Post by xwoman on May 2, 2006 23:38:17 GMT 1
Írta: Xwoman
Lektorálta: Rea. Ismét köszönet neki érte!
Elérhetőség: xwoman@ultrawap.com vagy a honlapom címe xwoman.fw.hu
Korhatár: Nincs
Jogok: J. K. Rowling, Timmy Tailor és az én tulajdonomban vannak
Megjegyzés: Timmy írt a karácsonyi pályázatomra egy nagyon szép novellát, és ezt kapja nyereményül.
Megjegyzés2: Kathlene Timmy Tailor karaktere, róla bővebben olvashattok az írónő Angela Shan című művében.
Megjegyzés3: Nos, mint a cím is mutatja, ez egy egyszerű Tekergős írás... Tudom, irodalmilag nem valami nagy szám, de talán egy olvasást megér, és esetleg még tetszeni is fog néhány embernek...^^ A kritikákat várom!
Nagyon sok szeretettel Timmynek!
Csíny letudva!
A hatalmas kastélyt aranyfénybe vonta a kora nyári forró napsütés. A diákok nagy része kihasználta ezt a jó időt, és a parkban sétálgattak, vagy a tóparton ücsörögtek. Mivel a tanév vége előtti utolsó két napban a bizonyítványokat is megkapták, már tanulniuk sem kellett.
A gyengélkedőn ücsörgő négy fiút azonban ez a legkevésbé sem tudta jókedvre deríteni.
- Ez nem lehet igaz! – morogta már sokadszorra James, aki az egyik ágyban ülve volt kénytelen eltűrni az arcát borító vastag kenőcsréteget. Az alapos „vakolat” sem tudta azonban teljesen eltakarni a fiú bőrét ellepő kiütéseket.
- Az a kis nyomorult! – kontrázott Sirius – De úgy éljek, megbánja azt is, hogy a világra jött!
- Inkább hagyjátok! Már csak két napunk van hátra az iskolából, nem kellene bajba keverednünk! – próbálta őket csillapítani Remus.
- Ezt te megtorlás nélkül hagynád? – háborodott fel James – Látod mit tett velem Pipogyusz! Pedig most nem is csináltam vele semmit... Kivételesen.
- Úgy van! – bólogatott hevesen Peter.
- De mit lehetne tenni? – gondolkodott hangosan Sirius.
- Sajnos én az indulásig semmit... – szontyolodott el James – Madam Pomfrey nem fog elengedni az indulás reggeléig!
- Csak bízd rám Ágas barátom! – vigyorodott el Sirius, kényelmesen hátradőlve a székében, miközben szórakozottan malmozott ujjaival.
De rögtön el is hallgatott, amikor meglátta, hogy nyílik az ajtó.
- Ja, csak te vagy? – sóhajtott megnyugodva a fiú, amikor meglátta a belépőt.
- Na szép! Hallottam, hogy James a gyengélkedőre került, jövök meglátogatni lóhalálában, erre így fogadtok! – nyafogott tettetett sértődöttséggel Kathlene, és leült az egyik székre – De halljam, mi történt?
- Pipogyusz hátba támadott a folyosón, amikor éppen Lilyvel az utolsó roxforti randinkat beszéltük meg... De ehelyett a gyengélkedőn kell maradjak. Ráadásul egy tanár sem volt a közelünkben, így büntetés nélkül megúszta a kis... – itt elhallgatott, de látszott rajta, hogy legszívesebben mindennek lehordaná a mardekáros fiút.
- Ezt tényleg nem hagyhatjátok szó nélkül – bólintott a lány nagy komolyan.
- Kathlene, ugye nem akarsz belemenni még egy hülyeségbe? – vonta fel a szemöldökét Remus – Legyetek észnél, pont az utolsó napon keveredjünk bajba?
