Lilith leánya (saját, boszorkányos, NC-17!)

[anneke]

Író: Anneke
Korhatár: nos, én azért tennék rá egy 18-ast....
Univerzum: saját
Megjegyzés: ebben a történetben is a boszorkányság iránti hihetetlen, és elfogult szeretetem nyilvánult meg vala... Remélem, minél nagyobb érdeklõdésre tarthat számot e mû! A kritikáktól ne kíméljétek meg! Köszönöm.



Elõszó

Hideg, északi szél süvít odakünn, még nem érkezett meg a tavasz. Jó ilyenkor a kandalló elõtt ülve, régi történeteket regélni, ó mondákat mesélni. Hallgassátok most meg Natte, az Éji leány történetét, aki oly nagyon szerette és tisztelte Lilith-et, hogy egy túlfûtött hangulatú rítuson szívébe, agyába és testébe fogadta a Vámpírkirálynõt, hogy attól kezdve a Nagyasszony irányítsa minden tettét és gondolatát. Bár ez a legenda új keletû, hiszen Natte itt van köztünk, s bár talán egyiketek sem látta még, ha találkozna vele, rögtön tudná kivel áll szemben, mert bár már megtalálta a békéjét és boldogságát, Lilith holdja ragyog homlokán, s szemében a régiek bölcsessége csillog.[/b]

Elsõ

A történet egy jó hangulatú kocsmában kezdõdik, olyanban, amit százszámra találni Norvégiában. Fából készült belsõ, robusztus, tölgyfa pult és kényelmes faasztalok és lócák. A falon körben Norvégia nevezetesebb helyeinek képei, valamint a királyi címer. Az ajtótól nem messze az egyik fapadon egy fiú és egy leány üldögél, sörét iszogatván. Nevük Signe és Nils. Elõször csak úgy általánosságban fûzik a szót, aztán egyszercsak megszólalt Signe.
- Te, Nils, emlékszel még Nattéra?
- Nattéra?
- Igen, arra, furcsa lányra, aki mindig feketében járt, és régi, avítt könyveket böngészgetett... Tudod, sokat merengtünk azon, hogy vajon tényleg van-e varázsereje... Mindenesetre, az a grupp, aki sötét szertartásokat tartott a Kiserdõnél, nagyon nagyra tartotta...
Rengeteg legenda, és történet keringett róla...
- Ja, persze! Valamit én is hallottam... Állítólag még a Sátánt is megidézték, Nidd és õ, amibõl aztán nagy baj lett.
- Igen, azt is rebesgették, hogy elvesztette az ép eszét, és valami bolondokházába dugták...
- Szegény lány! Én ugyan nem nagyon ismertem, de valahányszor beszélgettünk, mindig találtunk közös témát - mondta Signe.
- Akkor miért van, hogy te sem tudod az igazságot róla?
- Mert nem ismertem annyira..
- De vajon akkor ki mondhatná meg, mennyi igaz ezekbõl a történetekbõl? - kérdezte Nils, mintegy a falaktól.
- Talán én - szólalt meg a hátuk mögött egy lágyan búgó, alt hang.

Mindketten hátrafordultak... S szemük-szájuk elállt a csodálkozástól. A hátuk mögött ugyanis egy lány állt. De nem akármilyen fehérnép... Magas, sudár termet, derékig érõ, éjsötét haj, és mélyen ülõ, hatalmas kék szemek, melyek most õket fürkészték. Arca finoman metszett, vonásai lágyak, sötét szemöldöke, mint két félhold borult hihetetlen kékségû szemei fölé. Fekete, elõl fûzõs bársonyruhát viselt, s a vállán könnyû köpenyt. Hosszan nézte a párocskát s újfent megszólalt.
- Szóval szeretnétek tudni az igazságot Nattéról?
Nils tért magához elõbb. Bólintott.
- Igen. Szeretnénk. És ha jól csalódom, erre te vagy a legalkalmasabb...
- Mibõl gondolod? - kérdezte a lány.
- Mert te vagy Natte, nem? - kérdezett vissza Nils.
- Igen, én - sóhajtott fel Natte, és leült közéjük.
- Kezdjük talán az elején... Tudom, még a származásomról is keringenek pletykák...
- Igen - bólintott Signe - nem tudnak megegyezni, hogy francia vagy olasz vagy-e.
- Egyik sem - csóválta a fejét nevetve a lány - de talán tényleg jobb, ha elölrõl kezdem az egészet... - mondta elkomolyodva s halkan mesélni kezdett.


Második


Valóban csak félig vagyok norvég, az apám révén. Édesanyám egy roppant messzi országból származik, aminek Magyarország a neve. Anyám egy Felvidék nevû helyen született és nõtt fel, s onnan került ide, Norvégiába, fõiskolára, valami ösztöndíjjal. Ott megismerkedett az apámmal, késõbb összeházasodtak, s megszülettem én. Egyébként apám sem teljesen norvég, az anyja, vagyis az én nagymamám svéd származású, úgyhogy otthon nálunk mindig bábeli zûrzavar uralkodott. Anyukám engem megtanított a maga nyelvére, a nagymamám révén svédül is megtanultam, az iskolában meg apámmal norvégul beszéltünk...

Az okkult dolgok már egész kiskoromban érdekeltek. Hiszen ti is tudjátok, milyen tiszteletben tartjuk a régi hagyományokat. Ráadásul anyám is egy tradíciókban gazdag népbõl származott, mely szintén izgalmas kultúrkörrel és mitológiával rendelkezett. Anyámtól rengeteg történetet hallottam a sámánokról, akiket magyarföldön táltosoknak neveztek, boszorkányoktól és garabonciás diákokról, akik a fekete iskolában, magától a Sátántól szerezték bûbájos tudásukat. Késõbb felfedeztem, hogy a boszorkánykodáshoz nekem is van tehetségem.

Úgy 12-13 éves lehettem, mikor elõször a kezembe került, egy, a wiccáról írott könyv, bár akkor még sok mindent nem értettem belõle. Amikor befejeztem az általános iskolát, a szüleim egy háromnyelvû gimnáziumba írattak, ami attól volt különleges, hogy a sok fakultatíve tanulható nyelv között, amibõl válogatni lehetett, volt magyar is. Ekkoriban én eléggé be voltam már oltva az okkulttal, és mindennel, aminek a mágiához csak köze volt. Úgyhogy, úgy kilógtam az osztályból meg az iskolából, mint ahogy az a Nagykönyvben meg van írva. Egyedül a fiúkkal tudtam szót érteni, a lányok kiközösítettek maguk közül. Volt a suliban egy grupp, amely mind ilyen "nehezen kezelhetõ" emberkékbõl állt, fõleg fiúkból. Közöttük elég nagy volt a becsületem, minden hülyeségben benne voltam, ha valami stiklirõl volt szó, én voltam az elsõ.

Aztán elkezdtek velem igen furcsán viselkedni, s én nem tudtam rájönni az okra. Itt kell megemlítenem, hogy engem elég hamar felvilágosítottak, mert anyámék - szerencsére - nem akarták elhitetni velem azt, hogy õk csak egymás kezét szokták fogni, és semmi több. Pláne, hogy apámnak elég heves volt a vérmérséklete, s volt, hogy éppen mosogatás vagy ebédfõzés közben kapta el anyámat... Persze elõttem azért nem... De - kíváncsi gyerek lévén - néha meglestem õket, amikor éppen a konyhában gyûrték egymást...

Akkoriban meg nem volt tiszta elõttem, hogy ez a dolog miért is olyan marha jó, de aztán nem foglalkoztam vele többet. Egészen addig, míg be nem töltöttem a tizenötöt. Akkor egyszerre érdekelni kezdett, s ehhez járult hozzá korábbi jó pajtásaim megváltozott viselkedése. Elhatároztam, hogy egyetlen barátnõmhöz, Liséhez fordulok gondommal, aki már tizenhét volt ekkoriban, s volt valami fickója is. Õ a szomszéd házban lakott, tehát egy nap suli után átugrottam hozzá, hogy megkérdezzem, hogy is van ez. Lise szó nélkül a tükör elé vezetett, s mondta, hogy alaposan vegyem szemügyre magam. Így is tettem, s láttam, hogy bizony alaposan megváltoztam az eltelt évek alatt, ami eddig talán fel se tûnt.

Lise pedig elmagyarázta, hogy ezek a változások a fiúkban is végbemennek, s ettõl van, hogy hirtelen elkezdünk a másik nem iránt érdeklõdni. Aztán pedig elmondta, hogy hogyan kelthetem fel magam iránt a figyelmet, beavatott a sminkelés, frizura készítés rejtelmeibe, és eljött velem vásárolni, s õ mondta meg, hogy milyen ruhát vegyek. Én csak ahhoz ragaszkodtam, hogy fekete legyen.
Így hát elkezdtem magam festeni, és testre simuló ruhákban járni. Átváltozásom nem várt sikert aratott.

A srácok versengtek azért, hogy hazakísérhessenek, és vihessék a táskámat, a lányok, pedig hirtelen mind kedvesek lettek hozzám. De engem a dedósok gyülekezete - ahogy magamban hívtam õket - nem igazán érdekelt. Volt abban a renitens gruppban, ahová én is tartoztam, egy különös és titokzatos fickó. Christer-nek hívták és gyakorlatilag senki nem tudott róla semmit, csak annyit, hogy az anyjával él, mert az apja elhagyta õket, az anyja, pedig festõmûvész, afféle bohém lélek, aki nem sokat törõdik a fiával, aki azt csinál, amit akar. Külsõre a pali pont az esetem volt - hiszen ekkorra már intenzíven beleástam magam ebbe a fiú-lány dologba - magas volt, izmos, hosszú szõke hajjal és szürkészöld szemmel.

