Post by Kudara on Jan 6, 2006 21:00:53 GMT 1
Szerzõ: Kudara
Cím: Ölelj! Ölelj még!
Osztályzás: Nc-17; lemon; dark,
Univerzum: World Of Darkness; Vampire The Masquerade,
Fandom: saját,
Megjegyzés: Ez a kis szösszenet az azonos címû regényembõl származik. Egy srácról szól, aki teljesen átlagos, de egy nap vámpírrá Öleli egy magasrangú vámpírlány. Ez az elsõ együttlétük. Nem slash de elég durva. Fogyasszátok egészséggel.
... Az orromba kúszott a vér édes, éltetõ illata és a bennem lévõ tartalékok szó szerint pezsegni kezdtek. A Bestia tudta mi a jó! Ebben egyetértettünk! Még csak eszembe sem jutott hogy visszavonulást parancsoljak neki. Ezúttal nem… figyelmeztetett az egyességre, miszerint össze kell dolgoznunk és én kész örömmel váltam egyé vele…
-Ez mi?- kérdeztem fagyosan.
- Te, lehet hogy elfelejtetted, de én a szerelmem jeléül tettelek a Gyermekemmé. Most pedig
megmutatom neked, mennyire szeretlek.
Bezsongtam. Már három hónapja nem voltam senkivel és az azt megelõzõ idõben igencsak hozzászoktam, a minõségez. Ez a lány pedig fantasztikus volt. Ebben a percben úgy éreztem, hogy viszont tudnám szeretni, de csak kósza gondolat volt, a Bestia ezúttal nem engedte, hogy elkalandozzam. Mindenesetre megkívántam, és úgy döntöttem, ha már nekem adja magát, akkor a legkevesebb, hogy jól megdugom. És ennyivel le is zártam a lelkizést. Elfogott egy kis kíváncsiság, milyen lehet halál után, egy halottal kefélni. Necrofilia… nyami! Ekkor még fogalmam sem volt, mi is az, mikor két vérszívó szeretkezik. Naivan azt hittem olyan lesz, mint azelõtt… hah…
Oda lépdeltem és leereszkedtem mellé az ágyra. Látszott, hogy kitett magáért. Sokat táplálkozhatott, mert pirospozsgás volt és ez ellenállhatatlanná tette. Tudta jól, hogy csak egy dolog van, amit jobban szeretek egy szép nõnél. És az a gyönyörû nõ volt. Na és õ, minden tekintetben kimerítette a gyönyörû nõ fogalmát. Ajkai megteltek vérrel és szinte izzottak. Szemei vér vörösek voltak. Kurvára felizgatott.
- Halálosan gyönyörû vagy.
- Köszönöm. Mond csak, ettél ma már?
- Nem.
- És nem vagy éhes?
- De… nagyon.
- Mit ennél?
- Téged kicsi denevérem. Fel tudnálak falni- valóban ellenállhatatlan volt.
A Bestia most olyat tett, amit csak ilyenkor volt hajlandó megtenni. Összhangba került velem. Végigsimítottam a testét, érezni akartam a meleget, amit magából áraszt. Érintésem nyomán megborzongott, hiszen én jég hideg voltam, õ meg forró, mint aki lázas. Kieresztettem a szemfogaimat, hogy feszes nyakába vájhassam, és onnan vegyem magamhoz az életet, de leállított.
- Lassabban Satanel. Ne kapkodd el. Láttam én, hogyan csinálod és mindig is arra vágytam, hogy egyszer engem ölelj, csókolj, simogass, mint azokat a halandó lányokat. De tudnod kell, ha megízleled a véremet, a Bestia nem engedi majd, hogy befejezd.
- Te csak ne félts engem meg a Bestiámat. És különben se hasonlítsd magad hozzájuk... Azok a lányok a közeledbe sem érhetnek. Veled kivételesen fogok bánni
Igaz, jó ideig dühös voltam, azért amit mûveltél velem, de az érzés már elmúlt, idõvel rá kellett jönnöm, valóban hatalmas ajándékot kaptam - démoni mosolyra húzódott a szám…
- És most…- simítottam végig a perzselõ testén. - Megmutatom neked, mennyire hálás vagyok…
Nem húztam vissza a szemfogaimat, láttam, hogyan néz rám. Megfeszült, felizgatta. Nincs ingerlõbb, mikor a tökéletes nõi test reszketve, vágyakozik és még tökéletesebb lesz. Eszményi afrodiziákum. Kailon olyan volt, mintha feltámadt volna. Hálás voltam, mert a tetteimet ugyan a Bestia irányította, de józan tudattal élvezhettem ki a történéseket. Ez volt az összhang lényege.
