Post by xwoman on Aug 31, 2005 18:51:34 GMT 1
Aranyos novella, egy kicsit kedvesebb Eugene-nel... 
Születésnapi ajándék
Khim tizenhatodik születésnapjára íródott
Eugene aznap reggel a szokásosnál is nyűgösebben kelt ki az ágyából. Eszébe jutott a szomorú tény: ismét egy évvel öregebb lett. Nem mintha az a húsz év olyan sok lett volna...
Szinte senkinek nem mondta el, mikor van a születésnapja, nem értette, hogy az idő múlásában mi ünnepelni való van.
Kinézett az ablakon, és elfintorodott. Az előző napi szép hótakaró csúnya sárgás latyakká olvadt a szemerkélő eső miatt.
"Óriási, még az időjárás is ellenem van" morogta magában, majd kelletlenül kicsoszogott a fürdőbe, ahol újabb kellemetlen meglepetés várta: elromlott a vízmelegítő, tehát kénytelen volt jéghideg vízben tusolni a tél közepén.*
Bár amúgy hideg vízben szokott zuhanyozni, ezt a hőmérsékletet még ő is túlzásnak érezte, na meg a tél közepén nem volt kellemes még a lakásban is dideregni. Nemsokára abba is hagyta önmaga kínzását, és elkékült ajkakkal, elgémberedve elhagyta a helyiséget.
Előre félt, hogy milyen meglepetéssel várják majd lent. Remélte, most kivételesen értelmes ajándékot kap a születésnapjára.
Valóban meglepetés fogadta őt lent: teljesen üres volt a lakás. Ránézett az órára: fél nyolcat mutatott, tehát nem jött le se korábban, se későbben a szokásosnál.
Körülnézett a konyhában, hátha hagytak neki üzenetet, hogy miért mentek el szó nélkül.
Remélte, hogy nem Meloénak esett baja, és vele mentek a Szent Mungóba. Ezt a gondolatot gyorsan elhessegette.
Helyette valami ehető után nézett a szekrényekben. Szomorúan tapasztalta, hogy szinte üres mindegyik. Az egyikben ráakadt húga müzlijére, amit gyorsan el tudott készíteni, bár az effajta ételeket nem igazán szerette.
Szerencsére helyette talált néhány darab tojást, és egy kis szalonnát, így hozzáfogott rántottát készíteni.
Csak ritkán kényszerült rá, hogy magának süssön, vagy főzzön valamit, bár egész jó szakácsnak bizonyult. Persze ezt a tudományát nem árulta el senkinek, nem akarta, hogy befogják a konyhába. Különben is: mindig jobban esik az az étel, amit nem mi magunk csinálunk.
Lassan eszegette a tojást a szekrényben talált félszáraz kenyérrel, közben nézett maga elé. Normális esetben ilyenkor egy kávét is meg szokott inni, de most a reggeli hideg zuhany eléggé felébresztette.
Meg volt más is, ami nem hagyta nyugodni: ennyire nem számít a többieknek, hogy születésnapja van?
Máskor dühösen fogadta a gratulációkat, most viszont egy kicsi üdvözlőlapnak is örült volna. Még Hermione sem küldött neki semmit, pedig máskor ő köszöntötte elsőnek.
Megreggelizett, és elkezdett sétálgatni a konyhában. Hozzáfogott volna elmosogatni, de keserűen tapasztalta, hogy itt is csak hidegvíz van.
Sóhajtott egyet és melegített vizet a gáztűzhelyen, hiszen a zsíros edényeket hideg vízben nem tudta rendesen elmosni.
Amikor a számára kellemetlen műveletet elvégezte elkezdett fel-alá sétálni a nappaliban. Nem találta a helyét. Unatkozott, de nem volt kedve semmihez. Hiába nézegette az igencsak gazdag CD gyűjteményét, nem talált kedvére való zenét.
Leült gitározni, de ujjait merevnek érezte, nem találta a hangulatához megfelelő dallamot. Igazából a saját hangulatát sem tudta meghatározni. Szürkének érezte magát, mint amilyen a kinti ködös-esős idő volt.
Várta, hátha megcsörren a telefon, vagy valaki bejön a kapun... Olyan érzése támadt, mintha mindenkit elnyelt volna a kinti világ, és csak ő lenne egyedül. Újra kiment a konyhába, főzött magának egy kis teát. Legalább a kedvenc teájából maradt egy kicsi...
