Post by xwoman on Sept 30, 2005 20:19:49 GMT 1
Korhatár: nincs
Fandom: nincs
Műfaj: kissé borongós, de még nem depis
Lea kérésére született, neki ajánlanám soksok szeretettel!
Kritikát légyszi írjatok, még ha nem is tetszett!
Ez a kis írás igazából nem szól semmiről, csak a rámtörő koraőszi melankóliát próbáltam visszaadni.
Őszi este
Fekete hajú kislány ült a hintában. Nézte a ház előtti fákat, melyek néhány héttel ezelőtt még zöldben pompáztak.
Szép az ősz, mondogatták neki. Szépek a színei. De valahogy mindig más jutott az eszébe az évszakról. Hiszen a pirosló termések, a barna és sárga levelek csak nagyon rövid ideig mutatják a legszebb arcukat.
A lemenő nap mély, vörös árnyalatú burokba vont mindent. A lég tele volt az elégetett avar illatával.
A kislány mélyet szippantott a csípős, mégis kellemes levegőből.
Így teljesen olyannak tűnt a ház, az udvar, mintha másik világba csöppent volna.
A hinta mozgásától közelebb-távolabb került a nagy almafa, a kissé hűvös kora őszi szél néhány levelet sodort magával.
Szép az ősz...
Hirtelen madarakra lett figyelmes. A fecskék a búcsúköröket repülték a fele fölött.
Az ég tele volt apró, mozgó ponttal, ha néhány madár egy pillanatra meg is pihent az egyik villanydróton, szinte azonnal tova is szállt.
A lány megállította a hintát, és figyelte a vezetéket, amely egy gyöngysorra emlékeztetett most. Egy gyöngysorra, aminek a zsinórjára elfelejtettek csomót kötni, és a kicsi szemek leperegnek, hiába fűzünk rá másikat.
A madarak csiripelését hirtelen nem hallotta olyan vidámnak, mint eddig. Csak egyvalami járt a fejében: elmennek a fecskék...
Elmennek, és hosszú hónapokig nem jönnek vissza.
Hirtelen rádöbbent valamire... Véget ért egy nyár, egy szakasz eddigi rövidke életéből.
Eddig nem törődött vele, de most mindha a fecskék röptével láthatóvá vált volna amit eddig nem tudott átérezni.
Múlik az idő...
És hiába tudta, jön majd újabb üde tavasz, és szikrázó nyár, csak az előtte álló komor telet látta.
Mert hiába szép az ősz, ha utána csak a fagyos tél jön.
- Gyertek vissza - motyogta halkan a fecskéknek, könnyekkel a szemében, de ők nem hallgattak rá...
A kicsi udvarban egyre sötétebb lett, és a levegő is lehűlt. De a kislány nem akart még bemenni. Úgy érezte, a nyár utolsó pillanatairól maradna le, ha most kiszállna a hintából.
Csak nézte a kicsi fekete gyöngyszemeket, a csomó nélküli fonálon...
Szép az ősz...
Vége
Fandom: nincs
Műfaj: kissé borongós, de még nem depis
Lea kérésére született, neki ajánlanám soksok szeretettel!
Kritikát légyszi írjatok, még ha nem is tetszett!
Ez a kis írás igazából nem szól semmiről, csak a rámtörő koraőszi melankóliát próbáltam visszaadni.
Őszi este
Fekete hajú kislány ült a hintában. Nézte a ház előtti fákat, melyek néhány héttel ezelőtt még zöldben pompáztak.
Szép az ősz, mondogatták neki. Szépek a színei. De valahogy mindig más jutott az eszébe az évszakról. Hiszen a pirosló termések, a barna és sárga levelek csak nagyon rövid ideig mutatják a legszebb arcukat.
A lemenő nap mély, vörös árnyalatú burokba vont mindent. A lég tele volt az elégetett avar illatával.
A kislány mélyet szippantott a csípős, mégis kellemes levegőből.
Így teljesen olyannak tűnt a ház, az udvar, mintha másik világba csöppent volna.
A hinta mozgásától közelebb-távolabb került a nagy almafa, a kissé hűvös kora őszi szél néhány levelet sodort magával.
Szép az ősz...
Hirtelen madarakra lett figyelmes. A fecskék a búcsúköröket repülték a fele fölött.
Az ég tele volt apró, mozgó ponttal, ha néhány madár egy pillanatra meg is pihent az egyik villanydróton, szinte azonnal tova is szállt.
A lány megállította a hintát, és figyelte a vezetéket, amely egy gyöngysorra emlékeztetett most. Egy gyöngysorra, aminek a zsinórjára elfelejtettek csomót kötni, és a kicsi szemek leperegnek, hiába fűzünk rá másikat.
A madarak csiripelését hirtelen nem hallotta olyan vidámnak, mint eddig. Csak egyvalami járt a fejében: elmennek a fecskék...
Elmennek, és hosszú hónapokig nem jönnek vissza.
Hirtelen rádöbbent valamire... Véget ért egy nyár, egy szakasz eddigi rövidke életéből.
Eddig nem törődött vele, de most mindha a fecskék röptével láthatóvá vált volna amit eddig nem tudott átérezni.
Múlik az idő...
És hiába tudta, jön majd újabb üde tavasz, és szikrázó nyár, csak az előtte álló komor telet látta.
Mert hiába szép az ősz, ha utána csak a fagyos tél jön.
- Gyertek vissza - motyogta halkan a fecskéknek, könnyekkel a szemében, de ők nem hallgattak rá...
A kicsi udvarban egyre sötétebb lett, és a levegő is lehűlt. De a kislány nem akart még bemenni. Úgy érezte, a nyár utolsó pillanatairól maradna le, ha most kiszállna a hintából.
Csak nézte a kicsi fekete gyöngyszemeket, a csomó nélküli fonálon...
Szép az ősz...
Vége
Az õsz jó dolog. Majdnem olyan jó, mint a földgömbök vagy a gurulós székek. Vagy az internet. Vagy a szürkület. 
Szóval az õsz jó. 