Állandóan valamilyen kiolvashatatlan feliratú, fekete pólóban és fekete farmerban járkált, s nyakában egy pentagramm lógott. Egyszer megkérdeztem tõle, hogy mi van a pólójára írva. Mondta, hogy Trollheim, és ez egy banda neve. Az egyik a kedvencei közül. Megkértem, hogy hozzon nekem ilyen zenét, mert érdekelne a dolog, és megkérdeztem, hogy mi a stílus neve. "Black metal" - felelte, s másnapra hozott nekem Trollheim-et, meg Immortalt, meg egyéb ilyen feketefém zenéket. Én meghallgattam õket, s egybõl megfogott a dalokból áradó sötét atmoszféra. Késõbb felfedeztem magamnak más bandákat is, ebben a stílben, mint a Gothic Lycia, vagy a Darkness, és a Svartal. Így szerettem bele a stílusba, és késõbb a srácba is. Christert felvillanyozta, hogy én ennyire értékelem a zenéjét - ebbe a suliba, ugyanis éppen nem járt egy blackõrült sem, szegény Christer bizony nagyon egyedül érezhette magát. Tehát örült, hogy rajta kívül van még valaki, akit ez érdekel. Következõleg elmentem vele egy black metal fesztiválra a Tüzes Sárkányba, s remekül éreztük magunkat. Felfedeztük azt is, hogy mindkettõnket ugyanúgy érdekel a mágia, varázslás meg egyéb ilyen titokzatos dolgok. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, s eljött az idõ, mikor megtapasztalhattam, hogy valóban nagyon kellemes élmény az együttlét... Nekem semmi problémám nem adódott a szüzességem elvesztésébõl. Én is akartam. Eleinte a kíváncsiság vitt rá, ám aztán már a felfedezett gyönyörûséget akartam újra és újra átélni, s Christer remek partner volt ebben. Õ már egyáltalán nem volt tapasztalatlan, õt ugyanis tizenhárom évesen avatta be egy húsz éves nõ, aki az anyja barátnõje volt...

Csodálatos három évet töltöttünk együtt, egészen a suli végéig. Akkor sajnos el kellett szakadjunk egymástól, mert Christer Oslóban tanult tovább, ami igencsak messze van ide... Megbeszéltük, hogy véget vetünk a kapcsolatnak, de a barátságot megõrizzük.
Azon a nyáron, melyen Christernek búcsút mondtam, került sor arra a találkozásra, amely egész további sorsomat eldöntötte...
Íme, egy fricska a pletykának: ugyanis már betöltöttem a tizennyolcat, mikor találkoztam Grimmel, hiszen mindaz, amirõl a rólam szóló történetekben mesélnek, már az iskola befejezése után történt. Csak ezt nem sokan tudják...

[anneke]

Harmadik


A Christerrel való szakítás után nagyon üresnek éreztem a mindennapokat. Gyakorolgattam, varázsolgattam - ekkor volt már egy állandó, felállított oltárom - s azon tûnõdtem, mi lenne, ha mágikus úton is megsegíteném kissé a párkeresõ attrakcióimat... A születésnapomra kapott varázskönyvben volt is leírva egy ilyen rítus: "hogyan szerezzünk párt? - szerelmi varázslatok" címen. Figyelmesen elolvastam, összeszedtem a kellékeket, s egy pénteki napon - Freya napján, kevéssel naplemente elõtt - Freya órájában, az Istennõ szent növényeit használva, megejtettem a varázslatot, s kértem a Világmindenséget és az Isteneket, hogy küldjenek nekem egy férfit, aki mellettem lesz jóban-rosszban, s csak a halál, vagy még az sem választ el minket egymástól. Leírtam, hogy milyennek képzelem: magas legyen, teste izmos, haja hosszú, sötét, szemei világosak, talán zöldek. Legyen hozzám kedves, szeresse a sötétséget, melynek én leánya vagyok, higgyen abban, amiben én, és ami fõ: az õrületig szeressen engem! Minden energiámat beleadtam az igézésbe, éreztem, hogy szédülök, fáj a fejem, s nem vagyok egészen magamnál. Végül legyûrt az álom, vagy a fáradt ájulás, már nem tudom, de apám elbeszélése szerint az oltár elé terített medvebõrön aludtam, mikor bejött a szobámba, rendes éjszakai körútja alkalmával, s õ fektetett az ágyamba végül.

Másnap szombat volt, s a Tüzes Sárkányban black metal klub, amire már Christerrel is el-eljárogattunk, tehát este felkerekedtem, s leballagtam a klubba, hogy kicsit átgondolhassam az eseményeket.
Második fricska: a "legenda" úgy tartja, hogy Grimmel véletlenül hozott össze minket a sors. Nem. Nem így volt. Én tudatosan ismerkedtem meg vele, tudva, hogy Nidd barátja. Mert azon az estén Grim nem volt egyedül... De talán nézzétek meg a saját szemetekkel, hogy mi is történt...

Azzal Natte intett, s az ámuló pár szeme elõl hirtelen eltûnt a kocsma egyik fala, s mint valami nagy vetítõvásznon, az üres helyen képek jelentek meg. Látták a Tüzes Sárkány belsejét, az akkor még alig tizennyolc éves Nattét, amint egy asztalnál ülve sörét iszogatja...
Signe körülnézett, látja e még valaki rajtuk kívül ezt a csodát, de többiek ugyanúgy üldögéltek és beszélgettek, mint eddig, senki még csak feléjük sem pillantott. Signe tehát újfent belemerült a "filmbe".

A pultnál két ismert alak álldogált. Signe mindkettejüket látta már, igaz, hogy csak a színpadon, most pedig "civil" emberként láthatta viszont õket, s ez roppant furcsa volt neki. Hallgatta Nattét, aki arról mesélt, hogy azon a bizonyos estén Nidd is ott volt a klubban, s hogy õ volt az, akirõl álmodozott, akit megidézett magának, s hogy direkt ismerkedett meg Nidd barátjával, Grimmel, hogy a fiú közelébe kerülhessen. Nézte az eseményeket, amelyek teljesen hétköznapiak voltak, a srácok a pultot támasztották sörözgetve és idõnként odabökve egy-egy szót egymásnak, miközben a felhozatalt mustrálgatták. A pultos lány, buzgón törölget hozzájuk közel, s látszik rajta, hogy majd' meghal, csak hogy megszólítsa valamelyikük... Ám tudta, hogy ezek mögött a hétköznapi dolgok mögött lappangott Natte számára a Sors...

Most, ebben a pillanatban vette észre Grim a gondolataiba merülõ lányt. Natte elgondolkodva nézte poharát, de egyszerre megérezte, hogy nézik. Felpillantott... S tekintete találkozott Nidd pillantásával, akinek Grim hívta fel a figyelmét az ismeretlen szirénre, ott az asztalnál. Csak egyetlen pillanat volt... A kék és - igen - zöld szempár elmerült egymásban. Natte úgy érezte: villám csapott belé. Nem. Nem gondolta, hogy ilyen hamar... Hiszen még fel sem készült rá... Nem, még ne... S az Istennõ - vagy a Királynõ? - meghallgatta néma kérését. Nidd visszafordult Grimhez, mondott neki valamit, aztán eltûnt a félhomályban, Grim pedig, némi tétovázás után, odalépett Natte asztalához.

Grimmel való viszonyom egyszerûen kezdõdött - szólalt meg továbbmesélve Natte, mintegy kommentálva a látott eseményeket.
Mind a ketten tudtuk, hogy mit akarunk a másiktól, õ egy jó kis numerát - talán többet is - én meg azt, hogy a kapcsolatunk révén közelebb kerüljek Niddhez. Ezen a koncerten be is mutattak neki... De nem ez most a lényeg. Grim õrült volt, csak úgy, mint én. Mikor ott voltam nála, kitalálta, hogy próbáljuk ki a szexuálmágiát...

A mai napig nem tudom, õ mit kívánt közben, de én... Én végrehajtottam a legmerészebb varázslatot: magamba hívtam Lilith-et, a Királynõt. És a varázslat sikerült! Íme, így történt, nézzétek...
S újfent az életfilmre figyeltek mindannyian. A kép most Grim szobáját mutatta - éppen hajnalodott. A szõke, viking harcos küllemû Grim, félig-meddig felöltözve feküdt az ágyon, s látszott, hogy mélyen alszik. A földre rajzolt pentagramm közepén, pedig ott gubbasztott Natte: ruha nélkül, ám sötét haja teljesen elfedte testét, ahogy ott térdepelt, fejét két térdére hajtva. Hirtelen megszólalt a közeli templom harangja, elkongatta a nyolc órát. Erre felneszelt Grim, s meglátta a pentagramban térdelõ Nattét, aki reszketett, mint a nyárfalevél. Odalépett hozzá, s a vállára tette a kezét. A lány riadtan nézett fel, s szemeiben rémület ült. Mintha valami iszonyúság történt volna vele...

- Jól vagy? - kérdezte Grim részvevõen, aki már sajnálta, hogy belerángatta ebbe a lányt. Nem mindenki képes elviselni...
- Ni-nincs semmi bajom - dadogta a lány - Cs-csak képtelen vagyok abbahagyni a reszketést.
Grim felsegítette, s az ágyra ültette Nattét, majd kiment a szobából, s egy kupában citromfû teát hozott neki.
- Tessék. Idd meg, jót fog tenni - nyomta a lány kezébe az ivókupát.
Natte egy hajtásra lehúzta a gyógylevet, aztán beleburkolózott egy ottfeledett köpenybe. Grim örömmel látta, hogy a lány felhagyott a reszketéssel. Leült mellé, s kérdõn nézett rá.
- Elmesélnéd, hogy mi történt veled tulajdonképpen?
- Tulajdonképpen nem is tudom... Emlékszel még, mit kántáltam tegnap éjszaka a rítus alatt?
- Persze, Lilith nevét kiáltottad többször egymás után. A többit nem értettem...
- Igen... Roppant veszélyes varázslatba kezdtem... Nem is emlékszem, hogy ért véget a dolog. Amikor magamhoz tértem, benn ültem a körben - bökött fejével a pentagram felé - s olyan furcsán éreztem magam, elhatároztam hát, hogy egy magamba nézõ meditációval kiszellõztetem a fejemet. Biztos ismered, minden kezdõ ezt próbálja ki elõször. Kizárod a világot, s olyan mélyen merülsz magadba, hol szembetalálkozhatsz a titkos belsõ éneddel... Rengetegszer tettem így, ha valami felzaklatott, s ettõl mindig megnyugodtam. Most is erre készültem, de most...

