélte a gyönyört, Ronról sem feledkezett meg. Lemászott bátyja ölébõl, és gyorsan levette maradék ruháját. A végén Ron elé térdelt, és a legnagyobb figyelemmel bánt annak férfiasságával. Mikor Ron már nem bírta tovább, magához húzta a lányt, és hevesen megcsókolta.
– Akarlak – súgta a szájába.
Ginny válaszképp felemelkedett és magába vezette a fiút. Végig egymás tekintetét kutatva ismerkedtek a helyzettel. Szeretkezésük gyors volt, és a beteljesülés heves.
Hosszú idõbe telt, míg megnyugodtak, egyikük sem akart mozdulni, lágyan cirógatták a másik izzadt bõrét, és néha-néha megcsókolták egymást.


Vége

[arctica]

Elõször elszáll feltöltés közben a netem, aztán hajnalban veszem észre, hogy a javított változat második fele hiányzik...

Mindenkitõl elnézést kérek a netem nevében is!
Ja igen,és jó olvasást!

[Neji]

A pároson pislogtam párat, aztán belegondoltam h. milyen álszent egy nőszemély vagyok. Véletlen se akadok fenn egy Weasley ikres ficen, sőt a párosuk teljesen természetessé vált, de egy Ron Ginnyn igen. Ron nekem mindig is reménytelenül hetero volt Ginny pedig egy karakán, amolyan tipikus "bevállalós" csaj. Szal hiba egy szál se, és mégis furcsa nekem. Teljesen más szemmel néztek egymásra. Mért? Mitől? Egyszerre hogyan? Jó kis sikamlós téma. Bár a kérdéseimet nem elégítette ki maradéktalanul a fic, mégsem volt idegen ez az egymásnakesés^^. Ginny meg... a kis akaratos XD~ helyeske volt. "Nem" Meglesném ahogy toppant is hozzá, miközben a markába fogja Ront XD.

Amivel kötekednék picit. Ginny valamelyest ismerhette Ron testét, mert: 1. testvérek, 2. egy csapatban játszanak. Emellett nem mondanám Ronról h. szép, ill egy férfi nem szép. Ámulat, hízelgés, akármi is lehetett, de egy ennyire karakán csaj ezt mondaná a szexpartnerének, aki történetesen a bátyja? Élete végéig hallgathatná vissza cukkolásképp.

Summa summárum. Furi élmény volt, De pozitív. Kérünk még~~.

[arctica]

Neji: köszi a hozzászólást.
A kötekedésre pedig itt vannak a válaszok : az én elképzelésem szerint Ginny sosem érdeklõdött az õ 'mulya bátyja' iránt. Így meglephette, hogy Ron mégsem olyan nulla, mint amilyennek õ elképzelte. A szép szó, meg az én mániám....... majd figyelek, hogy kiírjam magam a történetekbõl. ^_^°

[brigichan]

Szörnyen erotikus, és forró. Épp ezért tetszik rögtön. Szeretem, ha valaki ilyen szépen le tudja írni egy nõ (és/vagy egy férfi) testének jeleit, változását, ha szexrõl van szó. Sokkal élvezetesebb, mint a nyers naturalizmus.

Elsõ észrevételem az lenne, hogy tagold léci. Régebben én is mindent így egybefolyatva írtam, de most, hónapokkal késõbb visszaolvasva jöttem rá, hogy nagyon nehéz így követni a sorokat. Megkönnyítenéd vele az olvasóid dolgát - és észrevennél pár hibát, ahol pl. már véget ér egy dialógus, de elfelejtettél beszúrni egy sortörést.
Ha gondolod, kigyûjthetem neked ezeket. Nem sok van.

Logikailag kicsit elgondolkodtató volt számomra, hogy egy 22 éves lányt hogyan lehet "szobafogságra" ítélni, de aztán rájöttem, hogy Mrs. Weasley amúgysem olyan lélek, aki szabadon engedné egy szem lányát, még e korban sem, szóval... Belefér.

Az viszont nekem már kicsit sántít, hogy lehet Ginny "csak" 22 éves, ha az ikrek boltja 10. évi fennállását ünnepli. Hisz... mikor alapították, Ginny volt 14 éves, negyedikes (mert az 5. kötet végén nyitják). So... itt van valami gubanc. De tényleg csak ennyi.

A "rossz helyen ül" kicsit zavarónak tûnt, hogy kétszer egymás után, ilyen közel található egymáshoz a szövegben, de mivel lényeges a történet elõremenetele szempontjából... talán még elfogadható.

A karakterek hûek könyvbéli valójukhoz, sõt, ritkán olvastam olyat, ami ennyire az lenne. Ginny makrancos jelleme kiváló, és Ron is... Úgy gondolom, Ront nehéz korrektül ábrázolni, mert annyira szerteágazó személyiség. Viszont a mondatok, amiket a szájába adsz, valahogy adnak nekem egy jókora adag rowlingos érzést, amiért külön hála. Nagyon sok író elrontja õt.

Összességében: szerintem ez egy remek kis írás lett, gratulálok.

És máskor ne legyél ilyen félénk.