Kezében a gőzölgő csészével kiment a ház elé. Szörnyen lelombozta a látvány. A látótávolság igencsak lecsökkent a párának köszönhetően. Nem ment lépett ki az eresz alól, csak nézte az utat, és a nagy kovácsoltvas kaput. Máskor szépnek látta a házukat, de most inkább kísértetiesnek érezte.
Nem vette fel a kabátot, de nem érezte hidegnek a kinti hőmérsékletet. Hallgatta, hogy az esőcseppek lustán koppannak a feje fölötti tetőzeten. A gyümölcsfák most feketén és csupaszon álltak a kertben, csak néhány megbarnult levél árválkodott ágaikon.
Eugene szomorú volt. Nem tudta megmagyarázni igazán, hogy mi bántja, hiszen csak néhány órát volt egyedül.
Visszament a lakásba, és leült a televízió elé. Szokás szerint nem adtak semmi neki való műsort. Kikapcsolta a készüléket, és csendben meredt maga elé.
Percenként nézett az órára, de az idő csak nagyon lassan haladt. A kinti hőmérséklet egyre csökkent, a fákra hulló vízcseppek lassan vékony jégburkot képeztek a nedves faágakon.
Dél felé egyre jobban megéhezett, de tudta, hogy nem talál otthon semmit.
Feltápászkodott, és kiment megnézni, hogy alapanyag van-e, amiből valami ehetőt tud készíteni.
Szerencsére talált egy kevés zöldséget, amiből legalább egy kis levest össze lehet ütni.
Kedvetlenül pucolta a krumplit. Remélte, hogy mire kész lesz, legalább egyvalaki hazatalál.
Sajnos ebben sem lett igaza. Már egy óra múlt, amikor egyedül kanalazgatta a levest, de hiába érezte, hogy éhes, nem esett jól neki, így fél tányérnyit meg is hagyott
Újra visszament a nappaliba, és leroskadt a heverőre. Hátradőlt, és mereven az órát figyelte, nem mintha ezzel megsürgethette volna távol lévő szeretteit. Pislogott egyet, mert a fekete mutatók egy kicsit homályosak lettek - kicsorduló könnyeitől.
Behunyta a szemét, hiszen gyerekesnek érezte, hogy ilyenért kezd el sírni.
Ólomnehéznek érezte a szemhéjait, észre sem vette, ahogy elaludt.
- Eugene... Ébredj! - Hermione szavai csak lassan jutottak el hozzá - Meglepetésünk van a számodra!
- Igen? Micsoda? - kérdezte álmatag hangon.
- Előbb ébredj fel rendesen, majd akkor megtudod! - nevetett a Hermione.
- Már ébren vagyok - ásított egyet Eugene
- Na gyere, megiszol egy kávét, és utána megkapod az ajándékod...
A konyhai asztalt teletették finomsággal, és ott ült körülötte mindenki.
Eugene elmosolyodott, ahogy végignézett a társaságon. Most nem érezte tehernek a gratulációkat, és örült a húsz szál gyertyának a tortáján.
Ahogy kinézett a kertbe, hirtelen szép jégszobrokká váltak az eddig lehangolónak és magányosnak tűnő gyümölcsfák.
Kíváncsian várta, mi lesz a meglepetése, ami miatt egyedül hagyták egész délelőtt.
A késői ebéd után várakozva nézett végig a családján, mire Hermione pirulva átadott neki egy borítékot. Eugene remegő kézzel bontotta ki, és legnagyobb meglepetésére egy orvosi papír hullott ki belőle.
Ahogy elolvasta, mit tartalmaz elsápadt, majd elpirult.
- Eugene... - kérdezte félénken Hermione - Talán... nem örülsz neki...
- Hogyne örülnék! De hogy... és mikor?
- Azt csak ti tudjátok - morogta Piton, mire Eugene még jobban elpirult.
- De... Most mi lesz? - hebegte még mindig céklavörösen.
- Ezt is csak ti tudjátok - válaszolta Piton, bár egy kis mosollyal a szája szegletében.
- És... Ezt nekem mondtátok meg utoljára... - kezdett visszatérni a normális arcszíne.
