Post by Alida-Erdogan Atalay Fan on Aug 25, 2005 6:52:15 GMT 1
Sziasztok. 
Nos hogy ne csak slash írások kerüljenek ki a kezeim közül feldobom az egyik nem slash írásomat.Ezt jól megmondtam.
Az írásomról röviden.
Cím:Semir és Gabrielle
Fandom:Cobra 11-Az Autópályarendõrség
Korhatár:Nem biztos hogy lessz, nem tudom, majd még elválik.
Tartalom:Alul feltüntetve
Kellemes olvasást kívánok mindenkinek.Ja és ha hibát láttok írjátok nyugodtan nem leszek ideges.Hisz ezekbõl tanul az ember. ;D
Ez a verzió már bétázva és átírva kerül fel.
Köszönöm Bacard barátnémnak a remek bétázást.Ügyes voltál Bacard: ;D 
--------------------------------------------------
.jpg)
Azare
Semir és Gabrielle
Tartalom:
Miután André Fux életét vesztette Mallorca-n, Semir egyedül tér vissza Köln-be.
Anna Engelhardt és az õrs összes dolgozója gyászolja André-t, kinek halálhíre hamar eljutott hozzájuk. Semir egy hétig nem volt hajlandó bemenni dolgozni mert az emlékek ott keringtek a fejében. Hisz André majdnem 3 évig volt a társa, és nagyon jól kijöttek egymással.
De egyik nap Semir kap egy telefont amiben a fõnöke arra kéri, sürgõsen menjen be mert szükségük van a segítségére.
Így Semir visszatér a munkájához.
Pár hétig eseménytelenül telnek napjai, mikor egy hideg hétfõi reggelen bemutatják neki az új társát egy 25 éves lányt akit Gabrielle Holz-nak hívnak. Csak hát a lányról kiderül, hogy félig vámpír. Ez megdöbbenést kelt az ott dolgozókban, és páran furcsa szemmel néznek Gabrielle-re. De Semir hamar megkedveli a lányt, aki egyik nap rádöbben hogy szerelmes a férfiba, és ezt egy este el is mondja neki. Semir mosolyogva fogadta a lány õszinte szavait, és elmondta hogy õ is szereti a lányt. Így hát összejönnek õk ketten de vannak páran, akik ezt nem nézik jó szemmel. A városban pár vámpírnak nem nagyon tetszik, hogy õk ketten együtt vannak így hát egy esõs és viharos estén megölik Semir-t, de Gabrielle egy barátja segítségével feléleszti Semir-t és együtt állnak bosszút.
----------------------------------------------------------------
Író: Azare a.k.a. Alida
Cím: Semir és Gabrielle
Bevezetõ: A sokk
Gabrielle elázva és lihegve lépett be a lakásba. Levette magáról a csuromvizes kabátot majd megszólalt:
- Semir itt vagyok. - szólt, de nem érkezett válasz. Gondolta, biztosan alszik, így hát bement a hálószobájukba, de nagy meglepetésére az ágy üres volt és érintetlen. Csak a férfi ruhái
voltak rajta. Megállt a szoba közepén és elgondolkodott: „El nem
mehetett, hisz itt a kocsija a parkolóban. Kérdezzem meg a
szomszédokat? Áh, nem, hisz nem is ismerjük õket, annyira.
Remélem, semmi nem történt vele.” Mondta magában aggódva
miközben a konyha felé tartott.
De még nem is sejtette, hogy a félelme hamarosan beigazolódik Semir-rel kapcsolatban.
És ahogy befordult az elõszobába, furcsa szag csapta meg az orrát. Lassan tovább ment, mikor belépett a konyhába, és felkapcsolta a villanyt, szörnyû látvány fogadta.
Semir a konyha kövén feküdt holtan, vérbe fagyva, körülötte üvegcserepek és fa darabok.
Gabrielle kétségbeesetten térdelt le a holtest mellé. Könnybe lábadt szemekkel végignézett rajta, és látta, hogy a szívét átszúrták, jól lehetett látni hogy egy késsel követték el, aminek széles pengéje volt. De Gabrielle ekkor látta hogy kedvesét nem
csak leszúrták, a torkán több harapásnyomot is észrevett.
Ezek láttán nem tudta már visszatartani, a sírás kitört belõle.