Lassan odahajoltam a combjához és elkezdtem lenyalogatni a vércsíkokat. Szinte égetett, vadul izzó a teste, s engem is hevített forrósága. Itt ebben a pillanatban kicsit meglepõdtem -az érzés… olyan volt, mint rég, megkeményedtem meg minden, de ez nem ösztönös volt, én irányítottam. Nem a csak testem izgult fel, Bestia is, az én fertõzött lelkem is. Míg az agyamban a halandó emlékek a testét kívánták, addig a Bestia a vérre szomjazott, a vér illata izgatta fel. Éreztem a szagot, a hõt és teljesen megvadultam. Önkéntelenül eleresztettem egy nyers, mély morgást, ahogy a nyelvem felkanalazta a vitae-t. Ez nem az õ vére volt, tudtam, hiszen nem volt seb, ahonnan eredhetett volna.
Elõször felnyaltam a térdéig, majd onnan egy másik erecskét követve elindultam felfelé. A combja közepénél kicsit szétnyitotta a lábát, így a belsõ vércsíkokhoz is hozzájutottam. Mikor a combja tövéhez értem, mélyen beleszippantottam a levegõbe és éreztem ölének édes illatát. Esküszöm virágillata volt. Nem tudom, hogy minden vámpír nõnek ilyen-e az illata, de neki igen, és engem felizgatott. Úgy éreztem, ha még egy fokkal nagyobb élvezet ér, feltámadok. Csupasz volt, sima és hívogató. De nem kapkodtam el, inkább felemelkedtem, és a hasát kezdtem el csókolgatni és lenyalogatni. Kemény izmos hasa volt és olyan erotikusan folyt végig rajta az „élet”, hogy féltem, a Bestia meggondolja magát. De, a bennem lakó démon nem akart ölni, élvezni akart, ahogy én. Élveztük hát az ösztönöket. A kicsiny patakok követték a kockákat és a szálkás izomrostokat, amik itt-ott megfeszültek. Olyan volt, mintha a hasára rajzolták volna az izmokat. Kerek, egészen apró melleit is körbefolyta a vér, édes csíkot húzott a friss meleg csepp. Ahogy követte a gömbölyû formákat, bennem úgy ébredt a régi vágy. Lenyaltam onnan is. Édes volt, ahogy a bõrének íze keveredett a nedûével. Bõrének, sõt egész testének olyan édes virágillata volt, mint hívogató ölének. Fel ült és maga mellé ültetett. Elkezdett vetkõztetni. Hamarosan ott ültünk anyaszült meztelenül és csak néztük egymást. Guggoló helyzetben a teste egészen másként feszült meg, mint fekve és így talán még izgatóbb volt. Nem hittem a szememnek. A tökéletes nõ, ott, a szemem elõtt vált egyre tökéletesebbé és tökéletesebbé. Formás, mintaszerû ívet követett minden porcikája és egyetlen hiba nem volt rajta. Ha nem lettem volna halott, belehaltam volna.
Megcsókolt. Édes volt a csókja, valamivel bekenhette az ajkait. Nyelve édesen, selymesen siklott át a számba és én végig simítottam az enyémmel. Még életemben, berakattam egy piercinget a nyelvembe, hogy csók és egyéb közben nagyobb élvezetet nyújthassak a lányoknak. Tetszett neki, mert hosszan elidõzött, körbesimította, bizsergette, birizgálta, nyomkodta, a fogai, közé vette, és kicsit meghúzogatta. Néha apró, éles fájdalmat csiholva testemben. Tetszet nekem. Lefektetett és ezúttal õ kezdett el kényeztetni. Pont úgy, ahogy én, pont ott, ahol én, végig csókolt, és nem hagyta ki az ágyékomat. Olyat, mint akkor, sosem éreztem. A vér ösztönösen áradt szét a testemben, magával sodorva a Bestiát. Hosszú ideje nem egyedül irányítottam a testemet. Hát ezért szerették a káiniták a szexet. Nem a testi élvezetekért, egyáltalán nem. Ilyenkor a testben lévõ idegen vér száguld, tombol, és megrészegíti a halott testet. Testi örömöt tulajdonképpen nem is éreztem, csak az emlékeimben élt… Jó volt… nem, a szó nem elég, fantasztikus, hihetetlen… utólag képtelen vagyok vissza idézni, az akkor a lelkemben lüktetõ leírhatatlan vágyat… de ott éreztem. Nyelve ügyesen járt le föl, ajkai puhák voltak és forrók. Csodálatos volt. Éltetõ.