Nem úgy történt, mint eddig. Ahogy arra a szinte értem, ahol a belsõ énemmel találkozhattam volna, a megszokott helyett, egy lélegzetelállítóan gyönyörû alak álldogált. Nem tudtam mire vélni a dolgot, s már épp meg akartam szólítani, mikor a szemem láttára változott át, valami förtelmesen csúf, iszonytató démonná, ám a démon arcán felsejleni látszottak az elõbbi arc vonásai... Aztán a démon eltûnt, s ott állt ismét a gyönyörû nõalak, de most már saját magamra ismertem benne. Ekkor egy hangot hallottam, amely azt mondta: kívánságom teljesült, Lilith belém költözött, képességeimet az õ hatalmával segíti, lelke-szíve egyesül az enyémmel - Natte felnézett - mert eddig szinte a takarónak beszélt - s Grim ekkor meglátta a démoni izzást a tekintetében, melybõl olyan erõ áradt, amilyenrõl eddig csak könyvekben olvasott. A lány elmosolyodott, s csábító pillantást vetett Grimre:
- Lám, nemcsak Lilith hatalma, hanem szerelmi étvágya is az enyém most már! - s ezzel a felkiáltással ledöntötte a fiút, aki nem tiltakozott a heves támadás, na meg a folytatás ellen sem...

Így történt. Natte magába fogadta Lilith erejét, képességei kiteljesedtek, segédeszköz nélkül jósolt bárkinek, úgy olvasott a tenyerekbõl, mint a könyvbõl, s valamennyi környékbeli lány hozzá járt, hogy bûvölje hozzájuk a kiszemelt fiút. Ám Lilith hatalmas étvágyát is magába fogadta ezzel, s hamarosan eljött az idõ, amikor már Grim sem tudott kellõképpen a kedvére tenni, holott a fiú teljesítõképességérõl legendák szóltak...
Natte ezért új partner után nézett. Ám Grim nem akarta elveszíteni Nattét. Felajánlotta hát neki, hogy összehozza egy barátjával, Astenuval, de õk is maradjanak együtt, amíg még lehet... Natte beleegyezett ebbe.

Közben Grim, Astenu és Nidd megalakították az Ancient Regnum nevezetû együttest, s elindultak a világhírnév felé... Legalábbis szerettek volna.
Natte képességei természetesen, Nidd fülébe is eljutottak, ugyanis Grim mindjárt az ominózus rítus utáni napon elmesélte neki, hogy mit tett a lány, és mi történt vele. Ekkoriban rengeteg szertartást folytattak a közeli Kiserdõ tisztásán álló áldozókõnél, mert Nidd tudni szerette volna a Világmindenség titkait és az élet értelmét, de eddig sajnos minden erõfeszítésük, mely egy démon, vagy egy bolygószellem megidézésére irányult, kudarcba fulladt. Elhívták hát Nattét egy ilyen rítusra, hogy õ legyen a közvetítõ médium. Lilith erejével nyilván sikerülne...

Signe borzongva nézte a most pergõ képeket: holdfényes tisztás, komor, fekete csuklyát viselõ alakok, s a tiszta fûre földdel felrajzolt pentagram közepén térdelõ vékony, nõi alak... Sosem szerette azokat a filmeket, amelyek hasonló dolgokkal foglalkoztak, s olyan furcsának találta, hogy Natte oly könnyedén belement ebbe...

Negyedik


A pentagram elõtt ott áll a szálas termetû, sötét hajú Nidd, szikár, izmos testén bíborszín köpeny. Karjait széttárva, az ég felé nézve, kántál valami ismeretlen nyelven - legalábbis Signe számára - s hirtelen elsötétül az ég, hatalmas mennydörgés hallatszik, a körben térdelõ Natte szétcsapja kezeit s arccal a földre borul. Elcsendesedik minden... Aztán felemeli a fejét, s mély, sosem hallott hangon, sosem hallott nyelven megszólal. A démon, kit hívtak, megérkezett. Nidd feltesz neki néhány kérdést - még mindig azon a különös nyelven - a démon válaszolgat, de ahogy telik az idõ, egyre nyugtalanabb. Ide-oda rángatja a lány testét, Natte hajladozik, mint nád a szélben, végül tehetetlenül leroskad. Az ég újfent félelmetesen megdördül, s szélvihar támad hirtelen. Aztán lassan minden elcsendesedik, s újra olyan lesz, mint volt. Kisüt a Hold, s a bársonykék égen felszikráznak a csillagok. A rítus résztvevõi fellélegeznek, lám minden kitûnõen ment, ám vezérük bizonytalan, mert Natte még mindig mozdulatlanul fekszik a pentagram közepén.

Nidd aggódva nézi az élettelennek látszó testet, s arra gondol, talán túl erõs szellemet választottak. Odalép a lányhoz, aki ebben a pillanatban tér magához, s felnéz. Tekintetük találkozik, ugyanúgy, mint a Tüzes Sárkányban, nem is oly rég... Ám Natte szemében már Lilith tüze lángol, melynek izzása örökre magához láncolja Nidd-et, aki alig tud szabadulni a lány pillantásának bûvkörébõl... Hirtelen vad vágy önti el, hogy felkapja Nattét, de... De nem nyúl a lányhoz. Még nem. Natte újfent szétcsapja kezeit, s megmámorosodva az imént átélt élménytõl, Nidd izzó tekintetétõl, szenvedélyesen kiáltja világgá:
- Lilith újra itt van köztetek! Kezdõdjék az orgia az Õ tiszteletére!
Azzal kilép a körbõl, s ahogy végigsétál a tisztáson, mindenki köré gyûlik, mindenki meg akarja érinteni, s õ hagyja, mindenkinek odaadja magát, aki csak akarja õt, számlálatlan gyönyörhullámban mártózik meg azon az éjjelen, csakhogy csillapítsa a lelkében mardosó éhséget, melyet egy achátzöld szempár pillantása ébresztett benne...

És ez így ment minden Sabbath alkalmával. Az elsõ szellem, akit megidéztek, Sameth volt, Uriel szárnysegédje, s miután Nidd meggyõzõdött róla, hogy a Natte lelkében lakozó Lilithnél semmilyen démon nem lehet erõsebb, legközelebb már magát Urielt idézték meg, s utána sorban a többi angyalt, démont és bolygószellemet, hogy kitudjanak minden titkot, amelyek el voltak rejtve az ember szeme és tudata elõl az idõk kezdete óta.

És minden rítus ugyanúgy végzõdött, egy veszett és mámoros orgiával, melyeknek során Natte és Nidd mindig elsodródott egymás mellõl, mert vezérünket mindig Erichta vonszolta magával, Natte mellett, pedig mindig ott termett Grim, vagy Astenu. De úgy tûnt, Natte nem törõdik ezzel... Csak a bensõjében égõ tûzzel látszott törõdni, és azzal, hogy ezt a tüzet hogyan olthatná el... A "külsõ világban" már minden barátját és barátnõjét elvesztette, mert a régi barátait szabályosan letámadta nagy szerelmi éhségében, barátnõi, pedig azért haragudtak meg rá, mert valahányszor elmentek együtt valahova, a fiúk mind csak Nattéval akartak megismerkedni. Ekkoriban kaptak szárnyra róla az elsõ legendák...
Lassacskán Natte elszakadt régi életétõl, már csak az okkult grupp tagjaival érezte jól magát, õket tekintette a családjának.

Erichta és õ egy lakásba költöztek, bár ez nem bizonyult jó ötletnek, mert mint kiderült, a vörös hajú és temperamentumos Erichta halálosan szerelmes volt Nidd-be, és mindent elkövetett, hogy megszerezze magának. Torzult gondolkodása miatt - melyet irigység táplált - egyedül csak Natte állt tervei megvalósulásának útjában. Tehát igencsak hátsó gondolatokat táplálva költözött vele össze: az volt a terve, hogy elmarja a gruppból és õ lesz a fõboszorkány. Fel nem foghatta, mivel tudhat többet Natte, mint õ. Ám Nattén kicsorbult szavainak minden éle, nem lehetett vele veszekedést kezdeményezni, sõt még arra sem reagált, mikor Erichta nyíltan kikezdett Ulwarral, akivel akkoriban lehetett együtt látni Nattét. Ám Natte fel sem vette ezeket a piszkálódásokat. Csak azt tudta vele elérni, hogy Natte ráunt az együttlakásra, s másik albérletet keresett magának.
Nattét más foglalkoztatta ebben az idõben... Mégpedig az, hogy végre megtalálta, aki ezt a kínzó éhséget le tudná csillapítani testében-lelkében. Csak éppen azt nem tudta biztosan, ki lehet... A dolog ugyanis a következõképpen történt:

Az egyik rítus alkalmával szokatlanul sokáig tartott a visszatérése, ám mikor végre sikerült, az annyira kifárasztotta, hogy percekig csak feküdt, s nem tudott megmozdulni, pontosan úgy, mint elsõ alkalommal. S ahogy ott feküdt, hirtelen azt érezte, hogy valaki fölé hajol, s lágyan, ám mégis forrón és szenvedéllyel telve, szájon csókolja. Nattét sohasem érzett forróság árasztotta el. A testében égõ tûz, hirtelen másképp kezdett izzani, de nem érzett magában elég erõt arra, hogy kinyújtsa a karját, és magához ölelje azt a valakit, aki tõle e csókot csente, s aztán el se engedje többé. Szemei sem akartak engedelmeskedni akaratának, mikor nyitogatni kezdte õket, hogy megnézze, ki lehet az. S bár sûrû szempillái ködén keresztül felsejlett egy zöld szempár, mire teljesen magához tért, már nem volt mellette senki.
És attól fogva, csak arra a csókra, arra az érintésre vágyakozott, s úgy érezte, eleped szomjúságában, ha nem sikerül neki megtalálnia Õt.

