Post by kinslayer on Feb 20, 2006 11:41:48 GMT 1
Szerzõ: Kinslayer
Cím: Egy perc
Fandom: Neon Genesis Evangelion
Korhatár: talán PG-13… a téma miatt…
Megjegyzés: Végsõ elkeseredésem íratta velem ezt a kis szösszenetet. Egyébként a Kaoru halála elõtti pillanatokra fókuszál, és zavaros, és nagyon rövid, úgyhogy elõre is elnézést. Kritikát kérnék! Ne kíméljetek...
Megjegyzés 2.: a fandomról bõvebben a www. aoianime.hu egyik mellékoldalán kaphattok infókat.
-Miért, Kaoru-kun? Csak azt áruld el, miért?
-A szabad választás miatt. Ez mindenkinek jár. Pontosabban, mindenkinek kéne, hogy járjon.
-De miért pont én?
-Még mindig nem érted, Shinji-kun? Nem érzed, mondd?
-Csak azt értem, hogy ez nem helyes. Csak azt érzem, amit eddig: ürességet, csalódottságot. Árulást…
-Sajnálom. Nem így akartam.
-Egyáltalán, ki vagy te, Kaoru-kun? Misato-san azt mondta, angyal. Én is láttam az A.T. mezõt...
-A.T. mezõje mindenkinek van, Shinji-kun. Ez tartja egyben azt, ami egyébként sose nyerne valós formát. Ami létezik, de mégis megfoghatatlan és halhatatlan. Mindennek van A.T. mezõje, aminek van lelke. A mezõ a lélek fénye. De ezt már mondtam neked. S hogy mi vagyok én? Hívj, aminek szeretnél. Ha akarod, az emberiség utolsó angyala önmagán kívül, ha akarod Tabris. Vagy egyszerûen csak Nagisa Kaoru.
-Kaoru-kun, én erre akkor se vagyok képes…
-Ó, de még mennyire, hogy képes vagy. Olyan lehetõségek tárháza áll a rendelkezésedre, melyrõl álmodni se mertél volna. Nem születtél legyõzöttnek, Shinji-kun, de ennek a látszata vesz téged körül. Hagynod kéne, hogy jobban megismerjenek, hogy közel kerüljenek hozzád.
-De én ezt nem akarom! Nem tudnám elviselni… Újra és újra és újra. Hogy amíg csak élek, megtagadnak és elárulnak és megbántanak! Ki akar így élni, mondd?! Nincs értelme az életemnek, gyûlölök mindenkit: gyûlölöm az apámat, és téged is, Kaoru-kun, mert te is becsaptál! Pedig én…én…
- … én is szeretlek, Shinji-kun. Megbocsáss kérlek, de fogd már fel végre, hogy szükséged van rám. Teljesen mindegy, hogy én élek-e vagy nem, épp az elõbb mondtam ezt is. Az a lényeg, hogy tudd: NEKED nem szabad meghalnod. Még nem. Ehhez pedig szükséged van rám. Az általam választott halálra. Arra, hogy a te kezeid öljenek meg, Shinji-kun. Ez mind része a sorsomnak és a te sorsodnak is. Adam és Lilith. Az emberiség. A két csapás, és az eljövendõ harmadik. Tedd hát meg! Én már választottam. Neked is muszáj lesz…
-De mit tegyek nélküled, Kaoru-kun? Nekem még sosem mondta senki, hogy szeret. Te voltál az elsõ. Az egyetlen…
-Majd ott leszek, ha eljön az ideje. Most pedig… rajta…
Test roppan, vér folyik.
Third Impact
-Okaerinasai, Shinji-kun.
-Tadaima, Kaoru-kun…
Cím: Egy perc
Fandom: Neon Genesis Evangelion
Korhatár: talán PG-13… a téma miatt…
Megjegyzés: Végsõ elkeseredésem íratta velem ezt a kis szösszenetet. Egyébként a Kaoru halála elõtti pillanatokra fókuszál, és zavaros, és nagyon rövid, úgyhogy elõre is elnézést. Kritikát kérnék! Ne kíméljetek...
Megjegyzés 2.: a fandomról bõvebben a www. aoianime.hu egyik mellékoldalán kaphattok infókat.
-Miért, Kaoru-kun? Csak azt áruld el, miért?
-A szabad választás miatt. Ez mindenkinek jár. Pontosabban, mindenkinek kéne, hogy járjon.
-De miért pont én?
-Még mindig nem érted, Shinji-kun? Nem érzed, mondd?
-Csak azt értem, hogy ez nem helyes. Csak azt érzem, amit eddig: ürességet, csalódottságot. Árulást…
-Sajnálom. Nem így akartam.
-Egyáltalán, ki vagy te, Kaoru-kun? Misato-san azt mondta, angyal. Én is láttam az A.T. mezõt...
-A.T. mezõje mindenkinek van, Shinji-kun. Ez tartja egyben azt, ami egyébként sose nyerne valós formát. Ami létezik, de mégis megfoghatatlan és halhatatlan. Mindennek van A.T. mezõje, aminek van lelke. A mezõ a lélek fénye. De ezt már mondtam neked. S hogy mi vagyok én? Hívj, aminek szeretnél. Ha akarod, az emberiség utolsó angyala önmagán kívül, ha akarod Tabris. Vagy egyszerûen csak Nagisa Kaoru.
-Kaoru-kun, én erre akkor se vagyok képes…
-Ó, de még mennyire, hogy képes vagy. Olyan lehetõségek tárháza áll a rendelkezésedre, melyrõl álmodni se mertél volna. Nem születtél legyõzöttnek, Shinji-kun, de ennek a látszata vesz téged körül. Hagynod kéne, hogy jobban megismerjenek, hogy közel kerüljenek hozzád.
-De én ezt nem akarom! Nem tudnám elviselni… Újra és újra és újra. Hogy amíg csak élek, megtagadnak és elárulnak és megbántanak! Ki akar így élni, mondd?! Nincs értelme az életemnek, gyûlölök mindenkit: gyûlölöm az apámat, és téged is, Kaoru-kun, mert te is becsaptál! Pedig én…én…
- … én is szeretlek, Shinji-kun. Megbocsáss kérlek, de fogd már fel végre, hogy szükséged van rám. Teljesen mindegy, hogy én élek-e vagy nem, épp az elõbb mondtam ezt is. Az a lényeg, hogy tudd: NEKED nem szabad meghalnod. Még nem. Ehhez pedig szükséged van rám. Az általam választott halálra. Arra, hogy a te kezeid öljenek meg, Shinji-kun. Ez mind része a sorsomnak és a te sorsodnak is. Adam és Lilith. Az emberiség. A két csapás, és az eljövendõ harmadik. Tedd hát meg! Én már választottam. Neked is muszáj lesz…
-De mit tegyek nélküled, Kaoru-kun? Nekem még sosem mondta senki, hogy szeret. Te voltál az elsõ. Az egyetlen…
-Majd ott leszek, ha eljön az ideje. Most pedig… rajta…
Test roppan, vér folyik.
Third Impact
-Okaerinasai, Shinji-kun.
-Tadaima, Kaoru-kun…