- Nyugi Holdsáp! Nem fog kiderülni, hogy mi voltunk a dolog hátterében! Különben is: Ágast sem lenne jó befeketíteni Lily előtt... Tudjátok, hogy nem szereti, ha Pipogyuszt bántjuk – mondta titokzatos mosollyal Sirius.
- Csak nem? Nekem nagyon úgy hangzik, hogy már kész terved van... – pislogott ártatlan tekintettel a lány. - Beavatnál minket is?
- Természetesen! Nos, ugye most elvileg senkinek semmi dolga nincs, igaz? – kezdte fojtott hangon a fiú, majd miután látta a többiek egyetértő bólogatását, folytatta – És ilyenkor nem sokan járnak a könyvtárba, igaz?
- Nem szedsz rá semmire, Sirius! – mondta felháborodva Remus.
- Nem rád gondoltam... Nem csak te vagy az egyetlen könyvmoly az iskolában... Más is szokott ilyenkor a könyvtárba járni... – vigyorodott el gonoszan Sirius.
- Pipogyusz? – csillant fel James szeme.
- Pontosan... Nos, itt jön a képbe Kathlene...
- Én? – csodálkozott el a lány.
- Bizony! Pipogyusz szemmel láthatóan beléd van zúgva – mondta látványosan gesztikulálva a fiú.
- Neee! – fintorodott el a lány – Ne hidd, hogy bármit is csinálni fogok vele!
- Csak beszélgetned kell vele... Olyan fél óra hosszat – nézett rá esdeklő kiskutyatekintettel Sirius.
- Azon kívül? – vonta fel a szemöldökét gyanakodva a lány.
- Azon kívül semmi... Ha James kölcsönadja a láthatatlanná tévő köpenyét... – nézett kérdőn barátjára, aki természetesen gondolkodás nélkül rábólintott a dologra – Én beosonok a Mardekár klubhelyiségébe, és a többit bízzátok rám.
- Sirius, azonnal mondd el, mire készülsz! – szólt rá szigorúan Remus, akinek szemmel láthatóan nem nyerte el a tetszését az ötlet.
- Nem, nem. Nem fogom elrontani a meglepetést. De higgyétek el, tetszeni fog! Pipogyusz elnyeri a büntetését, és mi is megússzuk minden retorzió nélkül...
- De csak fél óráig vagyok hajlandó Pitonnal beszélgetni! – kötötte ki a lány.
- Több időre nem is lesz szükségem. Csak ügyesen! – vigyorodott el Sirius.
- És mi addig mit csinálunk? – kotyogott közbe Peter.
- James gyógyul, Remus szurkol, te meg inkább semmit, mert úgyis elrontanád!
***
Másnap ebéd után Kathlene idegesen sétált fel-alá a könyvtár előtti lépcsőfordulóban. Nem akarta túl feltűnően figyelni a folyosót, de igencsak izgult.
Tudta, hogy nem kell Pitonnal kikezdenie, mégis kellemetlenül érezte magát. Azzal tisztában volt, hogy Piton megérdemli a büntetést, mások érzéseivel játszani mégsem szeretett.
Néhány perc múlva viszont el kellett felejtse aggályait, hiszen megjelent a célszemély.
Piton görnyedten cipelt néhány nehéz könyvet, zsíros fekete haja alól csak az orra látszott ki.
Kathlene mintha nem is figyelne, "véletlenül" beleszaladt a fiúba úgy, hogy az elejtett mindent ami a kezében volt.
- Nem tudsz vigyázni? - sziszegte Piton felháborodva.
- Jaj, ne haragudj! - mondta a lány kedvesen, és lehajolt, hogy segítsen neki.
- Mire készülsz? - kérdezte gyanakodva a fiú.
- Tessék? - pislogott ártatlanul Kathlene - Csak segítek felszedni a könyveket. Talán ez is baj?
Dobogó szívvel figyelte a fiú reakcióit, és őszintén remélte, hogy beválik a csel. Piton néhány pillanatig gyanakodva méregette, majd morgott valamit feleletként.