[anneke]

Ötödik


Ekkoriban történt, hogy új lány érkezett a gruppba - törte meg Natte a beállt csendet, ugyanis az eddig látottak igencsak a szavát vették, nemcsak Signének, hanem Nilsnek is.
Nagyon csendes, és igen szomorú teremtés volt. Körülbelül velem egymagasságú, de sokkal vékonyabb testalkatú. Derékig érõ, vastag, homokszõke copfjai és szürkészöld szemei voltak, amelyek mindig csillogtak. Lithának hívták, és egy régi tagunk, Vortex hozta közénk.

Õ mesélte, hogy Lithát elûzték otthonról, mert nem volt hajlandó apja abberált vágyainak alávetni magát, sem pedig zárdába vonulni. Litha egészen messzirõl, Magyarországból vetõdött északi hazánkba, s ez engem rögtön felvillanyozott, hiszen anyám rég elfelejtett földjérõl jött, amely engem mindig is nagyon érdekelt. Vortex elmesélte, hogy a reptéren talált rá, amint tanácstalanul álldogál a kijáratnál, mintha nem tudná eldönteni, hogy kijöjjön-e vagy sem. Hazavitte magához az ijedt lányt, adott neki enni, kölcsönadta a húga ruháit - mert egy régi szõttes tarisznya volt minden poggyásza - amelyben - mint késõbb kiderült - a családi fényképeket, és kazettáit õrizgette. Én rögtön a szárnyaim alá vettem az új tagot, és tanítgatni kezdtem a nyelvünkre, hiszen egyelõre csak magyarul vagy angolul cseveghettünk. Egyébként Litha rettenetesen meglepõdött, mikor az õ nyelvén szóltam hozzá, talán ez is alapozta a késõbb kialakult barátságunkat. A rítusokon eleinte félt, s az azután következõ eseményekben nem akart részt venni, láttam rajta, hogy ez neki egyáltalán nem természetes. Eleinte azt hitten azért, mert csak egyvalaki, vagy egyáltalán senki nem tetszik neki a grupp fiútagjai közül, de - miután elbeszélgettünk errõl - kiderült, hogy õ egyszerûen viszolyog az effajta szeretkezéstõl. Néha tõlem is megijedt, mikor éppen transzban látott, vagy szerelmi rontást tettem éppen, s meglesett...
De ettõl eltekintve, remek barátságba keveredtünk. Már-már azt hittem, az õ szívét elkerül a szerelem tüze, mely engem annyira égetett, mikor egy napon furcsa kéréssel állt elém...

A képen most egy kis szobácska látszott. A hatalmas ferdén dõlt ablakon halványan tûz be a nap, az ággyal szembeni komódot világítva meg. Az ágyon, pedig ott üldögél a két leány, a fekete hajú Natte tetõtõl-talpig feketében, a szõke Litha aki, egy borvörös színû hosszú ruhát visel. Felhúzott lábbal ül, félig Natte felé fordulva, aki törökülésben az ágy támlájának dõlve üldögél.
- Te, Natte... Te ugye mindenkit ismersz itt a grupp tagjai közül?
- Igen, többnyire. Persze, akik nem az Ancient tagjai, azokat kevésbé... Miért kérded?
- Tényleg, már kérdezni akartam - terelte el hirtelen a szót más irányba Litha - tulajdonképpen most te is tagja vagy az együttesnek?
- Hát... Látod, ezt nem is tudom... Errõl Nidd-et kéne kifaggatnod... Néha besegítek billentyûvel, vagy énekkel. Persze, Erichta ezért ki tudná kaparni a szemem...
- Miért?
- Mert õ a hivatalos tag...
- Ezt nem értem...
- Nos, a dolog úgy történt, hogy Nidd engem kérdezett meg elõször, ám én úgy gondoltam, nem való vagyok a színpadra, különben is, én csak a szertartásokon szeretek szerepelni.. Erichta pedig kapva-kapott az alkalmon. Ám az õ hangja csak bizonyos fekvésekhez jó. Ha bonyolultabb témát akarnak egy számba, engem hívnak, hogy segítsem ki õket háttérvokállal. Hát ezért haragszik rám a vörös boszorka...

- Én azt hittem, Nidd miatt...
- Már miért? Õk járnak, nem? Nidd és köztem nincs semmi... Azon kívül, hogy õ a grupp vezére, én meg a boszorkánya... De... Ennyi.
- Úgy vettem észre, azért szeretnéd, ha több lenne...
Natte - szokatlan módon - elpirult.
- Mibõl gondolod?
- Hát, ahogy beszélsz róla... Meg ahogy ránézel... De egyébként õ is...
- Na jó, hagyjuk ezt a témát, miért is kérdezted, hogy ismerem-e a grupp minden tagját? - most Natte terelte el a szót a kínos témáról.

- Öööö... Csak azért, mert a múltkor meglátogatta Vortexet valaki, akit eddig még nem láttam itt...
- Hm... Le tudnád írni, hogy nézett ki?
- Hát... Elég magas, és vékony, de azért izmos és hosszú fekete haja van...
- Más ismertetõjele nincs? Ugyanis kapásból tíz ember jutott az eszembe így hirtelen...
- Nem, nagyon jut eszembe... Vagy várj! Mindkét karja ki volt tetoválva.
-Aha! Akkor az csak Vintersorg lehetett... Vagyis Stian. Vortex bandájának az énekese. Merthogy õk is alapítottak egy pár sráccal egy együttest, nem tudom, Vortex mesélte-e. Kissé keményebben nyomják, mint az Ancient... A szövegeik is durvábbak.

- És... Gyakran szokott ide járni? Õ is tag?
- Nem, õ nem. De idõnként meglátogatja Vortexet, meg - Natte elmosolyodott - Line-t.
- Line a barátnõje? - kérdezte Litha s hangjában szomorúság csendült, amit Natte rögtön észrevett.
- Ahogy vesszük... Élvezik egymást és kész. Line rajta kívül még rengeteg más sráccal is kavar... De mondd csak szívem, mi ez a nagy kérdezõsködés? Netán megbolondultál Stian smaragd szemeitõl?
Most Lithán volt a sor, hogy elpiruljon.
- Hát... Nagyon jóképû... És olyan kedves.
- Kedves?! Nocsak! - vonta fel a szemöldökét Natte - netán már beszédbe is elegyedtetek?
- Hát... Mivel a találkahelyen nem volt senki más, csak én, tõlem kérdezte meg, hol találja Vortexet.
- Ennyi?
- Igen... Illetve nem. Mikor már ment hazafelé, akkor megint összefutottunk, s akkor megkérdezte, hogy én mostanában kerültem-e ide, mert eddig még nem látott. Én meg mondtam, hogy igen, és akkor kérdezgetett errõl-arról, és tök jól elbeszélgettünk... Jaj, Natte! - kiáltott fel szenvedélyesen és merõen nézett barátnõje szemébe - varázsold el nekem õt! Kell! Soha pasi után még így nem vágyódtam... Ha nem lehet az enyém, beleõrülök.
- No, no! - lepõdött meg Natte a heves kirohanáson - és csak egyetlen éjszakára akarod megszerezni, vagy egy egész életre?

- Örökre... - sóhajtott fel Litha s lemondóan nézett maga elé - persze, tudom, ilyen varázslat nincs... Ne haragudj, hogy szóba hoztam. Ennek így nincs semmi értelme.
- Miért ne lenne? - emelte fel Litha a fejét - miért mondasz le róla már az elsõ pillanatban? Nem mondtam, hogy nem tudok segíteni - azzal Natte felállt, a komódhoz lépett, s a felsõ fiókot kihúzva, egy meglehetõsen viharvert könyvet vett elõ, s Litha kezébe nyomta.
- Tessék. "Szerelmi praktikák és varázslatok". Én is ebbõl igéztem meg annak idején az én páromat...
- A te párodat? - kérdezte csodálkozva Litha felnézve a könyvbõl, de Natte addigra kiment a szobából...


Hatodik


Nos, hogy mit ügyködött Litha, és mit nem, arról én nem tudok - vette fel újra Natte az elbeszélés fonalát - de a tény az, hogy Stian elkezdte hanyagolni Line-t, viszont egyre többet láttak együtt Litha-val, s az egyik rítus alkalmával - melyen Stian is részt vett - egyszercsak azt láttam, hogy Litha és Stian diszkréten félrevonulnak, mikor én kihirdetem az orgia kezdetét, s én tudtam, hogy végre megtört a jég, s most már Litha is teljesen közénk tartozónak vallhatja magát.

Késõbb, persze kifaggattam a történtekrõl, s kis barátnõmre nem lehetett ráismerni: olyan szavakat használt, amelyeket azelõtt ki nem ejtett volna a száján, még véletlenül sem, s olyan hévvel, amelyre azelõtt még soha nem ragadtatta magát.
Én, pedig együtt örvendeztem vele, s boldog voltam, hogy végre igazán boldognak látom õt. Ám majdnem szomorú vége lett a vigasságnak: ugyanis az apja valahogyan kinyomozta, hogy Norvégiába menekült, utána jött.
Sajnos még én sem láttam, hiába néztem meg különféle eszközökkel, hogy mi az a veszély, amely fenyeget, mert állandóan ködbe burkolózott elõlem. Csak akkor jöttem rá, mikor már majdnem késõ volt.

