Szösszenetek

[achris]

Izé.. Tervezem, h fölrakok majd mást is... Egyelõre itt van a mai fellobbanásom.

Cím: Barátság
Írta: A. Chris ([e-mail])
Készült: 2005. szeptember 1., Bp.
Megjegyzés#1: Michael Ende Momo c. regényének ihletésére készült írás
Megjegyzés#2: Ceterum censesseo Carthegiem delendam esse!

Barátság

A lépcsõn ült, lábait átkarolta. Nem sírt. Nem állíthatom, hogy ez meglepett.
Mellé ültem.
Éjszaka volt, zaj, por, kosz. Sötét. Fények játéka az utcákon.
- Akarsz róla beszélni? – kérdeztem.
És õ azt mondta: - Nem.
Üldögéltünk.
- Rágyújtasz? – kérdeztem.
És õ azt mondta: - Nincs cigim.
- Kérsz egyet? – kérdeztem.
És õ azt mondta: - Nem.
Vállat vontam, rágyújtottam.
És õ azt mondta: - Mégis.
Felé nyújtottam a dobozt. Õ vett egy szálat, és meggyújtotta. Dohányoztunk. Aztán sokáig hallgattunk.
Aztán azt mondta: - Nem az bánt, ami történt, csak…
És beszélni kezdett. Én hallgattam. Minek szóltam volna közbe?
Egy idõ után befejezte. Éreztem, hogy már nincs rám szüksége.
- Hazamenjünk? – kérdeztem.
Õ elmosolyodott, és azt mondta: - Ne. Még ne.

- vége -

[anneke]

Nos. Tetszett. A hangulata nagyon endés volt, egyik kedvencem egyébként tõle a Momo. Visszaadta azt a hangulatot... Tetszett a tömörség is. És az, hogy úgy történtek benne dolgok, hogy tulajdonképpen, nem történt semmi.
Szóval: gratu!

[achris]

Jajj, a Momot én is nagyon nagyon szeretem... Épp tegnap éjjel olvastam ki! szóval azt hiszem, ez nem véletlen
Örülök, h sikerült visszaadni a hangulatát! Vagy vmi hasonlót...

Néha a legkisebb dolgok jelentik a legtöbbet.

Nagyon szépen köszönöm, h elolvastad.

[anneke]

achris said:

Jajj, a Momot én is nagyon nagyon szeretem... Épp tegnap éjjel olvastam ki! szóval azt hiszem, ez nem véletlen
Örülök, h sikerült visszaadni a hangulatát! Vagy vmi hasonlót...

Néha a legkisebb dolgok jelentik a legtöbbet.

Nagyon szépen köszönöm, h elolvastad.

Nincs mit.
Én már régen olvastam, jó lenne még egyszer... Tudtad, hogy valahol kötelezõ olvasmány?
Az élet apró kis dolgai... Nincs is náluk szebb.

[bes]

Én sajnos nem olvastam még, csak a Végtelen történetet, de ez akkor is szép...
Ahogy azt kell... Úgy egy picit szó nélkül hagyja az embert, mert bármit is hozzátenni felesleges lenne, elvenni lehetetlen, a többit meg minek... Nagyon tetszett. (Így, higgadt kijelentõ módban, jól levíve a hangsúlyt a mondat végén, a pontnál szépen elhalkulva, ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva.) Tetszett.

[achris]

Sajnálhatod, mert isteni könyv

Köszi, hogy elolvastad, és örülök a véleményednek! Sokat számít ám nekem

[Neji]

Jól megragadtad a barátság fogalmát...igen, *folyon egyet értek veled^^ * de erre is csak bólintani tudok...szép volt...

[achris]

Szeretem a barátságot... talán a barátságot szeretem a legjobban a világon... (vagy a brassói aprópecsenyét.... Még nem döntöttem el )

Köszi, h elolvastad, és nagyon örülök, hogy tetszett.

[xwoman]

Szép... Tetszik a hangulata

[achris]

Köszönöm szépen

[achris]

Szóval, Xwoman kedvéért... Nem utálom ám ennyire az embereket... Bár talán 2 éve még ennyire utáltam. Nem is tudom...


Cím: Végtelen Hazugság
Írta: A. Chris ([e-mail])
Készült: 2004. január 21., Bp.
Megjegyzés: Semmi komoly. Unatkoztam. ^^
Ajánlás: Cseh Boglárkának

Végtelen Hazugság

Esik a hó.

Hatalmas, puha, kristályszerûen áttetszõ pelyhekben hull alá a mélyszürke égbõl, lassan, ráérõsen szállingózva.

Már megint esik az a rohadt hó!

Nem szeretem a havat. Kérdés persze, hogy miért, hiszen a magam korúak általában rajongva imádják. A válasz… A válasz nem túl egyszerû.

Reggel felébredek, a fejem hasogat. Az este hangjai még a fülemben csengnek, tombolnak bennem a gondolatok, a hideg lakás borzongatja a takaró alatt felhevült testemet. Fáradt vagyok, a fejem zsong a kérdésektõl és a koffein égetõ hiányától.

Az ablakhoz lépek, félrevonom a függönyt. Kellemes, szemmelengetõ félhomályra számítok, a hirtelen fehérség egészen elvakít.

Dühösen fordulok meg, megropogtatom fájó derekamat, a hideg, ami a színbõl árad végig fut a gerincemen. Gyorsan készülök össze: nincs túl sok idõm.
Kapkodva, ügyetlenül fõzöm meg a kávét, egy részét ki is löttyintem. Mérgelõdve törlöm fel, a részemet gyorsan, tej nélkül hajtom fel, szüleimét a tûzhelyen hagyom.

