Post by anneke on Aug 19, 2005 13:34:40 GMT 1
Pillanatkép
Pálmafák. Tûzõ nap. Vakítóan kék ég. A tenger idõnként meg-megcsobban… Hullámok verõdnek a parti sziklákhoz.
A fövenyen kunyhók sorakoznak, az egyikbõl kilép egy néger férfi. Ágyékkötõt visel és kagylóból fûzött láncot. Elárnyékolja a szemét, és felnéz az égre.
- Hmm… Kutya meleg napunk lesz ma - mondja, s elballag a part mentén.
A pálmafák mögött, a távolban, a skinhead-ek, most töltötték meg a gyorstüzelõ gépfegyvert…
Játék
Gyerekkorában egy piros pöttyös labda volt a mindene. Azzal aludt, azzal játszott, ebédnél, maga mellé vette az asztalhoz; simogatta, becézgette.
Aztán felnõtt. És egy napon észrevette, hogy mintha hízott volna az utóbbi idõben.
Forgott-keringett a tükör elõtt.
Elkezdett fogyókúrázni.
Nem használt.
Sanyargatta magát. Nem evett napokig.
Tovább hízott.
Már tántorgott az éhségtõl, annyira legyengült.
Hiába.
Csak hízott, és hízott, kerekedett, gömbölyödött.
Lassan elérte az egy mázsát…
De ez még csak a kezdet volt.
Az egyik reggel arra ébredt, hogy a bõre teljesen bepirosodott.
Most már komolyan megijedt.
Elment orvoshoz.
"Allergia" - hangzott a diagnózis. Adtak kenõcsöt, azzal kenegette magát, éjjel-nappal.
Nem használt.
S lassanként a vörös bõrön, itt-ott fehér foltok ütköztek ki.
Ekkor már olyan kövér volt, hogy menni sem tudott - csak gurulni…
Egy napon kigörgött a szobájából, s megállt a tükör elõtt, amibe már nagyon régóta nem, mert belenézni…
A foncsorozott üvegbõl, a gyerekkori pöttyös labda vigyorgott vissza.
Szerelem
Ahogy elment a tükör elõtt a fiú, megpillantott benne egy gyönyörû lányt. Magas volt, sudár, karcsú derekú. Hajának színe, mint a hulló falevél, szemeiben a tenger zöld ígérete ragyogott.
Csak állt, és szelíd mosolyra húzódott, szép vonalú szája.
A fiú megbûvölten megállt elõtte. Kinyújtotta felé a kezét.
- Légy az enyém - kérte.
A lány is kinyújtotta a fiú felé a kezét, kérõn, esdeklõn.
- Törd szét börtönöm - csillogták a zöldeskék szemek.
A fiú elmosolyodott. "Ez nem nehéz" - gondolta. Ököllel sújtott a tükör lapjára. Aztán rámeredt véres kezére. A tükör pedig - meg se moccant. A lány elszomorodott. De a fiú nem adta fel. Próbálkozott kalapáccsal, jégcsákánnyal, ütve fúróval, baltával. Mindhiába, a tükör - ép maradt.
A lány - látva a hiábavaló próbálkozást - felsóhajtott, s lemondóan legyintett egyet. Elõvette ezüst fésûjét, s fésülgetni kezdte, rozsdaszínû haját.
A fiú leeresztve a baltát, odébb akart menni. De nem tudott. Szemei megbabonázva meredtek a tükörre, s a benne fésülködõ lányra. Kinyújtotta a kezét ismét, s megérintette a tükör lapját, a lány kezénél; és úgy maradt, mozdulatlanul.
Évek múltán szorgos pókok, hálót fontak köréjük.
Sok-sok esztendõ múlva, szanálták azt, a házat. A rendcsinálók módszeresen, szobáról-szobára haladtak. S az egyik eldugott szobácskában, különös dologra bukkantak:
Egy vastag, ember nagyságú, pókhálógombolyagra. S amikor széttépték a gubót, a belsejében, még különösebb kép fogadta õket. A hatalmas pókháló mögött ugyanis nem volt más; csak néhány emberi csont, s pár marék üvegcserép.