Azon a napon éppen nem voltam otthon, próbám volt az Ancient-tel s csak késõ éjjel jöttem haza. Otthon azonban szokatlan csönd és üresség fogadott, sehol sem láttam Lithát. Rosszat sejtve mentem át Vortex-hez - aki a tõszomszédunk volt - hogy nem látta-e Lithát, s ott tudtam meg a hírt, hogy a lány apja itt volt, kiverte a huppot, s Lithát mindenáron magával akarta hurcolni, aki persze nem hagyta magát. De olyannyira megrémült, s olyan erõsen elõjöttek rossz emlékei, hogy nem lehetett vele értelmesen beszélni. Úgyhogy villámgyorsan összecsomagolt, s azt hajtogatva, hogy "el innen, el innen" - míg az apja a bezárt ajtó elõtt handabandázott, s megpróbálta betörni, addig Litha kimászott az ablakon, és elmenekült. Mindezt Line-tõl tudta Vortex. Ugyanis az egykori vetélytársak nagyon jó barátságba kerültek egymással, s Line éppen egy kis pletyizésre ugrott át, mikor az a vadmarha megérkezett. Line próbálta csitítani Lithát és rávenni, hogy másszon át Vortex-hez, a fentiek miatt azonban Litha nem hallgatta meg a tanácsot.

Összeomlottam, amint végighallgattam Vortex elbeszélését. Arra gondoltam, hogy mekkora város Akershus, és hogy milyen keveset ismer belõle Litha. Hogy a fenébe fogjuk így megtalálni? Hiszen bárhová mehetett.
Felpattantam.
- Mit ülünk itt, azonnal utána kell menni, még nem juthatott messzire... És különben is, mit tettetek az apával?!

Vortex a vállamra tette a kezét s megnyugtató hangon a következõt mondta:
- Nyugodj meg. A vén szoknyacsõsz, már a visszafelé tartó gépen ül, kis tanítványod Silje, alaposan ráijesztett. Litha után, pedig Stian indult, ha õ nem találja meg, akkor senki.
S valóban, néhány óra múlva, kopogtak az ajtón, s ott álltak õk ketten; Litha kedvesem, kissé reszketve és viharverten, de épen és egészségesen, és Stian, aki még a szokottnál is sápadtabb volt most. Miután kisírtuk és kiörvendeztük magunkat, azt ajánlottam Lithának, hogy menjen szépen át a szerelméhez, és beszéljék át a történteket, szerintem neki most nem rám van szüksége.
- Hát igen, Natte - nézett rám jelentõségteljesen kis barátnõm - de viszont neked is erõsen szükséged lenne már valakire, aki végre veled törõdik. Nem gondolod, hogy eleget vártatok?
S meg sem várva, hogy mit reagálok sejtelmes szavaira, eltûnt Stian-nal.

[anneke]

Hetedik


Telt-múlt az idõ. Közben az Ancient Regnum egyre-másra aratta sikereit, s elérkezett az a nap is, amikor az eddig elkészült dalokat lemezre vették. Egy hónap megfeszített munka után izgatottan várták, hogy fog tetszeni a közönségnek. S a publikum ráharapott... Néhány hét alatt több ezret adtak el a lemezbõl, s mikor átlépték a bûvös ötszázezret, a banda tagjai elhatározták, hogy egy jóféle hepajjal ünneplik meg a sikert. A bulira természetesen a grupp minden tagja hivatalos volt... Kibéreltek egy jó kis faházat a rítusok színhelyéül szolgáló erdõ mellett, bár akkor éjjel csak a jókedv és részegség szellemét kívánták megidézni. Nils és Signe figyelõ tekintete elõtt feltûnt a jól ismert erdõrészlet, a szélén, pedig egy takaros faház...

Alkonyodott. Bent a házban már nagy volt a nyüzsgés, mindenki jól érezte magát, és az éjféli pezsgõbontásra várt. Hirtelen ismerõs arcok suhantak el: Litha csodálatos, borvörös bársonyruhában, leengedett hajjal, gyönyörû volt, mint egy boszorkánykirálynõ, oldalán Stian-nal, aki a szokásos fekete szerelését viselte, ezúttal egy kalappal is megbolondítva az összhatást, Line, testhezálló fekete mini ruhában, melynek hosszú tüll ujjai voltak, hajában is tüll fátyol, vidáman nevetgélve, épp Astenuval beszélget, aki roppant szexin néz ki, fekete bõrnadrágjában, és - a középkor divatját idézõ - fekete selyemingében, derekáig érõ, fekete csillogó hajával... Meg is akad rajta a lányok szeme...
Aztán megpillantja Nattét is, aki ugyancsak kitett magáért: felül szûk, alul enyhén bõvülõ bársonynadrág van rajta, s szintén bársony, elõl fûzõs ujjatlan felsõ, olyan mély dekoltázzsal, amely minden bizonnyal kocsányon lógó férfiszemeket eredményezett. Haja kibontva, koronaként ékesíti szép arcát, melyet mostanában mindig valami szomorúság felhõz. Tálcát hoz, szendvicsekkel megrakva, s mögötte... No nézd csak! Erichta tûnik fel, a nagy vetélytárs. Hasonlóképpen öltözve, mint Natte, csak õ bordóban, míg Natte most sem mondott le a feketérõl.
Erichta is tálcát egyensúlyoz a kezében, leteszi Natte tálcája mellé, a két lány szívélyesen egymásra mosolyog.

Signe nem tudta mire vélni ezt a hirtelen támadt barátságot. De mielõtt bármit kérdezett volna, Natte intett egyet, s a következõ kép tárult eléjük:
Sötétkék csempés fürdõszoba. Natte a tükör elõtt áll, s éppen a sminkjén próbál igazítani valamit, de nem megy, annyira remeg a keze. Végül tehetetlenül leroskad a kád szélére. Hirtelen nyílik az ajtó, s belép Erictha. Örömmel színezett meglepetéssel kiált fel:
- Nahát, Natte, te itt vagy?! Litha most forgatja fel érted a házat...
Natte felnéz, szép szeme csupa könny és ború. Megadóan bólint, s szedelõzködne, de Erichta a vállára teszi a kezét.

- Várj. Jó is, hogy itt találtalak, itt nyugodtan tudunk beszélgetni. Már régen el akartam mondani neked, hogy szabad a pálya... Ne haragudj, Natte - nézett Erichta bûntudatosan a lányra - azt hittem, dacolhatok a Sorssal, azt hittem, erõsebb lehetek Lilithnél. Ma már tudom, hogy nem. Be kellett látnom, hogy vesztettem. Az a röpke néhány óra, amit lophatok magamnak a Sabbathok alkalmával, nagyon kevés s ráadásul az sem az enyém igazán. Egy darabig hitegettem magam, hogy majdcsak elfelejt téged, s akkor észre fogja venni, hogy én milyen sokáig hûségesen kitartottam mellette, míg te, a cemende nõszemély, hány és hány pasassal adtad össze magad. De rá kellett jönnöm, hogy ez õt nem érdekli. Neki csakis te kellesz, bár fogalmam sincs, hogy akkor mi tartja vissza... De én belefáradtam abba, hogy engem ölel, te téged lát, hogy rám néz, de te jársz az eszében. Elég volt. Ha nem lehet teljesen az enyém, nem kell sehogyan sem. Tegnap éjjel rákényszeríttettem a döntésre. Megmondtam neki, hogy valljon színt neked végre, bárhogyan, mert már egyikõtök tépelõdését sem bírom nézni tovább. Én... Már nem állok az utatokba. Menjen hozzád, eleget vártatok.

Natte felkapja a fejét az ismerõs szavakra. Szemében reményféle kezd csillogni.
- Te is úgy gondolod, hogy ne várjunk tovább? - kérdezi.
- Õszinte legyek? - kérdez vissza Erichta.
- Igen.
- Szívem szerint bármeddig várhatnátok. Hiszen tudod, hogy kellene nekem... De õ, téged szeret. Így hát azt mondom: valóban eleget vártatok már, Natte.
- Sajnálom, Erichta - mondja Natte részvevõen.
- Sose sajnáld! - nevet a lány, s õszinte a mosolya - nem maradok egyedül, ne félj!
- Hát persze, hogy nem - mosolyodik el Natte is - Astenu az elsõ idõktõl érdeklõdik irántad. Te vagy számára a legszebb boszorkány... Én a helyedben kihasználnám a helyzeti elõnyömet.
- Ki is fogom, attól ne félj! - nevet Erichta, s szemceruzát vesz elõ - gyere - hajol Natte fölé - kiigazítom a sminked, látom, te nem boldogultál vele.
Nos így történt. Erichta belátta tévedését, s az egykori vetélytársnõk a legjobb barátnõkként hagyták el a mosdót.

Bent ekkor már javában állt a bál. Ahogy letették a tálcákat, Erichtát, már el is rabolta Astenu, s lány a boldogan ment vele. Natte elvett egy borral teli poharat, s tûnõdve húzódott egy csendes sarokba a fal mellé. Hallgatta a zenét, hagyta, hogy átjárja minden pórusát, s behunyt szemmel, szinte meditáló szintre süllyesztette tudatát. Hosszú percek teltek így... Egyszercsak megváltozott a zene ritmusa. Mély, sötét, súlyos akkordok hangzottak fel, s Nattét furcsa hangulat kerítette hatalmába. Ivott a borból, s hirtelen megérezte, hogy valami hamarosan történni fog...

Nidd a buli kezdete óta egyfolytában Nattét kereste, hogy elmondja neki, hogyan érez iránta. Teljesen igazat adott Erichtának, aki a szemére vetette, hogy milyen hülye bújócskát játszik õ Nattéval, és köszöni, de elege van a pótkávé szerepbõl. Igaza van. Maga sem tudja, miért is nem mondta meg eddig Natténak, hogy... De most már véget vet a várakozásnak!
Ma éjjel színt vall a lánynak, és... Hát ezért kereste õt olyan kitartóan, de elég sokáig nem találta.