Ami ekkor bekövetkezett, azt a káinita testvérek diablerie-nek nevezték. A Kamarilla tanítása szerint ez egy hatalmas bûn volt, a Szabbat szerint nem. De én magasról szartam az egészre. Ebben az esetben senki nem foglakozott volna a bûnnel, kit érdekelt pár fekete csík az aurában, ilyen élvezetekért cserébe? Kailon kivett a szájából, majd kiengedte a szemfogait és belém mart. Eszembe jutott az elsõ Csók. A discoban. Amikor magához Ölelt. Olyan finom volt. Az elején apró szúrást éreztem, nyilalló fájdalmat, utána elöntött a kéj és csak végtelen, életen túli, haláli élvezetet éreztem. Eszembe jutott, hogy ha valaki életemben harap ekkorát a farkamba, lehet akármilyen szép, akkora állast adtam volna neki, hogy a saját homlokába harap.
Megfogtam az arcát és eltoltam. Felhúztam, hogy térdeljen, és alá kúsztam. Megint beleszippantottam az illatba, amit árasztott, majd a nyelvemmel kezdtem simogatni. Egyre mélyebben és mélyebben nyaltam be neki és õ vad kéjes táncot jár felettem. Lejjebb ereszkedet, és szó szerint ráült az arcomra. Elõre hátra mozgott és nem törõdve semmivel édeseket és igen hangosakat nyögdécselt. Miután kellõképpen felizgattam és puncija megtelt vérrel úgy tettem, mint õ és én is megharaptam. Felüvöltött élvezetében rábukott a farkamra, és belemart. Egyszerre Csókoltunk és ez valami eszméletlenül kurva jó volt. Alig tudtam abbahagyni. A káinita vér valami elmondhatatlanul ízletes volt és mérhetetlen energiával és kéjjel töltött el. Mikor abbahagyta, én is befejeztem és vártam a következõ lépést. Õ felpattant és az ölembe ült. Forró volt, ahogy folyt a vére, és ahogy keveredett az enyémmel, sosem érzett módon kapcsolódtam vele össze. Mozogni kezdett és én áldottam Istent amiért engedte Káinnak, hogy lesújtson Ábelra.
Simogattam, és nem tudtam megállni, hogy ne nézzem, ahogy kéj kiül csodás arcára. Láttam, ahogy hegyes szemfogain megcsillan a vörös vér és ez még jobban felizgatott. Felültem, mélyen magamra húztam és Csókkal növeltem az õ élvezeteit. Egyszer csak azt éreztem, hogy õ is belém harap. Nem kellett több se neki, se nekem és azonnal elélveztünk. Ha mindenki, az egész világon mindenki csak egyszer megtapasztalhatná ezt az orgazmust, csak és kizárólag vámpírok léteznének. Össze sem lehet hasonlítani azzal, amit életemben éreztem. Az akkor ott jó volt, de ez… nem volt igazán fizikai jele, mert a vér azért annyira nem indította be az életfunkciókat. A diablerie hatására mindketten szédültünk, ugyanakkor fel is töltõdtünk a másik vámpír vérétõl, mentálisan összekapcsolódtunk és mindkettõnk Bestiája összefonódott. Igazából nincs halandó szó arra, hogy elmondjam azt az élményt. Képtelenség.
A mentális egyesülést követõen csak ültünk mozdulatlanul, õ az ölemben én alatta és öleltük egymást, éreztem, amint lassan elhagy az erõ. Lehanyatlottam, Kailon mellém feküdt és szorosan hozzám bújt. Nem lélegzett, de mivel meg volt a hatalma, rám csatlakozott mentálisan. Olyan volt ez, mint mikor a kifáradt élõ lány piheg. Nagyon jó volt. A tökéletes szex. A Bestia ezúttal tudta, mikor kell visszavonulnia, és mivel õ megkapta amit akart, szépen leszunnyadt.
- Remélem meg vagy elégedve.