Kabátot, csizmát húzok, kerítek egy sálat és egy kesztyût, a sufni kulccsal kezemben indulok a kertbe. Már bokáig ér a hó, pedig éjfélkor még nyoma se volt felhõknek…

Sóhajtok, ami megtörtént, megtörtént. Néhány határozott mozdulattal elsöpröm az ajtó és a kapu közti részrõl a fehér csapadék nagyját, mi tagadás, trehány munkát végzek, és a ráfordított idõ is túl sok.

Biztos vagyok benne, hogy el fogok késni az iskolából.

Beérve a lakásba megbizonyosodom hipotézisem helyességérõl. Már elmúlt hét óra. Vállat vonok, ami megtörtént, megtörtént. Magamhoz veszem a táskámat és elindulok.

Bárhogy tagadom, imádom a téli tájat. Ahogy a köd fojtogatóan ráborul a térre, a hó fehér mázba vonja a tetõket, és vékony réteget rajzol a gallyakra… A kopasz ágak fenyegetõ árnyékot vetnek rám, akár egy lidérces álom képei. Az ég olyan áthatóan kék, olyan mély, olyan szürke… Imádom a téli tájat.

Néha úgy érzem, az egész nem több illúziónál… Félek, hogy ha megérintem, összetörik, darabokra hull, mint ez üveg, vagy a legfinomabb kristály és akkor én csak nézem majd, és nem tehetek semmit…

Persze, nekem ennek örülnöm kéne. Hiszen akkor elmúlna minden kellemetlenségem, ami hirtelen rám szakadt. A lábujjaim már átfagytak, a felsõtestem is reszket a vastag kabát ellenére, szabályosan vacogok a buszmegállóban…

Gyûlölöm a telet.

Mikor megérkezem, a tanteremben nagy a zaj. Tulajdonképpen mindig nagy, a tizenévesek képtelenek csöndben meglenni egymás társaságában. Egyesek hangosan nevetnek, mások élénk csevelybe merülnek felszínes, együgyû, ostoba témákról… Érdekes hely az iskola.

A mai tébolyult vidámság oka, természetesen a hó. A belvárosban nem marad ugyan meg, az autók és a tömeg tönkreteszi, õk mégis olyan boldogok, mint egy kerge birkanyáj. Nem akarom végighallgatni õket, veszek még egy kávét és kiülök az ablakba.

A radiátor kellemesen melegít, a kinti hûvös pedig éppoly’ kellemesen lehût. Ráérõsen kortyolgatom a kávét, és tekintetem a havas háztetõkre kalandozik.
Tudatom szélén még hallom a hangokat, de nem értem õket, retinámba szinte beleég a bérházak látványa, de gondolataim messze járnak.

A csengõ szinte azonnal megszólal, és én lehunyom a szemeim. Égnek. A hideg már a csontjaimban van, érzem, hogy a kávé lassan semmit sem ér…

Ó, hogy én mennyire gyûlölöm a telet!

A tanárnõ megérkezik, ideje a helyemre ülnöm. Megteszem. Érdektelen csevelyt folytatok a tanerõvel egy érdektelen témáról, míg osztálytársaim tekintete minduntalan az ablakra téved…

Kíváncsi vagyok, mit tennének, ha õk ülnének az én helyemen, az elsõ padban, s tõlük várnák el minduntalan a jó megoldásokat… Igaz, nem tudom, mit várok tõlük… Ostoba gyermekek csupán, akik az elsõ hónak örülnek…

Azt hiszem, ezért utálom a havat… Varázslatos mese-világot csinál mindennapi kálváriám helyszínébõl, börtönöm épületébõl; térdre kényszerít, meghajlásra, s hogy csodáljam õt, én pedig engedelmeskedem, akár az oktalan állat, leborulok nagysága elõtt, és csak imádom, csak imádom végtelen hazugságait.

- vége -

[xwoman]

Hmm... Tényleg az ellentéte az én írásomnak ^^
Ettől függetlenül tetszik, bár én inkább azok között voltam mindig is, akik örömmel üdvözölték a hóesést /Az osztályterem ablakából gyönyörű kilátás nyílt egy fenyőerdőre, és behavazva még szebb volt.../
Bár én hajlamos vagyok mindenben a pozitívat keresni, így nem mondhatom igazán egyik évszakra sem, hogy utálom...

[bes]

Még mindig nagyon tudsz leírni...

Kedvenc mondat:

Félek, hogy ha megérintem, összetörik, darabokra hull, mint ez üveg, vagy a legfinomabb kristály és akkor én csak nézem majd, és nem tehetek semmit…

Fõleg a vége. Ugyanakkor: "az üveg", nem?

MIndegy! NEm ez a lényeg, hanem az, hogy már megint olyan jól helyretettél valamit...

[Kíra]

Végtelen hazugság, mi? ;D Emlékszem, amiután ezt írtad, megmutattam neked a Szentségtörést. Ami egy másik oldala a dolgoknak, már megint.

Viszont a Barátságot még mindig nagyon szeretem, és Michael Ende után én is hasonlóképpen le voltam nyűgözve... )
Kíváncsi vagyok, mi fog még ide kerülni.

[achris]

Xwoman: helyes helyes. Maradj csak ilyen optimista. De tényleg. Komolyan. (És az õsz jó dolog!! )

Bes: köszönöm A téli táj egyik kedvenc képem. Imádok róla írni.

Kíra: A Szentségtörés... Nos igen.. mit mondjak? Szerettem.

Tudod mit? Én is kiváncsi vagyok.