Post by anneke on Aug 11, 2005 1:44:07 GMT 1
Ez csak egy kis szössz. Aki látta a Gyûrûk ura filmet, fogja tudni, honnan való az idézet... Ami annyira megfogott, hogy ez lett belõle...
Kicsit borult, kicsit sötét... Azért én nem korhatárolnám...
A Sötét úr helyébe királynõt állítsz…!
Itt van hát. Úgy álldogál a mívesen faragott asztalkán, mint az összes többi kehely, mely itallal van töltve. Csak én tudom, hogy ez, az ital, minden más fõzettõl különbözik…
Már a kinézete is gyönyörû… Sötét, bíbor, mély árnyalatú, mint a vér… Aranyosan csillámlik felszínén a lobogó fáklyák fénye… S a mélyén… A mélyén, valami zöldes… Titokzatos… Hívogató… Illata bódító, mint a mósusz.
Nem lehet ellenállni neki…
Kezembe fogom. Az ezüstkehely hûvöse megrebbenti ujjaimat. Mintha valami kis hang nyikkanna bennem: Ne! Ne tedd!
Könyörtelenül elnémítom az akadékoskodót. Miért ne? Csak Voldemort tehette meg?! Az õ kiváltsága, hogy lealázza és leigázza a világot?!
Íme, az ital, mi Tom Denem-bõl; Voldemortot, a halhatatlant alkotott. Itt van a kezemben… Csak egy korty ebbõl…
És én is olyan hatalmas leszek, mint õ…
Nem sötét leszek, de szép, akár a hajnal…!
De én nem leszek gonosz. Legalábbis… Nem annyira. Ölni… Nem akarok.
De szépségembe belevakul majd mindenki!
Ájult tisztelettel térdelnek majd lábaimnál; s mindenki a fél karját is odaadja majd, hogy akár csak egy pillantást is vessen rám…
Alattomos, mint a tenger…!
És én kacagni fogok hódolóimon, és lábbal tiprom õket, ha nem tetszenek!
Mindenki szerelmes lesz belém, de az én szívemet nem gyötri többé eme érzelem tüze…!
Mily élvezet lesz nézni, ahogy könyörögnek szerelmemért… De én pillantásra se méltatom õket…
Örjöngve fognak imádni… És egy szemvillanásom a halálba taszítja majd az értem esengõket…
Akire ma mosolygok, holnap már a semmi felé taszítom kezemmel…
Hirtelen lesz haragom, és vad, mint az óceán vihara…
Édes lesz a bosszú…!
Erõsebb, mint a Föld fundamentuma…!
Erõs leszek. Hatalmas leszek. Halhatatlan leszek. Parancsaimat fogják lesni mindenek, s enyém… Csak az enyém lesz a világ…
Varázserõm oly félelmetes lesz, mint a legrégebbi mágusok hatalma. Egy pálcaintéssel világokat omlasztok majd a porba…
Én leszek a Föld; a Víz, és a Levegõ…
Parancsolni fogok állatoknak és varázslényeknek…
Engem imád, és fél majd Minden…!
Egy korty ebbõl az italból, és mindez megtörténik. Egy korty, és örökre megváltozik az életem… Csak egyetlen korty…
- Ginny! Ne!
Ám a lány már nem fordult hátra. Magasba emelte a kezében tartott kelyhet, és egy hajtásra kiitta. Aztán letette kezébõl, s vissza se nézve, felvetett fejjel kisétált a terembõl.
Tudta: ha újra belenéz azokba a szomorú, zöld szemekbe, a következõ ital, mit megkóstolna, egy gyorsan ölõ méreg lenne…
De õ már túlságosan is megszerette az életet
Vége
Kicsit borult, kicsit sötét... Azért én nem korhatárolnám...
A Sötét úr helyébe királynõt állítsz…!
Itt van hát. Úgy álldogál a mívesen faragott asztalkán, mint az összes többi kehely, mely itallal van töltve. Csak én tudom, hogy ez, az ital, minden más fõzettõl különbözik…
Már a kinézete is gyönyörû… Sötét, bíbor, mély árnyalatú, mint a vér… Aranyosan csillámlik felszínén a lobogó fáklyák fénye… S a mélyén… A mélyén, valami zöldes… Titokzatos… Hívogató… Illata bódító, mint a mósusz.
Nem lehet ellenállni neki…
Kezembe fogom. Az ezüstkehely hûvöse megrebbenti ujjaimat. Mintha valami kis hang nyikkanna bennem: Ne! Ne tedd!
Könyörtelenül elnémítom az akadékoskodót. Miért ne? Csak Voldemort tehette meg?! Az õ kiváltsága, hogy lealázza és leigázza a világot?!
Íme, az ital, mi Tom Denem-bõl; Voldemortot, a halhatatlant alkotott. Itt van a kezemben… Csak egy korty ebbõl…
És én is olyan hatalmas leszek, mint õ…
Nem sötét leszek, de szép, akár a hajnal…!
De én nem leszek gonosz. Legalábbis… Nem annyira. Ölni… Nem akarok.
De szépségembe belevakul majd mindenki!
Ájult tisztelettel térdelnek majd lábaimnál; s mindenki a fél karját is odaadja majd, hogy akár csak egy pillantást is vessen rám…
Alattomos, mint a tenger…!
És én kacagni fogok hódolóimon, és lábbal tiprom õket, ha nem tetszenek!
Mindenki szerelmes lesz belém, de az én szívemet nem gyötri többé eme érzelem tüze…!
Mily élvezet lesz nézni, ahogy könyörögnek szerelmemért… De én pillantásra se méltatom õket…
Örjöngve fognak imádni… És egy szemvillanásom a halálba taszítja majd az értem esengõket…
Akire ma mosolygok, holnap már a semmi felé taszítom kezemmel…
Hirtelen lesz haragom, és vad, mint az óceán vihara…
Édes lesz a bosszú…!
Erõsebb, mint a Föld fundamentuma…!
Erõs leszek. Hatalmas leszek. Halhatatlan leszek. Parancsaimat fogják lesni mindenek, s enyém… Csak az enyém lesz a világ…
Varázserõm oly félelmetes lesz, mint a legrégebbi mágusok hatalma. Egy pálcaintéssel világokat omlasztok majd a porba…
Én leszek a Föld; a Víz, és a Levegõ…
Parancsolni fogok állatoknak és varázslényeknek…
Engem imád, és fél majd Minden…!
Egy korty ebbõl az italból, és mindez megtörténik. Egy korty, és örökre megváltozik az életem… Csak egyetlen korty…
- Ginny! Ne!
Ám a lány már nem fordult hátra. Magasba emelte a kezében tartott kelyhet, és egy hajtásra kiitta. Aztán letette kezébõl, s vissza se nézve, felvetett fejjel kisétált a terembõl.
Tudta: ha újra belenéz azokba a szomorú, zöld szemekbe, a következõ ital, mit megkóstolna, egy gyorsan ölõ méreg lenne…
De õ már túlságosan is megszerette az életet
Vége
/bocsika, senkinek nem írok értelmes kritikát, de nem szeretek kötözködni 
*viszont a kezdete nagyon tetszik..."a Sötét úr helyébe királynöt állítsz"...misztikus 
