Post by bes on Jul 25, 2005 10:48:08 GMT 1
tinuviel said:
Ritka fandom.. nos, ott van pl. a Biblia, amibõl már egyszer alkottam egy meredek sztorit... valóságos aranybánya...Elolvastam, amit írtatok, és vártam, hogy jöjjön a felháborodás, és a döbbent fujjolás. Nem jött. Késedelmét eleinte a kezdeti sokknak tulajdonítottam, és tovább vártam… majd még tovább. Aztán a buszon hazafelé eszembe jutott, hogy Lót mûvelt cifrább dolgokat is, ráadásul a két lányával, és õk voltak azok, akik megúszták Szodomát és Gomorrát, ergo milyenek lehettek azok, akik odavesztek.
Végül újra eszembe jutott egy történet, amit már annak idején is nagyon szerettem: Saul, aki ugyebár nem volt túl jó király, és helyére Dávidot jelölték ki uralkodónak; Dávid, aki a Góliátos affér után Sault követte Izrael trónján, de a legjobb rész természetesen Jonatán, Saul fia, aki Dávid nagyon jó barátja volt. Most, így utólag eltûnõdhetnék, hogy mit is ettem akkoriban annyira Jonatánon, de ez igazság valószínûleg csak annyi, hogy mindigis rajongtam a „legendás férfibarátságokért.” Amikor az ötlet felmerült rájöttem, hogy már megint szétszúztátok egy újabb tabumat. Lassan kezdenek elfogyni! Mi marad akkor nekem?!
Ál-kétségbeesést félretéve… Nagy szentségtörés lenne, ha idéznék?
Sámuel második könyve, Dávid Király 1,26
Részlet Dávid gyászdalából, miután megtudta, hogy Saul és Jonatán meghaltak:
„Fájlallak, testvérem, Jonatán,
oly kedves voltál nekem,
szeretetem nagyobb volt irántad,
mint szerelmem felségeim iránt.
Mint az anya szereti egyetlen fiát,
úgy szerettelek én téged.”
Ez egy újabb fordítás volt, a Károli-féle Bibliában ez így szerepel:
„Sajnállak testvérem Jonatán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.” (Itt az anyai szeretetrõl szóló rész egyáltalán nem szerepel.)
Szerintem ez szép, akárhogyan is nézzük. Úgy értem akkor is szép, ha valaki olyan néz, akinek semmi köze ehhez a fórumhoz…
A teljes történet amúgy Sámuel elsõ könyvében olvasható Sámuel születésétõl, Saul uralkodásán át, egészen Góliátig és Dávidig, sok-sok filiszteus-háborúval kísérve.
Szóval: Saul és Dávid, de sokkal inkább Dávid és Jonatán. Szerintem nagyon szép történet lenne.
Idéznék még egy picit az újabb változatból.
Dávid Saul szolgálatában, a szép kezdetek.
Sámuel I. 16,21-22
„Dávid el is jutott Saulhoz és szolgálatába állt, aki õt nagyon megszerette és fegyverhordozójává tette. Éppen ezért Saul elküldött Izájhoz, s ezt üzente: Hadd maradjon Dávid a szolgálatomban, mert kedvet talált szememben.”
Dávid legyõzi Góliátot, a figyelem középpontjába kerül, és barátságot köt Jonatánnal.
Sámuel I. 18,1
„Amikor befejezte Saullal való beszédét, történt, hogy Jonatán lelke egybeforrt Dávid lelkével, és Jonatán úgy megszerette õt, mint a saját lelkét.”
Ezt Saul mondja Jonatánnak, aki ki akarja deríteni, hogy az apja mit is gondol valójában Dávidról, miután az egyre féltékenyebb lett a fiú harci sikereire.
Sámuel I. 20,30
„Megharagudott erre Saul Jonatánra és azt mondta neki: Te, férfit önként magához ragadó asszony fia! Talán bizony nem tudom, hogy szereted Izáj fiát a magad szégyenére és gyalázatos anyád szégyenére?”
A fönti kis szónoklat után Dávid menekülni kényszerül. Búcsúja Jonatántól:
Sámuel. I. 20,41
„Amikor aztán a fiú elment, Dávid felkelt dél felé nézõ helyérõl, arcával a földre borult, és háromszor meghajtotta magát, majd megcsókolták egymást és sírtak mindketten, de kivált Dávid.”
Jonatánt és két testvérét a filiszteusok ölték meg csatában, Saul egyes részek szerint a fegyverhordozója kardjába dõlt, amikor látta, hogy vesztésre állnak. Más rész szerint a fegyverhordozó ölte meg, mert megkérte rá, Dávid pedig kénytelen volt megöletni a fegyverhordozót.
A történet valahol a fönti gyászdallal zárul…
És ez csak egy történet volt. Mondjuk, azt kissé furcsállom, hogy az ilyen témában írt történetek is „fanfictionnek” számítanak. De ez egy teljesen más téma…
És még egy apróság: Kivonulás könyve 21,17 Halálbüntetéssel sújtandó bûnök.
„Varázslót ne hagyj életben.” Ennyit Potterékrõl! :-)
A rajzról pedig: Lucifer tökéletes, de Isten nem jön be... Bár mondjuk a Dogmában Alanis Morisette játszotta, szóval mindenki úgy látja, ahogy, és természetesen mindenki "szereti", és mindenkit "szeret", de ez valahogy mégsem...
Viszont Lucifer: Madách: Ember tragédiája? Lucifer/Ádám?