|
|
Post by ironwolf on Sept 15, 2005 17:09:41 GMT 1
Úúú, micsoda hülye cím... -_- Mindegy. Gondoltam, ideje valami FMAs cuccot is postolni, szóval gyorsan leültem, és megírtam ezt a kis szösszenetet.
Rating: G
Ed' POV
Summary: Az Elric testvérek elindulnal Risenbool-ból
(De régen írtam magyarul... oO; )
|
|
|
|
Post by ironwolf on Sept 15, 2005 17:10:01 GMT 1
Aranyszín szememben táncol a lángok fénye, ahogy a tűzvihart figyelem. Furcsa megnyugvás ömlik szét bennem, mint egy pohár hideg víz, pedig a forróság szinte perzsel. Ropogva égnek a gerendák, menydörgésszerű robajjal omlik össze egy fal.
Én pedig állok és nézem, ahogy hamuvá lesz az otthonom.
Semmi baj; én gyújtottam fel.
A tűz, ez a félelmetes, mohó de mégis szent lény felfalja egész gyermekkorom. És jól van ez így. Nem vagyok többé gyerek. A gyerekek kedvesek és ártatlanok, én pedig egy ezerszer is elátkozott bűnös lélek vagyok, így tizenkét évesen. Azt hittem, büntetlenül meg tudom szegni a természet törvényeit, és a fizetség a vétkeimért szörnyűbb volt, mint a halál.
Megpróbáltam feltámasztani az édesanyámat. Helyette egy szörnyeteg nézett vissza rám az alkimistakörből, és a Kapu elvette Al testét és a bal lábamat. Megöltem az öcsémet, és a jobb karomba került, hogy csak a lelkét bezárjam abba a páncélba. A bűntudat jobban fáj, mintha én is ott égnék el a házban, ahova soha többé nem térek vissza.
Indulnunk kell; a vonat, ami Centralba visz minket, hamarosan kifut a risenbool-i állomásról.
- Menjünk, Al!
Az öcsém bólint és követ. Elsétálok Winry mellett; látom, hogy sír. Nem akarom tudni, hogy miért. Valami arra késztet, hogy megálljak, és rámosolyogjak.
- Majd látogass meg minket, rendben?
Letörölgeti a könnyeit, és bólint, én pedig elfordulok és megszaporázom a lépteimet, mert én is sírni fogok, ha nem megyek el innen, messzire, amilyen messzire csak lehet.
***
Már a vonaton ülünk; késő van, alig néhány utas bóbiskol a kocsi túlsó végében. Én is ásítozom. Al végül megelégeli.
- Feküdj le bátyám, majd felébresztelek, ha le kell szállnunk.
- Kösz Al, - vigyorgok rá, és elvackolom magam az ülésen. Átkozottul kemény, de nem érdekel. Nem érdemlek mást. Összehúzom magamon a kabátot, és lehunyom a szemem.
Eltelik egy perc, kettő, és érzem, hogy nem bírom tovább. Anya csókja mindennél jobban hiányzik, és most még Al sem bújik hozzám, hogy melegítsen, hogy enyhítse ezt a mardosó ürességet bennem. Nagyokat nyelve próbálom visszafojtani a könnyeimet, de nem megy… A gombóc a torkomban fojtogat, és az egész testem remeg a zokogástól.
- Bátyám! Bátyám! – hallom a riadt, fémesen kongó hangot és érzem a páncélkesztyű nehéz érintését. Nem tudok felelni; lefoglal a pánikolás. A fenébe, nem vagyok már pisis, idősebb vagyok, akire Al mindig számíthat, aki megvédi őt, aki erős… Ettől csak még jobban sírok.
- Bátyám… ne sírj, semmi baj, - csuklok egyet, és szinte rávetem magam az előttem térdelő páncélra. Kemény és hideg és a kisöcsémet akarom vissza…!
- Sajnálom Al, annyira sajnálom! Nem így akartam, bocsáss meg!
- Bátyám… - nehéz kezek simulnak óvatosan a vállamra. – Semmi baj, kettőnk hibája, ami történt. De ha megtaláljuk a Bölcsek Kövét, minden rendben lesz. Visszaszerezzük a testemet, és a karod, meg a lábad.
Ez lelket önt belém. Igen, a Bölcsek Köve. Megszerzem és jóváteszem, amit jóvá kell tennem. Az öcsém újra a régi lesz, puha és meleg, mint egy plüssmaci, és megint érezhetem majd a haja illatát… Olyan az illata, mint anyáé volt.
Szipogok, és megtörlöm a szemem. - Igazad van. Először is el kell jussunk Centralba, aztán át kell mennünk az Állami Alkimista vizsgán.
- Central még messze van, bátyám. Aludj addig, szükség lesz az erődre.
Hirtelen rámzuhan a fáradság. Ásítok egyet és felnézek. – Al, az öledbe akarok feküdni.
