Post by anneke on Aug 19, 2005 13:37:49 GMT 1
Boszorkánykör
Jöjj, Démon
Ha hívlak,
Égess el,
Nekem ez a test,
Már nem kell
Jöjj, Démon,
Ha hívlak
Édes-bûnös vágy
Éget érted
Égess el,
Áldozz fel,
Nekem ez a test,
Már nem kell
Jöjj, Démon,
Ha hívlak
Vigyél magaddal,
A Te hazádba,
Hol az álmok laknak
Égess el,
Áldozz fel,
Nekem ez a test,
Már nem kell
Samhain éjjele…
Hûvös a Hold szele…
Pogánykörbe,
Varázsködbe
Belépsz-e?
Merész e vágy?
Nem az,
Csak helytelen,
De épp a bûne miatt
Kell nekem
Jöjj, én Lordom
Hívlak,
Égess el,
Áldozz fel,
A Pogánykörben várlak
Hogy együtt égjünk
Kerridwen katlanában…
Káin ébredése
Káint megjelölte az Úr
Kivetette a föld magából
Vethet, de nem arathat
Mindent elvett tõle
Az ösztönön kívül
Pusztában búsan bolyongva
Káromolja az Urat
Jelet visel homlokán
Nem leli az utat
Jön az Éj, a puha lelkû
Eljõ Lilith, a puhaléptû
Fejére teszi kezét
Felajánlja vérét
Káin új jelet kap:
A halhatatlanét.
Õsi rítus, õsi szenvedély
Dobol a vér, a vér, a vér…
Virrad. "Hol vagy bûnös lélek?"
Raphael így kiált.
Káin, éppen ébred.
Nem, köszöni;
Nem kéri a halált!
Új jellel homlokán
Új szentírás nyomdokán
Vámpírokat teremt
Kiket vére éltet,
S egy új Rend…
Jaj, az Úr seregének…!
Nox
Szédítõ szerelem
A mosolyom - halvány
Két pici, tûhegyes fog
A halálom - tévedés
Sárgán izzó szemek
A magányom - szenvedés
Fehér bõr
Utam egyedül járom
Kõkoporsó
És fehéren izzó láng az álmom
Lidércfény
Lobogó lidércláng hívogat
Életbe-halálba
Lobogó lidércláng csalogat
Az életen túli világba.
Szívem is lángra lobbant
Õt pillantva, csak egy percre meg
Gyönyörû, sudár hajadon - ott Túl:
Lobogó lidércláng, haja
Szeme sötét, mint az éjszaka…
Áttörtem, áthágtam a Kaput,
Érte, a tündefényért,
De, ó, ebben a világban
Õ a lehunyt szemeit soha nem nyitja fel
Teste mozdulatlan
Hiába hívom, szólongatom:
Lidércláng, én szerelmem
Jöjj vissza hozzám!
Lidércláng, én életem
Nyisd fel sötét-éjszemeidet
De csak sóhajtását hallom;
Csak a hangját hallom:
Én már örökre veled maradok
Szívedben-agyadban
Már örökké ott leszek,
Ahol a lelked van…
Nem fáj már semmi
Nem érzek semmit
Csak a sötétséget látom;
Lámpással kezemben, a mocsár felé,
De:
Nem ég ott már semmi láng
S együtt süllyedünk alá…
Lidércláng, én kedvesem,
Elhoztad nekem a Halált.
A rítus
Még! Még! Még!
Hadd halljam hörgésedet,
Szerelembe oltott kínjaidat
Hadd halljam halálsikolyaidat;
Fogaim húsodba marnak
Torkomon át áramlik
Bíbor folyama az Életitalnak
Enyém a véred
Enyém a lelked
Enyém életed
S enyém - halálod is immár
De újra visszakapnád
Hogyha te is innál
Vérembõl, mely az Õsöktõl való.
Pogány rítus ez, melyet még halandó
Át nem élt soha
Akarod?
Habozhatsz egy pillanatig még;
Aztán a Halálnak adlak,
S hûlõ testedet, elfedi a moha.