Némán könnyezve ölelte magához a férfi testét, majd éles sikítás hagyta el a torkát, ami görcsös zokogásba fulladt.
-NEEEEEMMMMM!!!!! Miért? Istenem, miért vetted el õt tõlem? Mit követett el, hogy, ily szörnyû halállal kellett meghalnia? Miért?Miért? - és egyfolytában ezt hajtogatta maga elé Egyre halkabban, míg végül hangja elhalt. Fejét halott kedvese fejére hajtotta és könnyes szemmel emlékezni kezdett.
------------------------------------------------------------------------
1. rész: Az elsõ találkozás
A fekete sportmotor, õrült sebességgel szelte az autópályát. Az útjába kerülõ autókat könnyedén kerülte ki hogy folytassa féktelen száguldozását.Fekete ruhába öltözött vezetõje, higgadtan és elgondolkodva ült rajta. A zenére figyelt, amit a parányi fülhallgatókon keresztül halott. Magában énekelte a szöveget, amit
már kívülrõl tudott, annyiszor hallotta, hisz ez volt a kedvence.
Hirtelen egy tûzpiros sportkocsi száguldott el mellette, amit egy ezüstszürke, kék fénnyel ellátott BMW követett. A motorosnak eszébe jutott, hogy a BMW az autópályarendõrség egyik kocsija.
Ráébredt, hogy hamarosan õ is ott fog dolgozni, és mivel épp egy leendõ kollégát látott elsuhanni maga mellett elhatározta, hogy segít neki.
Megemelve motorja elsõ kerekét gyorsabb tempóra kapcsolt, így sikerült még õrültebb sebességet elérnie. Az adrenalin-szintje a sebességgel együtt egyre emelkedett.
Imádott így száguldozni, mert ilyenkor teljesen felszabadultnak érezte magát. De most más dolga volt. Segíteni indult, és ehhez akarta tartani magát.
Hamarosan a piros autó mögé került, majd egy õrült ötlettõl vezérelve hátulról ráhajtott a kocsira, és az elején legurult róla. A kocsi vezetõje halálra rémülten lépett a fékre, miközben kétségbeesetten tekerte balra a kormányt. Így a kocsi többször körbefordult, majd csikorgó kerekekkel állt meg a motoros elõtt aki fegyvert szegezett rá az út közepén. A sofõr nem tudhatta, kinek sikerült õt megállítania, hisz a fekete bukósisak miatt nem lehetett látni a motoros arcát. Csak az alóla kivillanó vörös hajtincseket látta, azon kívül semmi mást.
Ebben a percben megérkezett a BMW is.
Leállt a piros autó mellett, a vezetõ idegesen szállt ki és rárivalt:
- Magának teljesen elment az esze? - kérdezte a motorostól, aki leengedte a fegyvert és végignézett a vele egy magas, sötétbarna szemû, és gesztenyebarna hajú férfin, akinek az arcát körszakáll borította. A motoros megállapította hogy nem lehet több 35-nél.
A férfi odalépett a piros kocsihoz, kirángatta a vezetõt, majd megbilincselte. Miután végzett vele, átadta az idõközben megérkezett kollégáknak, majd elindult a motoros felé. Ismeretlen segítõje eltette fegyverét, majd a zsebébe nyúlt, ezzel kikapcsolva
a discmant. A zene elhallgatott a fülében, a bekövetkezett csend hirtelen érte, amihez még hozzá kellett szoknia.
A barna szemû férfi megállt elõtte és folytatta:
- Mit képzel maga tulajdonképpen?!
- Szívesen... kolléga. – felelte a motoros, majd felült a járgányára,berúgta és nagy zajjal elhagyta a helyszínt.
A barna szemû férfi döbbenten figyelte, ahogy egyre távolabb kerül tõle ismeretlen segítõje, akinek a sisak alól kilátszódó vörös tincseit meglobogtatta a szél.
A férfi is beült a kocsijába és visszaindult az õrsre.
-------------------------------------------------------------------------
2. rész: A Megismerkedés
Az autópályarendõrség alacsony épületét már messzirõl észre lehetett venni. A motoros keresett egy szabad helyet a parkolóban, és leállította a gépet.
