Post by Neji on Nov 10, 2005 19:26:12 GMT 1
*Mindenféle, vagyis, egyelõre egy vers és egy egyperces*
Pillanat
...megérintette lelkem,
és szolgájává alázta,
s így lettem én, törékeny formája
a tökéletes áldozat.
S már csak száguldok
az élvezetek spirituális tengelyén
örök mozgásban,
szétfeszítve belül, lelkem legmélyén.
Körbe és körbe, megalázva a fény bûvkörében,
mely eltorzítja fáradt,
elcsökevényesedett agyamt,
s így tesz magáévá, s tartja fogva a pillanat,
mely megérintette lelkem,
és szolgájává alázta,
s így lettem én, törékeny formája
a tökéletes áldozat...
Egyedül
"Az egész világ egy gumiszoba, s azon túl nincs más, csak egy nevetséges álom egy halott világ örökkévalóságában."
A tébolyda õrült közönyébe beférkõzte magát a csend.
Hajlíthatatlan, vasakarata megbújt a falak közt, s egy letargikus pillanatban a részemmé vált.
Dallam született tompa agyamban, melyet egybõl közbezárt a pillanat, s hallani véltem zeném tiszta igazát, holott csak börtönöm csendje dalolt.
Este szállt cellám rejtekére, s a négy fal közt vergõdõ sötét árnyam vetült az ég felé.
Kínos álmok öleltek magukhoz, szívem egyszerre dobbant velük, s az ölelésre tárt karok közt vergõdve kihalt belõlem a kegyes jóakarat.
Ártatlanok könnye hullt le rám az égbõl, ártatlanoké, akik többé már nem voltak ártatlanok...
...Olyan fájón közeli ez az emlék, mintha nem is járt volna át a szánalom kínzó messzisége, mintha igaz lenne, s nem csak õrült álom, egy gumiszobába zárt kényszeredett mosoly töredékfoszlánya...
(az írást Latabár Kálmán fõszereplésével forgatott, Egy bolond százat csinál c. film egy mondata ihlette)
Pillanat
...megérintette lelkem,
és szolgájává alázta,
s így lettem én, törékeny formája
a tökéletes áldozat.
S már csak száguldok
az élvezetek spirituális tengelyén
örök mozgásban,
szétfeszítve belül, lelkem legmélyén.
Körbe és körbe, megalázva a fény bûvkörében,
mely eltorzítja fáradt,
elcsökevényesedett agyamt,
s így tesz magáévá, s tartja fogva a pillanat,
mely megérintette lelkem,
és szolgájává alázta,
s így lettem én, törékeny formája
a tökéletes áldozat...
Egyedül
"Az egész világ egy gumiszoba, s azon túl nincs más, csak egy nevetséges álom egy halott világ örökkévalóságában."
A tébolyda õrült közönyébe beférkõzte magát a csend.
Hajlíthatatlan, vasakarata megbújt a falak közt, s egy letargikus pillanatban a részemmé vált.
Dallam született tompa agyamban, melyet egybõl közbezárt a pillanat, s hallani véltem zeném tiszta igazát, holott csak börtönöm csendje dalolt.
Este szállt cellám rejtekére, s a négy fal közt vergõdõ sötét árnyam vetült az ég felé.
Kínos álmok öleltek magukhoz, szívem egyszerre dobbant velük, s az ölelésre tárt karok közt vergõdve kihalt belõlem a kegyes jóakarat.
Ártatlanok könnye hullt le rám az égbõl, ártatlanoké, akik többé már nem voltak ártatlanok...
...Olyan fájón közeli ez az emlék, mintha nem is járt volna át a szánalom kínzó messzisége, mintha igaz lenne, s nem csak õrült álom, egy gumiszobába zárt kényszeredett mosoly töredékfoszlánya...
(az írást Latabár Kálmán fõszereplésével forgatott, Egy bolond százat csinál c. film egy mondata ihlette)