- Valahogy úgy - nevetett a férfi - Boldog születésnapot, fiam!
Születésnapi ajándék
Khim tizenhatodik születésnapjára íródott
Eugene aznap reggel a szokásosnál is nyűgösebben kelt ki az ágyából. Eszébe jutott a szomorú tény: ismét egy évvel öregebb lett. Nem mintha az a húsz év olyan sok lett volna...
Szinte senkinek nem mondta el, mikor van a születésnapja, nem értette, hogy az idő múlásában mi ünnepelni való van.
Kinézett az ablakon, és elfintorodott. Az előző napi szép hótakaró csúnya sárgás latyakká olvadt a szemerkélő eső miatt.
"Óriási, még az időjárás is ellenem van" morogta magában, majd kelletlenül kicsoszogott a fürdőbe, ahol újabb kellemetlen meglepetés várta: elromlott a vízmelegítő, tehát kénytelen volt jéghideg vízben tusolni a tél közepén.*
Bár amúgy hideg vízben szokott zuhanyozni, ezt a hőmérsékletet még ő is túlzásnak érezte, na meg a tél közepén nem volt kellemes még a lakásban is dideregni. Nemsokára abba is hagyta önmaga kínzását, és elkékült ajkakkal, elgémberedve elhagyta a helyiséget.
Előre félt, hogy milyen meglepetéssel várják majd lent. Remélte, most kivételesen értelmes ajándékot kap a születésnapjára.
Valóban meglepetés fogadta őt lent: teljesen üres volt a lakás. Ránézett az órára: fél nyolcat mutatott, tehát nem jött le se korábban, se későbben a szokásosnál.
Körülnézett a konyhában, hátha hagytak neki üzenetet, hogy miért mentek el szó nélkül.
Remélte, hogy nem Meloénak esett baja, és vele mentek a Szent Mungóba. Ezt a gondolatot gyorsan elhessegette.
Helyette valami ehető után nézett a szekrényekben. Szomorúan tapasztalta, hogy szinte üres mindegyik. Az egyikben ráakadt húga müzlijére, amit gyorsan el tudott készíteni, bár az effajta ételeket nem igazán szerette.
Szerencsére helyette talált néhány darab tojást, és egy kis szalonnát, így hozzáfogott rántottát készíteni.
Csak ritkán kényszerült rá, hogy magának süssön, vagy főzzön valamit, bár egész jó szakácsnak bizonyult. Persze ezt a tudományát nem árulta el senkinek, nem akarta, hogy befogják a konyhába. Különben is: mindig jobban esik az az étel, amit nem mi magunk csinálunk.
Lassan eszegette a tojást a szekrényben talált félszáraz kenyérrel, közben nézett maga elé. Normális esetben ilyenkor egy kávét is meg szokott inni, de most a reggeli hideg zuhany eléggé felébresztette.
Meg volt más is, ami nem hagyta nyugodni: ennyire nem számít a többieknek, hogy születésnapja van?
Máskor dühösen fogadta a gratulációkat, most viszont egy kicsi üdvözlőlapnak is örült volna. Még Hermione sem küldött neki semmit, pedig máskor ő köszöntötte elsőnek.
Megreggelizett, és elkezdett sétálgatni a konyhában. Hozzáfogott volna elmosogatni, de keserűen tapasztalta, hogy itt is csak hidegvíz van.
Sóhajtott egyet és melegített vizet a gáztűzhelyen, hiszen a zsíros edényeket hideg vízben nem tudta rendesen elmosni.
Amikor a számára kellemetlen műveletet elvégezte elkezdett fel-alá sétálni a nappaliban. Nem találta a helyét. Unatkozott, de nem volt kedve semmihez. Hiába nézegette az igencsak gazdag CD gyűjteményét, nem talált kedvére való zenét.
Leült gitározni, de ujjait merevnek érezte, nem találta a hangulatához megfelelő dallamot. Igazából a saját hangulatát sem tudta meghatározni. Szürkének érezte magát, mint amilyen a kinti ködös-esős idő volt.
Várta, hátha megcsörren a telefon, vagy valaki bejön a kapun... Olyan érzése támadt, mintha mindenkit elnyelt volna a kinti világ, és csak ő lenne egyedül. Újra kiment a konyhába, főzött magának egy kis teát. Legalább a kedvenc teájából maradt egy kicsi...