Leszállt, majd levette a bukósisakot, és az így kiszabaduló vörös hajzuhatag elterült a fekete bõrkabáton
A motor tulajdonosa egy fiatal lány volt, aki az új munkatársaival való találkozásra készült. Rátette a bukósisakot a motor kormányára, majd felnyitotta az ülést, ami alatt egy zöld dosszié
lapult, iratokkal és egyéb személyes papírokkal.
Megigazította ruháját, megnézte az épületet, majd nagy levegõt vett, és elindult a bejárati ajtó felé.
Mikor belépett, egy kis folyosóra jutott, ami egy nagyobb helyiségbe nyílott. Amikor a végére ért, látta, hogy a helyiség
valójában egy iroda, ahol egymástól kellõ távolságban asztalok helyezkedtek el. Mindegyiknél rendõrök ültek, akik a saját munkájukkal voltak elfoglalva.
A lány odalépett az egyikhez és megszólította:
- Bocsánat! - a rendõr ránézett, és mosolyogva kérdezte:
- Tessék, miben segíthetek?
- Anna Engelhardt asszony irodáját keresem.- a nagydarab rendõr mosolyogva hátradõlt majd kedvesen válaszolt:
- Értem. Jöjjön, odavezetem! - A férfi felállt, és elkísérte az egyik ajtóhoz, és bekopogott.
- Tessék! - hallotta fõnöke hangját. Benyitott és megszólalt:
- Bocsánat Fõnök, önhöz jöttek. – arrébb állt, így utat engedett a lánynak, aki mosolyogva belépett:
- Jó napot, asszonyom! Gabrielle Holz vagyok, biztosan hallott már rólam.
-Igen tudom már vártam, kérem jöjjön be! - Gabrielle végignézett a fekete hajú nõn aki nem lehetett több 40-nél. Az öltözete visszafogott volt de elegáns.
-Anna Engelhardt.-és mosolyogva kezet fogott a lánnyal majd hellyel kínálta.
Gabrielle leült az asztal másik oldalán, és átadta a zöld dossziét.
A rendõr, aki elkísérte némán csukta be az iroda ajtaját és visszament a helyére.
A lány egy pillanatra kipillantott az iroda ablakán és meglátta a barna hajú férfit amint se szó se beszéd beviharzott a mellettük lévõ irodába. Látta rajta hogy dühös és ingerült.
Egy pillanatra elgondolkodott hogy vajon miatta ilyen.?
A férfinak eközben tényleg a titokzatos idegen körül jártak a gondolatai aki reggel segített neki. „Ki lehetett? És miért mondta azt, hogy kolléga?” Tette fel egymás után a kérdéseket.
Gondolatait egy kolléganõje zavarta meg, aki belépett, és megszólította:
- Semir! - a férfi megválaszolatlanul kavargó kérdésekbõl felriadva ránézett a nõre és válaszolt:
- Igen Andrea, mondjad!
-A fõnök hívat téged. Arra kér, menj be hozzá.
- Rendben. – a férfi sietve felállt a helyérõl, és ahhoz az ajtóhoz ment, amin pár perccel ezelõtt a lány lépett be.
Mikor benyitott, döbbenten bámult a lányra, aki mosolyogva nézett vissza:
-Örülök, hogy újra látom kolléga!
-Maga?! - kérdezte Semir és közelebb lépett a lányhoz.
Végignézett rajta, és a vörös hajat meglátva rájött, hogy õ volt az aki megállította az ámokfutót az autópályán.
- Valami baj van Semir? - kérdezte Engelhardt asszony.
- Nem semmi. -Válaszolta a férfi még mindig a lányra meredt, aki rendületlenül mosolygott.
- Akkor jó. – Engelhardt nagy levegõt vett és folytatta: - Semir, szeretném bemutatni az új társát, Gabrielle Holz kisasszonyt. - a lány felállt, és kezet nyújtott a döbbent férfinak.
-Hello! Remélem, nem haragszik a reggeli miatt. Ha igen, nyugodtan mondja meg, nem fogok megsértõdni.
- Nem, dehogy is… - szólt a pasas,kezet fogott a lánnyal és bemutatkozott. - Semir Gerkhan.
- Remek név, de komolyan. – mondta továbbra is mosolyogva Gabrielle, és elengedte a férfi kezét, aki alig, leplezett dühvel a fõnöke felé fordult:
- Fõnök, beszélhetnék önnel négy szem közt?
