Post by Anaina on Sept 7, 2005 22:39:27 GMT 1
Ez is csak egy próbálkozás!Itt is megkérnék mindenkit,hogy elmondják a hibáimat!Előre is köszönöm! 
Figyelmeztetés:incest,de inkább csak utalás
„Egyedül… egyedül együtt…”
Ezek a szavak járnak egyfolytában fejemben.
Nézem az éjszakai eget… Gyönyörűek a csillagok… Ragyogásuk megnyugtat… Olyanok, mint egy-egy apró fáklya… A legfényesebbek ŐK…Az Ikrek…
Az Ikrek. A világ legcsodálatosabb lényei.
Senki nem szerette őket, kitaszítottak voltak. Egyedül voltak, együtt egyedül, amióta csak megszülettek.
Emlékeimben él az első nap mikor megláttam őket. A folyóban szerették egymást, mikor megpillantottam kettőjüket. Annál szebbet életemben nem láttam, ahogy csókolták, ölelték, becézgették egymást. Mikor észrevettek kilépdeltek a folyóból, meztelenül, ahogy megszülte őket az anyjuk. Mindketten szőkék voltak. A lány göndör fürtjei lágyan omlottak vállára, a fiú tincsei pimaszul álltak százfelé. Testük, mint egy műalkotás, ami mintha az én gyönyörűségemre teremtetett volna. Nem bírtam levenni a szemem róluk.
Este mikor a tűznél beszélgettünk, akkor tudtam meg, hogy egy helyen, egy időben születtek, és egy anyától. De a népük, a világ kitaszította őket, mert mások voltak. Mások, mint a többiek. Nem értették meg azt, hogy egymásnak születtek, és nem a világnak. Akkor még én sem tudtam felfogni, hogy ŐK együtt a megtestesült csoda.
De egyedül voltak. Igen… egyedül együtt. Ezek a szavak belevésődtek elmémbe és szívembe. Így mondták, mielőtt megcsókolták egymást. Természetesnek találták, hogy így van, hisz úgy szerették egymást, amit egyszerű ember elméje nem képes felfogni, szíve nem képes megérezni.
Az enyém sem… Pedig minden vágyam volt ezt megtapasztalni, de nem tehettem.
És már nem is tehetem.
Már az égen vannak, mint a legfényesebb csillagok. Együtt vannak, amíg világ a világ, és onnan kísérik utunkat, mindannyiunkét. Remélem, hogy az enyémet is, csak ez a gondolat nyugtatja meg lelkem háborgását.
A világ nem volt felkészülve egy olyan csodára, amit ők jelentettek. Az emberek sem. Emiatt lelték halálukat. Először a lány, de ők nem élhettek egymás nélkül, és a fiú önszántából követte testvérét, szerelmét, lelkének egy darabját. És felkerültek az égre, hogy együtt lehessenek. Mert ami a földön nem fér meg annak az égben a helye, ahogy a bölcsek mondják.
Ők fent vannak, én lent. Ők örökké fent maradnak, én lent. Legalább mindig együtt lesznek.
Együtt… egyedül együtt.
---Vége---
Figyelmeztetés:incest,de inkább csak utalás
„Egyedül… egyedül együtt…”
Ezek a szavak járnak egyfolytában fejemben.
Nézem az éjszakai eget… Gyönyörűek a csillagok… Ragyogásuk megnyugtat… Olyanok, mint egy-egy apró fáklya… A legfényesebbek ŐK…Az Ikrek…
Az Ikrek. A világ legcsodálatosabb lényei.
Senki nem szerette őket, kitaszítottak voltak. Egyedül voltak, együtt egyedül, amióta csak megszülettek.
Emlékeimben él az első nap mikor megláttam őket. A folyóban szerették egymást, mikor megpillantottam kettőjüket. Annál szebbet életemben nem láttam, ahogy csókolták, ölelték, becézgették egymást. Mikor észrevettek kilépdeltek a folyóból, meztelenül, ahogy megszülte őket az anyjuk. Mindketten szőkék voltak. A lány göndör fürtjei lágyan omlottak vállára, a fiú tincsei pimaszul álltak százfelé. Testük, mint egy műalkotás, ami mintha az én gyönyörűségemre teremtetett volna. Nem bírtam levenni a szemem róluk.
Este mikor a tűznél beszélgettünk, akkor tudtam meg, hogy egy helyen, egy időben születtek, és egy anyától. De a népük, a világ kitaszította őket, mert mások voltak. Mások, mint a többiek. Nem értették meg azt, hogy egymásnak születtek, és nem a világnak. Akkor még én sem tudtam felfogni, hogy ŐK együtt a megtestesült csoda.
De egyedül voltak. Igen… egyedül együtt. Ezek a szavak belevésődtek elmémbe és szívembe. Így mondták, mielőtt megcsókolták egymást. Természetesnek találták, hogy így van, hisz úgy szerették egymást, amit egyszerű ember elméje nem képes felfogni, szíve nem képes megérezni.
Az enyém sem… Pedig minden vágyam volt ezt megtapasztalni, de nem tehettem.
És már nem is tehetem.
Már az égen vannak, mint a legfényesebb csillagok. Együtt vannak, amíg világ a világ, és onnan kísérik utunkat, mindannyiunkét. Remélem, hogy az enyémet is, csak ez a gondolat nyugtatja meg lelkem háborgását.
A világ nem volt felkészülve egy olyan csodára, amit ők jelentettek. Az emberek sem. Emiatt lelték halálukat. Először a lány, de ők nem élhettek egymás nélkül, és a fiú önszántából követte testvérét, szerelmét, lelkének egy darabját. És felkerültek az égre, hogy együtt lehessenek. Mert ami a földön nem fér meg annak az égben a helye, ahogy a bölcsek mondják.
Ők fent vannak, én lent. Ők örökké fent maradnak, én lent. Legalább mindig együtt lesznek.
Együtt… egyedül együtt.
---Vége---