- Tényleg ne haragudj, figyelmetlen voltam!
- Tudom, hogy a drágalátos barátaid küldtek rám - mondta ingerülten a fiú.
- Dehogy! Csak... Idejöttem a könyvtárba, mert meg akartam nézni néhány dolgot a hipogriffek tartásával kapcsolatban. Nem figyeltem a lábam elé, ezért mentem neked - hadarta gyorsan - Figyelj, lehet, hogy nem bírjuk egymást, de nem kellene utolsó nap is piszkálnunk egymást... Hiszen lehet, hogy többet nem is találkozunk. Nem lenne jobb békességben elbúcsúzni?
- Nos... - gondolkodott el a fiú, majd rávágta - Nem!
Azzal egy határozott mozdulattal kivette a könyveit Kathlene kezéből, és elindult a könyvespolcok felé. A lány sóhajtott egyet, és remélte, hogy még körülbelül huszonöt percig ott is fog maradni a fiú.
Ezalatt Sirius már a Mardekár klubhelyiségébe osont a láthatatlanná tévő köpenynek hála teljesen észrevétlenül. Szerencsére, így ebéd után csak nagyon kevesen mentek vissza ide, és azok is többnyire pihentek.
A fiú hamar megtalálta a végzősök hálótermét, ami viszont teljesen üres volt.
Talán célszerűbb megoldás lett volna, ha ebédnél hajtja végre az akciót, de ha nem vesz részt az étkezésen, oda az alibije!
Körülnézett a szobában, és megpróbálta biztosra megállapítani, hogy melyik Piton ágya.
Rövid keresgélés után elégedetten elvigyorodott: meglátott egy PP monogrammal ellátott könyvet az egyik éjjeliszekrényen "Minden, amit a feketemágiáról tudni kell" címen. Kezébe vette, és megállapította, hogy teljesen új, a lapok meg sem törtek a szakadt könyvjelzővel megjelölt rész után.
Sirius elégedetten elvigyorodott, kivett a zsebéből egy kicsike tárgyat, és a könyvjelzőre tapasztotta.
Ahogy összecsukta a vaskos és nehéz kötetet, nem is látszott, hogy bárki hozzányúlt volna...
***
- Na, mi történt? - ugrott fel Peter az ágyról, ahogy Sirius visszaérkezett a gyengélkedőre.
- Sikerült - vigyorodott el elégedetten a fiú - Minden tökéletesen ment!
- Most már végre elárulod, mit műveltél? - kérdezte rosszallóan Remus.
- Nem! Csak gyertek vacsorázni, majd meglátjátok - mondta fölényesen a fiú, és végigheveredett az ágyon. A továbbiakban egy szót sem volt hajlandó elárulni.
Viszont az esti étkezés alatt nem történt semmi - azon kívül, hogy Kathlene elmesélte a könyvtárban történteket. De Pitonon nem látszott semmi.
- Biztos, hogy jól csináltál mindent? - kérdezte Peter óvatosan.
- Féregfark, hogy kérdezhetsz ilyet? Természetesen igen. Lehet, hogy még nem... Áh, majd úgyis kiderül, ha sikerült a csel!
És Sirius újabb titkolózásba burkolózott.
***
Reggel már minden diák összepakolta az összes holmiját, és menetkészen fogyasztották a reggelit.
Miután James végre elszabadult a gyengélkedőről, barátját elsőként az esti tréfa eredményéről faggatta.
- Ezért adtam oda a köpenyt? - háborgott, amikor ő is kitérő választ kapott Siriustól.
- Majd nézd meg Piton arcát! - felelte barátja titokzatosan.
De aznap reggel Pipogyusz arcán csak a James-nek küldött gúnyos vigyor virított...
***
A Roxfort Expressz vígan zakatolt a síneken. A diákok boldogan várták, hogy végre kipihenhessék a nehéz tanév fáradalmait, és szórakozhassanak egy kicsit.