- Mi? D-de hát a páncél nagyon kemény, és hideg is, nem kényelmes…!
- Csend. Az öledbe akarok feküdni. – A sisakon nem tükröződhet semmiféle arckifejezés, de én mégis látom rajta az aggodalmat.
- Hát jó… - leül, én pedig az ölébe mászok. Elhelyezkedem a karjai közt – a fém valóban piszkosul nyom mindenütt, de nem érdekel. Így vagyok a legközelebb az öcsémhez – ötven centi választ el a lélekpecséttől, amit a saját véremmel mázoltam a páncélra. Lehunyom a szemem, és érzem, hogy el fogok tudni aludni.
Két nap múlva Centralban leszünk.
|
|
|
|
Post by Kíra on Sept 15, 2005 17:17:01 GMT 1
Hmm. Nagyon tetszik...! Ed hiába 12 attól még a lelke vén... És szerettem, hogy Alt egy plüssmacihoz hasonlítja  Btw egy elgépelés: "Azt hittem, büntetlenül meg tudom szegni a természet törvényeit, ás a fizetség a vétkeimért szörnyûbb volt, mint a halál. " és helyett ást írtál. (Nah én off, mindjárt kezdõdik az órám... T_T) |
|
|
|
Post by ironwolf on Sept 15, 2005 17:24:56 GMT 1
Ah, köszöngetem. Javítva.
|
|
|
|
Post by Silandra on Sept 16, 2005 20:51:21 GMT 1
Szió, Ironwolf! Ha te ilyen "szösszeneteket" írsz "gyorsan leülve", csak azért mert úgy "gondolod" hogy ideje valami új storyt felrakni, akkor SOKSZOR gondolj ilyeneket és ülje le ÍRNI, légyszíves!  Írj még ;D, még ;D, még ;D (és ha lehet magyarul )! |
|
|
|
Post by ironwolf on Sept 17, 2005 1:41:18 GMT 1
XD *legyezgetve vagyon a hiúsága* Na jó, megpróbálom.
|
|
|
|
Post by achris on Sept 17, 2005 11:47:40 GMT 1
Aranyos lett!  (És én is azt hiszem, h épp ideje magyarul írnod egy "keveset". ) Kedvenc rész: "Megszerzem és jóváteszem, amit jóvá kell tennem. Az öcsém újra a régi lesz, puha és meleg, mint egy plüssmaci, és megint érezhetem majd a haja illatát… " A legjobban az tetszik benne, ahogy tudod ábrázolni, h 12 évesen lehet vki belül nagyon öreg, koravén, stb, attól még csak 12 éves marad. Tudod melyik részen kéne elgondolkozni kicsit? "Kemény és hideg és a kisöcsémet akarom vissza…!" Fura, mert ugye nem egyezik az alany... Mert Õ kemény és hideg, ÉN meg az öcsémet akarom. |
|
|
|
Post by kinslayer on Sept 17, 2005 11:58:35 GMT 1
Egyre jobban szeretem ezt a fandomot... pláne, ha ILYEN írások vannak hozzá! |
|
|
|
Post by ironwolf on Sept 18, 2005 3:08:48 GMT 1
Achris: az utolsó mondatrész nem véletlenül van dőlt betűvel szedve. Az már egy másik... umm, tudatállapot. Az első rész a tényeket taglalja, a második meg Edward vágya, gondolata.
Kinslayer: Helyes, helyes. Köszi. ^^ Gondolkodom most valami máson is, majd ha kész, hozom.
|
|
|
|
Post by achris on Sept 18, 2005 8:03:03 GMT 1
Lehet, de nyelvhelyességileg akkor is helytelen |
|
|
|
Post by ironwolf on Sept 18, 2005 19:14:20 GMT 1
Nekem az iskolában azt tanították, van olyan hogy alkotói szabadság, ami azt jelenti, hogy a jobb hangzás / megfelelőbb kifejezés érdekében az író kicsit módosíthatja a magyar nyelvtani (néha még a helyesírási) szabályokat is. Ne kötözköggy, mer' aztat neszeressem.
|
|
|
|
Post by anneke on Sept 18, 2005 20:28:09 GMT 1
Tetszett. Lesz folytatása is? Szívesen olvastam volna még... Nagyon jól írsz.
|
|
|
|
Post by ironwolf on Sept 19, 2005 17:37:54 GMT 1
khm. Addig is nézhetsz FMA-t, ha eddig nem tetted volna meg... Tekintve, hogy nem áll szándékomban fic formában reprodukálni az 51 részt. De természetesen lesz még fic, slash-es és slashmentes egyaránt. A dícséretet meg köszönöm szépen. ^^
|
|
|
|
Post by anneke on Sept 21, 2005 10:54:58 GMT 1
Én sem úgy gondoltam... Hanem konkrétan ennek az írásnak tervezel-e folytatást...  A tippet köszönöm... |
|
