Post by ayakasakura on Nov 20, 2005 9:03:56 GMT 1
Megjegyzés: Hát, ezeknek se címük nincs, se mûfajuk. Elléggé rosszul sikerültek, de így is ezek a legjobb verseim. A HIM ihletésére írtam õket, szerintem látszik, hisz minden darabban van egy HIM dalszövegsor, vagy kifejezés. Remélem tetszeni fog.
"Égess el engem, temess el, ölj!
Tépd ki a szívem, ajkad pöröly,
mely lelkem tarka álmait összezúzza,
kegyetlen vagy, Fekete Múzsa.
Te, szívem könyörtelen vágya,
te, kínom színtiszta nektárja.
Lángra gyújtod testem sejtjeit
eldobatod velem lelkem elveit,
csak hogy láss elhamvadni engemet,
én pedig örömmel adom át éltemet,
csak Neked."
"Lesújt rám pillantásod tiszta fénye,
szikrázó szemeid mély tûzben égve
viszonozzák tekintetemet.
Eltemet és feltámaszt egy pillantásod,
végigsimít szívemen minden mosolyod
õszinte melege és lénye.
Ajkad forrósága eléget, elemészt,
Egy apró sóhajtásod minden józan észt
elveszejt belõlem örökre."
"Vasbilincsként fonnak körül karjaid,
Levegõt nem kapok nagyon rég.
Ajkad forrósága égeti bõrömet,
Lángba borul szememben az ég.
Hajad puha örvénye hívogat,
Oh, uram, oly szívesen belefulladnék!"
"Tedd meg! Kínozz engem,
vidd lelkem a pokolra, szerelmem!
Ez a szerelmed? Gyere és add nekem!
Hátha akkor célt nyer szívembõl kiömlõ vérem."
"Tépd ki a szívem, mely forrón lüktet,
Öld meg a lelkem, mely érted büntet!
Büntet õ engem, minden szent napon,
Amíg ezt a földet itt nem hagyom.
Lassan felemészti lelkemet Õ,
A minden sejtemben ott lüktetõ
Szerelem."
"Ereimben lázasan lüktet az élet,
Minden porcikám csak érted üvölt, érted!
Pilláimon ezüstcsepp rezdül meg, érzed?"
"Lassú, finom lépésekkel szeljük át a termet,
Mily forrón, vágyakozva simul testemhez tested,
Oh, jobban, mint én tehozzád e riasztó helyen,
Hol sok idegen, arctalan árny fenyeget minket."
"Vérszín szõnyegen
Lassú, óvatos lépés.
Ez vagy te... és én."
"Szeress engem, szíved minden hevével,
Szeress engem, szemed emésztõ tüzével,
Szeress engem, ahogy szereted a mát,
Szeress engem, ahogy szereted magát
a Szerelemet, mit fáradhatatlanul,
Forrón adok át Neked."
"Égess el engem, temess el, ölj!
Tépd ki a szívem, ajkad pöröly,
mely lelkem tarka álmait összezúzza,
kegyetlen vagy, Fekete Múzsa.
Te, szívem könyörtelen vágya,
te, kínom színtiszta nektárja.
Lángra gyújtod testem sejtjeit
eldobatod velem lelkem elveit,
csak hogy láss elhamvadni engemet,
én pedig örömmel adom át éltemet,
csak Neked."
"Lesújt rám pillantásod tiszta fénye,
szikrázó szemeid mély tûzben égve
viszonozzák tekintetemet.
Eltemet és feltámaszt egy pillantásod,
végigsimít szívemen minden mosolyod
õszinte melege és lénye.
Ajkad forrósága eléget, elemészt,
Egy apró sóhajtásod minden józan észt
elveszejt belõlem örökre."
"Vasbilincsként fonnak körül karjaid,
Levegõt nem kapok nagyon rég.
Ajkad forrósága égeti bõrömet,
Lángba borul szememben az ég.
Hajad puha örvénye hívogat,
Oh, uram, oly szívesen belefulladnék!"
"Tedd meg! Kínozz engem,
vidd lelkem a pokolra, szerelmem!
Ez a szerelmed? Gyere és add nekem!
Hátha akkor célt nyer szívembõl kiömlõ vérem."
"Tépd ki a szívem, mely forrón lüktet,
Öld meg a lelkem, mely érted büntet!
Büntet õ engem, minden szent napon,
Amíg ezt a földet itt nem hagyom.
Lassan felemészti lelkemet Õ,
A minden sejtemben ott lüktetõ
Szerelem."
"Ereimben lázasan lüktet az élet,
Minden porcikám csak érted üvölt, érted!
Pilláimon ezüstcsepp rezdül meg, érzed?"
"Lassú, finom lépésekkel szeljük át a termet,
Mily forrón, vágyakozva simul testemhez tested,
Oh, jobban, mint én tehozzád e riasztó helyen,
Hol sok idegen, arctalan árny fenyeget minket."
"Vérszín szõnyegen
Lassú, óvatos lépés.
Ez vagy te... és én."
"Szeress engem, szíved minden hevével,
Szeress engem, szemed emésztõ tüzével,
Szeress engem, ahogy szereted a mát,
Szeress engem, ahogy szereted magát
a Szerelemet, mit fáradhatatlanul,
Forrón adok át Neked."