Ebbe az örömbe a végzősök esetében egy kis szomorúság is vegyült: hiszen előfordulhat, hogy sok osztálytársukat most látják utoljára...
Az egyik kupéban ücsörgő hat embernek is ilyen gondolatok jártak az eszében.
Lily és Kathlene elmélyülten beszélgettek mindenféle lányos dolgokról, a fiúk pedig néztek maguk elé.
Nem elég, hogy a boldog Tekergős éveknek vége, még Pipogyusz is győztesen, egy megtorlatlan gaztettel hagyja el az iskolát.
Sirius az egész utazás alatt azon töprengett, hogy mit ronthatott el. Hiszen biztosra vette, hogy a könyv Piton tulajdona. Más PP monogramú ember nincs is a hetedik évfolyamban! És az is kizárt, hogy rossz számot írtak az ajtóra!
De ha Piton nem is olvassa a könyvet? Az nem lehet! Hiszen ki volt készítve az éjjeliszekrényre, megjelölve.
Vagy nem is fejezetenkénti sorrendben olvassa? De a lapok csak a könyvjelző előtt voltak megtörve!
Akárhogy törte a fejét, sehogy nem jött rá, hol csúszhatott a dologba egy kis baki.
Hiszen ha valaki más nyitotta volna ki a könyvet, azt észrevette volna...
- Már mindjárt megérkezünk! - állapította meg Lily, és rövid nyújtózkodás után elkezdte összeszedni a csomagjait. Épp egy bőröndöt akart levenni a fenti csomagtartóról, amikor hatalmas robaj rázta meg a szerelvényt.
A lány úgy megijedt, hogy szegény Kathlene ölébe ejtette a nehéz poggyászt.
- Mi történt? - nyögte Lily falfehéren.
- Talán valaki nem rendeltetésszerűen használt egy füstbombát - mondta Sirius ártatlan arccal, majd a barátaihoz fordult, és cinkos kacsintással suttogta: Csíny letudva!
Lektorálta: Rea. Ismét köszönet neki érte!
Elérhetőség: xwoman@ultrawap.com vagy a honlapom címe xwoman.fw.hu
Korhatár: Nincs
Jogok: J. K. Rowling, Timmy Tailor és az én tulajdonomban vannak
Megjegyzés: Timmy írt a karácsonyi pályázatomra egy nagyon szép novellát, és ezt kapja nyereményül.
Megjegyzés2: Kathlene Timmy Tailor karaktere, róla bővebben olvashattok az írónő Angela Shan című művében.
Megjegyzés3: Nos, mint a cím is mutatja, ez egy egyszerű Tekergős írás... Tudom, irodalmilag nem valami nagy szám, de talán egy olvasást megér, és esetleg még tetszeni is fog néhány embernek...^^ A kritikákat várom!
Nagyon sok szeretettel Timmynek!
Csíny letudva!
A hatalmas kastélyt aranyfénybe vonta a kora nyári forró napsütés. A diákok nagy része kihasználta ezt a jó időt, és a parkban sétálgattak, vagy a tóparton ücsörögtek. Mivel a tanév vége előtti utolsó két napban a bizonyítványokat is megkapták, már tanulniuk sem kellett.
A gyengélkedőn ücsörgő négy fiút azonban ez a legkevésbé sem tudta jókedvre deríteni.
- Ez nem lehet igaz! – morogta már sokadszorra James, aki az egyik ágyban ülve volt kénytelen eltűrni az arcát borító vastag kenőcsréteget. Az alapos „vakolat” sem tudta azonban teljesen eltakarni a fiú bőrét ellepő kiütéseket.
- Az a kis nyomorult! – kontrázott Sirius – De úgy éljek, megbánja azt is, hogy a világra jött!
- Inkább hagyjátok! Már csak két napunk van hátra az iskolából, nem kellene bajba keverednünk! – próbálta őket csillapítani Remus.