Igézés
Szemeid csak engem lássanak
Szád, csak engem csókoljon
Tested forrjon össze az enyémmel
De szerelmet nem adok
De szerelmet nem kapok
Ölelkezünk…
Néma kõszobrok a Hold fénye alatt…
Jöjj, Démon
Ha hívlak,
Égess el,
Nekem ez a test,
Már nem kell
Jöjj, Démon,
Ha hívlak
Édes-bûnös vágy
Éget érted
Égess el,
Áldozz fel,
Nekem ez a test,
Már nem kell
Jöjj, Démon,
Ha hívlak
Vigyél magaddal,
A Te hazádba,
Hol az álmok laknak
Égess el,
Áldozz fel,
Nekem ez a test,
Már nem kell
Samhain éjjele…
Hûvös a Hold szele…
Pogánykörbe,
Varázsködbe
Belépsz-e?
Merész e vágy?
Nem az,
Csak helytelen,
De épp a bûne miatt
Kell nekem
Jöjj, én Lordom
Hívlak,
Égess el,
Áldozz fel,
A Pogánykörben várlak
Hogy együtt égjünk
Kerridwen katlanában…
Káin ébredése
Káint megjelölte az Úr
Kivetette a föld magából
Vethet, de nem arathat
Mindent elvett tõle
Az ösztönön kívül
Pusztában búsan bolyongva
Káromolja az Urat
Jelet visel homlokán
Nem leli az utat
Jön az Éj, a puha lelkû
Eljõ Lilith, a puhaléptû
Fejére teszi kezét
Felajánlja vérét
Káin új jelet kap:
A halhatatlanét.
Õsi rítus, õsi szenvedély
Dobol a vér, a vér, a vér…
Virrad. "Hol vagy bûnös lélek?"
Raphael így kiált.
Káin, éppen ébred.
Nem, köszöni;
Nem kéri a halált!
Új jellel homlokán
Új szentírás nyomdokán
Vámpírokat teremt
Kiket vére éltet,
S egy új Rend…
Jaj, az Úr seregének…!
Nox
Szédítõ szerelem
A mosolyom - halvány
Két pici, tûhegyes fog
A halálom - tévedés
Sárgán izzó szemek
A magányom - szenvedés
Fehér bõr
Utam egyedül járom
Kõkoporsó
És fehéren izzó láng az álmom
Lidércfény
Lobogó lidércláng hívogat
Életbe-halálba
Lobogó lidércláng csalogat
Az életen túli világba.
Szívem is lángra lobbant
Õt pillantva, csak egy percre meg
Gyönyörû, sudár hajadon - ott Túl:
Lobogó lidércláng, haja
Szeme sötét, mint az éjszaka…
Áttörtem, áthágtam a Kaput,
Érte, a tündefényért,
De, ó, ebben a világban
Õ a lehunyt szemeit soha nem nyitja fel
Teste mozdulatlan
Hiába hívom, szólongatom:
Lidércláng, én szerelmem
Jöjj vissza hozzám!
Lidércláng, én életem
Nyisd fel sötét-éjszemeidet
De csak sóhajtását hallom;
Csak a hangját hallom:
Én már örökre veled maradok
Szívedben-agyadban
Már örökké ott leszek,
Ahol a lelked van…
Nem fáj már semmi
Nem érzek semmit
Csak a sötétséget látom;
Lámpással kezemben, a mocsár felé,
De:
Nem ég ott már semmi láng
S együtt süllyedünk alá…
Lidércláng, én kedvesem,
Elhoztad nekem a Halált.
A rítus
Még! Még! Még!
Hadd halljam hörgésedet,
Szerelembe oltott kínjaidat
Hadd halljam halálsikolyaidat;
Fogaim húsodba marnak
Torkomon át áramlik
Bíbor folyama az Életitalnak
Enyém a véred
Enyém a lelked
Enyém életed
S enyém - halálod is immár
De újra visszakapnád
Hogyha te is innál
Vérembõl, mely az Õsöktõl való.
Pogány rítus ez, melyet még halandó
Át nem élt soha
Akarod?
Habozhatsz egy pillanatig még;
Aztán a Halálnak adlak,
S hûlõ testedet, elfedi a moha.
Igézés
Szemeid csak engem lássanak
Szád, csak engem csókoljon
Tested forrjon össze az enyémmel
De szerelmet nem adok
De szerelmet nem kapok
Ölelkezünk…
Néma kõszobrok a Hold fénye alatt…
- hanem állítólag van egy ilyen szerepjátékos könyv, és abból vették õk is. De szerintem is marha jó ötlet, meg is tetszett, meg is írtam.
)