- Már várom a negyedik hónapot.
Cím: Ölelj! Ölelj még!
Osztályzás: Nc-17; lemon; dark,
Univerzum: World Of Darkness; Vampire The Masquerade,
Fandom: saját,
Megjegyzés: Ez a kis szösszenet az azonos címû regényembõl származik. Egy srácról szól, aki teljesen átlagos, de egy nap vámpírrá Öleli egy magasrangú vámpírlány. Ez az elsõ együttlétük. Nem slash de elég durva. Fogyasszátok egészséggel.
... Az orromba kúszott a vér édes, éltetõ illata és a bennem lévõ tartalékok szó szerint pezsegni kezdtek. A Bestia tudta mi a jó! Ebben egyetértettünk! Még csak eszembe sem jutott hogy visszavonulást parancsoljak neki. Ezúttal nem… figyelmeztetett az egyességre, miszerint össze kell dolgoznunk és én kész örömmel váltam egyé vele…
-Ez mi?- kérdeztem fagyosan.
- Te, lehet hogy elfelejtetted, de én a szerelmem jeléül tettelek a Gyermekemmé. Most pedig
megmutatom neked, mennyire szeretlek.
Bezsongtam. Már három hónapja nem voltam senkivel és az azt megelõzõ idõben igencsak hozzászoktam, a minõségez. Ez a lány pedig fantasztikus volt. Ebben a percben úgy éreztem, hogy viszont tudnám szeretni, de csak kósza gondolat volt, a Bestia ezúttal nem engedte, hogy elkalandozzam. Mindenesetre megkívántam, és úgy döntöttem, ha már nekem adja magát, akkor a legkevesebb, hogy jól megdugom. És ennyivel le is zártam a lelkizést. Elfogott egy kis kíváncsiság, milyen lehet halál után, egy halottal kefélni. Necrofilia… nyami! Ekkor még fogalmam sem volt, mi is az, mikor két vérszívó szeretkezik. Naivan azt hittem olyan lesz, mint azelõtt… hah…
Oda lépdeltem és leereszkedtem mellé az ágyra. Látszott, hogy kitett magáért. Sokat táplálkozhatott, mert pirospozsgás volt és ez ellenállhatatlanná tette. Tudta jól, hogy csak egy dolog van, amit jobban szeretek egy szép nõnél. És az a gyönyörû nõ volt. Na és õ, minden tekintetben kimerítette a gyönyörû nõ fogalmát. Ajkai megteltek vérrel és szinte izzottak. Szemei vér vörösek voltak. Kurvára felizgatott.
- Halálosan gyönyörû vagy.
- Köszönöm. Mond csak, ettél ma már?
- Nem.
- És nem vagy éhes?
- De… nagyon.
- Mit ennél?
- Téged kicsi denevérem. Fel tudnálak falni- valóban ellenállhatatlan volt.
A Bestia most olyat tett, amit csak ilyenkor volt hajlandó megtenni. Összhangba került velem. Végigsimítottam a testét, érezni akartam a meleget, amit magából áraszt. Érintésem nyomán megborzongott, hiszen én jég hideg voltam, õ meg forró, mint aki lázas. Kieresztettem a szemfogaimat, hogy feszes nyakába vájhassam, és onnan vegyem magamhoz az életet, de leállított.
- Lassabban Satanel. Ne kapkodd el. Láttam én, hogyan csinálod és mindig is arra vágytam, hogy egyszer engem ölelj, csókolj, simogass, mint azokat a halandó lányokat. De tudnod kell, ha megízleled a véremet, a Bestia nem engedi majd, hogy befejezd.
- Te csak ne félts engem meg a Bestiámat. És különben se hasonlítsd magad hozzájuk... Azok a lányok a közeledbe sem érhetnek. Veled kivételesen fogok bánni
Igaz, jó ideig dühös voltam, azért amit mûveltél velem, de az érzés már elmúlt, idõvel rá kellett jönnöm, valóban hatalmas ajándékot kaptam - démoni mosolyra húzódott a szám…
- És most…- simítottam végig a perzselõ testén. - Megmutatom neked, mennyire hálás vagyok…
Nem húztam vissza a szemfogaimat, láttam, hogyan néz rám. Megfeszült, felizgatta. Nincs ingerlõbb, mikor a tökéletes nõi test reszketve, vágyakozik és még tökéletesebb lesz. Eszményi afrodiziákum. Kailon olyan volt, mintha feltámadt volna. Hálás voltam, mert a tetteimet ugyan a Bestia irányította, de józan tudattal élvezhettem ki a történéseket. Ez volt az összhang lényege.