- Ezt te megtorlás nélkül hagynád? – háborodott fel James – Látod mit tett velem Pipogyusz! Pedig most nem is csináltam vele semmit... Kivételesen.
- Úgy van! – bólogatott hevesen Peter.
- De mit lehetne tenni? – gondolkodott hangosan Sirius.
- Sajnos én az indulásig semmit... – szontyolodott el James – Madam Pomfrey nem fog elengedni az indulás reggeléig!
- Csak bízd rám Ágas barátom! – vigyorodott el Sirius, kényelmesen hátradőlve a székében, miközben szórakozottan malmozott ujjaival.
De rögtön el is hallgatott, amikor meglátta, hogy nyílik az ajtó.
- Ja, csak te vagy? – sóhajtott megnyugodva a fiú, amikor meglátta a belépőt.
- Na szép! Hallottam, hogy James a gyengélkedőre került, jövök meglátogatni lóhalálában, erre így fogadtok! – nyafogott tettetett sértődöttséggel Kathlene, és leült az egyik székre – De halljam, mi történt?
- Pipogyusz hátba támadott a folyosón, amikor éppen Lilyvel az utolsó roxforti randinkat beszéltük meg... De ehelyett a gyengélkedőn kell maradjak. Ráadásul egy tanár sem volt a közelünkben, így büntetés nélkül megúszta a kis... – itt elhallgatott, de látszott rajta, hogy legszívesebben mindennek lehordaná a mardekáros fiút.
- Ezt tényleg nem hagyhatjátok szó nélkül – bólintott a lány nagy komolyan.
- Kathlene, ugye nem akarsz belemenni még egy hülyeségbe? – vonta fel a szemöldökét Remus – Legyetek észnél, pont az utolsó napon keveredjünk bajba?
- Nyugi Holdsáp! Nem fog kiderülni, hogy mi voltunk a dolog hátterében! Különben is: Ágast sem lenne jó befeketíteni Lily előtt... Tudjátok, hogy nem szereti, ha Pipogyuszt bántjuk – mondta titokzatos mosollyal Sirius.
- Csak nem? Nekem nagyon úgy hangzik, hogy már kész terved van... – pislogott ártatlan tekintettel a lány. - Beavatnál minket is?
- Természetesen! Nos, ugye most elvileg senkinek semmi dolga nincs, igaz? – kezdte fojtott hangon a fiú, majd miután látta a többiek egyetértő bólogatását, folytatta – És ilyenkor nem sokan járnak a könyvtárba, igaz?
- Nem szedsz rá semmire, Sirius! – mondta felháborodva Remus.
- Nem rád gondoltam... Nem csak te vagy az egyetlen könyvmoly az iskolában... Más is szokott ilyenkor a könyvtárba járni... – vigyorodott el gonoszan Sirius.
- Pipogyusz? – csillant fel James szeme.
- Pontosan... Nos, itt jön a képbe Kathlene...
- Én? – csodálkozott el a lány.
- Bizony! Pipogyusz szemmel láthatóan beléd van zúgva – mondta látványosan gesztikulálva a fiú.
- Neee! – fintorodott el a lány – Ne hidd, hogy bármit is csinálni fogok vele!
- Csak beszélgetned kell vele... Olyan fél óra hosszat – nézett rá esdeklő kiskutyatekintettel Sirius.
- Azon kívül? – vonta fel a szemöldökét gyanakodva a lány.
- Azon kívül semmi... Ha James kölcsönadja a láthatatlanná tévő köpenyét... – nézett kérdőn barátjára, aki természetesen gondolkodás nélkül rábólintott a dologra – Én beosonok a Mardekár klubhelyiségébe, és a többit bízzátok rám.
- Sirius, azonnal mondd el, mire készülsz! – szólt rá szigorúan Remus, akinek szemmel láthatóan nem nyerte el a tetszését az ötlet.