Végtére is, Natte boszorkány, aki úgy tûnik el, ahogy neki tetszik, ha nem akarja, hogy megtalálják... S ez a nagy rejtõzködés kissé elbizonytalanította hõsünket; mert mi van, ha a lány nem is akarja?
Ha rosszul értelmezte a szemében izzó lángot? Hiszen Natte után bomlott majdnem az egész grupp...
Éjfélre járhatott körülbelül, mire felfedezte a magányosan üldögélõ lányt, a szoba egy nyugis sarkában. Felhúzott lábbal, csukott szemmel üldögélt, egész lényét átadva neki, hallgatta a zenét. Lábánál egy üres borospohár álldogált. Nidd-nek eszébe jutott a legutolsó Sabbath, és az, amit akkor tett... Letérdelt a lány mellé s egészen közel hajolt hozzá...

Natte elmélyülten hallgatta a zenét, mikor megérezte, hogy valaki letérdel mellé... S a következõ pillanatban azt, az oly sokáig vágyott, kívánt, keresett csókot érezte az ajkán, melyet a legutolsó Sabbath alkalmával (de rég is volt!) kapott. De most nagyon is ereje teljében volt, nem úgy, mint akkor. Felemelte karjait, s az ismeretlen-ismerõs csók tolvaj nyaka köré kulcsolta õket, hogy most ne tudjon megszökni tõle, mint a múltkor. De most... Most úgy tûnt Natténak, nem is akar elszökni, hagyta, hogy Natte teljesen ráfonódjon, õ is átkarolta a lány derekát, teljesen belefeledkeztek a csókolózásba. Natte testében az ismerõs tûz, most másfajta lobogással égett, az ismerõs bizsergés most másként borzongatta minden tagját. A fellobbanó vágy elfeledtette vele a külvilágot, már nem érdekelte, hol van. Hagyta, hogy ismerõsen ismeretlen csábítója a karjába emelje õt, s átvigye valahová, ahol csend és nyugalom van, ahol kettejük õrült szívverése szolgáltatja a zenét, az édes vágy borzong az ereikben, mint a jó erõs bor. Valahol csukódott egy ajtó, s ez oly idegen hang volt a lány fülének... Felnézett, s tekintete, az olyannyira vágyott achátzöld szempár tekintetével találkozott. Elmosolyodott.

- Tudtam, hogy te vagy az - suttogta lágyan - tudtam, hogy csak te lehetsz... A démon gerjesztette tüzet, csak egy másik démon képes csillapítani, ugye tudod?
Nidd nem szólt semmit. Iszonyú erõfeszítésébe került, hogy uralkodni tudjon magán, hiszen nem akarta a lányt azonnal lerohanni... Gyengéden az ágyra fektette Nattét, majd maga is mellé heveredett, s lassan elkezdte bontogatni a lány felsõjének fûzõjét... De Natte nem vágyott most a lassú és fokozatos megismerésre. Testében tombolva égett a tûz, nem volt türelme a hagyományos elõjátékhoz. Felült, s villámgyorsan ledobált magáról mindent, azután Nidd-et is megszabadította a fölöslegesnek ítélt ruhadaraboktól, ráfonódott, mint a folyondár, átkarolta karjaival és lábaival, pattanásig feszítve benne a húrt. Nidd, aki mostanra már képtelen volt visszafogni érzéseit, vad vággyal vetette magát Nattéra, csókolta, simogatta, harapta, ahol érte, s Natte lehunyt szemmel élvezte, s kitárulkozván kedvese elõtt, forró szavakkal bíztatta:

- Te is szereted pattanásig feszíteni a húrt, mint én... Ó igen... Gyere... Olthatatlan tûz ég bennem, s csak te tudod enyhíteni... Kérlek gyere... Kérlek... Hadd egyesüljön végre Lilith és Lucifer...
Az utolsó szavak különösen felkorbácsolták Nidd vérét, nem tudta tovább türtõztetni magát, de nem is akarta... Átfogta Natte csípõjét, és egyesültek végre... Egyszerre kiáltottak fel a testükbe hasító, szinte elviselhetetlen kéjt érezvén... Natte hunyt szemmel követte a tempót, mit kedvese diktált, úgy érezte, nem is ezen a világon van már, hiszen földi férfi még nem okozott neki íly gyönyört. Ó hát valóban meghallgattatott a könyörgése, s valóban a Sötét Világ egy démonát küldte el neki a Nagyasszony, hogy csillapíthassa a testében égõ tüzet? Hiszen az nem lehet, hogy amire eddig senki sem volt képes, hogy olyan gyönyört ajándékozzanak neki, amelytõl nem lesz újra éhes, és ezt most Nidd-tõl újra és újra megkapja?! Hogy lehetséges ez? De aztán az újabb gyönyörhullám minden épkézláb gondolatot kisöpört a fejébõl, s már csak saját, kéjjel teli sikoltásait, s Nidd gyors légvételeit hallotta... Aztán minden addiginál hatalmasabb s kínzóbb gyönyörûség árasztotta el... Egyszerre kiáltottak fel mindketten, testük egyszerre feszült szinte ívbe, s egyszerre ernyedt el. Aztán...
Néma csend borult a kéj, s gyönyör eme templomára.

Natte teljesen kimerülten, az ágytámla szépen cizellált gombjára meredve feküdt, gondolatai kuszák s rendezetlenek voltak, képtelen volt õket formába rendezni. Egyet érzett, de azt nagyon erõsen: hogy iszonyúan boldog. Lehunyta szemét, hogy jobban átjárhassa ez az eddig sosem tapasztalt érzés.
Aztán megérezte, hogy Nidd fölé hajol. Kinyitotta a szemét, tekintetük találkozott, s Natte megborzongott: mert ekkor vette észre elõször Nidd szemében a démoni izzást. Tudta: párjára talált végre.

- Nem igazán így akartam - szólalt meg Nidd, mélyen a lány szemébe nézve - Beszélgetni szerettem volna veled. Incselkedni. Célozgatni. Elmondani, hogy milyen gyönyörû vagy, és hogy mennyire tetszel nekem... De aztán, ahogy megláttalak, minden tervemet elsöpörte a feltörõ vágy. Akkor már csak arra tudtam gondolni, hogy a bõröd az enyémhez ér, s a kívánatos tested megnyílik elõttem, mint egy virág... S amikor megcsókoltalak, már végképp nem volt visszaút. Õrülten kellesz nekem, Natte. És nemcsak a tested... Szeretem, ahogy mosolyogsz, ahogy beszélsz... Szeretem hallgatni a hangodat, s a nevetésedet... Tetszik, ahogy az emberekkel bánsz, ahogy odafigyelsz minden apró részletre... Szeretlek. Szeretlek, attól a naptól fogva, amikor elõször megjelentél a Sabbathon, hogy felkínáld a tested annak a szellemnek, akivel beszélni kívántunk, nem törõdve veszéllyel, élettel, és halállal. A bátorságodért, az erõdért szerettem beléd.

Natte behunyt szemmel hallgatta a vallomást. Mellkasában õrült iramban vert a szíve, s hangja remegett, mikor megkérdezte:
- De akkor... Akkor miért vártál ennyit?
- Azért, mert akkor még nem voltam felkészülve rá, hogy szeresselek. Ha akkor az enyém lettél volna, nem lett volna erõm átengedni téged másnak.
- S ez miért lett volna baj?
- Mert Lilith mindenkié - mosolyodott el Nidd, s gyengéden végigsimított a lány testén - Lilith mindenkit szeret, és senkit sem. Lilithet lehet szeretni, de birtokolni soha.
Erre elmosolyodott Natte is.
- De hiszen én nem vagyok Lilith - mondta - s hidd el, nagyon sokszor éreztem magam magányosnak, sokszor szerettem volna, ha van mellettem valaki, aki csak az enyém..
- Lilith birtokolhat - jegyezte meg erre Nidd - de õt... Nem, azt nem lehet.
- Hát... - tûnõdött el Natte - nem is tudom, talán igazad van... Grimnek is mindig megmondtam a magamét, ha túl sokat akart... De veled más a helyzet - ült fel hirtelen, s mélyen Nidd szemébe nézett - veled más, én Démonom, mert téged én kértelek a Világmindenségtõl és Lilith úrnõtõl. Te, és csakis te birtokolhatsz engem egyedül. Te vagy az én párom, és én a tiéd. Soha senki nem lesz teutánad az életemben. Szeretlek, attól a pillanattól fogva, hogy elõször megláttalak abban a klubban.
- Ezt komolyan mondod, én Lilithem? - kérdezte erre Nidd és õ is felült - az enyém leszel? Csak az enyém?
- Igen - suttogta Natte - csak a tiéd, és senki másé.
Súlyos szó hangzott el. Egymás szemébe nézve hallgattak mindketten sokáig. Boldogságuk oly forró volt, s mérhetetlen, hogy alig tudták szavakba önteni érzéseiket. Ám a szem, a kéz, a test... Elmondja azt, amire a száj nem képes. Összeölelkeztek hát újra, hogy a vágyuk beszéljen az összekuszálódott gondolataik helyett...