Kezében a gőzölgő csészével kiment a ház elé. Szörnyen lelombozta a látvány. A látótávolság igencsak lecsökkent a párának köszönhetően. Nem ment lépett ki az eresz alól, csak nézte az utat, és a nagy kovácsoltvas kaput. Máskor szépnek látta a házukat, de most inkább kísértetiesnek érezte.
Nem vette fel a kabátot, de nem érezte hidegnek a kinti hőmérsékletet. Hallgatta, hogy az esőcseppek lustán koppannak a feje fölötti tetőzeten. A gyümölcsfák most feketén és csupaszon álltak a kertben, csak néhány megbarnult levél árválkodott ágaikon.
Eugene szomorú volt. Nem tudta megmagyarázni igazán, hogy mi bántja, hiszen csak néhány órát volt egyedül.
Visszament a lakásba, és leült a televízió elé. Szokás szerint nem adtak semmi neki való műsort. Kikapcsolta a készüléket, és csendben meredt maga elé.
Percenként nézett az órára, de az idő csak nagyon lassan haladt. A kinti hőmérséklet egyre csökkent, a fákra hulló vízcseppek lassan vékony jégburkot képeztek a nedves faágakon.
Dél felé egyre jobban megéhezett, de tudta, hogy nem talál otthon semmit.
Feltápászkodott, és kiment megnézni, hogy alapanyag van-e, amiből valami ehetőt tud készíteni.
Szerencsére talált egy kevés zöldséget, amiből legalább egy kis levest össze lehet ütni.
Kedvetlenül pucolta a krumplit. Remélte, hogy mire kész lesz, legalább egyvalaki hazatalál.
Sajnos ebben sem lett igaza. Már egy óra múlt, amikor egyedül kanalazgatta a levest, de hiába érezte, hogy éhes, nem esett jól neki, így fél tányérnyit meg is hagyott
Újra visszament a nappaliba, és leroskadt a heverőre. Hátradőlt, és mereven az órát figyelte, nem mintha ezzel megsürgethette volna távol lévő szeretteit. Pislogott egyet, mert a fekete mutatók egy kicsit homályosak lettek - kicsorduló könnyeitől.
Behunyta a szemét, hiszen gyerekesnek érezte, hogy ilyenért kezd el sírni.
Ólomnehéznek érezte a szemhéjait, észre sem vette, ahogy elaludt.
- Eugene... Ébredj! - Hermione szavai csak lassan jutottak el hozzá - Meglepetésünk van a számodra!
- Igen? Micsoda? - kérdezte álmatag hangon.
- Előbb ébredj fel rendesen, majd akkor megtudod! - nevetett a Hermione.
- Már ébren vagyok - ásított egyet Eugene
- Na gyere, megiszol egy kávét, és utána megkapod az ajándékod...
A konyhai asztalt teletették finomsággal, és ott ült körülötte mindenki.
Eugene elmosolyodott, ahogy végignézett a társaságon. Most nem érezte tehernek a gratulációkat, és örült a húsz szál gyertyának a tortáján.
Ahogy kinézett a kertbe, hirtelen szép jégszobrokká váltak az eddig lehangolónak és magányosnak tűnő gyümölcsfák.
Kíváncsian várta, mi lesz a meglepetése, ami miatt egyedül hagyták egész délelőtt.
A késői ebéd után várakozva nézett végig a családján, mire Hermione pirulva átadott neki egy borítékot. Eugene remegő kézzel bontotta ki, és legnagyobb meglepetésére egy orvosi papír hullott ki belőle.
Ahogy elolvasta, mit tartalmaz elsápadt, majd elpirult.
- Eugene... - kérdezte félénken Hermione - Talán... nem örülsz neki...
- Hogyne örülnék! De hogy... és mikor?
- Azt csak ti tudjátok - morogta Piton, mire Eugene még jobban elpirult.
- De... Most mi lesz? - hebegte még mindig céklavörösen.
- Ezt is csak ti tudjátok - válaszolta Piton, bár egy kis mosollyal a szája szegletében.
- És... Ezt nekem mondtátok meg utoljára... - kezdett visszatérni a normális arcszíne.
- Valahogy úgy - nevetett a férfi - Boldog születésnapot, fiam!