Pálmafák. Tûzõ nap. Vakítóan kék ég. A tenger idõnként meg-megcsobban… Hullámok verõdnek a parti sziklákhoz.
A fövenyen kunyhók sorakoznak, az egyikbõl kilép egy néger férfi. Ágyékkötõt visel és kagylóból fûzött láncot. Elárnyékolja a szemét, és felnéz az égre.
- Hmm… Kutya meleg napunk lesz ma - mondja, s elballag a part mentén.
A pálmafák mögött, a távolban, a skinhead-ek, most töltötték meg a gyorstüzelõ gépfegyvert…
Játék
Gyerekkorában egy piros pöttyös labda volt a mindene. Azzal aludt, azzal játszott, ebédnél, maga mellé vette az asztalhoz; simogatta, becézgette.
Aztán felnõtt. És egy napon észrevette, hogy mintha hízott volna az utóbbi idõben.
Forgott-keringett a tükör elõtt.
Elkezdett fogyókúrázni.
Nem használt.
Sanyargatta magát. Nem evett napokig.
Tovább hízott.
Már tántorgott az éhségtõl, annyira legyengült.
Hiába.
Csak hízott, és hízott, kerekedett, gömbölyödött.
Lassan elérte az egy mázsát…
De ez még csak a kezdet volt.
Az egyik reggel arra ébredt, hogy a bõre teljesen bepirosodott.
Most már komolyan megijedt.
Elment orvoshoz.
"Allergia" - hangzott a diagnózis. Adtak kenõcsöt, azzal kenegette magát, éjjel-nappal.
Nem használt.
S lassanként a vörös bõrön, itt-ott fehér foltok ütköztek ki.
Ekkor már olyan kövér volt, hogy menni sem tudott - csak gurulni…
Egy napon kigörgött a szobájából, s megállt a tükör elõtt, amibe már nagyon régóta nem, mert belenézni…
A foncsorozott üvegbõl, a gyerekkori pöttyös labda vigyorgott vissza.
Szerelem
Ahogy elment a tükör elõtt a fiú, megpillantott benne egy gyönyörû lányt. Magas volt, sudár, karcsú derekú. Hajának színe, mint a hulló falevél, szemeiben a tenger zöld ígérete ragyogott.
Csak állt, és szelíd mosolyra húzódott, szép vonalú szája.
A fiú megbûvölten megállt elõtte. Kinyújtotta felé a kezét.
- Légy az enyém - kérte.
A lány is kinyújtotta a fiú felé a kezét, kérõn, esdeklõn.
- Törd szét börtönöm - csillogták a zöldeskék szemek.
A fiú elmosolyodott. "Ez nem nehéz" - gondolta. Ököllel sújtott a tükör lapjára. Aztán rámeredt véres kezére. A tükör pedig - meg se moccant. A lány elszomorodott. De a fiú nem adta fel. Próbálkozott kalapáccsal, jégcsákánnyal, ütve fúróval, baltával. Mindhiába, a tükör - ép maradt.
A lány - látva a hiábavaló próbálkozást - felsóhajtott, s lemondóan legyintett egyet. Elõvette ezüst fésûjét, s fésülgetni kezdte, rozsdaszínû haját.
A fiú leeresztve a baltát, odébb akart menni. De nem tudott. Szemei megbabonázva meredtek a tükörre, s a benne fésülködõ lányra. Kinyújtotta a kezét ismét, s megérintette a tükör lapját, a lány kezénél; és úgy maradt, mozdulatlanul.
Évek múltán szorgos pókok, hálót fontak köréjük.
Sok-sok esztendõ múlva, szanálták azt, a házat. A rendcsinálók módszeresen, szobáról-szobára haladtak. S az egyik eldugott szobácskában, különös dologra bukkantak:
Egy vastag, ember nagyságú, pókhálógombolyagra. S amikor széttépték a gubót, a belsejében, még különösebb kép fogadta õket. A hatalmas pókháló mögött ugyanis nem volt más; csak néhány emberi csont, s pár marék üvegcserép.
Olyan... mûvészi, de tényleg. Sokkal inkább az, mint egy irodalmi nyelvezetû regény, mondjuk... Tudom értékelni az ilyesmit 
