Post by bes on Jun 2, 2006 9:23:40 GMT 1
Csak úgy...
Elvégre itt is elfér, nem?
Cím: Egy kicsi, fekete könyv
Elkövette: BesBacard
Fandom: Earl Cain (“Count Cain”, “Hakushaku Cain”, vagy ahogy tetszik) (manga) XO meglepi (legalábbis nekem)
Szereplõk: Cain és Merryweather (Nincs Riff. Ha lenne Riff, akkor a következõ bekezdésben nem lenne min ujjonganom.)
Mûfaj: Ujjongás: genfic!!!!!!, vagyis nem slash, hanem egy crossover drabble-szerû-izé!!!
Tartalom: Cain egy régi könyvet olvasgat (Jó eseménydúsnak tûnik, mi?)
Terjedelem: címmel együtt pont 300 szó
Megjegyzés:
- Egyszercsak fejbekólintott az ötlet. Büszke vagyok! Tetszik! (Most még.)
- Fene se gondolta volna, hogy egyszer mangához fogok ficet írni!
Kötelezõ tiszteletkör: Nem én találtam ki õket, és nem lesz ebbõl az égvilágon semmilyen anyagi hasznom
És a mangához (legalábbis a nagy részéhez) el lehet jutni ezeken a linkeken át:
bacard.livejournal.com/41947.html?nc=2
bacard.livejournal.com/37292.html?nc=5
Esteledik. A kandallóban csalókán-idillien pattog a tûz, míg odakint szédülten tombol a szél: ágakat csapkod, és keresztülordít a kéményen. Cain gróf, a kastély fiatal ura, a kandalló melletti karosszékben ül egy kézírásos könyvecskét lapozgatva, elmerülve a titokzatos ábrákban, a furcsa, összefüggéstelen betû- és számhalmazokban. Akkor riad fel, amikor egy puha kéz érinti a vállát, és egy kislány öleli át.
Csak egy pillanatra mosolyodik el:
- Merryweather! – majd elkomorodva igyekszik gyorsan eltüntetni a könyvet köntöse zsebében, de a kislány gyorsabb, utcákon felszedett, szemmel szinte követhetetlen mozdulattal halássza el bátyja kezébõl, és aranyfürtös kobakját szinte a lapok közé fúrja, úgy igyekszik kisilabizálni a rejtélyes oldalak titkait.
- Nem értem – jelenti ki gondterhelt képpel pár perc múltán.
- Én sem – feleli neki Cain – Múlt héten vettem egy antikváriumban, és van egy olyan érzésem, hogy fontos lehet… De én sem értem. Úgy gondolom…
- Fontos? – vág a szavába Merryweather – Hogyhogy fontos? - A gróf egy sóhajjal az ölébe ülteti, majd magyarázni kezd:
- Látod ezeket a színes ábrákat? Szerintem ezek képletek, és vegyi összetételek rajzos ábrázolásai. De ezek az elnevezések olyan furcsák és érthetetlenek, és a legtöbb alapanyag neve ismeretlen számomra. A könyv egy része mintha latinul lenne… De hogy a többi!?
- Szerinted mérgek? – kérdez közbe újra a kislány.
- Talán – von vállat a bátyja – igazából orvosságok is lehetnek…
- De szerinted mérgek – szól közbe újra Merryweather; ez nem kérdés, Cain kénytelen beismerni:
- Igen – A kislány mintha most az egyszer túl fáradt lenne a veszekedéshez. Kicsusszan bátyja ölébõl:
- Szerintem már így is túl sok mérget ismersz. Nincs szükségünk újabbakra. Jóéjszakát! – majd elsiet a szobája felé. Cain pár pillanatig tûnõdik még, majd egy nagy sóhajjal leteszi a könyvet, és elindul, hogy kibékítse.
A narancssárgás lámpafényben valahogy zöldesen derengve csillognak a gravírozott ezüstbetûk a félretett könyv fekete borítóján: Slytherin.