Lassan odahajoltam a combjához és elkezdtem lenyalogatni a vércsíkokat. Szinte égetett, vadul izzó a teste, s engem is hevített forrósága. Itt ebben a pillanatban kicsit meglepõdtem -az érzés… olyan volt, mint rég, megkeményedtem meg minden, de ez nem ösztönös volt, én irányítottam. Nem a csak testem izgult fel, Bestia is, az én fertõzött lelkem is. Míg az agyamban a halandó emlékek a testét kívánták, addig a Bestia a vérre szomjazott, a vér illata izgatta fel. Éreztem a szagot, a hõt és teljesen megvadultam. Önkéntelenül eleresztettem egy nyers, mély morgást, ahogy a nyelvem felkanalazta a vitae-t. Ez nem az õ vére volt, tudtam, hiszen nem volt seb, ahonnan eredhetett volna.
Elõször felnyaltam a térdéig, majd onnan egy másik erecskét követve elindultam felfelé. A combja közepénél kicsit szétnyitotta a lábát, így a belsõ vércsíkokhoz is hozzájutottam. Mikor a combja tövéhez értem, mélyen beleszippantottam a levegõbe és éreztem ölének édes illatát. Esküszöm virágillata volt. Nem tudom, hogy minden vámpír nõnek ilyen-e az illata, de neki igen, és engem felizgatott. Úgy éreztem, ha még egy fokkal nagyobb élvezet ér, feltámadok. Csupasz volt, sima és hívogató. De nem kapkodtam el, inkább felemelkedtem, és a hasát kezdtem el csókolgatni és lenyalogatni. Kemény izmos hasa volt és olyan erotikusan folyt végig rajta az „élet”, hogy féltem, a Bestia meggondolja magát. De, a bennem lakó démon nem akart ölni, élvezni akart, ahogy én. Élveztük hát az ösztönöket. A kicsiny patakok követték a kockákat és a szálkás izomrostokat, amik itt-ott megfeszültek. Olyan volt, mintha a hasára rajzolták volna az izmokat. Kerek, egészen apró melleit is körbefolyta a vér, édes csíkot húzott a friss meleg csepp. Ahogy követte a gömbölyû formákat, bennem úgy ébredt a régi vágy. Lenyaltam onnan is. Édes volt, ahogy a bõrének íze keveredett a nedûével. Bõrének, sõt egész testének olyan édes virágillata volt, mint hívogató ölének. Fel ült és maga mellé ültetett. Elkezdett vetkõztetni. Hamarosan ott ültünk anyaszült meztelenül és csak néztük egymást. Guggoló helyzetben a teste egészen másként feszült meg, mint fekve és így talán még izgatóbb volt. Nem hittem a szememnek. A tökéletes nõ, ott, a szemem elõtt vált egyre tökéletesebbé és tökéletesebbé. Formás, mintaszerû ívet követett minden porcikája és egyetlen hiba nem volt rajta. Ha nem lettem volna halott, belehaltam volna.
Megcsókolt. Édes volt a csókja, valamivel bekenhette az ajkait. Nyelve édesen, selymesen siklott át a számba és én végig simítottam az enyémmel. Még életemben, berakattam egy piercinget a nyelvembe, hogy csók és egyéb közben nagyobb élvezetet nyújthassak a lányoknak. Tetszett neki, mert hosszan elidõzött, körbesimította, bizsergette, birizgálta, nyomkodta, a fogai, közé vette, és kicsit meghúzogatta. Néha apró, éles fájdalmat csiholva testemben. Tetszet nekem. Lefektetett és ezúttal õ kezdett el kényeztetni. Pont úgy, ahogy én, pont ott, ahol én, végig csókolt, és nem hagyta ki az ágyékomat. Olyat, mint akkor, sosem éreztem. A vér ösztönösen áradt szét a testemben, magával sodorva a Bestiát. Hosszú ideje nem egyedül irányítottam a testemet. Hát ezért szerették a káiniták a szexet. Nem a testi élvezetekért, egyáltalán nem. Ilyenkor a testben lévõ idegen vér száguld, tombol, és megrészegíti a halott testet. Testi örömöt tulajdonképpen nem is éreztem, csak az emlékeimben élt… Jó volt… nem, a szó nem elég, fantasztikus, hihetetlen… utólag képtelen vagyok vissza idézni, az akkor a lelkemben lüktetõ leírhatatlan vágyat… de ott éreztem. Nyelve ügyesen járt le föl, ajkai puhák voltak és forrók. Csodálatos volt. Éltetõ.