- Persze, Semir de… nem tudom, miért nem hallhatja Gabrielle is.
- Semmi gond, kimegyek, ha kell.- Engelhardt furcsa arccal nézett Semir-e aki Gabrielle-t figyelte. Látta hogy az embere nem nagyon van oda az új társától.
- Igen, kell. – felelte Semir. Gabrielle csodálkozó arccal lépett ki az irodából és megállt az ajtó elõtt.
Mikor az ajtó becsukódott a lány mögött Semir elkezdte:
- Fõnök, ugye ez most egy vicc?
- Nem, Gerkhan, ez nem vicc. De mi baja van Holz kisasszonnyal?
- Fõnök ez a lány kishúgom is lehetne. - mondta ingerülten Semir.- Hány éves egyáltalán?
- 25 éves.- Kezdte Engelhardt és a kezébe vette a zöld dossziét majd onnan nézve ki az adatokat folytatta- Fél éve végzett a Münster-i rendõr-akadémián, jelesre. Eddig a gyilkosságiaknál volt, de múlt héten kaptam egy faxot, amiben arról tájékoztattak, hogy átkerül hozzánk.
- És ezt miért nem mondta meg nekem akkor?
- Akartam, de magát lefoglalta a „Lorings ügy”, így hát úgy döntöttem, várok vele máig. És remélem, hogy sikerül majd jó munkakapcsolatot kialakítania vele.
- Értem de… Mindegy, hagyjuk! Nem érdekes. – és beletörõdve a kialakult helyzetbe kilépett az irodából. Az ajtóban belebotlott a lányba, aki éppen a mobilján beszélgetett valakivel:
- Nem, nem, ez nem igaz. Na… Bocs, most leteszem, mert munka van. Akkor délután beszélünk! Szia! – eltette a telefont a zsebébe, majd Semir felé fordult, aki szó nélkül elviharzott mellette.
A lány döbbent, arccal nézett utána, és arra gondolt, vajon mivel érdemelte ki azt, hogy Semir így viselkedik vele.
Folyt. Köv.
-------------------------------------
Oh a fenébe de jó hogy elolvastam.
Volt mit javítani rajta.
Nos hogy ne csak slash írások kerüljenek ki a kezeim közül feldobom az egyik nem slash írásomat.Ezt jól megmondtam.
Az írásomról röviden.
Cím:Semir és Gabrielle
Fandom:Cobra 11-Az Autópályarendõrség
Korhatár:Nem biztos hogy lessz, nem tudom, majd még elválik.
Tartalom:Alul feltüntetve
Kellemes olvasást kívánok mindenkinek.Ja és ha hibát láttok írjátok nyugodtan nem leszek ideges.Hisz ezekbõl tanul az ember. ;D
Ez a verzió már bétázva és átírva kerül fel.
Köszönöm Bacard barátnémnak a remek bétázást.Ügyes voltál Bacard: ;D
--------------------------------------------------
Azare
Semir és Gabrielle
Tartalom:
Miután André Fux életét vesztette Mallorca-n, Semir egyedül tér vissza Köln-be.
Anna Engelhardt és az õrs összes dolgozója gyászolja André-t, kinek halálhíre hamar eljutott hozzájuk. Semir egy hétig nem volt hajlandó bemenni dolgozni mert az emlékek ott keringtek a fejében. Hisz André majdnem 3 évig volt a társa, és nagyon jól kijöttek egymással.
De egyik nap Semir kap egy telefont amiben a fõnöke arra kéri, sürgõsen menjen be mert szükségük van a segítségére.
Így Semir visszatér a munkájához.
Pár hétig eseménytelenül telnek napjai, mikor egy hideg hétfõi reggelen bemutatják neki az új társát egy 25 éves lányt akit Gabrielle Holz-nak hívnak. Csak hát a lányról kiderül, hogy félig vámpír. Ez megdöbbenést kelt az ott dolgozókban, és páran furcsa szemmel néznek Gabrielle-re. De Semir hamar megkedveli a lányt, aki egyik nap rádöbben hogy szerelmes a férfiba, és ezt egy este el is mondja neki. Semir mosolyogva fogadta a lány õszinte szavait, és elmondta hogy õ is szereti a lányt. Így hát összejönnek õk ketten de vannak páran, akik ezt nem nézik jó szemmel. A városban pár vámpírnak nem nagyon tetszik, hogy õk ketten együtt vannak így hát egy esõs és viharos estén megölik Semir-t, de Gabrielle egy barátja segítségével feléleszti Semir-t és együtt állnak bosszút.