Elvégre itt is elfér, nem?
Cím: Egy kicsi, fekete könyv
Elkövette: BesBacard
Fandom: Earl Cain (“Count Cain”, “Hakushaku Cain”, vagy ahogy tetszik) (manga) XO meglepi (legalábbis nekem)
Szereplõk: Cain és Merryweather (Nincs Riff. Ha lenne Riff, akkor a következõ bekezdésben nem lenne min ujjonganom.)
Mûfaj: Ujjongás: genfic!!!!!!, vagyis nem slash, hanem egy crossover drabble-szerû-izé!!!
Tartalom: Cain egy régi könyvet olvasgat (Jó eseménydúsnak tûnik, mi?)
Terjedelem: címmel együtt pont 300 szó
Megjegyzés:
- Egyszercsak fejbekólintott az ötlet. Büszke vagyok! Tetszik! (Most még.)
- Fene se gondolta volna, hogy egyszer mangához fogok ficet írni!
Kötelezõ tiszteletkör: Nem én találtam ki õket, és nem lesz ebbõl az égvilágon semmilyen anyagi hasznom
És a mangához (legalábbis a nagy részéhez) el lehet jutni ezeken a linkeken át:
bacard.livejournal.com/41947.html?nc=2
bacard.livejournal.com/37292.html?nc=5
Egy kicsi, fekete könyv
Esteledik. A kandallóban csalókán-idillien pattog a tûz, míg odakint szédülten tombol a szél: ágakat csapkod, és keresztülordít a kéményen. Cain gróf, a kastély fiatal ura, a kandalló melletti karosszékben ül egy kézírásos könyvecskét lapozgatva, elmerülve a titokzatos ábrákban, a furcsa, összefüggéstelen betû- és számhalmazokban. Akkor riad fel, amikor egy puha kéz érinti a vállát, és egy kislány öleli át.
Csak egy pillanatra mosolyodik el:
- Merryweather! – majd elkomorodva igyekszik gyorsan eltüntetni a könyvet köntöse zsebében, de a kislány gyorsabb, utcákon felszedett, szemmel szinte követhetetlen mozdulattal halássza el bátyja kezébõl, és aranyfürtös kobakját szinte a lapok közé fúrja, úgy igyekszik kisilabizálni a rejtélyes oldalak titkait.
- Nem értem – jelenti ki gondterhelt képpel pár perc múltán.
- Én sem – feleli neki Cain – Múlt héten vettem egy antikváriumban, és van egy olyan érzésem, hogy fontos lehet… De én sem értem. Úgy gondolom…
- Fontos? – vág a szavába Merryweather – Hogyhogy fontos? - A gróf egy sóhajjal az ölébe ülteti, majd magyarázni kezd:
- Látod ezeket a színes ábrákat? Szerintem ezek képletek, és vegyi összetételek rajzos ábrázolásai. De ezek az elnevezések olyan furcsák és érthetetlenek, és a legtöbb alapanyag neve ismeretlen számomra. A könyv egy része mintha latinul lenne… De hogy a többi!?
- Szerinted mérgek? – kérdez közbe újra a kislány.
- Talán – von vállat a bátyja – igazából orvosságok is lehetnek…
- De szerinted mérgek – szól közbe újra Merryweather; ez nem kérdés, Cain kénytelen beismerni:
- Igen – A kislány mintha most az egyszer túl fáradt lenne a veszekedéshez. Kicsusszan bátyja ölébõl:
- Szerintem már így is túl sok mérget ismersz. Nincs szükségünk újabbakra. Jóéjszakát! – majd elsiet a szobája felé. Cain pár pillanatig tûnõdik még, majd egy nagy sóhajjal leteszi a könyvet, és elindul, hogy kibékítse.
A narancssárgás lámpafényben valahogy zöldesen derengve csillognak a gravírozott ezüstbetûk a félretett könyv fekete borítóján: Slytherin.
Vége
*felfelé mutató hüvelykujj*