Ami ekkor bekövetkezett, azt a káinita testvérek diablerie-nek nevezték. A Kamarilla tanítása szerint ez egy hatalmas bûn volt, a Szabbat szerint nem. De én magasról szartam az egészre. Ebben az esetben senki nem foglakozott volna a bûnnel, kit érdekelt pár fekete csík az aurában, ilyen élvezetekért cserébe? Kailon kivett a szájából, majd kiengedte a szemfogait és belém mart. Eszembe jutott az elsõ Csók. A discoban. Amikor magához Ölelt. Olyan finom volt. Az elején apró szúrást éreztem, nyilalló fájdalmat, utána elöntött a kéj és csak végtelen, életen túli, haláli élvezetet éreztem. Eszembe jutott, hogy ha valaki életemben harap ekkorát a farkamba, lehet akármilyen szép, akkora állast adtam volna neki, hogy a saját homlokába harap.
Megfogtam az arcát és eltoltam. Felhúztam, hogy térdeljen, és alá kúsztam. Megint beleszippantottam az illatba, amit árasztott, majd a nyelvemmel kezdtem simogatni. Egyre mélyebben és mélyebben nyaltam be neki és õ vad kéjes táncot jár felettem. Lejjebb ereszkedet, és szó szerint ráült az arcomra. Elõre hátra mozgott és nem törõdve semmivel édeseket és igen hangosakat nyögdécselt. Miután kellõképpen felizgattam és puncija megtelt vérrel úgy tettem, mint õ és én is megharaptam. Felüvöltött élvezetében rábukott a farkamra, és belemart. Egyszerre Csókoltunk és ez valami eszméletlenül kurva jó volt. Alig tudtam abbahagyni. A káinita vér valami elmondhatatlanul ízletes volt és mérhetetlen energiával és kéjjel töltött el. Mikor abbahagyta, én is befejeztem és vártam a következõ lépést. Õ felpattant és az ölembe ült. Forró volt, ahogy folyt a vére, és ahogy keveredett az enyémmel, sosem érzett módon kapcsolódtam vele össze. Mozogni kezdett és én áldottam Istent amiért engedte Káinnak, hogy lesújtson Ábelra.
Simogattam, és nem tudtam megállni, hogy ne nézzem, ahogy kéj kiül csodás arcára. Láttam, ahogy hegyes szemfogain megcsillan a vörös vér és ez még jobban felizgatott. Felültem, mélyen magamra húztam és Csókkal növeltem az õ élvezeteit. Egyszer csak azt éreztem, hogy õ is belém harap. Nem kellett több se neki, se nekem és azonnal elélveztünk. Ha mindenki, az egész világon mindenki csak egyszer megtapasztalhatná ezt az orgazmust, csak és kizárólag vámpírok léteznének. Össze sem lehet hasonlítani azzal, amit életemben éreztem. Az akkor ott jó volt, de ez… nem volt igazán fizikai jele, mert a vér azért annyira nem indította be az életfunkciókat. A diablerie hatására mindketten szédültünk, ugyanakkor fel is töltõdtünk a másik vámpír vérétõl, mentálisan összekapcsolódtunk és mindkettõnk Bestiája összefonódott. Igazából nincs halandó szó arra, hogy elmondjam azt az élményt. Képtelenség.
A mentális egyesülést követõen csak ültünk mozdulatlanul, õ az ölemben én alatta és öleltük egymást, éreztem, amint lassan elhagy az erõ. Lehanyatlottam, Kailon mellém feküdt és szorosan hozzám bújt. Nem lélegzett, de mivel meg volt a hatalma, rám csatlakozott mentálisan. Olyan volt ez, mint mikor a kifáradt élõ lány piheg. Nagyon jó volt. A tökéletes szex. A Bestia ezúttal tudta, mikor kell visszavonulnia, és mivel õ megkapta amit akart, szépen leszunnyadt.
- Remélem meg vagy elégedve.
- Már várom a negyedik hónapot.