----------------------------------------------------------------
Író: Azare a.k.a. Alida
Cím: Semir és Gabrielle
Bevezetõ: A sokk
Gabrielle elázva és lihegve lépett be a lakásba. Levette magáról a csuromvizes kabátot majd megszólalt:
- Semir itt vagyok. - szólt, de nem érkezett válasz. Gondolta, biztosan alszik, így hát bement a hálószobájukba, de nagy meglepetésére az ágy üres volt és érintetlen. Csak a férfi ruhái
voltak rajta. Megállt a szoba közepén és elgondolkodott: „El nem
mehetett, hisz itt a kocsija a parkolóban. Kérdezzem meg a
szomszédokat? Áh, nem, hisz nem is ismerjük õket, annyira.
Remélem, semmi nem történt vele.” Mondta magában aggódva
miközben a konyha felé tartott.
De még nem is sejtette, hogy a félelme hamarosan beigazolódik Semir-rel kapcsolatban.
És ahogy befordult az elõszobába, furcsa szag csapta meg az orrát. Lassan tovább ment, mikor belépett a konyhába, és felkapcsolta a villanyt, szörnyû látvány fogadta.
Semir a konyha kövén feküdt holtan, vérbe fagyva, körülötte üvegcserepek és fa darabok.
Gabrielle kétségbeesetten térdelt le a holtest mellé. Könnybe lábadt szemekkel végignézett rajta, és látta, hogy a szívét átszúrták, jól lehetett látni hogy egy késsel követték el, aminek széles pengéje volt. De Gabrielle ekkor látta hogy kedvesét nem
csak leszúrták, a torkán több harapásnyomot is észrevett.
Ezek láttán nem tudta már visszatartani, a sírás kitört belõle.
Némán könnyezve ölelte magához a férfi testét, majd éles sikítás hagyta el a torkát, ami görcsös zokogásba fulladt.
-NEEEEEMMMMM!!!!! Miért? Istenem, miért vetted el õt tõlem? Mit követett el, hogy, ily szörnyû halállal kellett meghalnia? Miért?Miért? - és egyfolytában ezt hajtogatta maga elé Egyre halkabban, míg végül hangja elhalt. Fejét halott kedvese fejére hajtotta és könnyes szemmel emlékezni kezdett.
------------------------------------------------------------------------
1. rész: Az elsõ találkozás
A fekete sportmotor, õrült sebességgel szelte az autópályát. Az útjába kerülõ autókat könnyedén kerülte ki hogy folytassa féktelen száguldozását.Fekete ruhába öltözött vezetõje, higgadtan és elgondolkodva ült rajta. A zenére figyelt, amit a parányi fülhallgatókon keresztül halott. Magában énekelte a szöveget, amit
már kívülrõl tudott, annyiszor hallotta, hisz ez volt a kedvence.
Hirtelen egy tûzpiros sportkocsi száguldott el mellette, amit egy ezüstszürke, kék fénnyel ellátott BMW követett. A motorosnak eszébe jutott, hogy a BMW az autópályarendõrség egyik kocsija.
Ráébredt, hogy hamarosan õ is ott fog dolgozni, és mivel épp egy leendõ kollégát látott elsuhanni maga mellett elhatározta, hogy segít neki.
Megemelve motorja elsõ kerekét gyorsabb tempóra kapcsolt, így sikerült még õrültebb sebességet elérnie. Az adrenalin-szintje a sebességgel együtt egyre emelkedett.
Imádott így száguldozni, mert ilyenkor teljesen felszabadultnak érezte magát. De most más dolga volt. Segíteni indult, és ehhez akarta tartani magát.