- Nem, nem. Nem fogom elrontani a meglepetést. De higgyétek el, tetszeni fog! Pipogyusz elnyeri a büntetését, és mi is megússzuk minden retorzió nélkül...
- De csak fél óráig vagyok hajlandó Pitonnal beszélgetni! – kötötte ki a lány.
- Több időre nem is lesz szükségem. Csak ügyesen! – vigyorodott el Sirius.
- És mi addig mit csinálunk? – kotyogott közbe Peter.
- James gyógyul, Remus szurkol, te meg inkább semmit, mert úgyis elrontanád!
***
Másnap ebéd után Kathlene idegesen sétált fel-alá a könyvtár előtti lépcsőfordulóban. Nem akarta túl feltűnően figyelni a folyosót, de igencsak izgult.
Tudta, hogy nem kell Pitonnal kikezdenie, mégis kellemetlenül érezte magát. Azzal tisztában volt, hogy Piton megérdemli a büntetést, mások érzéseivel játszani mégsem szeretett.
Néhány perc múlva viszont el kellett felejtse aggályait, hiszen megjelent a célszemély.
Piton görnyedten cipelt néhány nehéz könyvet, zsíros fekete haja alól csak az orra látszott ki.
Kathlene mintha nem is figyelne, "véletlenül" beleszaladt a fiúba úgy, hogy az elejtett mindent ami a kezében volt.
- Nem tudsz vigyázni? - sziszegte Piton felháborodva.
- Jaj, ne haragudj! - mondta a lány kedvesen, és lehajolt, hogy segítsen neki.
- Mire készülsz? - kérdezte gyanakodva a fiú.
- Tessék? - pislogott ártatlanul Kathlene - Csak segítek felszedni a könyveket. Talán ez is baj?
Dobogó szívvel figyelte a fiú reakcióit, és őszintén remélte, hogy beválik a csel. Piton néhány pillanatig gyanakodva méregette, majd morgott valamit feleletként.
- Tényleg ne haragudj, figyelmetlen voltam!
- Tudom, hogy a drágalátos barátaid küldtek rám - mondta ingerülten a fiú.
- Dehogy! Csak... Idejöttem a könyvtárba, mert meg akartam nézni néhány dolgot a hipogriffek tartásával kapcsolatban. Nem figyeltem a lábam elé, ezért mentem neked - hadarta gyorsan - Figyelj, lehet, hogy nem bírjuk egymást, de nem kellene utolsó nap is piszkálnunk egymást... Hiszen lehet, hogy többet nem is találkozunk. Nem lenne jobb békességben elbúcsúzni?
- Nos... - gondolkodott el a fiú, majd rávágta - Nem!
Azzal egy határozott mozdulattal kivette a könyveit Kathlene kezéből, és elindult a könyvespolcok felé. A lány sóhajtott egyet, és remélte, hogy még körülbelül huszonöt percig ott is fog maradni a fiú.
Ezalatt Sirius már a Mardekár klubhelyiségébe osont a láthatatlanná tévő köpenynek hála teljesen észrevétlenül. Szerencsére, így ebéd után csak nagyon kevesen mentek vissza ide, és azok is többnyire pihentek.
A fiú hamar megtalálta a végzősök hálótermét, ami viszont teljesen üres volt.
Talán célszerűbb megoldás lett volna, ha ebédnél hajtja végre az akciót, de ha nem vesz részt az étkezésen, oda az alibije!
Körülnézett a szobában, és megpróbálta biztosra megállapítani, hogy melyik Piton ágya.
Rövid keresgélés után elégedetten elvigyorodott: meglátott egy PP monogrammal ellátott könyvet az egyik éjjeliszekrényen "Minden, amit a feketemágiáról tudni kell" címen. Kezébe vette, és megállapította, hogy teljesen új, a lapok meg sem törtek a szakadt könyvjelzővel megjelölt rész után.
Sirius elégedetten elvigyorodott, kivett a zsebéből egy kicsike tárgyat, és a könyvjelzőre tapasztotta.