[anneke]

Nyolcadik

- Ez a vége? - kérdezte Signe, miután mindenki felocsúdott az elõbb látottak után.
Nidd és Natte egymásra találása, forró szerelme, megindította a lágy szívû Signét. S bár ismerte a pletykákat a történet végérõl, azt akarta hallani, hogy mégis jóra fordult minden.
- Nem egészen - mosolygott Natte - de - folytatta elkomorulva - az igazi vége elég borzalmas. Fejezzük hát be itt, amikor még minden gyönyörû.
- De nem - szólt közbe Nils, a kíváncsi - én tudni akarom az igazi végét. Mi történt azután?
- Valóban hallani akarod? - kérdezte Natte és már a szeme sem mosolygott.
- Igen. És látni is, ha lehet...
- Legyen. Ha szeretsz gyönyörködni mások halálában...
Signe a szájához kapta a kezét.
- Ó, ne! Nidd meghalt?
- Nemcsak õ - hangzott a higgadt válasz.
Signe rámeredt Nattéra.
- Az nem... - kezdte remegve - mondd, hogy nem... Hiszen itt vagy épen és egészségesen...
- Ugyan már, Signe! - nevetett fel Natte - hát hiába nézted végig egy boszorkány életét, mégiscsak a szemednek hiszel?!
S a következõ pillanatban a szemük láttára halványodni kezdett, ahogy ott ült közöttük, lassan-lassan teste körvonalában megjelent a szomszédos asztal, a fal, ami elõtt ült... S hirtelen - semmivé lett.
Signe és Nils csodálkozva, s kissé borzongva nézett egymásra.
- Hová tûnt? - kérdezte tétován Signe, s Nils, mintegy válaszként megszorította a kezét s a "vetítõvászonra" mutatott.
- Odanézz, Signe!
Signe arra pillantott, merre kedvese ujja mutatott, s hirtelen meglátta a fekete ruhás Nattét, amint a "filmbeli" erdõben sétál... Lélegzetvisszafojtva ült és nézte, hogy mi történik, hiszen ami most következik, az Natte életének legtragikusabb pillanata...

És nézték. Nézték Nattét, amint az erdõben sétálva, magában énekelget, majd hirtelen feltûnt mellette Nidd, s boldogan összeölelkezve, együtt mentek tovább...
S ekkor furcsa dolog történt. Signének úgy tûnt, Natte hangját hallja, amint ismét kommentálni kezdi az eseményeket, úgy, ahogy eddig tette - bár õt magát már nem látta sehol. S ekkor Nils-re nézett, s kedvese arcán meglátta, hogy õ is ugyanazt tapasztalja, s összenéztek, aztán egyszerre fordultak vissza Natte életének filmjéhez, s együtt hallgatták a lány meséjét:

Gyönyörû, boldog hetek következtek ezután. Nidd is, én is, úgy éreztük, végre megtaláltuk azt, akit oly régen kerestünk. Minden szabadidõnket együtt töltöttük, s mivel Erichta kilépett - én lettem az Ancient Regnum énekes- billentyûs tagja, immár hivatalosan is. Ekkoriban Nidd és a többiek leginkább a zenekarral törõdtek, s a sûrû Sabbathoknak lassan véget vetettünk. A grupp is feloszlóban volt. Bár az alapító tagok még kitartottak, de nagyon sok késõbb csatlakozott társunk elment, kilépett, vagy egyszerûen más városba költözött.

Litha is elment Stian-nal... Õt nagyon sajnáltam, hiszen olyan volt õ nekem, mint a testvérem. Igaz, a kapcsolat nem szakadt meg, sûrûn látogattuk egymást, de ez már nem volt ugyanaz. Viszont boszorkányként is egyre kevesebb dolgom akadt így. S én ahelyett, hogy beértem volna, amivel a legtöbben, hogy magányos vagy kétszemélyes rítusokat tartok, hogy társalkodom az Istennõvel, és a gyógyfüveimmel foglalkozom; nem, én a régi dicsõségre vágytam, arra a bizsergõ érzésre vágytam, mikor egy démon vagy szellem belém költözik...

Túl sokat akartam, tudom. Meg is kaptam érte a büntetésemet. Hiszen mindazt megkaptam, amire vágytam: volt társaságom, ahol szerettek és mindent megtettek volna értem, volt szerelmem, aki imádott, és minden kívánságomat leste, s a világunkon túli világba is bejáratos voltam, úgy, mint azelõtt még soha senki. Ám nekem volt egy titkos vágyam. Ma már tudom, hogy a bennem lakó Lilith sugallta nekem, de akkor még azt hittem, ez az én saját vágyam... Találkozni akartam... Találkozni akartam a Sötét Világ urával, minden démonok fejedelmével. Meg akartam idézni Lucifert, a leghatalmasabbat, mint sötét szellemi lény között. Egy ideig küzdöttem ezzel a vággyal, megpróbáltam lebeszélni magam róla, azt mondogattam, hogy nagy árat fogok fizetni fennhéjázásomért, s hogy merek én, az egyszerû halandó, a Sötét Nagyúr elé lépni?

De a bennem lakó Lilith sürgetett. Lázadó gondolatokat ültetett a fejembe, hogy mennyi hatalmas szellem engedett a hívásomnak, mennyi démont kényszeríttettem engedelmességre, s ez tetszeni fog a Nagyúrnak...
Végül odaálltam Nidd elé az ötlettel, hiszen egyedül nem akartam megkockáztatni, mert ha nem sikerül, legyen, aki megszakítja a kört.
Szerelmesem, nagyon nehezen állt kötélnek. Féltett engem, s azt hajtogatta, hogy ebbe még az én bicskám is beletörik. "Lilith nem mindenható, kedvesem" - mondogatta, valahányszor felhoztam ezt a témát. Ám én addig kérleltem, addig soroltam eddigi tetteimet, hogy végülis megingott. S egy szédült, mámoros éjszakán - éppen Telihold esbathja volt - beleegyezett a dologba, s még aznap éjjel fel is kerekedtünk.
Kimentünk az oly sok rítust látott tisztásra. Ahogy haladtunk a fák között, sok régi, s új emlék az eszembe ötlött. Nidd átkarolta a vállam, én hozzásimultam, s egy darabig így álltunk az áldozókõ elõtt, s emlékeztünk...

Aztán... Aztán következett a borzalom. Nézzétek...
Eleinte jól ment minden... Signe és Nils egymás kezét szorítva nézte a történteket, s várták a szörnyûséget, de egyelõre csak Niddet és Nattét látták, amint a végzetes rítust készítik elõ: Natte meghúzta a kört, Nidd felszórta földdel, aztán a lány vidáman mosolyogva belépett a körbe, s bátorítóan rámosolygott kedvesére. Letérdelt, behunyta a szemét, s elkezdõdött...
Nidd is letérdelt a körön kívül, s lassan kántálni kezdett azon az ismeretlen nyelven, ahogy eddig is társalkodott a démonokkal.
Signe csak neveket értett:

- Asriel... Asmodeus... Ashtaroth... és végül - Veni, veni Lucifer!
Ahogy az utolsó név is elhangzott, hirtelen zúgni kezdtek a fák, az ég feketévé sötétedett, s villámok cikáztak rajta, s rettenetes orkán kerekedett. Natte lehanyatlott a körben, s ijesztõen fehérré vált az arca, nehezen lélegzett, s úgy tûnt, nem tud megmozdulni. Aztán hirtelen megmoccant, s felemelkedett, mintha dróton rángatott bábu lett volna, kinyitotta a szemét, de azok, szelíd kékség helyett tûzvörösen izzottak, s mikor megszólalt a hangja iszonyú volt:
- Én, Belial, ím megjelentem! Nem engem hívtál halandó, de én éreztem meg elõször az áldozat vérét! Szép, ifjú teremtést választottál, köszönöm! Õ az enyém most már, s neked lehet egy kívánságod!
- Hogy érted azt nagyúr, hogy õ a tiéd? - kérdezte Nidd, s igyekezett elrejteni hangja remegését. Most értette meg, hogy Nattét, mindörökre elveszítette.

- A teste. A vére. A lelke. Mindene az enyém, és sosem jut fel a Fénybe, hogy levezekelje mindazt a bûnt, mit elkövetett! Halljam kérésedet, fogytán az idõm!
- Nincs kérésem, szellemek atyja! Csak õt add vissza nekem!
- Nem! Belial, nem enged el egyetlen áldozatot sem!
Nidd megelégelte a hiábavaló vitát. A szellem ideje lejárni látszott, ide-oda rángatta a magatehetetlen Nattét, nem akarta elengedni zsákmányát. Hõsünk összeszedte minden erejét, s belépett a körbe, ezzel megtörve azt. Belial artikulálatlan hangon felüvöltött, s a következõ pillanatban Nidd alakját elnyelte egy lángcsóva. A kör megszakadt, a démon távozni kényszerült. Hatalmas égzengés, vihar közepette visszatakarodott az alsó sötétségbe, ahonnan jött. Iszonyú, vészt jósló csend lett. A körön belül ott hevert a két szerelmes holtteste. Signe elsírta magát, annyira sajnálta mind a kettejüket.
"Hát ennyi volt?" - gondolta Nils is kétségbeesetten, s már bánta, hogy olyan kíváncsi volt. Szörnyû volt látni Natte szenvedését, aki, míg a démon benne tanyázott, úgy remegett és rángatózott, mintha elviselhetetlen fájdalmak gyötörnek, s szép arca teljesen eltorzult, s kifehéredett. S látni Niddet, aki ugyanúgy szenvedett attól, hogy tehetetlen, hogy nem akadályozhatja meg imádottja halálát...

Aztán látni az iszonyú véget, ahogy ott fekszenek mind a ketten, mozdulatlanul, fehéren, valami nem evilági békével az arcukon, nos, Nils úgy érezte, ez már több, mint amit õ el tud viselni. Éppen fel akart állni, hogy menjenek, s húzta magával Signét is, ám a lány nem ment. Õ ugyanis észrevett valamit, amit a letargiába esett Nils nem.
- Várj Nils! Még nincs vége...! - susogta, s lehúzta kedvesét maga mellé - Nézzed csak! Látod, hogy mi történik?
S Nils látta. Látta, hogy a vihar elcsitult, s a Hold hirtelen erõs fénnyel felragyogott, s mikor szelídült a nagy fényesség, egy karcsú, sudár alak lépkedett a fák között, a kör felé. Ahogy közelebb ért, a fiú s a lány látta, hogy egy éjfekete ruhás, fekete hosszú hajú, sugárzó szépségû nõ az.
Csak nézte, nézte a halott szeretõket, s csendesen sírni kezdett.