Hamarosan a piros autó mögé került, majd egy õrült ötlettõl vezérelve hátulról ráhajtott a kocsira, és az elején legurult róla. A kocsi vezetõje halálra rémülten lépett a fékre, miközben kétségbeesetten tekerte balra a kormányt. Így a kocsi többször körbefordult, majd csikorgó kerekekkel állt meg a motoros elõtt aki fegyvert szegezett rá az út közepén. A sofõr nem tudhatta, kinek sikerült õt megállítania, hisz a fekete bukósisak miatt nem lehetett látni a motoros arcát. Csak az alóla kivillanó vörös hajtincseket látta, azon kívül semmi mást.
Ebben a percben megérkezett a BMW is.
Leállt a piros autó mellett, a vezetõ idegesen szállt ki és rárivalt:
- Magának teljesen elment az esze? - kérdezte a motorostól, aki leengedte a fegyvert és végignézett a vele egy magas, sötétbarna szemû, és gesztenyebarna hajú férfin, akinek az arcát körszakáll borította. A motoros megállapította hogy nem lehet több 35-nél.
A férfi odalépett a piros kocsihoz, kirángatta a vezetõt, majd megbilincselte. Miután végzett vele, átadta az idõközben megérkezett kollégáknak, majd elindult a motoros felé. Ismeretlen segítõje eltette fegyverét, majd a zsebébe nyúlt, ezzel kikapcsolva
a discmant. A zene elhallgatott a fülében, a bekövetkezett csend hirtelen érte, amihez még hozzá kellett szoknia.
A barna szemû férfi megállt elõtte és folytatta:
- Mit képzel maga tulajdonképpen?!
- Szívesen... kolléga. – felelte a motoros, majd felült a járgányára,berúgta és nagy zajjal elhagyta a helyszínt.
A barna szemû férfi döbbenten figyelte, ahogy egyre távolabb kerül tõle ismeretlen segítõje, akinek a sisak alól kilátszódó vörös tincseit meglobogtatta a szél.
A férfi is beült a kocsijába és visszaindult az õrsre.
-------------------------------------------------------------------------
2. rész: A Megismerkedés
Az autópályarendõrség alacsony épületét már messzirõl észre lehetett venni. A motoros keresett egy szabad helyet a parkolóban, és leállította a gépet.
Leszállt, majd levette a bukósisakot, és az így kiszabaduló vörös hajzuhatag elterült a fekete bõrkabáton
A motor tulajdonosa egy fiatal lány volt, aki az új munkatársaival való találkozásra készült. Rátette a bukósisakot a motor kormányára, majd felnyitotta az ülést, ami alatt egy zöld dosszié
lapult, iratokkal és egyéb személyes papírokkal.
Megigazította ruháját, megnézte az épületet, majd nagy levegõt vett, és elindult a bejárati ajtó felé.
Mikor belépett, egy kis folyosóra jutott, ami egy nagyobb helyiségbe nyílott. Amikor a végére ért, látta, hogy a helyiség
valójában egy iroda, ahol egymástól kellõ távolságban asztalok helyezkedtek el. Mindegyiknél rendõrök ültek, akik a saját munkájukkal voltak elfoglalva.
A lány odalépett az egyikhez és megszólította:
- Bocsánat! - a rendõr ránézett, és mosolyogva kérdezte:
- Tessék, miben segíthetek?
- Anna Engelhardt asszony irodáját keresem.- a nagydarab rendõr mosolyogva hátradõlt majd kedvesen válaszolt:
- Értem. Jöjjön, odavezetem! - A férfi felállt, és elkísérte az egyik ajtóhoz, és bekopogott.
- Tessék! - hallotta fõnöke hangját. Benyitott és megszólalt:
- Bocsánat Fõnök, önhöz jöttek. – arrébb állt, így utat engedett a lánynak, aki mosolyogva belépett:
- Jó napot, asszonyom! Gabrielle Holz vagyok, biztosan hallott már rólam.
-Igen tudom már vártam, kérem jöjjön be! - Gabrielle végignézett a fekete hajú nõn aki nem lehetett több 40-nél. Az öltözete visszafogott volt de elegáns.
-Anna Engelhardt.-és mosolyogva kezet fogott a lánnyal majd hellyel kínálta.
Gabrielle leült az asztal másik oldalán, és átadta a zöld dossziét.
A rendõr, aki elkísérte némán csukta be az iroda ajtaját és visszament a helyére.
A lány egy pillanatra kipillantott az iroda ablakán és meglátta a barna hajú férfit amint se szó se beszéd beviharzott a mellettük lévõ irodába. Látta rajta hogy dühös és ingerült.