Ahogy összecsukta a vaskos és nehéz kötetet, nem is látszott, hogy bárki hozzányúlt volna...
***
- Na, mi történt? - ugrott fel Peter az ágyról, ahogy Sirius visszaérkezett a gyengélkedőre.
- Sikerült - vigyorodott el elégedetten a fiú - Minden tökéletesen ment!
- Most már végre elárulod, mit műveltél? - kérdezte rosszallóan Remus.
- Nem! Csak gyertek vacsorázni, majd meglátjátok - mondta fölényesen a fiú, és végigheveredett az ágyon. A továbbiakban egy szót sem volt hajlandó elárulni.
Viszont az esti étkezés alatt nem történt semmi - azon kívül, hogy Kathlene elmesélte a könyvtárban történteket. De Pitonon nem látszott semmi.
- Biztos, hogy jól csináltál mindent? - kérdezte Peter óvatosan.
- Féregfark, hogy kérdezhetsz ilyet? Természetesen igen. Lehet, hogy még nem... Áh, majd úgyis kiderül, ha sikerült a csel!
És Sirius újabb titkolózásba burkolózott.
***
Reggel már minden diák összepakolta az összes holmiját, és menetkészen fogyasztották a reggelit.
Miután James végre elszabadult a gyengélkedőről, barátját elsőként az esti tréfa eredményéről faggatta.
- Ezért adtam oda a köpenyt? - háborgott, amikor ő is kitérő választ kapott Siriustól.
- Majd nézd meg Piton arcát! - felelte barátja titokzatosan.
De aznap reggel Pipogyusz arcán csak a James-nek küldött gúnyos vigyor virított...
***
A Roxfort Expressz vígan zakatolt a síneken. A diákok boldogan várták, hogy végre kipihenhessék a nehéz tanév fáradalmait, és szórakozhassanak egy kicsit.
Ebbe az örömbe a végzősök esetében egy kis szomorúság is vegyült: hiszen előfordulhat, hogy sok osztálytársukat most látják utoljára...
Az egyik kupéban ücsörgő hat embernek is ilyen gondolatok jártak az eszében.
Lily és Kathlene elmélyülten beszélgettek mindenféle lányos dolgokról, a fiúk pedig néztek maguk elé.
Nem elég, hogy a boldog Tekergős éveknek vége, még Pipogyusz is győztesen, egy megtorlatlan gaztettel hagyja el az iskolát.
Sirius az egész utazás alatt azon töprengett, hogy mit ronthatott el. Hiszen biztosra vette, hogy a könyv Piton tulajdona. Más PP monogramú ember nincs is a hetedik évfolyamban! És az is kizárt, hogy rossz számot írtak az ajtóra!
De ha Piton nem is olvassa a könyvet? Az nem lehet! Hiszen ki volt készítve az éjjeliszekrényre, megjelölve.
Vagy nem is fejezetenkénti sorrendben olvassa? De a lapok csak a könyvjelző előtt voltak megtörve!
Akárhogy törte a fejét, sehogy nem jött rá, hol csúszhatott a dologba egy kis baki.
Hiszen ha valaki más nyitotta volna ki a könyvet, azt észrevette volna...
- Már mindjárt megérkezünk! - állapította meg Lily, és rövid nyújtózkodás után elkezdte összeszedni a csomagjait. Épp egy bőröndöt akart levenni a fenti csomagtartóról, amikor hatalmas robaj rázta meg a szerelvényt.
A lány úgy megijedt, hogy szegény Kathlene ölébe ejtette a nehéz poggyászt.
- Mi történt? - nyögte Lily falfehéren.
- Talán valaki nem rendeltetésszerűen használt egy füstbombát - mondta Sirius ártatlan arccal, majd a barátaihoz fordult, és cinkos kacsintással suttogta: Csíny letudva!
És a Tekergõket is (õket kevésbé gonoszan, de azér Sirius itt az volt)! ;D