Ekkor a bokrok árnyékából kivált egy emberfelettien magas, fekete alak, roppant vállain hatalmas, fekete szárnyakkal. Dús, fekete haja a vállaira omlott, sima homlokán tûzvörös koronát viselt. Mellén összefont kézzel nézte a pusztítást.
- Hát, ezt jól megcsináltad Lilith úrnõ. A végsõkig el akartál menni igaz? Ilyen erõs gyermeked nem volt még... Ki akartad próbálni, mennyit örökölt hatalmadból? De tudnod kell, hogy én, még a te hívásodra sem jelenek meg, ha nem akarom. Erre nem gondoltál?
- Bánom már, hogy úgy feltüzeltem - vallotta be Lilith, s felnézett Luciferre - de olyan nagyon szerettem volna veled találkozni...
- Nos, itt vagyok. Két halandó élete árán. Pazarolsz, Lilith. Pedig mind a kettõ feltétlen híved volt. Most már gyermekeidet fogod öldökölni?
- Te talán nem veszejted el, bukott híveidet?
- S õk, elbuktak netán? - kérdezett vissza Lucifer.
- Ó, bárcsak, ne Belial lett volna az elsõ - sóhajtott Lilith - bárkivel elbánt volna az én erõs leányom, Asriel-lel, Ashtaroth-tal... De Belial, túl sok volt neki.
- Engem hívtak, Lilith. Tudod a rendet: Belial, Azazel, Lucifer. Igaz? Nem, legalább, önmagad ne csapd be! Magadhoz akartad ragadni idõ elõtt, csak rosszul számítottál...
- Igazad van - horgasztotta le a fejét Lilith egy pillanatra, de aztán büszkén felvágta: de most hiába vitatkozunk itt. Az idõ fogy, s hamarosan mindkettõt elveszítjük.
- Elvesztít-jük?

- Hiszen az ifjú a te híved volt inkább... Engem tisztelt, mint démonok anyját, de Teliholdas éjeken néked áldozott, s a te szolgáidat faggatta a Világ titkairól... Nem sajnálod? Most te is vesztesz egy gyermeket...
- Lilith, Lilith - csóválta a fejét Lucifer - a nyelved még mindig igen sebes, s csavaros az észjárásod. De igazad van. Nidd az én fiam volt, s önhibáján kívül került bajba. Segíteni fogok neki.
- S a leány? Leányom, szép Nattém?! Õt hagyod?! Õ se tehet róla, én akartam ezt a találkozót, én vettem rá! Ezt akartad hallani, igaz? - kiáltotta Lilith szenvedélyesen.
- Ne tüzelj, Lilith. Valóban tõled akartam hallani, hogy ez ártatlan leányt te csábítottad a tiltott ösvényre. Segítek rajta is, de ehhez már a te erõdre is szükségem lesz. S tudod, mivel jár a segedelmünk...
- Nem hiszem, hogy megrendítené õket - mosolygott Lilith, s kezét kinyújtva, kékes lángokat bûvölt a sötétbe. Lucifer intett, s a lángocskák körbevették az ifjút és leányt, újrarajzolták a kört, s lassan-lassan elfedték a testeket... Néhány pillanatig tartott ez, aztán eltûnt a kék fény, s a földdel rajzolt kör, s mikor már csak a Hold világított, Nidd és Natte úgy feküdtek ott, mintha csak aludnának, Lilith letérdelt melléjük s Natte homlokára fénnyel a Hold jelét rajzolta, majd megérintette Nidd homlokát is.
Egyszerre nyitották ki a szemüket, ültek fel, s néztek körül. Nidd-nek elõször Nattéra esett a pillantása, s felragyogott a szeme, hogy a lányt épen és egészségesen látja. Natte szintúgy. Boldogan ölelkeztek össze, s csak aztán eszméltek fel, hogy nincsenek egyedül. Tiszteletteljesen meghajoltak a Sötét Világ ura, s Lilith Nagyasszony elõtt.

- Nagy veszélyben voltatok, gyermekeim - szólította meg õket Lilith úrnõ - de a Nagyúr kegye határtalan, s kimenekített benneteket a halál torkából. S ezért hálából meg kell ígérnetek, hogy hátralévõ életetekben csak õt szolgáljátok, s ha letelt a számotokra kiszabott idõ, az õ birodalmába tértek meg.
- Mindent úgy teszünk, ahogy a Nagyúr parancsolja - hajtott fejet ismét Nidd - s rettentõen hálásak vagyunk neki, amiért megmentett minket.
- Lilith anyácskám, téged nem látlak többé, ha Lucifer nagyúr birodalmába kerülök? - szólalt meg Natte is - mert akkor áldásodat kérem tiszteletre méltó Nagyasszony, hogy hátralévõ idõmben a te és a Nagyúr kedvére tehessek, minden cselekedetemmel titeket szolgáljalak, s legyen hozzá erõm...
- Már megáldottalak, hív leányom. Menj békével - érintette meg Lilith újfent Natte homlokát - élj úgy, ahogy eddig, s cselekedeteid kedvet találnak elõttünk.
- Köszönöm, anyácskám! - susogta Natte, s fejet hajtott õ is. Aztán szemét Luciferre emelte.
- Minden vágyam az volt, hogy egyszer találkozhassam veled Nagyúr - mondta, s kissé remegett a hangja.

- Most találkoztunk... De nagy árat fizettél... Mit gondolsz, megérte?
- Bármit odaadtam volna ezért a pillanatért... Még az életemet is.
- Bátor leány - mosolygott Lucifer, s Natte fejére tette a kezét - megáldalak én is. Menj, s éld az életed, úgy, ahogy szeretnéd. Hatalmat adok neked az élet törvényei fölött, s kezedbe adom, mindhárom Kapu kulcsát. Tégy velük, belátásod szerint.
- És te, hû fiam - fordult most Nidd-hez - te légy társa továbbra is e kivételes leánynak, s járjátok együtt a Sötétség útjait, ahogy eddig tettétek. Forró szerelmetek kedves az én szívemnek. Minden hatalmat megadok neked is, mint kedvesednek. Uralkodjatok az éjszakán, s minden teremtményén.
- S most térjetek vissza világotokba - szólalt meg Lilith - múlóban az éjszaka, s nektek még a visszatérés fájdalmával is meg kell küzdenetek. Menjetek, s éljetek okosan, kapott hatalmatokkal!
S úgy, ahogy jöttek, oly hirtelen, a Sötét Világ uralkodópárja eltûnt.

Natte és Nidd pedig ekkor tértek valóban magukhoz. Fájt mindenük, de örültek, hogy épségben megúszták ezt a veszélyes kalandot. Natte érezte, hogy megváltozott. Már nem tombol úgy benne az érzékiség tüze. Nem érzi az a kínzó éhséget. Kedvese csókja sem gyújtott benne olyan emésztõ tüzet, mint eddig, hanem lágyan vibráló, élvezetes vágyat. Lilith eltávozott a testébõl. Hatalmat adott a kezébe, de többé nem uralja sem a gondolatait, sem a vágyait. Megtalálta végre a békét s a boldogságot...

A kép itt elsötétült. Eltûnt minden, mi Natte itt jártára emlékeztetett. Csak az ámuló Signe és Nils maradt. Ültek a padon, s úgy érezték, sose tudnak többé felállni. Annyi csodálatos, s szinte hihetetlen dolgot láttak az eltelt idõ alatt, hogy most már nem volt kétségük afelõl, hogy az a másik világ - létezik.
- Ne sajnálkozz, Signe - susogott a szelíd, alt hang - Natte él. Nem halt meg, sem õ, sem Nidd. De két világ határmezsgyéjén élnek. Sem itt nincsenek igazán, sem ott. S most hálából, amiért meghallgattátok az igaz történetet, s nem elégedtetek meg a pletykákkal: Natte és Nidd védelmet nyújt nektek, s eztán sosem kell félnetek az éjszakától, s annak teremtményeitõl. Menjetek békével! Natte örökké emlékezni fog rátok."
Signe ránézett Nils-re, de úgy tûnt, a fiú nem hallotta Natte búcsúszavait. Felálltak, s elindultak kifelé. S mikor hazafele menet megálltak a - most már jól ismert - erdõ elõtt, a fák között, mintha látni véltek volna két, sötét ruhás, köpenyes alakot, amint összeölelkezve, lassan róják titokzatos útjaikat...


Vége

[Alida-Erdogan Atalay Fan]

Ez nagyon szép volt.Gratula érte.
Nem nagyon értek a boszorkánysághoz de ez a történet lenyûgözött.
Olyan szépen bánsz a szavakkal.Ez tetszik.

Szép munka.Csak gratulálni tudok.

[bolhas]

Érdekes volt
Igazán tetszik, bár nem egészen az én világom... Hogyan is fogalmazzak... Általában két lábbal a földön járok, de nem tiltakozok némi boszorkányság vagy okkultizmus ellen sem ;D

[anneke]

alida said:

Ez nagyon szép volt.Gratula érte.
Nem nagyon értek a boszorkánysághoz de ez a történet lenyûgözött.
Olyan szépen bánsz a szavakkal.Ez tetszik.

Szép munka.Csak gratulálni tudok.

Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! Én eléggé beleástam magam a témába, aztán jöttek csõstül az ilyen és ehhez hasonló történetek...

[anneke]

bolhas said:

Érdekes volt
Igazán tetszik, bár nem egészen az én világom... Hogyan is fogalmazzak... Általában két lábbal a földön járok, de nem tiltakozok némi boszorkányság vagy okkultizmus ellen sem ;D

Köszönöm!
Két lábbal a földön? Rám ez nem jellemzõ... Általában a történeteimben valahogy mindig elszakadok a valóságtól... Egyszerûen nem tudok olyat írni, amibe ne csempésznék egy kis okkult dolgokat, vagy némi misztikumot....

[achris]

Na még nem olvastam... de a fölös topikot töröltem, ez az elsõ

[anneke]

Köszönöm szépen! Majdcsak belejövök...