Egy pillanatra elgondolkodott hogy vajon miatta ilyen.?
A férfinak eközben tényleg a titokzatos idegen körül jártak a gondolatai aki reggel segített neki. „Ki lehetett? És miért mondta azt, hogy kolléga?” Tette fel egymás után a kérdéseket.
Gondolatait egy kolléganõje zavarta meg, aki belépett, és megszólította:
- Semir! - a férfi megválaszolatlanul kavargó kérdésekbõl felriadva ránézett a nõre és válaszolt:
- Igen Andrea, mondjad!
-A fõnök hívat téged. Arra kér, menj be hozzá.
- Rendben. – a férfi sietve felállt a helyérõl, és ahhoz az ajtóhoz ment, amin pár perccel ezelõtt a lány lépett be.
Mikor benyitott, döbbenten bámult a lányra, aki mosolyogva nézett vissza:
-Örülök, hogy újra látom kolléga!
-Maga?! - kérdezte Semir és közelebb lépett a lányhoz.
Végignézett rajta, és a vörös hajat meglátva rájött, hogy õ volt az aki megállította az ámokfutót az autópályán.
- Valami baj van Semir? - kérdezte Engelhardt asszony.
- Nem semmi. -Válaszolta a férfi még mindig a lányra meredt, aki rendületlenül mosolygott.
- Akkor jó. – Engelhardt nagy levegõt vett és folytatta: - Semir, szeretném bemutatni az új társát, Gabrielle Holz kisasszonyt. - a lány felállt, és kezet nyújtott a döbbent férfinak.
-Hello! Remélem, nem haragszik a reggeli miatt. Ha igen, nyugodtan mondja meg, nem fogok megsértõdni.
- Nem, dehogy is… - szólt a pasas,kezet fogott a lánnyal és bemutatkozott. - Semir Gerkhan.
- Remek név, de komolyan. – mondta továbbra is mosolyogva Gabrielle, és elengedte a férfi kezét, aki alig, leplezett dühvel a fõnöke felé fordult:
- Fõnök, beszélhetnék önnel négy szem közt?
- Persze, Semir de… nem tudom, miért nem hallhatja Gabrielle is.
- Semmi gond, kimegyek, ha kell.- Engelhardt furcsa arccal nézett Semir-e aki Gabrielle-t figyelte. Látta hogy az embere nem nagyon van oda az új társától.
- Igen, kell. – felelte Semir. Gabrielle csodálkozó arccal lépett ki az irodából és megállt az ajtó elõtt.
Mikor az ajtó becsukódott a lány mögött Semir elkezdte:
- Fõnök, ugye ez most egy vicc?
- Nem, Gerkhan, ez nem vicc. De mi baja van Holz kisasszonnyal?
- Fõnök ez a lány kishúgom is lehetne. - mondta ingerülten Semir.- Hány éves egyáltalán?
- 25 éves.- Kezdte Engelhardt és a kezébe vette a zöld dossziét majd onnan nézve ki az adatokat folytatta- Fél éve végzett a Münster-i rendõr-akadémián, jelesre. Eddig a gyilkosságiaknál volt, de múlt héten kaptam egy faxot, amiben arról tájékoztattak, hogy átkerül hozzánk.
- És ezt miért nem mondta meg nekem akkor?
- Akartam, de magát lefoglalta a „Lorings ügy”, így hát úgy döntöttem, várok vele máig. És remélem, hogy sikerül majd jó munkakapcsolatot kialakítania vele.
- Értem de… Mindegy, hagyjuk! Nem érdekes. – és beletörõdve a kialakult helyzetbe kilépett az irodából. Az ajtóban belebotlott a lányba, aki éppen a mobilján beszélgetett valakivel:
- Nem, nem, ez nem igaz. Na… Bocs, most leteszem, mert munka van. Akkor délután beszélünk! Szia! – eltette a telefont a zsebébe, majd Semir felé fordult, aki szó nélkül elviharzott mellette.
A lány döbbent, arccal nézett utána, és arra gondolt, vajon mivel érdemelte ki azt, hogy Semir így viselkedik vele.
Folyt. Köv.
-------------------------------------
Oh a fenébe de jó hogy elolvastam.
Volt mit javítani rajta.
